Kirabolták, mielőtt lefejezték

Csordogáló nyomozás, államosítás a szociális szövetkezeteknél
szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Milliárdos, kimagyarázhatatlan botrányok rázták meg a hazai szociális szövetkezetek világát jó pár éve, hogy aztán Farkas Flóriánt még csak ki se hallgassa a nyomozó ügyészség. Egy másik főszereplő pedig ma már Rogán Antal ötletét valósítja meg, miközben az államosítás a tisztességesen működő szervezeteket is elérte.

2015 augusztusában robbant az ESZOSZ-ügy. Létminimum közelében élő embereket vertek át, akik az Első Magyar Környezettudatos Szociális Szövetkezetnél kaptak munkát, ám a foglalkoztatásig már nem jutott el a 2800 fő, mert a korábban 2,9 milliárd forint vissza nem térítendő uniós támogatást elnyerő cég ekkorra – ahogy itthon ilyenkor mondani szokás – „bedőlt”. A legtöbb ESZOSZ-károsultnak nem is elsősorban a ki nem fizetett bér fájt, hanem az, hogy a papírjaik bennragadtak a cégnél. Ennek aztán súlyos következményei lettek; hogy mennyire súlyosak, annak belátásához idézzük föl Dezső történetét: „Azt mondták, az erdőben kell majd mindenféle munkát végezni, elmentünk az előkészítő tanfolyamra, aláírtuk a szerződést, aztán vártuk, hogy hívjanak dolgozni. Egy nap sem kellett menni. Másfél havi bért kaptunk, aztán pénz sem jött többé. 2015 májusától 2016 februárig álltunk munkaviszonyban az ESZOSZ-szal, addig hiába kértük, még a papírjainkat sem küldték vissza, munkát sem tudtunk vállalni, a polgármester is megmondta, adna munkát, de amíg az ESZOSZ-szal állunk munkaviszonyban, addig nem tud. Nyolc hónapig jövedelem nélkül voltunk, van két kiskorú gyerekünk, akiket iskolába kell járatnunk, a vizet és a villanyt kikapcsolták. Még ágyunk sincsen, amit tudtunk, pénzzé tettünk.”

Dezső és a hozzá hasonló károsultak adófizetői pénzből ma már többnyire megkapták a pénzt, amivel tartoztak nekik, de hogy áll a felelősségre vonás a botrány után két és fél évvel? Akik gyors és tisztességes eljárásban reménykedtek, csalódniuk kellett.

 

Rogán Antalig repült

 

A szociális szövetkezet 2006 óta működő foglalkoztatási forma itthon. Az a lényege, hogy számos munkáltatói kedvezménnyel lehet hátrányos helyzetű állampolgárokat foglalkoztatni, a munkahelyteremtést és a vállalkozói kedvet pedig komoly állami támogatások is segítik – miközben a cél nem a forprofit működés, sokkal inkább a tagok képzése, segítése és az önfenntartás megteremtése. 2012-ben az akkori kormányszóvivő, Giró-Szász András és Hegedűs Zsuzsa miniszterelnöki főtanácsadó együtt jelentették be, hogy komoly pénzcsapok nyílnak meg a hazai szociális szövetkezetek számára: csaknem 5 milliárd forint pályázati forrásról volt szó. (A TÁMOP mellett azóta a Széchenyi 2020, GINOP-pályázatok milliárdjai is nyitva álltak a pályázók előtt.)

Csakhogy 2015-ben jött az ESZOSZ-ügy. De előtte is lehetett már hallani arról, hogy komoly gondok vannak a Farkas Flórián alapította Híd a munka világába nevű szövetkezettel is, hogy a kisebb-nagyobb további ügyeskedőkről ne is beszéljünk. A sort a Voldemort-ügy folytatta: Mengyi Roland fideszes országgyűlési képviselő jelenleg a bíróság előtt áll (pártja nem is indítja a választásokon). Ezzel szemben az elmúlt két és fél évben sem a Farkas Flóriánhoz, sem az ESZOSZ-hoz köthető ügyben nem bírtak a nyomozó hatóságok eredményt produkálni – tudta meg a Narancs.

Az ESZOSZ ügyében még a botrány kirobbanásakor tett feljelentést Huszka Imre, az MSZP debreceni politikusa. A képlet nem tűnt bonyolultnak: adott egy szövetkezet, elnyert közel 3 milliárdnyi támogatást, érdemi tevékenységet nem végzett, de kárt okozott sokaknak. (Közel 1,2 milliárdot költöttek el „előkészületre és bérre” a Miniszterelnökség közlése szerint.) A nyomozók helyzetét könnyítette, hogy az erdőtisztításra, a zöld hulladék biotüzelővé alakítására vállalkozó, Kelet-Magyarország három megyéjében feltűnt szövetkezet jól beazonosítható székhellyel és szervezőkkel tette, amit tett. A szereplők nem is voltak teljesen ismeretlenek: az atlatszo.hu derítette ki, hogy a cég egyik vezetője az a Bada János, aki nem csak évfolyamtársa volt a hódmezővásárhelyi gimnáziumban Lázár Jánosnak, de a miniszter hódmezővásárhelyi polgármestersége alatt a helyi rádiót üzemeltető cégben is benne volt. De az ESZOSZ más tagjaitól a Vegyépszerig, vagy épp fideszes vezetésű önkormányzati cégig, illetve a Jászai Gellérthez kötődő SCD-csoportig vittek a szálak olyannyira, hogy amikor a 24.hu decemberben az ESZOSZ-os Wrábel Zoltán új érdekeltségeiről írt, korábbi kapcsolatai miatt a lap csak „Jászai Gellért jobbkezének” titulálta a vállalkozót.

A Narancs ezekhez képest most újabb, minden eddiginél meglepőbb szálat talált az ügyben: Török Béláról eddig nem sok szó esett az ESZOSZ-történetben, pedig ő is tag volt a 2015-ös jegyzőkönyv szerint, sőt a szövetkezet kommunikációs igazgatói posztját is ő töltötte be a botrány alatt. Ma már felfelé ível a pályája, hiszen a Rogán Antal fejéből kipattant nemzeti lakáslottót szervező Central NOK Zrt. vezérigazgatója a cégadatok szerint. (A lakáslottó az új építésű lakáspiac fellendítését célzó konstrukció, amelyben a csoporttagok minden hónapban befizetnek egy nagyobb részletet, és sorsolással döntik el, hogy abban a hónapban a befizetett összegekből ki juthat ingatlanhoz. A futamidő végére elvileg mindenki sorra kerül, igaz, a Rogán Antalhoz köthető ötletet, úgy tűnik, Török munkaadójára szabták. Törököt lapzártánkig nem sikerült elérni, a további ESZOSZ-tagok közül csak eggyel tudtunk beszélni, ő viszont gyorsan lerakta a telefont, amikor megtudta, milyen ügyben hívtuk.)

A felszámolás királya

A NAV vezetésével folyó ESZOSZ-nyomozásról túl sok minden nem tudható, már azon kívül, hogy még mindig folyamatban van – erről az adóhatóság tájékoztatta lapunkat, ám további, így a nyomozás határidejét vagy a gyanúsítottak számát firtató kérdéseinkre a NAV egyszerűen nem válaszolt. Az eredeti feljelentést tevő Huszka Imre arról számolt be, hogy ő jó másfél éve semmilyen tájékoztatást nem kap a nyomozás állásáról, és amit korábban kapott, abban sem volt túl sok konkrétum. A NAV észak-magyarországi kirendeltsége, ahová a rendőrségtől került az ügy még 2015-ben, nem sokkal később, 2016 májusában „illetékesség hiánya miatt” áttette az ügyet a NAV közép-magyarországi részlegére (hogy erre rájöjjenek, kellett majdnem kilenc hónap), ahol lassan két éve dekkol az ügy, amelynek szereplői, történései, kárai ismertek, és már a Miniszterelnökség is lefolytatott egy vizsgálatot, amely szabálytalanságokat állapított meg.

Nem tudni, hogy a NAV munkatársai mennyit dolgoznak, de Pócs János fideszes országgyűlési képviselőhöz még biztosan nem jutottak el. Pócs Jászapáti polgármestereként hozzájárult ahhoz, hogy az ESZOSZ székhelye a kisváros önkormányzatának épületében legyen. Pócs a Narancsnak elmondta, hogy bár ismerte az ESZOSZ-ügy szereplőit, őt a nyomozók nem keresték fel, de készségesen áll a rendelkezésükre. Kérdésünkre, hogy egy olyan, a saját bevallása szerint 2,5 milliárdos saját tőkével rendelkező szövetkezet, mint amilyen – legalábbis papíron – az ESZOSZ volt, miért épp egy kisvárosi önkormányzati épületben ver tanyát, nem reagált a képviselő, ahogyan arra sem írt semmit, hogy az önkormányzat épületében volt-e működő irodája a szövetkezetnek, vagy ez csak papíron tűnt úgy. De nemcsak Pócs János (s volt évfolyamtársa révén Lázár János) tűnik fel a Fideszből az ESZOSZ-ügy körül: a felszámolás során ismerőse révén Seszták Miklós alakja is fölvillan.

A Pre-Holding nevű „mezei” felszámolócég 2016. november 24-én kapta meg az ESZOSZ-ügyet, ám alig egy hét múlva már el is vették tőle, és az állami tulajdonú Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft.-hez (NRN) került. Ennek hátterében az a 2016. november 25-i kormányrendelet áll (nem tévedés, ez épp egy nappal későbbi keltezésű, mint ahogy az ügyet megkapta a bíróság által eredetileg kijelölt felszámolócég), amely az ESZOSZ-t „stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté” (sic!) minősíti, és így az eset a gigaügyekhez kapcsolódó számos felszámolást (a Quaestor-féle ETO, a Rácz fürdő, illetve a Budapesti Vegyiművek) végző NRN-nél landolt. Az ügy kijelölt felszámolóbiztosa az a Börcsök Sándor lett, akiről korábban a Direkt36 közölt hosszú portrét, melyből kiderül, Börcsököt milyen jó kapcsolat fűzi Seszták Miklós fejlesztési miniszterhez, akinek a minisztériuma a nemzeti felszámolási céget, a már említett NRN-t is felügyeli. Börcsök az ESZOSZ-ügyről azt mondta a Narancsnak: a kiemelt státuszra azért volt szükség, hogy az elmaradt bérek rendezése gyorsabban haladjon, és ez a folyamat ma már jól áll (több százmilliónyi közpénzből, tegyük hozzá). Az ESZOSZ ingóságait (munkaruházat, egyéb felszerelés) birtokukba vették, azt viszont Börcsök Sándor határozottan cáfolta, hogy a felszámolás során találkozott volna azzal a 2,5 milliárdnyi eszközállománnyal, ami az ESZOSZ-nál a cég­adat­bázisban szerepel.

Ki sem hallgatták

Az ESZOSZ-üggyel szemben a Farkas Flórián alapította Híd a munka világába nevű szociális szövetkezet kapcsán indított nyomozásról sikerült a hatóságoktól érdemi információt szereznünk. A botrányt megelőző koreográfia itt is hasonló: egy frissen alakult szövetkezet hatalmas állami támogatást kap – ebben az esetben 1,6 milliárd lett kifizetve, ám drága autóbérléseken, ingatlanvásárlásokon és -felújításon, valamint bútorvásárláson túl érdemi munka nem történt. Ezt a sztorit Hadházy Ákos (LMP) tényfeltáró aktivitása tartotta napirenden, valamint az a tény, hogy a „bedőlt” szervezet alapítója Farkas Flórián, fideszes országgyűlési képviselő volt. A jelenleg több szálon futó nyomozás egyik része a választások előtt biztosan nem ér véget: június 24. a határideje annak a vizsgálatnak, amelyet a NAV végez. (Ezt korábban már meghosszabbították.) A Központi Nyomozó Főügyészségen egy büntetőeljárás van folyamatban hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmény miatt, amelynek április 1. a határideje. „Az ügyben hét személy gyanúsítotti kihallgatására került sor, amelyek közül hat személynél hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette, míg egy személynél hivatali vesztegetés bűntette képezte a gyanúsítás tárgyát” – tudtuk meg az ügyben immár két éve nyomozó hatóságtól, amely szintén meghosszabbította vizsgálatát, és közölte, további hosszabbítás is lehetséges. Érdeklődésünkre elmondták, hogy a Farkas Flórián monogramjával rendelkező személy kihallgatására nem került sor, ami azért felettébb érdekes, mert Farkas 2016-ig volt a Híd a munka világába szövetkezet alapító tagja, tehát akkor is az volt, amikor a botrányos beszerzések megtörténtek.

E szövetkezetnél egyébként régóta zajlik, sőt márciusban le is zárul a végelszámolás – tudtuk meg. A végelszámoló Berényi László szerint akár már ebben a hónapban törölhetik a szervezetet a nyilvántartásból. „Jelenleg 2,8 millió forint van a kasszában, ezen kívül a szövetkezet tulajdonában már semmi nincs.
A budapesti, pécsi, zalaegerszegi, gödöllői, salgótarjáni ingatlan már visszaszállt az Országos Roma Önkormányzatra (ORÖ)” – mondja Berényi, aki szerint jelenleg „csak” 200 millió forintot kell törlesztenie az ORÖ-nek az Emmi felé, amit havi részletekben, akár az említett ingatlanokat értékesítve meg is fog tenni a roma önkormányzat. Ehhez persze az kellett, hogy a korábbi kétmilliárdos adósságból 1,3 milliárdot már elengedett az Emmi, azaz ekkora extra támogatást kapott adófizetői pénzből, így sikerült – az ESZOSZ-hoz hasonlóan – konszolidálni az ORÖ-t. A HVG nemrég arról írt: esélyes, hogy épp az állam vegye meg a hírhedt Gellérthegy utcai ingatlant, végleg kisegítve így a korábban szintén Farkas vezetése alatt álló ORÖ-t.

Az ESZOSZ és Híd a munka világába esetében is lassan három éve tartanak a nyomozások, és még az sem biztos, hogy mindenhol vádemeléssel zárul az ügy. Ha mégis, úgy az elhúzódó bírósági tárgyalás miatt még évekig nem várható igazságtétel ezekben az ügyekben. (Ez a ráérősség éppen a napokban felpörgő Czeglédy-ügyhöz képest szembeötlő, ahol bebizonyosodott, hogy ha akar, tud az ügyészség gyorsan és hatékonyan dolgozni.)

De nem csak ezek a botrányok kavarták meg a szövetkezeti szférát az elmúlt években. Ott volt a már említett Voldemort-ügy is: abban még a kifizetés előtt leplezték le az állami támogatásra utazó hálózatot, amelynek feltételezett tagjaként a fideszes Mengyi Roland már bíróság előtt áll, ahol persze tagadja bűnösségét. Figyelemre méltó a NAV szerepe ebben az ügyben is; a vádirat alapján a tiszaújvárosi Mamma Rosa pizzériánál, ahol a lehallgatott telefonbeszélgetések szerint 2015 októberében Mengyi kenőpénzt vett át, jelen voltak a NAV fedett nyomozói, akik ugrásra készen várták az engedélyt a beavatkozásra, így Mengyi lekapcsolására, ám az utasítás valamiért nem jött meg. (Ez az időszak interregnum volt az adóhatóságnál: Vida Ildikó már nem volt elnök, Tállai András pedig még nem. Épp a tiszaújvárosi eset előtt pár nappal jelentette be Varga Mihály pénzügyminiszter, hogy 2016. január 1-jétől Tállaira bízza a NAV vezetését.)

Kivégzik a szektort

 

Csakhogy nem a fenti ügyek voltak a szociális szövetkezetek életét legjobban befolyásoló események az elmúlt kormányzati ciklusban. Az év elejétől drasztikus változás történt a szektor törvényi szabályozásában is. Január 1-jétől új feltételhez kötött a szociális szövetkezet működtetése: egy önkormányzatnak, vagy egy elismert karitatív szervezetnek kell tagként szerepelnie benne. Mindebből az következik, hogy egy olyan szociális szövetkezet, amely eddig éveken át működött, ám nem hajlandó ennek az új feltételnek eleget tenni, az vagy megszűnik, vagy átalakul „rendes” szövetkezetté (elesve a pályázati lehetőségektől és az egyéb kedvezmények sorától), esetleg valamilyen céggé. (Lásd: Ezt is tönkreteszik, Magyar Narancs, 2017. június 29.) A jelenleg működő 2600 szociális szövetkezetből így körülbelül 500 marad meg – jósolja a Narancsnak Németh László, a Szociális Szövetkezetek Országos Szövetségének (Szoszöv) elnöke, aki szerint így ezres nagyságrendben szűnhetnek meg magyar munkahelyek.

Nem marad meg szociális szövetkezetnek az Adacs-Bábony sem, ők sima szövetkezetként működnek tovább – tudtuk meg Mészáros Zsuzsa vezetőtől. „Számunkra fontos a szabadság, csak addig akarjuk folytatni, amíg függetlenek vagyunk, ezért is kerüljük azt a kiszolgáltatott helyzetet, amit az új szabályozás teremt” – mondja arra utalva, hogy ő veszélyfaktornak tartaná, ha egy önkormányzat tagként feltűnne a magánszemélyek között. „Nem tudni, mit enged be így az ember. Mi van, ha a következő polgármester nem szimpatizál a szociális szövetkezettel, és kilép?” Mészáros – aki társaival egy épületet üzemeltet kávézóval, szállással – sorolni kezdi, milyen költségeik voltak a törvénymódosítás miatt: ügyvédi díj, névváltoztatás, új működési engedély, új szerződések kötése a szolgáltatókkal (a névváltoztatás miatt), de még a szemétszállítóval is; a telekkönyvüket is módosítani kellett. Ezek után már nem tud annyi alkalmi munkavállalót foglalkoztatni, mint korábban, és még azt a szakképzési hozzájárulást is ki kell fizetnie, amit eddig nem kellett. „Mi nem változunk, csak ránk dobtak egy csomó terhet” – összegzi. Németh László pedig kerek perec kijelenti, hogy a 2013 előtti periódusban, tehát mielőtt megnyíltak volna az igazi nagy pénzcsapok, bár „volt lenyúlás, de nem volt rendszerszintű. Azután kezdték szisztematikusan a nagy szervezetek felé tolni a pénzt, de azok nem csináltak vele semmit, csak lenyúlták.”

Egy szeptemberi Szoszöv-felmérés 3374 regisztrált, ám csak 2600 működő szociális szövetkezetről számol be, ugyanakkor ezek fele ún. alvó szervezet, valódi munkát nem végez. Van továbbá 800 olyan szövetkezet, amely csak pályázati forrásból működik (azaz a megnyert projekt befejezése után leáll), és csak 500 működik valóban önfenntartó módon. Beszélgetőtársaink négy típust különböztettek meg. Az első a tisztességes szociális szövetkezeteké, amelyek hol sikeresek, hol nem.
A második típus már necces: ezek azok, amelyek a szövetkezetalapítás előtt már nagyban vállalkoztak, majd szociális szövetkezetet alapítottak, hogy arra támogatást kapjanak, és az új formát valahogy összekössék a vállalkozásaikkal; magyarán kiszervezzenek oda valamit. A harmadik csoport a tíz- vagy százmilliós lenyúlások világa: amikor létrehoztak egy szövetkezetet, felvették az állami támogatást, de nem csináltak semmit. (Hadházy Ákos a pályázati pénzek lenyúlására szakosodott hálózatok miatt, amelyek közül számosat megnevezett, több esetben feljelentést tett. Nem sok eredménnyel; kilencpontos kérdéssorát Tállai András NAV-elnök egy semmitmondó válasszal elütötte. Polt Péter legfőbb ügyész Hadházynak küldött válaszaiból pedig kiderült, egy-két esetben valóban nyomoznak, de a hatósági vizsgálat nem rendszerszintű.) A negyedik kategóriába a fentebb részletezett ordas botrányok tartoznak.

A szociális szövetkezeteket lényegében államosították az önkormányzati részvétel kötelezővé tételével (a kabinet érvelése szerint így vennék elejét a visszaéléseknek), és a jövőben ideterelnék a közmunkásokat. Vagyis a korábban autonóm közösségként működő, gazdasági és szociális tevékenységet végző szervezetek az önkormányzatok valamilyen kiegészítő pillérei lesznek: a keretükben lehet pályázni forrásért, és közben a közmunkásokkal vagy az önkormányzati alkalmazottakkal is kezdeni lehet valamit.

Ez lett hát a nagy tervből, hogy a helyi közösségek saját magukat húzzák ki a csávából. A szociális szövetkezetek eredeti eszméjéből Magyarországon mára semmi nem maradt – de amíg idáig jutottunk, jócskán lehetett pénzeket lenyúlni.

szerző
Nagy Gergely Miklós
publikálva
2018/10. (03. 08.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Ezt már olvasta?

Kommentek

Rendezés:

Komment írásához vagy regisztrálj

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra