Az előző kormányzati ciklusban botrányok sora jellemezte a környezetvédelmi minisztérium munkáját. Az ország környezeti állapota és az uniós csatlakozási folyamat is azt kívánja, hogy egy sokkal tempósabb, következetesebb és szakmailag korrektebb munka kezdődjön. Erre vállalkozik az új politikai vezetés - a régi apparátus élén.
Kóródi Mária: Sikerként. Láthatóak voltak a környezetvédelmi és vízügyi ágazat integrálásának az előnyei. A közvetlen árvízvédelmi munka mellett a környezetvédelmi felügyelőségek figyeltek az árvíz által potenciálisan veszélyeztetett telephelyekre is. A természetvédelemnek is jutott bőven feladat, például a gemenci ártéren.
MN: A tavalyi tiszai árvíz szeméttelepeket, temetőket, szennyvíztelepeket öntött el.
KM: A dunai ár szerencsére másképp alakult, a vizet - szakszóval élve - "jobban meg tudtuk fogni". Persze ahhoz, hogy így történjen, a vízügyesek és környezetvédők nagyon kemény munkájára volt szükség. Ami pedig a Tisza vidékét illeti, ott a jövőben új koncepcióval fogunk védekezni. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy nem csupán a gátakat magasítjuk, hanem olyan területeket is kialakítunk, ahová szükség esetén kiengedhető az áradó víz egy része. Az új Vásárhelyi-terv szakmai koncepciója már elkészült, széles körű társadalmi vita folyik róla. A dunai árvíz kapcsán a miniszterelnök úr utasította a tárcát, hogy dolgozzuk ki a védekezés új rendszerét a mostani tapasztalatok alapján. Erre szeptember végéig kaptunk időt. Az már látszik, hogy ilyen nagy víz esetén nem hatékony az a védekezési rendszer, ami ennyire megosztott az állami szervek, az önkormányzatok és az önállóan védekező létesítmények között. Visegrádot például majdnem katasztrófába sodorták, mert a polgármester kezdetben nem igényelt vízügyi segítséget, fölöslegesen dolgozták agyon magukat az emberek, hiszen rossz helyre és rosszul rakatták le velük a homokzsákokat, amiket csak az utolsó pillanatban sikerült átrakni a vízügy és a honvédség segítségével. Ha ilyen nagy víz jön, akkor egyértelmű kompetenciát kell adni annak, aki a védekezéshez ért: a vízügynek. A katasztrófavédelem nem a védekezéshez ért, neki a kitelepítéseket, a logisztikát, az anyagok szállítását, a fertőtlenítést kell végezni. És hát alig hihető, hogy az esetleg négyévente újraválasztott polgármesterek azonnal vízügyi szakemberré is válnak.
MN: Az előző kormány egyik legkritikusabb pontja volt a környezetvédelmi minisztérium. Milyen állapotban vette át a tárcát?
KM: Elég nehéz helyzetből kell a minisztériumot felépíteni, hiszen Pepó Pál ideje nemcsak szakmai, de emberi szempontból is negatív emlékezetű. A szakma legjobbjait megsértették, megalázták, elküldték, aki maradt, azzal pedig méltatlanul bántak. Alacsony volt a minisztérium presztízse is, nem csoda, hogy mindezt nagyon negatívan élték meg az itt dolgozók. Egy rossz struktúrában kellett dolgozniuk, amiről az Állami Számvevőszék is azt állapította meg, hogy a működése átláthatatlan és áttekinthetetlen, különösen vonatkozott ez a pénzek kezelésére. Nagyon sok pénz ment el úgy, hogy nem derül ki az adatokból, hova, kinek, menynyi és milyen alapon került. Öszszesen csaknem százmilliárd forintról volt szó négy év alatt! Ma már meg se állapítható, kik készítették elő a döntéseket és milyen alapon. Rendszerré állt össze a felelősség elmaszatolása: kezdetben egy KÖFI nevű intézetben zajlott a pályázatok elbírálása, majd az megszűnt, a Környezetgazdálkodási Intézethez (KGI) csoportosították, legvégül közvetlen miniszteri irányítás alá került az egész. Megismétlem: négy év alatt százmilliárd forint ment el úgy, hogy a sokszoros átszervezés után megfoghatatlanná vált a felelősség. Nem tudni, ki a felelős azért, hogy túl sok volt a vissza nem térítendő támogatás, nem lehet számon kérni senkin azt, hogy miért olyan pályázatok nyertek, amelyek közelében sem voltak a támogatandó célnak. Például "Az ember és természet közti hatékonyabb kommunikáció megteremtése" címén ment ki pénz egy újonnan épített magánszálloda füvesítésére, hetente negyedmillióval támogatták a kisgazda Kis Újságot és a Kisgazda Jövő Alapítványt, s még jó néhány esetet említhetnék. Nem kis összegekről van szó, de ma már csak nagyon kevés esetben tudjuk visszaszerezni a pénzt. Ennek ellenére senki ne legyen nyugodt azok közül, akik így jutottak állami pénzekhez: nagyon felkészült munkatársak vizsgálják át az elmúlt évek történéseit. A legismertebb eset a KGI-é, amelynek kapcsán már vádirat is készült. Folyik az eljárás, s eközben kiderült, hogy ahol nem bizonyítható a bűncselekmény, ott is felháborítóan célszerűtlen gazdálkodás folyt. A KGI számára kibérelt püspöki palota például négyzetméterenként kb. 4000 forintba kerül. Ha ilyen áron adna ki valaki egy átlagos kétszobás lakást, akkor havi negyedmilliót kapna érte - itt viszont több ezer négyzetméterről és sok évre, szinte felbonthatatlanul megkötött szerződésről van szó.
MN: Nem volt sok személycsere a tárcánál. Ez azt jelenti, hogy ez az apparátus végre tudja hajtani, amire megvan a politikai szándék?
KM: A felső vezetésben két személycsere volt, két új helyettes államtitkárt kértem fel, mindketten civil zöld szervezetekből jöttek. Az előző vezetők közül csak egyet küldtünk el, a másik új beosztást kapott. Feltehetően lesznek még változások, de folyik az egész szervezet átvilágítása, ami alapján egy dinamikusabb és integrált minisztériumot építünk fel. Menet közben egyre több ember munkáját ismerem meg, és ha valaki nem tudja felvenni azt a tempót és stílust, amely az eredményességhez szükséges, akkor attól meg fogunk válni. Egyébként az elmúlt napok árvízi készültsége sok tanulsággal szolgált, rengeteg olyat megtudtam kollegáim döntési képességéről, helytállásáról, emberi tulajdonságairól, ami "békeidőben" esetleg évekig nem derülne ki.
MN: Hivatali elődje annak idején nagy csinnadrattával jelentette be, hogy lezárták az uniós tárgyalásokon a környezetvédelmi fejezetet. Mennyi tennivaló van még ezen a téren?
KM: Ideiglenesen zárták le, de azóta kiderült sok fogyatékosság, amit gyorsan ki kell javítani. Az Országos Hulladékgazdálkodási Terv (OHT) például akkoriban a parlament előtt hevert, de tárgyalására nem került sor, és az uniós szakemberek jelezték, hogy ennek elfogadása nem tűr halasztást. Az OHT-t visszavontuk, átdolgoztuk, jelenleg tart a társadalmi vita, a hó végén már megy a kormány elé, szeptemberben a parlament elé.
MN: Rengeteget nyilatkozott arról, hogy prioritása lesz a hulladékügyeknek, és a viszonylag friss hulladékgazdálkodási törvényhez is hozzá kíván nyúlni. Mi teszi ezt szükségessé?
KM: Alapvetően fontosnak tartom egy koncepcionális kérdés újragondolását a települési hulladékokkal kapcsolatban. Újra kell definiálni, hogy mit jelent a kötelező közszolgáltatás és az önkormányzatok joga és kötelessége. Ha az önkormányzatokra hárul a feladat és a település tisztán tartásának felelőssége, akkor ezekhez az eszközöket is biztosítani kell. Az is biztos, hogy nem lehet felmenteni a gazdálkodó szervezeteket a közszolgáltatás alól, és nem tartható, hogy nem lehet nyomon követni az általuk termelt kommunális hulladék sorsát. Nagyon sok olyan elem hiányzik a törvényből, ami a hulladék keletkezésének a megelőzését szolgálná.
MN: Mi várható a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat (KAC) háza táján? Eldőlt-e már kormányzati szinten, mi lesz a sorsa a befolyó összegnek?
KM: A költségvetés még előttünk van. Hamarosan elkészül az a munkaanyag, amelynek alapján a pályázati rendszert átláthatóan és felelősséggel lehet majd működtetni. A vissza nem térítendő támogatási formát biztosan szigorúbban fogjuk elbírálni, mert sok olyan pályázó kapott úgy "ingyen pénzt", hogy gazdasági szempontból nem volt racionális a döntés. A KAC-ból inkább visszatérítendő kamatmentes támogatást, kamattámogatást vagy bankgaranciát kellene adni.
MN: Az elmúlt években a KAC támogatásainak döntő része a szennyvizes beruházásokra ment, ugyanakkor a legnagyobb befizetők az üzemanyag-felhasználók, akik joggal várhatnák el, hogy közlekedési és levegőminőségi projekteket támogassanak. Hulladékos beruházás is nagyon kevés volt. Változik-e a támogatások aránya a környezetvédelem ágazatai között?
KM: A támogatások kiutalása előtt azt is el kell dönteni, hogy milyen kapcsolat és viszony lesz a Vízügyi Célelőirányzat és a KAC között.
MN: Sőt a Belügyminisztérium céltámogatási rendszereivel is öszsze kellene hangolni.
KM: Így van. Ezeket kormányszinten kell eldönteni. Nagyon sok egyébként a már elkezdett beruházás, valójában kevés pénzzel rendelkezünk. A csatornázásoknál például meg kell vizsgálni, hogy hatékony-e az a rendszer, amely a kistelepülések szennyvizét 30-40 km-re elvezeti, a falvak között ide-oda keringeti, s ezért igencsak drága.
MN: Lesz-e forrásbővítés? Többször nyilatkozta, hogy a temékdíjakat emelni kívánja, és hogy egyéb termékekre is ki kellene róni termékdíjat. Előveszik-e újra a környezetterhelési díj koncepcióját?
KM: A termékdíj az az összeg, amit például egy műanyag kóláspalack gyártása után fizetnek be az előbb emlegetett alapba. Ma ez alig pár fillér palackonként. Nálunk forintban annyi a termékdíj, mint Ausztriában schillingben lenne, ha még lenne schilling. Ezt a költséget a vásárló gyakorlatilag nem érzékeli, a környezetvédelmi alap támogatási rendszere viszont erre épül. Ezért a termékdíjak komoly emelésére készülünk, egyéb gazdasági eszközök nincsenek napirenden.
MN: A hatékony környezetvédelem nem képzelhető el következetes hatósági munka nélkül. Jelenleg sokak szerint lassú, bürokratikus és nem egy esetben korruptnak tetsző a hatóságok munkája. Mit tud ezen változtatni?
KM: A hatóságok a törvényeknek vannak alárendelve, ami azt jelenti, hogy demokráciában egy miniszter még ha akarna se tudna belenyúlni az egyes döntésekbe. Persze tudom, hogy Magyarországon sokak számára ez még nem magától értetődő, s ezért miniszteri beavatkozásra várnak ott is, ahol arra nincs lehetőség. Amit nekünk tenni kell, hogy biztosítsuk a megfelelően képzett szakembergárdát, és a feltételeket a hatékony munkához. Jelenleg három szervezet végez hatósági munkát a mi területünkön: a vízügyi igazgatóságok, a környezetvédelmi felügyelőségek és a nemzeti parkok. Ezek munkáit össze kell hangolni, szeretnénk megszüntetni a párhuzamosságokat. Több státus kellene, és jobban fizetett alkalmazottak. Biztos, hogy másfél-két évet igénybe fog venni, amíg egy egységes hatósági struktúra kialakul.
MN: Említette, hogy két civil szakembert is kinevezett vezető pozícióba. Ezen túl milyen kapcsolatot kíván kiépíteni a környezetvédő szervezetekkel?
KM: Nagyon fontosnak tartom azt, hogy együttműködő partnerként napi munkakapcsolatba kerüljünk egymással. Ezért a kabineten belül is van egy munkatársam, akinek az a feladata, hogy közvetlenül tartsa a kapcsolatot a zöld szervezetekkel. Alig egy hónapja voltam miniszter, amikor szinte minden szervezetet meghívtunk a minisztériumba, hogy kölcsönösen megismerhessük egymás céljait, munkáját. Szeretném, ha a jövőben rendszeresen találkoznánk ilyen formában is. Egy-egy konkrét feladat megbeszélése kapcsán is meghívtam a civil szervezeteket, például a hulladékgazdálkodás átalakítása ügyében, vagy a levegőszennyezéssel kapcsolatban. Politikusként közvetítenem kell a társadalom elvárásait az apparátus felé, a minisztérium megoldásait pedig a társadalom számára. A célom az, hogy a környezetvédelem mindenki számára érthetővé, elfogadhatóvá és fontossá váljon.
Szilágyi László
