A Gödöllői Városi Televízió a helyi adófizetők pénzéből működő közszolgálati televízió. Néhány dolgozó kivételével a többség társadalmi munkában, mindenféle javadalmazás és papír nélkül, puszta lokálpatriotizmusból készít műsorokat. Közéjük tartozik - tartozott - a Narancs-cikk szerzője, a helyi tévé főleg hírműsorokkal foglalkozó riportere, Veiszer Alinda is, akinek a munkáját eddig sem az ellenzék, sem a polgármester nem találta elfogultnak. Helyismeretére támaszkodva Veiszer Alinda minél tárgyszerűbben igyekezett beszámolni a Gödöllő életét teljesen felbolygató, szövevényes művházas sztoriról is.
A cikk megjelenésének a napján Veiszer Alinda éppen a napi híradón dolgozott, amikor az Olümposzról utasítás érkezett, hogy a híradót azonnal újra kell forgatni, immár nélküle. A tévések azonban nem ismételték meg a fölvételt, és két kolléga kivételével (mindketten szerződésben állnak a városházával) az volt a véleményük, hogy Veiszer maradjon a televíziónál. A következő üzenet "oldalról" már csak neki érkezett: jó lenne, ha magától letenné a lantot - például mondja azt munkatársainak, hogy a forgatások idején nem ér rá. Miután ez nem tetszett a címzettnek, Gémesi György nyolcszemközti beszélgetésre invitálta Veiszer Alindát, amelyen elmondta, hogy a tévénél milyen fejlesztések lesznek, majd közölte: ebben ők már nem fognak együttműködni. Az újságírónő fejére olvasta, hogy olyan újságba írt "elfogult, szubjektív" cikket, ahol az ő politikai ellenfelei publikálnak, s ezzel szembefordult azzal az értékrenddel, amelyért pályája során Gémesi maga is oly sokat tett. Bár tudja, mert jól utánanézett, hogy Veiszer voltaképpen egy rossz útra tévedt jó ember, meg egyébként is szimpatikus, de a történtek után, ha lehetne kérni, menjen inkább el. (A cikk "elfogultságáról" csak annyit: Veiszer a minél semlegesebb hangnem érdekében még az olyan magas labdákat sem csapta le, mint Németh Kristófnak az eredményhirdetést megelőző, leginkább a Szüret rovatunkba illő kínos megszólalásai.)
A Narancs megkeresésére, hogy Gémesi e döntéséről kikérte-e az önkormányzati képviselő-testület véleményét, vagy egyedül határozott így, a polgármester azt válaszolta: semmi közünk hozzá, és ennek a lapnak ő nem nyilatkozik. Azt azért közölte: azt sérelmezi, hogy a cikkben nem szólalhatott meg. (E sorok írója például szeptember 20. előtt a polgármesteri hivatal telefonján háromszor is kért visszahívást Gémesitől, eredménytelenül. Németh Kristóf, bár először hajlandó volt nyilatkozni, végül ugyancsak elhárította lapunk érdeklődését.)
Szintén nem kívánt hozzászólni az ügyhöz Horváth Zoltán, aki jelen volt Veiszer Alinda elbocsátásánál (a televízió szakmai munkáját ő irányítja). Horváth szintén pályázott a művelődési központ ügyvezetői posztjára, ám végül - sokak meglepetésére - közvetlenül az eredményhirdetés előtt visszalépett.
Egyes vélemények szerint azzal, hogy a városi vezetés többsége az utóbbi két év során szép lassan a víz alá nyomta a művelődési központot a megalakulásától vezető Kecskés Józsefet, a város egyik legnépszerűbb emberét, újabb intézmény került Gödöllőn kézi vezérlés alá. Ezt nem tudjuk megítélni: az viszont biztos, hogy Gémesi olyan indoklással küldött el egy embert, amilyennel leginkább 1989 előtt éltek helyi kiskirály elvtársak.
Linder Bálint
