Kiárusítják a balatoni szabadstrandokat

  • narancs. hu
  • 2018. augusztus 3.

Belpol

Tempósan tűnnek el a Balaton szabadstrandjai, az idén már csak húsz olyan település akad a tó körül, ahol vannak ingyenes, fürdésre kialakított partszakaszok.

Online petíciót indítottak a magyar tenger melletti szabadstrandok megőrzéséért – adja hírül mai cikkében a Népszava. Az aláírásgyűjtés szervezői szerint a Balaton „sokak számára egyet jelent a szabad fürdőzéssel a természetes partszakaszokon, de 2018-ban már csak húsz településen fürödhetünk belépő nélkül”. A petíció elindítói azt szeretnék elérni, hogy az önkormányzatok hozzák nyilvánosságra a szabadstrandokra vonatkozó terveiket, és garantálják, az elkövetkező öt évben nem csökken a jelenleg ingyenesen elérhető partszakaszok száma.

A Balaton-törvény 2016-os módosítása lehetővé teszi az önkormányzatoknak, hogy „kiárusítsák” a szabadstrandokat, melyek helyén lakóparkok és luxusingatlanok épülhetnek. Holott két éve egy kormányinfón Lázár János egykori, Miniszterelnökséget vezető miniszter is kijelentette: a Balaton mindenkié, a tónak hozzáférhetőnek kell maradnia mindenki számára.

Az idén viszont már csak húsz olyan település akad a tó körül, ahol vannak ingyenes, fürdésre kialakított partszakaszok, fél tucat – Balatonkeresztúr, Balatonfenyves, Balatonboglár, Balatonszemes, Zamárdi és Örvényes – ráadásként elmondhatja magáról, hogy közigazgatási területén csak szabadstrandokat alakított ki az önkormányzat. Az utóbbi döntéssel amúgy az érintett települések lemondtak a Magyar Turizmus Zrt. strandfejlesztési pályázatán elnyerhető támogatásokról is, ugyanis a turisztikai cég csak megtérülő beruházásokat, vagyis fizetőstrand-fejlesztéseket dotál.

A part menti települések polgármesterei nem vitatják, hogy az ingyenes csobbanás állampolgári jog, ám egy szabadstrand fenntartásának költsége évi több tízmillió forintra rúghat – írta a Népszava.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül.