Magyar Narancs: Ellenfele kampányában vissza-visszatér a „nyóckeres” múlt dicső meghaladása. Önnél is ciki lett a nyócker?
Győri Péter: Nem érzem annak, de az jó, hogy Józsefvárosnak hívjuk a kerületet. A modernizáció, az előrelépés szintén jó.
MN: Máris dicséri a Kocsis-korszakot?
GYP: Bocsánat, de a kerület fejlődése nem egy Fidesz-történet, a trend 1990-től fordult meg. Amikor én a Fővárosi Közgyűlésben voltam (1990 és 2002 között a Fővárosi Közgyűlés szociálpolitikai és lakásügyi bizottságának elnökeként dolgozott – a szerk.), százmilliókat nyomtunk Józsefvárosba, hogy elinduljon felfelé. A Szabó Ervin Könyvtár, a Horváth Mihály téri iskola felújítása, de a ma már Palota-negyednek hívott Belső-Józsefváros rehabilitációjának elindítása is akkor kezdődött. Igaz, ezeket a Fidesz nem állította le, és én sem fogom leállítani a jó dolgokat. Csak azt, ami rossz.
MN: A Fidesz narratívája ezen a választáson körülbelül ez: „Mi rendbe tettük Józsefvárost, sok a fejlesztés és az új lakás, sok az ide költöző fiatal – szavazzon ránk!” Jó szöveg, ugye?
GYP: Ez egy sulykolt narratíva, sokan meg is eszik, hogy Kocsis hozta ide a pénzt. De ez nem igaz. Valójában egy idő után, bár kicsit későn, tényleg elkezdtek pályázni. Ezeket a projekteket épp az a Rév8 vitte, amit mi alapítottunk, lévén ez egy fővárosi-józsefvárosi közös cég volt. De ahogy ők csinálják a modernizációt, azon sok kifogásolnivaló akad. Az egyik gazdasági: a befektetett pénz felhasználásának az ellenőrizhetősége a nullát közelíti, sok pénz folyik el. A másik a társadalmi probléma. Az, hogy bizonyos fejlesztéseknél lakosságcserét hajtanak létre, és egyes népességet kiszorítanak. Az jó dolog, hogy az alsó középosztálynak a kerület kellemes lakóhellyé válik, de ennek nem kellene együtt járnia azzal, hogy többen kiszorulnak – és itt tősgyökeres józsefvárosiakról és kis jövedelmű nyugdíjasokról beszélünk. Meg lehet tartani a lakosságot, vannak erre modellek. Például úgy, hogy jön egy nagy befektető, és akkor én, mint önkormányzat megtehetem, hogy vállalom egy épület elbontását, de megkérem az árát azzal, hogy a lakókat megfelelő lakásokba költöztessék. Ez Nyugaton bevett gyakorlat. Ha gyenge az önkormányzat, akkor eladom a telket, a pénzt másra költöm, ott felépül valami új, és körülötte az önkormányzatnak kell fejlesztenie a tereket, parkokat. Egy jó megállapodásban viszont szerepel, hogy részben ezt is a befektető fizeti. Itt nem ez a gyakorlat. Ez nemcsak gazdasági kérdés, mert a projekt körül élők körülményei is javulnak ettől, és akkor nem alakul ki az, ami most van. Hogy az egyik oldalon minden szuper, a másikon pedig összeomlik az, ami van.
MN: Mondjon egy dolgot, amit nem csinált volna meg Kocsis Máté helyében!
GYP: Nem vágtam volna vissza a szociális költségvetést, és nem módosítottam volna a szociális segélyrendeletet úgy, hogy alig tudnak hozzájutni az emberek. Ez romboló. Ma a kerület költségvetésének csupán fél százaléka, közel 90 millió forint jut ilyen célokra, segélyre, gyógyszerre, lakhatási támogatásra. Ez a fele annak, ami pár évvel ezelőtt volt, holott az sem volt magas összeg. Mindez egy olyan kerületben, ahol a lakosság jelentős része szegény. Ez azért romboló, mert ez is a népesség kiszorításával vagy inkább a kiéheztetésével jár, mert ettől ugyan még nem költözik el, „csak” nem jut hozzá a gyógyszeréhez. Ha nagyobb nyomorba döntöm a lakosság jelentős részét, az iszonyatos feszültséget teremt. Ott a Teleki tér, ahol több vegyes lakosságú ház áll, ahol élnek alsó középosztálybeliek kicsit nagyobb polgári lakásokban, és laknak szokás szerint szegény emberek is. Ha az egyik csoportot elkezdem nyomorgatni, akkor feszültség alakul ki. A társasházban először nem jut a közös költségre, ami egy idő után komoly probléma lesz. Az önkormányzat nem mindenható, de abban tud segíteni, hogy ne szakadjanak le teljesen egyesek. Ez az együttélést is szolgálja.
MN: Rend és építkezés: a Fidesznek és jelöltjének, a mostani alpolgármesternek, Sára Botondnak jelszavakban ez a sztorija. Önnek mi?
GYP: Folytatjuk, csak másképp.
MN: Ennyi?
GYP: Miért, és az elég, amit ők mondanak?
MN: Kocsis már nyert választást ezzel, méghozzá elég simán. És kár tagadni, van mit mutogatni.
GYP: Ehhez képest itt április 8-án úgy leszavazták őket, mint a sicc.
MN: Az országgyűlési választás volt, másról szólt.
GYP: Más, de azért látszik, hogy ez itt egy korlátozott szerelem.
MN: Térjünk át az ön sztorijára. Mi lenne ez a másképp?
GYP: Emberközpontúbban vezetném a kerületet. Kibővíteném a társasház-támogatási rendszert, a szegényebb házaknak is kell juttatni támogatást. Vagy: Józsefváros jelenleg 10 millió forintot költ házi gondozásra, ezt a háromszorosára emelni nem gond. A vállalkozások helyiségeinek a bérleti díját két-háromszorosára emelték az elmúlt években, ezért aztán sok üresen áll. Ehelyett azt mondom, ha az üreseket bérbe adjuk, akkor az első évben nem kell fizetnie a vállalkozónak, mert úgyis beruház, felújít. Itt kiszorítottak kisboltosokat, mert nem oda tartoztak, ahova tartozniuk kellett volna. Ezt a folyamatot megfordítanám, és elérném, hogy újra kinyissanak az üzletek. Menjen csak végig a Rákóczi úton, menjen ki a Köztársaság térre, üresen konganak az üzletek. Egyfajta fészekrakó programmal támogatnám a fiatalok józsefvárosi letelepedését is. Megkérdezheti, minek rovására tenném mindezt? Irgalmatlan pénz megy el propagandára, újságra, PR-ra…
MN: Ezeket megszüntetné?
GYP: Töredék pénzből működtethető a kerületi lap, belefér, hogy én százmilliót másra átcsoportosítsak. Ha több üzlethelyiséget adunk ki, növeljük a bevételi forrásokat is, ha gondosabban gazdálkodunk, az hoz pénzt. Harmonikusabb Józsefvárost szeretnék. Ez a kerület sokszínű, ezt jól kell megélni. És ez sikerül, ha nem ugrasztják egymásnak a népeket, márpedig most épp ezt teszik. Roma-nem roma, szegény-nem szegény, régi-új: ha ezek a csoportok harmonikusan élnek együtt, akkor ez egy igazi világváros lehet. Itt, Budapest közepén.
| ||
MN: Tudom, hogy a lakáspolitikát gyökeresen átalakítaná, szúrja a szemét, hogy a 4600-ból sok bérlakás üresen áll. De a fideszes többségen hogyan tudná átverni a reformot?
GYP: Pontosan tudom, mi testületi hatáskör, és mi nem az. Hogy 400 lakás ne álljon üresen, az a vagyongazdálkodási cégre tartozik, nem a testületre. A polgármesternek ráhatása van a vagyongazdálkodási menedzsmentre, ráadásul úgy alakította ki Kocsis Máté a működést, hogy az hihetetlenül polgármester-centrikus lett. Ez számomra meglepő, négy bizottság van, alig van hatásköre a testületnek. Ezt később variálhatják, de a lényeg az, hogy az üres lakásoknál a vagyonkezelőre kell ráhatni. Ezeket a lakásokat át kell nézni, derüljön ki, melyikkel mit lehet kezdeni. Ez idő, de engem egy vagyonkezelő sem tud megvezetni. Továbbmegyek: ma jelenleg itt a vagyonkezelő nem is tudja, milyen lakásai vannak, a vagyonkataszter ugyanis nem naprakész. Vannak olyan lakások, amelyek az önkormányzathoz tartoznak, de nincsenek benne a kataszterben. Mondok mást. A sztenderd megközelítés ma itt az, hogy ha pár év múlva lebontanak egy házat, akkor a benn lévő lakásokat mielőbb befalazzák. Akár évekre is. Üresen állnak, őrizni kell, a társasházban közös költséget kell utána fizetni, de ha bérbe adjuk, akkor ezek a kiadások megszűnnek, sőt, bevétel keletkezik. Én egyébként kilakoltatást nem fogok aláírni. Előre jelzem, az én kezem nem ír alá ilyet. A klasszikus esetekben, nem az önkényes beköltözőkről beszélek, hanem a gyerekes családokról, az utcára lakoltatásról. Ilyet én biztos nem írok alá. Sok ember van, akire itt vonatkozott a téli kilakoltatási moratórium, amit meghosszabbítottak az országgyűlési választások miatt. Ez lejárt, itt most csendes moratórium van. Csakhogy az emberek nem hülyék, aki ebben érintett, tudja, hogy július 9-én elkezdődik a kilakoltatás, ez szinte biztos, ha a jelenlegi vezetés marad. Hozzám rengeteg ilyen ember jön, vannak családok, akik már össze vannak pakolva, várják a július 9-ét, hogy menniük kell. De ott vannak, akik a rehabilitációtól érintettek: több százan, akik nem tudják, hogy a házukat lebontják-e vagy sem. Akik érintettek az Orczy-negyed rehabilitációjától, ők vegyék meg a lakást, amiben laknak? Ha borzalmas állapotú, akkor is? Mi a garancia, hogy nem dől majd rájuk pár év múlva? Ilyen esetekkel keresnek meg rendre, nem tudják, mit csináljanak, az önkormányzat pedig nem segít nekik. Megnéztem azokat az önkormányzati lakásokat, amelyeket eladnának – 2300 ilyen van –, nos, azoknak a rendbetételét kerületi forrásból fedezni lehet. A kiárusításnak anyagi oka nincs, ennek utánanéztem, nem mintha Józsefvárosnak könnyen áttekinthető költségvetése lenne. Van az önkormányzatnak költségvetése, és van a vagyonkezelőnek is. Ez utóbbi végzi a feladatok zömét. Nehéz ebben a rendszerben megállapítani, mire milyen pénzek mennek, az önkormányzati költségvetés csak egy felszínt mutat, sok pénzt csak a vagyonkezelőnél találhatunk. Ez a kontroll hiányát is jelenti.
MN: Visszamenőleg átvilágítaná az önkormányzatot?
GYP: Nem.
MN: Miért nem?
GYP: Én előre nézek, és építkezni szeretek.
MN: De ezzel azt is mondja, hogyha itt voltak korrupciós ügyek, azokat ön elengedi.
GYP: Nem feltételezem, hogy ilyenek lettek volna.
MN: Ilyen pozitív világképe van, ami azt mondja, hogy a politikusok nem lopnak?
GYP: Általánosan nem gondolom így, de itt ilyen nem történt.
MN: Mert nem látott erre utaló jelet?
GYP: Nem láttam. Ezt komolyan mondom, meglehet, naiv vagyok. Amit látok, az a pénzek elszivárgása, a nem hatékony felhasználása. Azt kell megnézni, eddig hova szivárgott a pénz.
A számokból látszik, nagy összegről van szó.
MN: De az elszivárgás, ahogy ön mondja, az nem korrupció?
GYP: Ezen nem szeretnék lovagolni. Nekem ez kidobott idő, de lehet, rossz a felfogásom. Én arra vagyok használható, hogy menjünk előre, és építkezzünk. Másfél év alatt sok mindent lehet tenni, hogy ezeket az elszivárgásokat bedugaszoljam. Például vegyünk egy útfelújítást, itt ahhoz most nincs művezetés az önkormányzat részéről, azaz nincs rendes átadás-átvétel. A pénzt odaadja a kerület, a kivitelező elkölti, de senki nem ellenőrzi. Ez viszont nem korrupció, ezért nem emlegetem. Az persze beteg dolog, hogy a haverjaimmal csinálom meg a kivitelezést.
MN: Nem, az nem beteg dolog, azt hívják korrupciónak.
GYP: Csak akkor, ha van belőle visszaosztás.
MN: De hát azért kapták ők, mármint a haverjaim a munkát, hogy valamilyen formában visszaosszanak. Ez nem egyértelmű?
GYP: Nem vagyok nyomozó hatóság. Polgármesterként arra lehet hatásom, hogy a legjobb ajánlatot tevő kapja a megrendelést. Nálam a józsefvárosi illetőség előnyt is jelentene – a párthovatartozás nem –, de csak akkor, ha ugyanazokat a feltételeket vállalja. Ezeket a folyamatokat el lehet indítani, és ezeket lehet majd folytatni.
MN: Azaz 2019-ben is indulna, ha most győz?
GYP: Ez egy dologtól függ. Itt az a projekt, hogy az engem támogató pártok – DK, MSZP, LMP, Párbeszéd, Momentum, Liberálisok – lábra álljanak, és tudjanak egy célért dolgozni. Ha nem vesznek össze, és össze tudnak fogni, akkor lehet erről beszélni. Meg kell tanulni együtt dolgozni.
MN: Milyen teljesítményt nyújtottak Józsefvárosban 2010 óta az ellenzéki erők?
GYP: Én ebben nem vagyok kompetens értékelő. Én „csak” egy itt élő választópolgár vagyok.
MN: De hát épp ezért érvényes, amit mond. Amit ön nem látott, valójában nem is érdekes.
GYP: Választópolgári oldalról láttam, hogy a Párbeszédből Erőss Gábor nagyon aktív, ő mindent megtett, amit lehetett. Tényeket tárt fel, képviselt is, és miközben ezt csinálta, egész minősíthetetlen jelzőket kapott Kocsis Mátétól. Ez a felfogás, ami minden méltóságot lábbal tipor, tőlem teljesen idegen. Sorozatban jönnek hozzám a lakók, akik arról számolnak be, hogyan mentek be az önkormányzatba, és hogyan csapták be előttük az ajtót, vagy küldték ki őket, szerintem ez is tűrhetetlen. Pontosan tudom, hogy nem lehet minden ember igényét minden pillanatban kielégíteni, de más megbeszélni velük, hogy mik a lehetőségei, és más elhajtani őket.
MN: Eddig egy aktív képviselőt mondott. Ez nem sok.
GYP: Itt, akárcsak országosan, abból indul ki a Fidesz, hogy ő van többségben, a többi nem létezik. És mindent lesöpörnek. Ez pedig megbénítja a pártokat.
MN: Tehát az MSZP azért nem képes kézzel fogható eredményre itt évek óta, mert a Fidesz visszalöki a javaslatait?
GYP: Ezek kölcsönhatásban vannak. Ha reményem sincs, hogy figyelembe veszik a javaslataimat, akkor passzivizálódom. De nem akarok mindent erre kenni.
MN: Hogy látja, milyen állapotban vannak ezek a pártok?
GYP: Rengeteg belső problémájuk és rendeznivalójuk van. Országos, budapesti és lokális szinten is. Ezek között már nincsenek is „nagy” pártok, ma már mind kisebbek. Mindezek ellenére itt helyben ők most komolyan összefogtak. Ez fontos, nagyon hiszek a lokális szintben.
MN: A kampányában a civilek és a pártok milyen arányban osztoznak?
GYP: Tudni kell, hogy itt a civilek ajánlottak jelöltet, amit a pártok elfogadtak. Egymás megértésének, úgy értem, a pártok és a civilek közti megértés folyamata legalább akkora projekt, mint a pártok közötti együttműködés.
A civilek az aktivisták felét adják, a másik felét a hat párt. Hogy itt a pártok a jövőben eredményt érjenek el, nem fogják tudni kikerülni a civileket, az biztos.
MN: Mennyi pénzből kampányol?
GYP: Ezt tőlem ne kérdezze.
MN: De hát kitől kérdezzem? Ki tudja?
GYP: Én biztos nem.
MN: Nagyságrendileg sem?
GYP: Úgy? Úgy azért igen.
MN: Titok ez?
GYP: Nem az. Nézze, én azt látom, hogy itt nagyon nincs pénz. Amire pénz kell, az a szórólapok, a plakátok, ezeknek van nyomdaköltsége, minden más önkéntes alapon megy. Ezeket a forrásokat a pártok adják, ezek százezres nagyságrendek. Ennyit bírnak.
MN: Viccel?
GYP: Dehogy. Nem tudom, épp hol tartunk, legfeljebb 2 és 3 millió között járhatunk. A pártoknak egyszerűen nincs pénzük. Igaz, erre számítottam, amikor indultam. És akkor jön az én ellenfelem, az alpolgármester, aki önkormányzati pénzből kampányol, az önkormányzati újságban. Nekik van arra pénzük, hogy postával vagy vállalkozóval kiszórjanak egy csomó anyagot, nekünk nincs.
MN: Mekkora a csapata?
GYP: Változó, csak a civilek adnak 140–150 embert, a pártok ugyanennyit. A jogászokat a Momentum adja, a plakátokat az LMP és a Párbeszéd, a sajtót pedig civil önkéntesek intézik. Van nyitott számlánk is, oda 5–10 ezer forintos felajánlások érkeztek be. Ezekből fedezzük a Facebookon megjelenő hirdetéseinket.
MN: Vannak-e felméréseik a kampányról vagy az ön ismertségéről?
GYP: Erre például nem volt pénzünk. Pedig ez teljesen normális lett volna a kampány közepén, de ez még „baráti” áron is annyi lett volna, amit nem tudtunk volna megengedni. A helyi médiában nem kapok megszólalási lehetőséget, itt kerületi tévé nincs, és ami a Józsefváros című lapban megesett, az nem egy ízléses történet. Amikor ugyanis elindult a kampány, írtam egy levelet a főszerkesztőnek azzal, hogy szeretnék bemutatkozni. Mire kaptam egy udvarias választ, hogy ők egy önkormányzati lap, és ők a kampányban nem vesznek részt. Két nap múlva megjelent az újság, amelyben 22-szer volt ott Sára Botond alpolgármester. Ők erre azt mondják, hogy ez egy önkormányzati lap, ő pedig az alpolgármester, ám ezt a Kúria és a bíróság is elmeszelte már. Most valahogy hetente jelenik meg a lap, a legutóbbiban 18-szor szerepelt Sára, én pedig továbbra sem mutatkozhattam be. Emellett megjelentettek egy külön kiadványt is Sára Botondról… Vajon mitől tartanak? Hiszen legfeljebb annyi történhet, hogy egy fideszes testülethez odakerül egy ellenzéki polgármester.
MN: Nyilván pont ezt nem akarják.
GYP: Pedig én nem akarom romba dönteni őket. Egyébként sokan utálják ezeket a módszereket, találkozom ilyen emberekkel. Azt az országgyűlési választások adataiból látjuk (40 százalékot kapott Kocsis Máté, közel 43-at a baloldali ellenzék jelöltjei – a szerk.), hogy itt többségben vannak, akik nem szeretik a NER-t.
MN: Mindenki tudja, hogy itt szavazás lesz vasárnap?
GYP: Ez most egy kérdés volt?
MN: Persze.
GYP: Hát, nem mindenki tudja. Mit tehetünk ez ellen? Beállítottunk egy tragacsot, egy negyvenéves Mercedest, rátettük a plakátjainkat, és egy hangszórót, így járjuk körbe tíz napig Józsefvárost. Ilyen eszközeink vannak, tévé, újság, posta nincs. Hangosan bemondjuk, hogy július 8-án önkormányzati választás lesz. Ott vannak a kitelepüléseink, én pedig személyesen járom körbe a házakat.
MN: Tud ön majd politikus lenni?
GYP: Ezt hogy érti?
MN: Azt látom, hogy ön egy korrekt, békés természetű ember, értelmiségi, aki nem szereti az öv alatti ütéseket, de még az is távol áll tőle, hogy korrupciót feltételezzen a rivális politikai garnitúráról. Megnyerni egy választást, hatékonynak lenni a politikában, főleg ilyen ellenszélben, ahhoz úgy hiszem, kell egy olyan, mondjuk úgy ravaszság, vagy szimpla nagyszájúság, ami öntől, ahogy látom, elég távol áll. Tévedek?
GYP: Nézze, a Fővárosi Közgyűlésben én helyi politikusként másfél évtizedig elműködtem úgy, hogy elég sok mindent tető alá hoztam. Valamit hajléktalanellátásban és lakásügyben is kreáltam…
MN: Igen, de azok szakpolitikai ügyek voltak.
GYP: Az elmúlt időszakban a Fővárosi Közgyűlésben egy fideszes főpolgármesterrel és testülettel és egy fideszes kormánnyal kellett együttműködnöm. (Győri 2002-től idén áprilisig egy fővárosi fenntartású mamutintézmény, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményeinek szakmai igazgatóhelyetteseként dolgozott – a szerk.) Ehhez kellettek politikusi képességek. Való igaz, nem vagyok szájtépős figura, és a csapatom tagjai szerint lehet, hogy a kampányban nem én vagyok a legideálisabb jelölt, de ideális polgármester vagyok. És ez igaz. Az én karakterem nem kampányra van fazonírozva, és lehet, mással jobban meg lehet csinálni egy kampányt, de az kevésbé jó polgármester lenne, mint én. Én egy olyan pasi vagyok, aki, ha odakerül, akkor meg tudja csinálni, együtt tud működni még a legnehezebb körülmények közt is. Eddig olyan területen mozogtam, ahol a jég hátán kellett valamit megvalósítani. Erre is fel vagyok készülve, itt sem lesz ez másképp.
