Gál J. Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) államtitkára vélhetően összeférhetetlen módon tevékenykedett tavaly, mivel - időkorlát megjelölése nélkül - azt írta 2006-os vagyonnyilatkozatába, hogy a részben tulajdonában álló GJZ Szolgáltató Betéti Társaság beltagja és "közös képviselője" (ugyanez szerepel korábbi vagyonnyilatkozataiban is). Ezt viszont a 2006. június elején hatályba lépett, az állami vezetők jogállását szabályozó törvény tiltja ("Az állami vezető további munkavégzésre irányuló jogviszonyt [ideértve a felügyelőbizottsági tagságot, gazdasági társaság, illetve szövetkezet vezető tisztségét] [...] nem létesíthet") - de tiltotta már az előző, 1997-től hatályos szabályozás is (Gál J. Zoltán az előző Gyurcsány-kabinetben politikai államtitkár volt).
De nem ez az egyetlen érdekes eset a parlamentben; az országgyűlési képviselők vagyonnyilatkozatai alapján erős a gyanú, hogy tavaly nyáron tucatnyian
jogilag megkérdőjelezhetően
jutottak mandátumhoz. 2006-os vagyonnyilatkozatukban heten közülük időbeli megszorítás nélkül azt tüntették fel, hogy hitelintézetekkel álltak szerződéses viszonyban tavaly (azaz egész évben, s nem csak képviselői mandátumuk megszerzésééig). Az Országgyűlés alakuló ülésén sem jelezték, hogy kezdeményezték volna az összeférhetetlenség megszüntetését.
A képviselők jogállásáról szóló törvény azonban ezt is tiltja: "országgyűlési képviselő nem lehet: (...) hitelintézet, biztosítótársaság, önkéntes kölcsönös biztosítópénztár, lakás-takarékpénztár, nyugdíjbiztosító pénztár vezető tisztségviselője, igazgatótanácsának vagy vezető testületének, felügyelőbizottságának tagja, valamint a társasággal munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló más jogviszonyban álló vezetője (vezérigazgatója)."
A hitelintézeti szektor a képviselőknek "teljesen sztornó" - magyarázta kérdésünkre Karsai József, az Országgyűlés mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottságának szakértője, hozzátéve, hogy a törvényben szereplő zárójeles "vezérigazgató" példa, nem pedig megszorítás. Ugyanígy nyilatkozott a kérdésben neve mellőzését kérő jogi tanácsadónk is.
A fideszes Czomba Sándor 2007 januárjában mégis időbeli korlát nélkül írta le az előző évről beszámoló vagyonnyilatkozatában, hogy tavaly havi tiszteletdíjat kapott a Szatmár-Beregi Takarékszövetkezettől, igazgatósági tagjaként. A szocialista Kárpáti Tibor az általa tavaly júniusban és idén januárban készített okiratok szerint a Közlekedési Biztosító Egyesület "IB"-tagja volt tiszteletdíj fejében. Matolcsy György fideszes honatya a HVB Bank tanácsadója volt 2006-os (2007 januárjában leadott) dokumentuma szerint. A szocialista Szabó Lajos az Erste Bank főmunkatársaként aposztrofálta magát tavaly év elején, majd nyáron és idén januárban is, sőt vagyonnyilatkozataiban azt is egyértelműsítette, hogy foglalkozását nem szünetelteti.
Szünetelteti viszont foglalkozását 2007 januárjában tett vagyonnyilatkozata szerint a szocialista Lombos István, az Allianz Hungária Rt. balassagyarmati fiókjának igazgatója és a fideszes Dancsó József, aki idén januárban "banktisztviselő" volt az OTP-nél. Utóbbi képviselőként járt már magasabb szinten is a pénzintézetben: 2006. január 3-án kelt vagyonnyilatkozata szerint még "tanácsadó" volt, 2006 júliusára "elnök-vezérigazgatói tanácsadó" lett, ráadásul foglalkozását nem szüneteltette. A szintén fideszes Bernáth Ildikó, aki 2007 januárjában "kapcsolattartó" volt az OTP-nél, 2006 januárjában és nyarán még "tevékenységirányítóként" működött közre.
Ugyancsak szünetelteti munkavégzését vagyonnyilatkozatai szerint a Kereszténydemokrata Néppárt elnöke, Semjén Zsolt, aki a foglalkozását firtató kérdésekre rendre azt válaszolta: "köztisztviselő, NKÖM" (Semjén helyettes államtitkár volt 2002-ig). Ha a bejegyzéseket nem viccnek szánta, jó eséllyel éveken át megsértette az alkotmányt, amely - a hatalommegosztás elvét szem előtt tartva - kimondja, hogy a "képviselő nem lehet (...) közigazgatási szerv alkalmazottja - a kormány tagja és az államtitkár kivételével". Megkérdőjeleződik az is, hogy jogszerűen vezeti-e pártját. A köztisztviselői törvény szerint ugyanis köztisztviselő "pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében - az országgyűlési, az európai parlamenti, illetve a helyi önkormányzati választásokon jelöltként való részvételt kivéve - közszereplést nem vállalhat". Márpedig Semjén Zsolt 2002-től a Fidesz, 2006 májusától a KDNP-frakció színeiben törvényalkotóként járt el, 2003 óta pedig pártjának elnöke. Közszolgálati jogviszonya - vagyonnyilatkozatai szerint - mindezzel párhuzamosan mindvégig fennállt.
Akárcsak a hitelintézetnél foglalkozásukat szüneteltető honatyáké. 'k mind ugyanarra a törvényi előírásra hivatkozhatnak: a képviselőt "mandátuma igazolásától a munkáltató - a dolgozó kérésének megfelelően - a képviselői megbízatásának időtartamára vagy annak egy részére köteles fizetés nélküli szabadságban részesíteni" (ezt érti a vagyonnyilatkozat pongyola megfogalmazásban a "szünetel" megfogalmazás alatt). Csakhogy ez a passzus rájuk nem vonatkozik. A kitételnek az a célja, hogy a képviselőséggel összeférhető foglalkozásúak munkaviszonya folyamatosan fennmaradjon, és képviselőségük után visszatérhessenek eredeti szakmájukhoz, ha kívánják. E paszszus azon összeférhetetlen jogviszonyok érintettjeire is vonatkozik, melyeket a törvény tételesen felsorol - de a felsorolásban sem a hitelintézeti, sem a köztisztviselői jogviszony nem szerepel. "Az öszszeférhetetlenséget meg kell szüntetni, nem lehet szüneteltetni" - erősítette meg lapunknak Karsai József.
Akadnak még honatyák, akiket vagyonnyilatkozatuk szerint állami tulajdonú cég foglalkoztatott tavaly. De a törvény, fájdalom,
ezt is tiltja
A szocialista Kiss Ferenc a Zala Volán aktív (nem szünetelő) humánpolitikai főosztályvezetője volt 2006-ban (a tavaly júliusban tett vagyonnyilatkozata szerint is), a szintén szocialista Nagy Imre és Tóth József pedig "RIB-" (regionális idegenforgalmi bizottság) elnökként kapott havi juttatást a Magyar Turizmus Rt.-től (ezt írták korábbi vagyonnyilatkozataikba is). A képviselők jogállásáról szóló törvény ugyanakkor épp azokkal a fordulatokkal szabályozza a "szavazati jogok tíz százalékát meghaladó állami tulajdoni részesedéssel" működő gazdasági társaságokban folytatott képviselői tevékenységet, mint a hitelintézeteknél: azaz képviselő "nem lehet" jogviszonyban ilyen szervezetekkel.
A felsoroltak között akadnak (hatan), akik 2006-ban lettek honatyák; náluk előfordulhat, hogy még a mandátumszerzés előtt megszüntették összeférhetetlen jogviszonyukat. Erre is utalhat például az, hogy Matolcsy Görgy, Czomba Sándor és Lombos István tavaly nyári vagyonnyilatkozatában még nem említette összeférhetetlenségét - de a dokumentumokból akár mindennek az ellenkezőjére is következtethetünk, jelesül: a honatyák mandátumszerzésüket követően kerültek törvénysértő kapcsolatba az adott szervezetekkel. Mivel vagyonnyilatkozatukban nem tisztázták e kérdést, nem árt megjegyezni: a dokumentum a képviselők jogállását szabályozó törvény melléklete (tehát része) - pontos kitöltése tehát törvényi kötelességük (lenne) az országgyűlési képviselőknek.
A jegyzőkönyv szerint az Országgyűlés alakuló ülésén fentiek egyike sem jelezte, hogy esetében összeférhetetlenség áll fenn, mi több, erről nyilatkoztak is. Az első ülésnapon ezt Varga László korjegyző jelentette be: "Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy Bányai Gábor, Borsos József és Lakos Imre képviselő urak kezdeményezték összeférhetetlenségük megszüntetését. A többi képviselő nemleges összeférhetetlenségi nyilatkozatot adott le, így valamennyi képviselőtársunk gyakorolhatja képviselői jogait." Ezután Horváth János korelnök fordult a képviselőkhöz: "Megkérdezem, van-e valakinek észrevétele az elhangzottakkal kapcsolatban. (Nincs ilyen jelzés.) Nincsen." Ezek után az Országgyűlés megszavazta a mandátumok érvényességét, felolvasták a mandátumot szerzett képviselők névsorát, akik esküt tettek többek között arra, hogy "az alkotmányt és a jogszabályokat" betartják.
A képviselői nyilatkozatok, így a vagyonnyilatkozat is, magánokiratok - értett egyet jogi tanácsadónkkal Hack Péter jogász, egyetemi adjunktus, a Transparency International Magyarország tanácsadó testületének tagja, egykori szabaddemokrata országgyűlési képviselő. A képviselők e dokumentumokra jogot alapítanak: csak úgy szerezhetnek mandátumot és gyakorolhatják képviselői jogosítványaikat, ha nyilatkozattételi kötelezettségüknek évről évre eleget tettek, azaz például minden év elején vagyonnyilatkozatot készítenek. Fontos az is, mit írnak e nyilatkozatokba: a valótlan tartalmú magánokirat készítését (írását, aláírását) és felhasználását - amikor a dokumentumot átadják a mentelmi bizottságnak - a büntető törvénykönyv a
magánokirat-hamisítás
tényállása körében tárgyalja, és kimondja, hogy aki ilyet tesz, pénzbüntetéssel, közmunkával vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.
A szabályozás azonban a képviselők, és nem a nyilvánosság oldalán áll: hiába tudjuk például a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) lapunknak megküldött kimutatásából, hogy Nógrádi Zoltán és Járvás István fideszes képviselők cégei uniós forrásból érkező támogatási összegeket (összesen több mint 180 millió forintot) kaptak kézhez tavaly, nem mondhatjuk, hogy a két honatya eltitkolta ezt a tényt a nyilvánosság elől, és ezzel megsértette a törvényt.
Nógrádi Zoltán az e célra fenntartott rubrikát üresen hagyta 2006-os vagyonnyilatkozatában, pedig a részben tulajdonában álló Mórakert Zöldség-Gyümölcs Termelői Értékesítő Szövetkezetnek tavaly 27 millió forintot utaltak át felnőttképzésre, illetve a Dél-alföldi Regionális Agrárlogisztikai Centrum technológiai fejlesztésére. Járvás István pedig egyszerűen azt írta vagyonnyilatkozata megfelelő helyére, hogy a részben tulajdonában álló Jászapáti 2000 Mezőgazdasági Zrt.-ről "Nem nyilatkozik", miközben cége összesen 9 pályázaton majd félmilliárd forintot nyert az NFT I.-ből, és ebből több mint 155 milliót tavaly fizettek ki a társaság számára sertés- és marhatelep fejlesztésére, tárolókapacitás bővítésére, üzemanyag-tároló rendszer korszerűsítésére, munkagépek vásárlására.
A vagyonnyilatkozat azonban a "támogatás megszerzésének időpontja" kérdést teszi fel, csakúgy, mint a nagy értékű ingóságoknál vagy az ingatlanoknál ("szerzés időpontja"). Márpedig uniós vagy hazai támogatásnál éppen úgy eltérhet a támogatás megítélésének, a szerződés aláírásának és a kifizetésnek időpontja, ahogy például egy megvásárolt ingatlannál sem feltétlenül esik egybe a szerződéskötés és a tényleges birtokba kerülés dátuma.
Karsai József szocialista honatya (nem keverendő előbbi nyilatkozónkkal, a mentelmi bizottság azonos nevű szakértőjével) még ennél is tovább ment: amellett, hogy az uniós vagy állami támogatásokra vonatkozó táblázatot üresen hagyta, annyit tartott fontosnak közölni a nyilvánossággal vagyonnyilatkozatában, hogy civilben "Mg-i vállalkozó". Mivel nem részletezte, hogy tevékenységét milyen formában űzi (őstermelőként, egyéni vállalkozóként, valamilyen társas cégformában), teljesen lehetetlenné tette, hogy ellenőrizzük, vajon - állításával ellentétben - nem jutott-e valamilyen mezőgazdasági (például területalapú) támogatáshoz.
Ezek után nem meglepő, hogy a képviselői jogállással összeférhető, ám bejelentésköteles tevékenységekről és érdekeltségekről szóló, zártan kezelt (azaz nem nyilvános) nyilatkozatokról a mentelmi bizottság szakértője azt mondta, "nagy részük üres". Ennek (a szakértő) Karsai József szerint az az oka, hogy jelentős átfedés van a vagyonnyilatkozat és a zárt dokumentum között (gazdasági érdekeltségeket például itt is, ott is be kell vallani), és akadnak olyanok is, akik a vagyonnyilatkozatban is feltüntették, amit a zárt okiratba írtak.
Ebben a dokumentumban kell a képviselőknek számot adniuk például a társadalmi szervezetekben (egyesületek, szövetségek), köztestületekben (kamarák, MTA) betöltött tagságukról vagy pozíciójukról, alapítványi érdekeltségeikről is. Ez azért érdekes, mivel a képviselők túlnyomó többsége például párttag - a párt társadalmi szervezet -, az ügyvédek (és 2006-ban még az orvosok is) például kötelezően kamarai tagok, ám ezeknek a vagyonnyilatkozatokban - csekély számú kivételtől eltekintve - semmi nyoma. Mert "ez evidens" - ad magyarázatot e hiányosságra Karsai József. Holott egyáltalán nem az: vannak képviselők, akik pártok támogatásával nyertek mandátumot, de nem párttagok. Ráadásul a vonatkozó törvény nem utal semmiféle "evidenciára". Mondhatjuk persze azt is: ezt fölvetni kicsinyes szőrözés. Pedig nem az: a törvényi előírásokat mindenkinek, még egy országgyűlési képviselőnek is be kell tartania.
A képviselői nyilatkozatokat - futólag - képviselők ellenőrzik. Az összeférhetetlenségről, a társadalmi szervezetekről szólót például egyszer, a ciklus elején töltik ki a honatyák, és
senki sem jár utána,
hogy ami abban áll, valóban úgy van-e. Ha valaki - kívülálló - arra jut, hogy a nyilatkozatok valamelyike, mondjuk a vagyonnyilatkozat, nem fedi a valóságot, csak írásos bejelentésével hozhatja mozgásba a rendszert. Ez abból áll, hogy a mentelmi bizottság (miután ellenőrizte, hogy a bejelentő megadta adatait és csatolta bizonyítékait, illetve beadványát aláírta), vizsgálatot folytat le, majd előterjeszti a problémát az Országgyűlésnek, amely szavaz róla. Éppen úgy, ahogyan a mentelmi jog felfüggesztésekor (időnként politikai alapon).
A költségtérítésekhez hasonlóan a rendszer egésze a "betyárbecsület" alapú igazolásokon nyugszik - mondta Hack Péter, aki a kezdetekre utalt: "A rendszerváltáskor már a parlament létszáma is rossz kompromisszumok mentén alakult ki." A vagyonnyilatkozat szerinte karikatúrája a nyilvánosság ellenőrző szerepének, nincs jól kitalálva, mit kell tartalmaznia. Megjegyezte, hogy egyes skandináv országokban a vagyongyarapodási kételyek felmerülésekor például fordított bizonyítási teher mellett folytatják le az eljárást: azaz annak kell bizonyítania, hogy nem sértett törvényt, akit vádolnak.
Zuschlag János esetében például ez kifejezetten izgalmas eljárás lenne, hiszen 1998. júniusi első, nyilvános vagyonnyilatkozata szerint úgy érkezett a politikába, hogy nem rendelkezett mással, mint nevével és aláírásával, illetve - azóta tudjuk - kellő információval, hogyan lehet az előbbi kettőt pénzre váltani. Amikor ugyanis az ő és társai ellen nyomozó ügyészek zárolták a gyanúsítottak vagyonát, azt nyilatkozták a sajtónak, hogy a több tízmillió forintos kárértéket fedezi, amit találtak.
Ehhez képest Zuschlag első négyéves parlamenti tartózkodása alatt egy lízingelt, középkategóriás autóval, másfél millió forint bankbetéttel és 500 ezer forint pénzintézettel szembeni adóssággal "gazdagodott" hivatalosan, a nyilvánosság számára elérhető, összesen négy vagyonnyilatkozata szerint. Második - csonka - ciklusát évente új autóval kezdte, a Fiat Bravóból először egy szintén lízingelt Alfa Romeo, majd saját tulajdonú VW Passat lett (melyet 2003 szeptemberében vásárolt). Készpénze 2003 januárjára 1,6, takarékban elhelyezett vagyona 1,8 millió forintra rúgott, és volt két, összesen 600 ezer forint értékű életbiztosítása. Egy évvel később már kiskunhalasi önkormányzati képviselőként mutatkozott be a vagyonnyilatkozatában (havi 150 ezer), takarékbetéte és készpénzállománya egyaránt 3,5 millió forintra emelkedett, életbiztosításai nem változtak.
A növekedés tehát nem kiugró, ha számításba vesszük, hogy Zuschlag szívesen vállalt bizottsági tagságot és hogy a költségtérítésekkel kiegészíthette járandóságát. Amit bevallott, az "belefér" - nyoma sincs az ügyészek által keresett több tízmillió forintnak. Persze lehet, hogy utolsó, lemondásakor tett vagyonnyilatkozatában mindent megosztott képviselőtársaival, ám ez máig az ő titkuk. Zuschlag utolsó vagyonnyilatkozata ugyanis nem elérhető az Országgyűlési Könyvtárban, ahol törvény szerint a helye lenne.
Ugyanígy igaz, hogy az interneten mindig csak az utolsó vagyonnyilatkozatok elérhetők, a többi pedig néha csak a könyvtárosok jóindulatából kerülhet kíváncsi szemünk elé. Vannak ugyanis már olyan évjáratok, melyek a könyvtárban is csak elektronikusan léteznek, a parlament belső hálózatán. Ám a Deák-teremben olvasók nem használhatják a számítógépet, a parlament belső rendszerét pedig végképp nem. Így szinte lehetetlenné válik, hogy az érdeklődő állampolgár "egymás mellé helyezze" egy adott képviselő dokumentumait, és nyomon kövesse vagyongyarapodását.
*
Cikksorozatunk első részében (lásd: Aprószentek, 2007. október 18.) bemutattuk, hogy országgyűlési képviselők - megítélésünk szerint - összeférhetetlen közelségben vannak az uniós forrásokhoz az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását ellenőrző eseti bizottságban, s aktív pályázóként helyezhetik szakmai vagy politikai nyomás alá az intézményrendszert - törvényesen. Múlt heti számunkban (Talonmáriás) pedig arról írtunk, hogy a honatyák közreműködésével majd háromszáz cég működik, és háromnegyedük nem produkált adóköteles jövedelmet a képviselők számára, így vállalkozásaik vagy vállalkozásokban betöltött pozíciójuk után kevesebbet kerestek tavaly, mint a fix fizetéssel rendelkező, önkormányzatokban érdekelt társaik. Fölvetettük: döntés és jó könyvelő kérdése, hogy a képviselők a cégeikben képződő nyereséget törvényesen rejtve tartsák a nyilvánosság szeme elől.
Többhetes kutatásunkat összefoglalva megállapíthatjuk: nem csupán a pártfinanszírozással, az egyesületi - általában állami - pénzek elosztási rendszerével, de magával a képviselői jogállással is komoly bajok vannak. S mivel ezek közül kettő a rendszerváltáskor kialakult - és máig születési rendellenességekkel küszködő - közjogi berendezkedésünk sarokköve, az alapoktól kell újragondolni mindent. A pártfinanszírozás és a képviselői jogállás jelenlegi szabályozása hovatovább ellentmond annak, hogy Magyarországot működő jogállamként definiálhassuk.
Zuschlaggal szerencsénk volt
Zuschlag Jánosról amilyen sokat tudunk, olyan keveset: annyi ismert, hogy parlamenti bukását a Hír Tv kamerája okozta, amely fölvette a holokauszt-megemlékezésen előadott magánszámát. Tudjuk még, hogy a gyanú szerint társaival alapítványokat, egyesületeket hoztak létre, melyekkel például ifjúsági pályázatokon indultak és nyertek, a pénzt pedig nem rendeltetésszerűen használták fel. Az ügyészek szerint később a valóban létező szervezeteik adatait felhasználva fiktív egyesületeket és alapítványokat hoztak létre, ismét pályáztak, és ismét nyertek. A kárérték több tízmillió forint a hatóságok szerint.
Civil érdekeltségeiről a még képviselő Zuschlagnak is nyilatkoznia kellett (vagy kellett volna), de csupán az Országgyűlésnek, és nem a nyilvánosságnak; a köz semmit nem tudhat a képviselők civil érdeklődéséről, mert az erről szóló nyilatkozat nem nyilvános. Így azt sem tudhatjuk például, hogy eltagadta-e Zuschlag a valóban létező civil szervezeteit, avagy bejelentette - utóbbi esetben viszont tevékenységét az Országgyűlés tudtával és hallgatása mellett űzte éveken át. Ennek kiderítése a mentelmi bizottság vagy az ügyben nyomozó ügyészek dolga lehet.
A képviselői jogállás törvényes lehetőségeit felhasználva Zuschlag megúszhatta, és többre vihette volna: a honatyák közreműködésével tevékenykedő alapítványok és egyesületek törvényesen pályázhatnak például uniós pénzekre (sőt a jelenlegi szabályozás szerint nyilvánosan nem is kell nyilatkozniuk erről a képviselőknek). Önkormányzati és parlamenti pozíciójuknál fogva információhoz juthatnak a honatyák, mi több, aktív pályázóként is szakmai vagy politikai nyomás alá helyezhetik az uniós intézményrendszert például az Új Magyarország Fejlesztési Terv végrehajtását ellenőrző eseti bizottságban, cégtulajdonaikon keresztül pedig törvényesen eltakarhatják a nyilvánosság elől a hozzájuk érkező összegeket. Ad absurdum: ha Zuschlag nem otromba, és emiatt nem kell távoznia a parlamentből, továbbá nem ifjúsági, hanem uniós forrásokra fáj a foga, simán hozzáférhetett volna az európai pénzekhez.
