A II. kerületi önkormányzat augusztus 13-án több telken leromboltatta azokat a házakat, amelyek addig ötven főnek nyújtottak szállást. A fedél nélkül maradókat, miután késő estig váratták őket a zuhogó esőben, két hétre ideiglenesen egy munkásszállón helyezték el. A kifizetett időszak kedden járt le; hétfői lapzártánkkor még nem lehetett tudni, mi lesz a tizenkét családdal."Reggel nyolc órára jöttek, voltak velük rendőrök, többen az önkormányzattól, a családsegítőtől, és a vállalkozó, aki bontott. Mindenünket össze kellett pakolnunk, aztán vártuk, mi történik" - mondta lapunknak Horváth Béláné, aki családjával azóta a munkásszállón lakik. Előző este szóban kapták az ukázt: pakoljanak, reggel mindenkinek mennie kell.
Két héttel korábban váratlanul tíz-tizenkét ember érkezett, akik valamennyi házat felmérték, illetve videóra vették azokat és használóikat. Ekkor Horváth Béláné, aki családjával egy jó állapotban lévő épületben élt, még meg is kérdezte, hogy amíg állnak a házak, nem fizethetnének-e a használatukért, illetve hogy mi várható. "Nem tudjuk, talán két-három év múlva mindent lebontanak" - hangzott a megnyugtatónak tűnő önkormányzati válasz. Mégis menniük kellett, egyik pillanatról a másikra.
A családok nagy része kénytelen-kelletlen tudomásul vette a költözési kényszert, különösen, mert
a gyerekek "állami gondozásával" fenyegették
őket; összepakoltak a költözés reggeléig. Holmijuk ázott egész nap, azt pedig nem tudta senki, hova mennek. A jelen lévő önkormányzati dolgozók kitalálták a megoldást: "Mindenkit hazaszállítunk az állandó címére." Ezen többen meglepődtek, hiszen "nekünk csak szülőfalunk van, állandó lakcímünk helyén a ház már rég összedőlt". Többségük Szabolcs-Szatmár-Bereg megyéből költözött a fővárosba, már több éve élnek itt. Horváthné családjával tizenöt éve lakik erre-arra Budapesten, legálisan bérlakáshoz még nem jutott. Illetve most azt hitte, igen, mivel "nekem a bérlő rokona adta át a kulcsot, hogy valaki lakjon a házban, és vigyázzunk is rá" - mesélte.
Azon a kedden órákig folyt a huzavona; a hivatal emberei várták, hogy valahová csak elmennek a családok. Végül kora délután kiderült: az önkormányzat (bár ez nem kötelessége) mindenkinek adott ötezer forint rendkívüli segélyt, amit a kerületi családsegítő központban kellett felvenni. A családok ezután visszamentek az ekkor már tetejükön vagy oldalukon beszakított, teljesen lakhatatlanná vált házakhoz. Az önkormányzat illetékese újabb megoldást talált ki: két hétre befizette őket egy munkásszállóra. Egy különbuszon mentek, a gyermekjóléti szolgálat munkatársa is velük tartott. Mivel csomagjaik nem fértek fel, azt ígérték nekik, hogy másnap utánuk viszik. Ez nem történt meg, és a gyerekjóléti szolgálat munkatársát sem látták azóta.
A családok szerint az ötezer forint segély után már nem foglalkozik velük a II. kerület. Ez azért nincs egészen így: Aranyos Róbert a költözéskor nem vehette fel a segélyt, mert nem volt személyije, felesége pedig három gyermekükkel egy ismerősüknél vészelte át a kilakoltatás napját. Azóta ők is bementek a férj után a munkásszállóra. Ennek költségeit kifizette az önkormányzat, a segély viszont részükre "nem jár". A családsegítősök náluk sem voltak. A Kunigunda utcai szállón jelenleg negyvenen laknak, közülük tizenöten kiskorúak. Egy beteg aszszony nem mert a munkásszállóra menni; félt, hogy elveszik tőle két gyermekét, ezért jelenleg mindhárman korábbi lakhelyük közelében, az erdőben felállított sátorban laknak.
A főváros határában, a Zerind vezér és a Muflon utca által határolt területen Budapest
legdrágább telkei lehetnének
Hogy ez még sincs így, annak korántsem csak a többségükben roma ottlakók voltak az okai. "Jelenleg nincs elfogadott hasznosítási terv, a telkek mezőgazdasági külterület besorolásúak, nem közművesítettek, itt nem lehet építkezni" - mondta a Narancsnak Porkoláb Mátyás II. kerületi alpolgármester. Korábban a területet bérelték, gyümölcsösként, hétvégi telkekként használták, de a bérleti jog 2000. december 31-én lejárt, az önkormányzat pedig azóta a korábbi bérlőket többször felszólította a felépítmények (üdülők, nyárikonyhák, szerszámtárolók) lebontására. Ez nem minden esetben történt meg, és "mostanra jutottunk el odáig, hogy saját költségünkre sajnos bontanunk kell" - folytatta az alpolgármester. Szerinte az eljárás során is méltányosan jártak el, ezt bizonyítja, hogy "a jogcím nélkül ott lakó családok részére fejenként ötezer Ft rendkívüli segélyt biztosítottunk, és két hétre a munkásszálló költségeit is kifizettük".
Másként látja ezt Győri Péter, a Fővárosi Önkormányzat szociálpolitikai és lakásügyi bizottságának elnöke: "Ha valaki fedél nélkül marad, és élete vagy testi épsége veszélyeztetve van, a tartózkodási hely szerinti önkormányzat köteles gondoskodni róla. Az ellátás kérése, elfogadása önkéntes, de annak nyújtása - igény esetén - kötelező." Győri szerint az önkormányzatok többsége gázrobbanás, árvíz stb. esetén be is tartja a törvényt, néhány okot azonban - például az önkényes lakásfoglalást vagy a mostanihoz hasonló esetet - nem tartanak méltánylandónak, pedig itt nem "karitatív tevékenységről, hanem törvényi kötelezettségről van szó". Külön gond, hogy az "élet és testi épség veszélyeztetése" definiálatlan fogalom, amit az aktuális konvenció, illetve az elmaradt ellátás miatt indult eljárás okán hozott bírósági határozatok tölthetnének meg tartalommal, de utóbbira - szállásbiztosítás elmaradása ügyében - még nem volt példa. Az illetékes önkormányzat átmeneti intézkedésként köteles szállást biztosítani, például családok átmeneti otthonában - ennek létrehozása és működtetése a II. kerület számára is évek óta törvényi előírás.
A gyermekvédelmi törvény szerint a családok átmeneti otthonában történő elhelyezés
hat hónapra szól,
és többször meghosszabbítható. Ide a gyermeket védelme érdekében lehet elhelyezni, és mivel joga van ugyanakkor szüleivel élni, gyermekük révén ők is jogosultak az ellátásra. Ideiglenes intézkedésként a családból való kiemelés is megtörténhet.
Mivel a munkásszálló a III. kerületben van, információink szerint a II. kerület már nem tartja magát illetékesnek. Az új illetékesség viszont még nem alakult ki, ugyanis a III. kerület szabályos, az érintettek adatait felsoroló értesítést nem kapott. A két polgármesteri hivatal, illetve intézményeik még jó darabig elvitázhatnak azon, mit is kéne tenni. Győri véleménye szerint a munkásszállón történő elhelyezés is elfogadható, de annak legalább hat hónapra együtt kellene szólnia a szociális szolgáltatásokkal, így az állami normatív támogatást is megigényelhetné az önkormányzat. Az ellátás költségeit a tartózkodási hely szerinti önkormányzat követelheti a lakhely szerinti önkormányzattól (a polgár után járó állami támogatás is az utóbbit illeti). Győri úgy gondolja, ha a munkásszállóról kikerülnek a családok, jogosan fordulnak segítségért a III. kerületi önkormányzathoz is.
A kilakoltatásra délután megérkező Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke a Narancsnak kifejtette: "Az államnak rendelkeznie kell azokkal a jogszabályi feltételekkel és eszközökkel, amelyek az ilyen típusú válsághelyzetek megoldására lehetőséget biztosítanak. Ezeket rövid időn belül meg kell teremteni, mert szégyen, hogy az önkormányzatok brutális módon a faji-szociális tisztogatás különböző formáit hajthatták végre az elmúlt évtizedben. Az államnak sürgősen tisztáznia kell az önkormányzatok és a saját szerepvállalását, felelősségét."
"Az önkormányzatok szuverenitásának tiszteletben tartása miatt a kilakoltatásról csak tájékoztatást kérhettünk - mondta Berki Judit, a Miniszterelnöki Hivatal Romaügyi Hivatalának helyettes államtitkára. - A polgármester úrnak írt levélben rákérdeztünk, hogy hány család és kiskorú érintett, volt-e köztük bérleti jogviszonnyal rendelkező, illetve történt-e intézkedés az elhelyezést illetően, keresték-e a lakcím szerinti önkormányzatokat." Választ nem kaptak, ahogyan a nemzeti, etnikai és kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, a Fővárosi Közigazgatási Hivatal, a Roma Polgárjogi Alapítvány és a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda sem - igaz, a harmincnapos ügyintézési határidő még nem járt le.
Győri Péter szerint az állam és az önkormányzatok között a rendszerváltáskor kialakított viszony mára elavult, módosításra szorul. Az önkormányzatok törvényességi felügyeletét a közigazgatási hivatalok látják el, de ez csak a meghozott rendeletek, határozatok jogszabály-ellenességének vizsgálatára vonatkozik. Valamely törvényi kötelezettség elmaradása, mulasztásos törvénysértés esetén jogszabályalkotásra, az ellátás megszervezésére az önkormányzatokat senki nem kötelezheti, illetve helyettük nem hozhat határozatot, ezzel ugyanis az önkormányzatok deklarált szuverenitása sérülne. Nem véletlen, hogy ilyen ügyekben csak érdekvédelmi csata dúl, hiszen a nyomásgyakorláson kívül nincs más eszköz. Győri szerint a megoldást az jelenthetné, ha az állam maga szervezné a szociális ellátást vagy annak egy részét. "Az önkormányzatok bizonyos feladatokat sajátos érdekviszonyaik miatt nem tudnak ellátni, és ez a közeljövőben sem változik" - fejtegette.
Európa több országában az állam saját rendszert, intézményhálózatot tart fenn egyes szociális feladatok ellátására. Magyar példa is akad: a munkanélküli-ellátás szervezése államilag irányított, szabályozott, finanszírozott rendszerben működik, a munkaügyi központok függetlenek az önkormányzatoktól.
Az Alkotmánybíróság 2000 novemberében kimondta: a lakhatáshoz való jog nem alkotmányos alapjog, de az állam életveszély esetén köteles szállásról gondoskodni. A Romaügyi Hivatal idén eredménytelenül javasolta, hogy a Nemzeti Lakásprogramban alapjogként szerepeljen a családok lakhatási joga, azt viszont elérték, hogy a telepek felszámolása deklarált kormányzati céllá váljon.
Az alpolgármester szerint
a közelgő önkormányzati választásoknak
"lehet is szerepe, meg nem is" a kilakoltatásban. Mint megjegyezte, a jobboldali képviselők valamenynyien tettek lépéseket a tarthatatlan állapot megszüntetéséért, többen személyesen is részt vettek az akcióban. "Azóta a területet őriztetnünk kell, és az ezzel, valamint a bontással járó 2-3 millió forintos költség is az önkormányzatot terheli" - tette hozzá.
A környék lakói szerint elszaporodtak a betörések, rablások. A II. kerületi rendőrkapitányság bűnügyi osztályának adatai szerint viszont a Muflon utca környékén mostanság rablás nem történt, és a bűncselekmények száma is kevesebb a kerületi átlagnál. De a romák tudták, hogy "hívatlan vendégek": "Nem azért építettünk Budaligeten házat, hogy cigányok vegyenek körbe!" - idézték a Muflon utca túloldalán, már belterületen épült egyik ház tulajdonosának a véleményét. Egy, a Narancsnak név nélkül nyilatkozó önkormányzati munkatárs szerint "az akciónak a környéken pozitív visszhangja volt, az önkormányzat elérte célját: helyreállította a rendet, igaz, úgy, hogy ezzel az önkényesek jogait sértette meg. A közeljövőben újabb kilakoltatások várhatók, néhány embert még megpróbálnak kitenni a kerületből. Az önkormányzat, és nem csak a II. kerületi, szabadon vissza tud élni erőfölényével" - tette hozzá.
A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda tényfeltáró vizsgálatot indított az ügyben, annak lezárása után döntenek az esetleges per(ek) megindításáról. "A jogi eljárás kezdeményezése valószínűsíthető, különösen a kilakoltatás módszere miatt" - mondta lapunknak Furmann Imre igazgató. A Roma Polgárjogi Alapítványt megkereste Csomor Sándor, a II. kerületi önkormányzat irodavezetője (a házbontási akció levezénylője), aki illetékességüket ugyan nem ismerte el, de kilátásba helyezte, hogy az önkormányzat tovább fedezi a családok munkásszállón történő elhelyezésének költségeit. Csomor az e hétfői egyeztetésen nem jelent meg.
Kártyás Irén, a Menhely Alapítvány igazgatója úgy véli: "Képtelenség negyven főt az ország bármely pontján családok átmeneti otthonában elhelyezni. Legvalószínűbb, hogy újabb >>hajléktalan-lakótelepre<< költöznek, bár ehhez is nagyon sokan vannak."
Virág Tamás
