Fordulat egy több száz milliós büntetőperben

Kígyóbűvölők

Belpol

Bebukott hitelek, unortodox tartozásrendezés, emberrablás, hibázó bíróságok, gyenge emlékezetű rendőrök: egy 12 év után lezárult büntetőper a Békés megyei vállalkozói világ vérfagyasztó részleteibe enged bepillantást. A jogosulatlan pénzügyi tevékenységgel, jelentős kárt okozó csalással és zsarolás kísérletével megvádolt ügyvédet végül felmentették.

„Végeredményben a tanú vallomása semmilyen ténybeli bizonyítékot nem tartalmazott a vádbeli cselekményre vonatkozóan, azt pedig, hogy más tanúk miket és hogyan mondtak el, a jegyzőkönyvekből és saját vallomásukból állapította meg a bíróság. Nem pedig a nyomozást végző rendőr több mint 10 év után tett, lényeges kérdésekben »nem tudom«-ot és »nem emlékszem«-et tartalmazó vallomásaiból” – áll a Kecskeméti Járásbíróság ítéletének indoklásában. A lesújtó mondatok a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozója, Varga András bírósági vallomását minősítik. Vargának nem kis szerepe volt abban, hogy több mint egy évtizeddel ezelőtt a rendőrség vádemelési javaslattal adta át a büntetőügyet az ügyészségnek. A viharsarki rendőrök munkáját – a Békés Megyei Főügyészség elfogultsága okán – a Debreceni Városi Ügyészség felügyelte. Az ügyben utóbbi emelt vádat 2006-ban a Szegedi Városi Bíróságon. Szintén elfogultság miatt Szegeden: a vádlott Pikó Sándor ugyanis évtizedeken át Békés megyében praktizáló ügyvéd volt.

 

Kölcsön és fenyegetés

A vád állítja: Pikó nem engedélyezett pénzügyi műveleteket végzett hatalmas tételekben. Csalt, sokakat rászedett és megkopasztott, és ha adósai nem fizettek, orosz és román maffió­zókkal halálosan megfenyegette őket, majd áldozatait kiforgatta a vagyonukból. A Narancs – meghallgatva a védelem érveit is – már tíz évvel ezelőtt is ennél jóval árnyaltabban írta le az eseményeket. (Lásd: A pénz útja, Magyar Narancs, 2007. március 22.)

A vádirat szerint 1999 és 2004 között Pikó óvadék letételével 72 (a bírói szakban aztán kiderült: csak 34) személynek és cégnek könnyítette meg a hitelfelvételét négy pénzintézettől, összesen 406 (!) pénzügyi művelettel (kölcsönnel, annak meghosszabbításával, óvadékügylettel vagy váltó kiállításával). A rendőrség és az ügyészség szerint a vádlott az óvadékvállalás fejében a kölcsönfelvevőtől a kölcsönszerződés megkötésekor előre kikötött, a tőke 10 százalékát kitevő, de legalább 100-200 ezer, esetenként pedig több millió forint közreműködői díjat kért. (Az óvadékvállalás azt az ügyletet takarja, amikor a hitelfelvevő és a hitelnyújtó bank közé beékelődik egy harmadik személy: a hitelfelvevő helyett ő teszi le, rendszerint készpénzben vagy értékpapírban a bank számára a hitel biztosítékát. Ha a hitelfelvevő bebukja a hitelt, az óvadék a banké lesz, az óvadékvállaló pedig vagy be tudja hajtani az óvadék összegét a hitelestől, vagy nem – a szerk.) A szerződések szerint az adósok a futamidőben a bankoknak csupán a kamatokat törlesztették, a tőkeösszeg visszafizetési kötelezettsége a futamidő lejártával vált esedékessé. A kölcsönszerződések rövid időre, néhány hónapra, de legfeljebb egy évre szóltak, a felvett tőkeösszegek viszonylag magasak voltak – az adósok a futamidő végére nem is tudták visszafizetni. Ezt a hitelek meghosszabbításával, de többnyire újabb hitelfelvétellel hidalták át. Az újabb hitel tőkeösszege általában a korábbival volt azonos. Amikor az adósok már a banki kamatokkal is elmaradtak, az újabb hitel nagysága a korábbi tőkeösszeg elmaradt banki kamataival megnövelt összege lett. A vádirat szerint a vádlott a hosszabbításért is alkalmanként előre kikötött hosszabbítási díjat kért. Ez ugyancsak a tőkeösszeg 10 százaléka, vagy legalább 200-300 ezer forint volt. Ha az adós a közreműködői díj megfizetésére is képtelen volt, akkor Pikó újabb hitelfelvétel lehetőségére hívta fel a figyelmét, s persze ezért ugyancsak díjat számított föl. Ha a kamatteljesítés is gondot okozott, az ügyvéd saját erőből rendezte azt, majd ennek megfizetését külön kérte az adósaitól.

Amikor az érintettek anyagilag teljesen ellehetetlenültek, tartozásaik nagy részét a letett óvadékból fedezte az adott pénzintézet.

A Debreceni Városi Ügyészség vádirata szerint az adósok fizetésképtelenségének nyilvánvalóvá válásakor Pikó néhány esetben azok ingatlanvagyonának megszerzésére törekedett. Fenyegetéssel próbálta őket rábírni a fizetésre, vagy váltókat íratott alá velük. A vádirat szerint a hitelintézeti törvény értelmében a vádlott az óvadék rendelkezésre bocsátásával, és azzal, hogy az óvadék visszafizetésére kért garanciát az adóstól, valójában kölcsönjogviszonyt létesített – még abban az esetben is, ha kifejezetten ilyen nevű szerződés nem jött létre a felek között. De a szerződéseket nem elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell vizsgálni – olvasni a vádiratban.

Az ügyészség úgy látja, Pikó tevékenysége megfelel a hitelintézeti törvény hatálya alá tartozó „pénzkölcsönnyújtás pénzügyi szolgáltatásnak”. Ezt üzletszerűen azonban – a tárgyalt időszakban – kizárólag a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) engedélyével lehetett végezni. A vádirat ugyancsak a vádlott terhére rója a már említett zsarolási kísérleteket. Szó esik egy csalásról is, ami egy gyulai ingatlan adásvétele után az eladó és vevő közötti bonyolult jogvitára vezethető vissza.

 

Kettős cél

A büntetőügy 2004. március 1-jén kezdődött, amikor Vura Ferenc vállalkozó – Olasz György ügyvéddel és más hasonló cipőben járó társaival történt egyeztetés után – jogosulatlan pénzügyi szolgáltatási tevékenység miatt feljelentést tett Pikó ellen a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon. A vállalkozó havi 10 százalékos kamatra kölcsönadott pénzekről és a fentiekben vázolt óvadékolási technikáról számolt be. Ha kimondatlanul is, de a rendőrség és az ügyészség a büntetőeljárás során az uzsorakamatra biztosított kölcsönből kinőtt tranzakcióként, annak továbbfejlesztett változataként tekintett az óvadékügyletre, s következetesen mint jogosulatlan pénzügyi tevékenységről beszéltek róla.

Ám utóbb kiderült, Vura feljelentése nem volt független attól, hogy adóstársait, Olasz Györgyöt és Bak Endrét Pikó néhány hónappal korábban, 2003. november 27-én csalás miatt feljelentette a Szeghalmi Rendőrkapitányságon. Vura és még néhányan súlyos pénzekkel tartoztak a gyulai ügy­védnek. Utóbb nem alap nélkül merült föl: az adósok azért fordultak a rendőrséghez, hogy a büntetőeljárásban elítéljék a hitelezőjüket, és így a felvett kölcsönt ne kelljen visszafizetniük Pikónak. Összességében mintegy 300 millió forintról volt szó.

A Szegedi Városi Bíróságon 2007-ben kezdődött büntetőper során többször elfogultságot jelentett be a vádlott. Sérelmezte azt is, hogy korábbi feljelentéseit nem veszi figyelembe a bíróság, azokban semmilyen intézkedés nincs, holott mindezek szoros összefüggésben vannak a perben tárgyaltakkal. Ha évekbe tellett is, de Pikó és ügyvédei – Tuza Péter és Szabados Gergő – elérték, hogy az ügy elkerüljön Szegedről. A Kúria 2017 elején postázott ítélete megállapította, hogy a szegedi bíróság hivatali visszaélést követett el azzal, hogy nem biztosított fellebbezési jogot a gyulai ügyvédnek, s a tárgyalást vezető bíró rendkívül késedelmesen járt el, és eljárási szabályt is sértett. Mindennek azért volt jelentősége, mert Pikó pótmagánvádat nyújtott be az őt feljelentők ellen. A bírói szabálytalanságot a Csongrád Megyei Bíróság elnöke is elismerte.

 

Pénzügyileg szabályos

Az új elsőfokú tárgyalásra a Kecskeméti Járásbíróságot jelölték ki, ahol 2015. szeptember elsején, az első feljelentés után 11 és fél évvel minden kezdődött elölről. Az eljárás új irányt vett: a tárgyalást vezető bíró ezúttal a védelem érveire, bizonyítékaira, indítványaira is kíváncsi volt, s összességében arra jutott, hogy a feljelentő és a mögötte lévő jól körülhatárolható kör nem egészen elfogulatlan és jóhiszemű, ráadásul néhány ponton ellentmondásba került saját korábbi állításaival is.

Pikó megítélését szűkebb hazájában, Gyulán és Békés megyében jól jellemzi, hogy az ezredfordulón ügyvédi körökben gyakran elhangzott: „Pikó még él?” Több rendőr is megerősítette a Narancsnak, hogy jó másfél évtizede a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság egyik magas rangú vezetője 5 liter márkás whiskyt ajánlott fel annak, akinek sikerül vád alá helyeztetnie Pikót. (Pikó apja a rendszerváltás előtt a Békés Megyei Rendőr-főkapitányságon párt­titkár volt.) Az érintett szerint rosszakarói és irigyei esküdtek össze ellene.

A Kecskeméti Járásbíróság megállapította, hogy a vád tárgyává tett időszakban érvényes vonatkozó törvény nevesítette és definiálta a hitel- és a pénzkölcsönnyújtás fogalmát, és ebbe nem értette bele az óvadéki biztosíték akár üzletszerű nyújtását. Eszerint nem az óvadékot biztosító személy, hanem az óvadék fejében a pénzintézet nyújt kölcsönt az adósnak; az adós és az óvadékot garantáló személy között nincs közvetlen kapcsolat, ekként kölcsönjogviszony sem jöhet létre. De a vádnak nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítani azt sem, hogy a vádlott az óvadékvállalás fejében előre kikötötte, hogy közvetítői díja a kölcsön tőkeösszegének néhány százaléka, de minimum 100-200 ezer forint legyen. (Ahogy azt sem, hogy a hitelek meghosszabbításáért hasonló ellenszolgáltatást kért és kapott volna.)

Több könyvszakértő meghallgatása után a bíróság arra jutott: nincs okirati bizonyíték arra, hogy az óvadékot biztosító vádlott a pénzügyi jogszabályok szerinti üzletszerű módon nyújtott volna magánkölcsönt. „Az erre vonatkozó tényállás megállapításához és a vádlott bűnösségére vont következtetés levonásához nem elegendő, hogy kevéssé valószínű, hogy a vádlott ennyi esetben (406), ennyi személynek és cégnek (34) nyújtott pénzügyi segítséget, magánkölcsönt mindenféle jövedelemszerzési célzat nélkül, puszta jó szándékból. Ezt kétséget kizáró módon bizonyítani kellett volna” – szól a bírósági verdikt.

Az óvadékolási technikával kapcsolatban a vádirat 1,5 milliárd forintot említ. Lapunknak Pikó Sándor jóval kisebb nagyságrendről, 350-400 millió forintról beszélt, ráadásul ő maga közel 300 millió forinttal bent ragadt: az ellene folyt majdnem 13 éves büntetőeljárás miatt ekkora a vesztesége. A 34 magánszemélyből és cégből mindössze hatan, éppen a legnagyobb összegekkel tartozók tettek ellene feljelentést és erősítették a vád álláspontját. A többi tanú kijelentette, hogy Pikó nem követelt tőlük előre kikötött díjat, pusztán barátságból segített. (Csak színezi, de nem befolyásolja az ügyleteket és azok megítélését, hogy annak idején néhány Békés megyei ügyész is Pikó óvadékolási segítségével vett magának új autót.)

Közben a vádlott folyamatosan nyerte a feljelentőkkel szemben az óvadékos hitelek kiegyenlítése miatt indított polgári pereket. A pernyertesség azonban nem jelentett egyet az óvadékként letett pénz visszaszerzésével.

A vád tanúi fenyegető telefonokat és leveleket, Pikó Sándor megfélemlítő fellépését, durva szitkait is említették a bíróság előtt. (A vádlott kis termetű ember, de bizonyos helyzetekben nem keresgéli a „kötőszavakat”.) „Ismered az orosz rulettet?” – kérdezte állítólag tört magyarsággal a telefonban egy hang Mónus Ferenc vállalkozótól. „Öt kobrakígyót hoztak be az országba, ezzel ölünk meg téged és a családodat” – ez a telefonos fenyegetés pedig Olasz György ügyvédnek szólt. A büntetőperben sorra fölhozták ezeket az állítólagos fenyegetéseket. A vád szerint hangfelvételek is vannak másfajta fenyegetésekről. A bíróság viszont megállapította: a telefonos fenyegetések, ha voltak, nem köthetők és nem kapcsolhatók a vádlotthoz. (A híváslisták nem voltak teljesek, s azokból nem lehetett megállapítani, hogy kik és mit beszéltek egymással.) A sértetti tanúk által becsatolt, fenyegetéseket tartalmazó kazetták ominózus részeit vagy véletlenül letörölték, vagy zene szólt helyette. Pikó Sándor szerint abszurd és logikátlan azt feltételezni, hogy olyan embereket zsarolna és fenyegetne, akik ezek után is üzleteltek vele. Egy mikrokazettán lévő felvételről a bíróság ezt állapította meg: „Ez megfelelő bizonyíték volt arra, hogy a vádlott milyen durva és fenyegető hangnemben beszélt a neki tartozó sértettekkel, ha anyagi érdekeiről volt szó. De arra nem, hogy a büntető törvénykönyv szerinti komoly félelem keltésére és súlyos hátrány kilátásba helyezésére elegendő lett volna.”

A Kecskeméti Járásbíróság megállapítása szerint a korábban ügyvédként dolgozó Olasz központi figurája az egész ügynek. Érdekesség, hogy a nyomozás során még nem derült ki, hogy a vádlott egykori kollégájának, Olasznak a büntetőeljárás megindításában, a többi sértett összefogásában és irányításában jelentős szerepe volt – túl azon, hogy Pikó Sándor hitelügyleteinek is résztvevője volt. Így viszont érthetetlen, hogy miért nem lett a nyomozás során Olasz György is gyanúsított Pikóval együtt. Erre a kérdésre az ügyben nyomozó Varga András, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság tisztje nem tudott válaszolni bírósági meghallgatásán.

 

Jogerősen

A per szegedi tárgyalásán még „érdektelennek” nevezte magát Sólyom Sándor, a Falcon Bróker egykori vezetője, aki egy időben az Újpesti TE NB I-es focicsapatának a tulajdonosa volt. Pedig Sólyom két álarcos segítőjével 2001-ben élettársával együtt Gyulán elrabolta, majd fogva tartotta Pikó Sándort, és végül váltságdíjat is kicsikart tőle. (Lásd: Két túsz között , Magyar Narancs, 2002. május 30.) Sólyom a Falcon Bróker ügyletei miatt máig sok pénzzel tartozik Pikónak. A büntetőtárgyalás kecskeméti felvonásában Sólyom Sándor tanú „érdektelen” megítélése már megváltozott.

A vád szerinti sértettek (Olasz György, Vura Ferenc, Mónus Ferenc, Bak Endre, Sólyom Sándor és akiket nem említettünk) vallomásai egybecsengtek mind az uzsorázást, mind a fenyegetéseket illetően. A bíróság azonban az összes adatot és körülményt figyelembe véve azt vizsgálta, ezek a vallomások szavahihetőek-e. E tanúknak egyenként és együttesen is az állt az érdekében, hogy a létrejött szerződéseket uzsoraszerződésnek állítsák be, Pikó ténykedését pedig bűncselekménynek. Mindegyikükre állt az is, hogy a velük szemben támasztott követeléstől és kötelezettségektől akartak szabadulni azon az áron, hogy Pikót bűnösnek nyilvánítják és elítélik. Így viszont „a terhelő tanúk érdektelensége kétséget kizáró módon megkérdőjeleződött” – indokolt a bíróság. Egy­értelművé vált: perben és haragban állnak a vádlottal.

A vádlottat végül 12 év, 10 hónap és 28 nappal, azaz közel 5000 nappal a büntetőeljárás megindítása után az ügyet másodfokon tárgyaló Kecskeméti Törvényszék mentette fel jogerősen. (A csalás vádja, amelyik egy gyulai ingatlannal volt összefüggésben, szintén megdőlt.) Pikó Sándor, aki ez idő alatt csaknem 300 millió forintot bukott, az ügy elhúzódása miatt a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordul. „Ha ezt egy 24 éve praktizáló ügyvéddel meg lehet csinálni, s mindezzel szemben a Békés Megyei Ügyvédi Kamara nem tesz semmit, ott minden megtörténhet” – indokolta lépését a Narancsnak a gazdasági érdekeltségekkel rendelkező, de anyagi helyzetéről elárulni semmit nem kívánó Pikó Sándor.

Bod Tamás

(A szerző az Együtt gyulai választókerületi elnöke.)

Neked ajánljuk