„Keserű szájízzel, de büszkék vagyunk” – Tüntettek a CET alvállalkozói

Belpol

Bent az ünnepélyes megnyitón tapsolt az értő közönség, kint tábláikat lengették a CET-ről Bálnára keresztelt kulturális megaberuházás kivitelezői. Az alvállalkozók a pénzüket követelik: több mint egymilliárd forintot.

„A főváros szép és jó épületet kapott a pusztuló közraktárak helyébe, a beruházó is megtalálta a számítását, és a bank sem fizet rá az üzletre. Egyedül a téglát téglára építő mestereknek lett keserű a kenyere” – mondta Kanász István, a CET alvállalkozóinak képviselője pénteki, magyar népmesét imitáló beszédében. Kanász szerint a történet egyetlen szépséghibája, hogy az igazság ebben az esetben mindeddig nem győzedelmeskedett.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Péntek délután mintegy 30-40 építési vállalkozó, illetve munkás tüntetett a Bálna átadásával egy időben. Transzparenseiken a fővárosnak, illetve az általuk offshore-beruházónak tartott Porto Investment Kft.-nek üzentek, a CET helyett ma már Bálna névre hallgató Duna-parti kulturális központot pedig nemes egyszerűséggel mutyiplázának nevezték. A Bálna hosszú évek óta húzódó építése és átadása valóban állatorvosi lóként mutatja fel a nagyberuházások és a politikai váltógazdaság egymásra találásának minden rákfenéjét. „A kivitelezők bérét mintegy kétéves csúszással rendezte a főváros, oly módon, hogy az összeget levonta a beruházóval történt elszámoláskor. A 2009-ben összedobott, közel 4 millió eurós bankgaranciát viszont teljes egészében lehívta az önkormányzat, és egyelőre nem látjuk, hogyan kaphatnánk vissza ezt a pénzt.”

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

A banki letétet ugyanis nem a beruházó Porto Investment, hanem az alvállalkozók dobták össze, ez volt a feltétele annak, hogy egyáltalán beszállhassanak a projektbe. Az önkormányzat az átadás csúszására és egyéb hiányosságokra hivatkozva lehívta a milliárdos tételt, így a kivitelezők annak ellenére estek el pénzüktől, hogy megítélésük szerint kiváló minőségű munkát tettek le az asztalra. „Öt nagyvállalkozásról és az ő alvállalkozói sorukról van szó, összességében több száz cég lehet érintett, a megkárosított munkavállalók és családok számát pedig ezres nagyságrendűre tudom becsülni” – mondta a magyarnarancs.hu-nak Kanász István. Ennek ellenére a tüntetésen viszonylag alacsony számban jelentek meg a károsultak, akik – bár nem hívták őket – Kanász beszéde után körbejárták a frissen átadott épületet. A lufirengeteggel, néptáncosokkal és élő zenével is erősítő Bálna egyébként valóban szebbik arcát mutatta a megnyitón, bár a Budapest Galéria és a Budapest-makett mellett sok látnivaló nem akadt, a helyiségek többsége még kiadatlanul áll. A bámészkodó demonstrálókkal nem volt könnyű dolga a nyilatkozatokra vadászó sajtómunkásnak: volt, aki azt mondta, itt dolgozott, de interjút nem adhat, egy másik tüntető pedig határozottan kijelentette: direkt nem nyilatkozik. Visszamentünk az épület előtt várakozó Kanász Istvánhoz, aki különösebb indoklás nélkül elismerte, hogy az a stratégiájuk, hogy mindenki nevében ő beszél.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

Bent Bagdy Gábor főpolgármester-helyettes reagált a vállalkozók megmozdulására: szerinte ők is pontosan tudják, hogy „a fővárossal szemben semmilyen jogos követelésük nem lehet”. Bagdy a Kúria egy határozatára is hivatkozott, mely elismerte a bankgarancia lehívásának jogosságát. Úgy tűnik, a tüntetők sem jogi úton mennének neki az önkormányzatnak, inkább arra kérik a városvezetést, hogy „segítsen megoldani” nehéz helyzetüket. „Lehet, hogy a jog nyelvén nehéz lesz kifejezni, de mindenképpen inkorrekt volt a főváros hozzáállása. Úgy egyeztek meg a beruházóval, hogy abból minket kihagytak. Megtehették volna, hogy a Portótól visszatartják a 4 millió eurót, amíg nem mutat be elszámolást alvállalkozóival. Ezt a ziccert azonban a város vezetése kihagyta” – fejtegette lapunknak az alvállalkozók képviselője. Kanász szerint perre leginkább a Porto Investmenttel lehetne menni, de ha ezt meg is nyernék, erősen kétséges, hogy egy máltai offshore cégen behajthatják-e követeléseiket. És ezt a főváros is pontosan tudja.

false

 

Fotó: Sióréti Gábor

„Nincs túl sok lehetőségünk, de ezt a demonstrációsorozatot mindaddig folytatjuk, amíg nem állnak velünk érdemben szóba, és nem találunk a főváros és a kivitelezők számára is megnyugtató megoldást” – elmélkedett a lehetséges folytatásról Kanász István. A Bálna felé mutatva pedig azt mondta: „Keserű szájízzel ugyan, de büszkék vagyunk a munkánkra, amit – mint azt bárki láthatja – tisztességgel elvégeztünk.”

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.