Ki nyer vasárnap? Mindenki

Belpol

Önkormányzati választásról lévén szó, természetesen mindenki, mint ahogyan 1990 óta - egy kivétellel - ez rendre történni szokott. (A kivétel a négy évvel ezelőtti őszi voksolás, amikor az MSZP valósággal leradírozta vetélytársait a térképről.)

Önkormányzati választásról lévén szó, természetesen mindenki, mint ahogyan 1990 óta - egy kivétellel - ez rendre történni szokott. (A kivétel a négy évvel ezelőtti őszi voksolás, amikor az MSZP valósággal leradírozta vetélytársait a térképről.) Mindez annak a következménye, hogy egy helyhatósági választáson több mindenről döntünk: a főpolgármester és a polgármesterek személyéről - róluk valamennyi településen közvetlenül -, a települési önkormányzat, valamint a megyei (fővárosi) közgyűlés összetételéről.

A helyi önkormányzatok és a polgármesterek választásáról szóló 1990/LXIV. törvény négy nagy egységben kezeli a településtípusokat: a 10 ezer vagy ennél kevesebb lakosú helységek, a 10 ezer főnél nagyobbak, a megyei jogú városok, illetve Budapest és annak kerületei. (A kétharmados törvényt az első MSZP-SZDSZ-kormány 1994-ben módosította, melynek értelmé-ben például az évtől - az eredeti szabályozást megváltoztatva - a főpolgármestert és a 10 ezernél népesebb városok polgármestereit közvetlenül választják, illetve az országgyűlési képviselőség nem öszszeférhetetlen a polgármesterséggel.) Ennek tisztázása azért sem érdektelen, mert az utóbbi napokban az ellenzék vezetője - az önkormányzati választást egyfajta kormányellenes demonstrációvá degradálva - azt sulykolja, hogy a listás eredmények majd megmutatják, kit támogatnak valójában a "magyar emberek".

A Fidesz elnöke óvatos duhaj, amikor arra játszik, hogy a listák - a 19 megyei plusz a fővárosi - többsége narancsra vált az eddigi piros helyett; ebben tudniillik semmi meglepő nem lesz, mondhatni, ez a dolgok természetes menete. Váratlan a négy évvel ezelőtti fejlemény volt, amikor a nyugati sáv kivételével az ország térképe bepirosodott. Miért is?

A listás választások a megyei közgyűlések mandátumairól döntenek. E listákra azonban a 23 megyei jogú nagyváros polgárai -

1 millió 660 ezren

- nem voksolnak. Amikor tehát vasárnap este mondjuk a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei listás eredményről beszélünk, akkor abból "hiányozni" fognak a nyíregyházi voksok. (Emlékezzünk: a két legutóbbi országgyűlési választás estéjén az első listás adatok, amelyek mindig kistelepülésekről futnak be, rendre 7-8 százalékos jobboldali előnyt mutattak, ami az idő előrehaladtával - azzal párhuzamosan, ahogyan a nagyobb településekről is beérkeztek az eredmények - mind jobban csökkent, majd a finisben átfordult szocialista vezetésbe.) Az önkormányzati listás eredményeket ennek figyelembevételével kell tehát értékelni.

Továbbá: a 19 megye mindegyike a helyhatósági választásokon két nagy választókörzetből áll. Az egyiket a 10 ezer fős és ennél kevesebb, a másikat az ennél nagyobb lélekszámú települések alkotják. Ezért a jelölő szervezetek mindegyike a 19 megyében két pártlistát állíthat: egyet a 10 ezernél kevesebb, egyet a 10 ezernél nagyobb lélekszámú települések számára. A megyei közgyűlésbe a két választókörzet a lakosság számaránya függvényében "delegálhat" képviselőket. Pest megye kivételével valamennyi megyében a kistelepülések választókörzete a nagyobb; Szabolcsban például 39 megyei közgyűlési mandátumról dönthetnek a 10 ezernél kevesebb lakosú helységek polgárai, és csak kilencről a 10 ezresnél nagyobb városok. Ami - az eddigi választási eredmények elemzése alapján - megint csak azt valószínűsíti, hogy a megyék többségében az elsősorban a kistelepüléseken erős Fidesz győzelme várható. Tegyük hozzá: "alapesetben" is ez volna a prognózis, megszorító kormánypolitika idején pedig még inkább. Orbán Viktor tehát ügyes kommunikációs trükkel operál, amikor a listás választások fontosságát hangsúlyozza, mivel igen alacsonyra helyezi a maga és pártja számára a lécet.

(A jelenlegi hisztéria közepette elsikkad, mégis fontos megjegyezni: Érd, Salgótarján és Szekszárd megyei jogú várossá válásával a rá eső mandátumoknak ki kellett volna kerülni az adott megyei közgyűlésekből, hiszen a városok lakói nem voksolhatnak a megyei listákra - de nem így történt. Vasárnap sérül tehát a lélekszám-arányosság elve, következésképpen újabb eredménytorzító elemmel lesz terhelt a rendszer.)

Budapest a fővárosi közgyűlés megválasztása szempontjából egyetlen választókerület; itt nincsenek a végeredményt torzító mozzanatok, az adatok valóban Budapest pillanatnyi politikai rokonszenvét fejezik majd ki. Mivel itt 1994 óta masszív fölényben van a két mostani kormánypárt - s most október 1-jén is az ő sikerük a valószínűbb, ha ez nem is lesz olyan elsöprő -, az esetleges ellenzéki győzelem akár az országos politikára is kiható következményekkel járna.

A 10 ezresnél nagyobb településeken, a megyei jogú városokban és a 23 fővárosi kerületben a képviselő-testület tagjait egyéni választókörzetekben választják. Ezen önkormányzatok körülbelül 60 százalékát az egyéni győztesek adják, a maradék 40 százalékot az ún. kompenzációs listákról töltik föl. Az egyéni körzetekben a mandátumokat nem eredményező voksok töredékszavazatként kerülnek föl e listákra, amikről aztán egy speciális számítási módszer alapján juthatnak az egyes szervezetek a még meglévő testületi helyekhez. Mivel egyfordulós a választás, a relatív többség is nyerő az egyéni verenyben; éppen ezért van különös jelentősége a különböző alkalmi (vagy állandó) szövetségeknek. Aki az egyéni körzetekben tarol, az nagy valószínűséggel többségbe kerül a helyhatóságban is.

A 23 + 23 (megyei jogú városok + fővárosi kerületek) versenyében a dolgok jelenlegi állása szerint enyhe kormánypárti fölény várható - már ha az esélyesebb polgármesterjelöltek számát nézzük. Néhány helyen viszont nem kizárt, hogy a kormánypárti városvezető mögé jobboldali többségű képviselő-testületet rendel a választói akarat. (A fordítottja - baloldali önkormányzati többség, jobboldali polgármester - kevesebb településen valószínű.) Ami egyvalamire biztosan jó lesz: arra, hogy egy ilyen szituációt mindkét politikai oldal győzelemként adjon el.

A 10 ezernél kisebb lélekszámú településeken a képviselő-testületekről kislitás választással határoznak a polgárok. (A testületek létszáma ez esetben is a lakosság számától függ.) A szavazólapra valamenynyi jelölt neve fölkerül, és a választók közülük annyi nevet ikszelhetnek, ahány tagú az önkormányzat.

A legfélrevezetőbb

az, amikor valamely politikai erő a polgármesterei számával igyekszik igazolni a győzelmét. A háromezernél is több településvezető nagy része függetlenként szerzi mandátumát. Igen problematikus a párttámogatású függetlenek vagy a valamely alkalmi koalíció jelöltjeinek az elhelyezése is a pártpolitikai térben. Megtévesztő az is, hogy számos független jelölt olyan "civil" szerveződés embere, amely voltaképpen pártfiókszervezetnek tekinthető; vannak MSZP- meg Fidesz-kompatibilis szerveződések. Például az idén számos kistelepülésen próbálkoznak olyan csoportok, amelyek az Összefogás [településnév]-ért Egyesület névre hallgatnak. Már a hasonló alakú elnevezések is valamifajta szervezettségre utalnak; s ha jobban megnézzük az egyes települési szervezeteket, láthatjuk, hogy az Összefogás... egyesületek erősen Fidesz közeli független civileknek tekinthetők.

Összegezzünk: listás eredmények - megyeiek és budapesti -, nagyvárosi polgármesterek és közgyűlések, főpolgármester és polgármesterek párthovatartozása - első szinten ezek alapján értékelhető egy-egy helyhatósági választás. Az előrejelzés amúgy normális viszonyok közepette is majdhogynem lehetetlen, hiszen a részvételi hajlandóság önkormányzati választások előtt alig belőhető. A restrikciós politika és a múlt heti zavargások miatt az eddigieknél jóval indulatosabb idei kampány pedig végképp felboríthat mindenfajta kalkulációt. Az azonban kijelenthető: egyértelmű győztes csak akkor hirdethető vasárnap, ha az legalább a négy évvel ezelőtti MSZP-s (illetve koalíciós) eredményt hozza. Vita csak abban az esetben nem lehet.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.