Kisebbségek és regisztráció
Hiába nevezte erkölcstelennek a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) elnöke az országos választást bojkottáló román "kakukktojás" képviselõket (akik nemcsak hogy frissen bukkantak fel a kisebbségi politikában, de többen közülük nem is vallották román nemzetiségûnek magukat), a román önkormányzati választások kudarcát az éppen hazánkban járt anyaországi miniszterelnök is szóvá tette. Emiatt vélik úgy az érintettek (és tart néhányuk az aktuálpolitikai indíttatás következményeitõl), hogy az eddig csak példaértékûnek és világszerte egyedülállónak nevezett kisebbségi törvény (és a hozzá kapcsolódó jogszabályok) ebben a ciklusban módosulnak. Már tavaly felállt egy, a kérdéssel foglalkozó parlamenti ad hoc bizottság, és lezárta a választásokkal kapcsolatos vizsgálatát a kisebbségi ombudsman is, aki javaslataival kapcsolatban épp lapzártánk idején kérte ki az országos önkormányzatok vezetõinek véleményét.
Akárki akárkit
1993-ban a parlament 96 százalékos szavazataránnyal olyan kisebbségi törvényt (ktv) fogadott el, amelyet az érintetteket képviselõ Kisebbségi Kerekasztal elutasított. Ennek dacára felállt több száz helyi önkormányzat, létrejöttek az országos testületek: a szabad identitásválasztás lehetõségében rejlõ "etnobiznisz" ekkor még nem csábította a nagypolitikába bejutni képteleneket. Egyes roma szervezetek (elsõsorban a Roma Parlament) vezetõi ugyan már ekkor is jelezték, hogy egy bõrszíne által megkülönböztetett és elõítélettõl sújtott kisebbségnek nem tesz jót, ha képviselõit a többséghez tartozók is megválaszthatják, sõt felhívással is fordultak a nem cigány polgárokhoz, ugyan hagynák már meg nekik a lehetõséget, hogy maguk döntsenek politikusaikról; de hát kit érdekeltek a cigányok, amikor maga az OCKÖ foggal-körömmel ragaszkodott a nem romák szavazataihoz. Az országos cigány önkormányzat homogén Lungo Drom-os összetétele pedig a nagy létszámú, többezres elektori gyûlések esetén is alkalmazott kislistás választási rendszer tarthatatlanságára figyelmeztetett.
A többi kisebbség képviselõjét ekkor még nem piszkálta a bárki választhat és bárki választható elvnek és a kisebbségek saját képviselethez való jogának összeférhetetlensége. Õk az ennek feloldására szolgáló regisztrációt (amellyel jegyzékbe vennék a kisebbségieket), a mindenkori magyar kormányok által kedvelt, több politikai rendszerben is alkalmazott kitelepítések miatti történelmi félelmekre hivatkozva, elvetették. Igaz, már akkor felmerült, hogy regisztráció nélkül is megoldható lenne a dolog, ha nem azonos napon rendeznék a nagy és a kisebbségi önkormányzati választásokat, de ez a szintén a romák felõl érkezõ javaslat sem talált meghallgatásra. (A Roma Polgárjogi Alapítvány egy éve fordult ez ügyben az Alkotmánybírósághoz, döntés még nincs.) A kisebbségi önkormányzatok feladataival, a települési önkormányzatokhoz való viszonyukkal kapcsolatban viszont a nemzeti kisebbségek is több dolgot kifogásoltak: finanszírozásuk és mûködésük kiszolgáltatottságát, hatásköreik tisztázását, intézményátvételi joguk gyakorolhatóságának biztosítását stb. Teltek, múltak az évek, nem történt semmi. Orsós Éva, az NEKH korábbi elnöke szerint egyértelmûen azért, mert a pártoknak messze nem volt annyira fontos a dolog, mint a kisebbségeknek. A kétharmados ktv módosításáról készült ugyan egy tervezet (az NEKH is készített egy anyagot), de a parlament elé már nem jutott el. Ugyanez történt a kisebbségek parlamenti képviseletével is, amit pedig a ktv és az alkotmány is deklarál.
Az NEKH jelenlegi elnöke szerint õsszel 1-1,5 százaléknyi olyan kisebbségi önkormányzat jött létre, amit az adott nemzetiséghez tartozók kakukktojásnak tartanak, a románoknál ez a szám 40 százalék. Doncsev Toso tudatos akcióról beszélt (a fõvárosi roma kisebbségi önkormányzat megalakulásának kudarcát már nem minõsítette ilyen kemény szavakkal, igaz, az nem is kakukktojások, hanem a Fidesz által támogatott roma elektorok bojkottja miatt nem alakulhatott meg), és arra hivatkozva, hogy a kormánynak a hiteles közösségeket kell közpénzekkel támogatni, válaszlépéseket helyezett kilátásba. Ez egyelõre annyit jelenthet, hogy román országos önkormányzat híján a kormány az "igazi" román helyi kisebbségi önkormányzatok által létrehozott kisebbségi önkormányzati szövetséget ismeri el majd tárgyalópartnernek. (A költségvetési törvény biztosította támogatáshoz viszont ez az önkormányzati szövetség sem férhet hozzá.)
Régi és új tapasztalatok
Regisztráció híján nemcsak "a kisebbségi közösségeket megilletõ önkormányzáshoz való alapjog" sérül (ahogy az ombudsman írja), hanem rendeletalkotási, hatósági jogkör sem adható át a testületeknek, és az arányos finanszírozhatóság sem biztosítható: nem határozható meg ugyanis pontosan az érintett személyi kör. A személyiségi jogok védelme miatt a kisebbséghez tartozás nem regisztrálható Magyarországon - kivéve, ha ez az érdekelt nyilatkozatán alapszik, és az adatok felhasználása szigorúan célhoz kötött. Erre hivatkozva vélték bevezethetõnek - többek között az ombudsman munkatársai - a névjegyzékbe vételt. Ez legtágabban a választópolgárok regisztrációját jelentené: ha valamelyikünk kisebbségi listákra is szavazni szeretne, elõtte nyilvántartásba kéne vétetnie magát. Ez a kisebbségekre leadott szimpátiaszavazatok elvesztését jelentené: ez is ott van, nem csak a rossz történelmi tapasztalatok, a kisebbségi vezetõk regisztrációellenessége mögött. Ellenvetéseik között egyaránt szerepel az, hogy a regisztrálás sem oldaná meg a problémát (a görögök országos elnöke, Dzindzisz Jorgosz szerint így sem lehetne megakadályozni, hogy az adott közösséghez nem tartozók kerüljenek fel a listákra); ellenzik azért is, mert attól tartanak, hogy az így begyûjtött, a megszokottnál jóval kevesebb voks miatt csökkenhet a kisebbségi önkormányzatok állami támogatása; és végül tartanak a többség-kisebbség között esetleg kialakuló szakadéktól is - foglalta össze hétfõi, az önkormányzati vezetõkkel folytatott megbeszélését lapunknak Kaltenbach Jenõ. Emiatt a kisebbségi ombudsman az Országgyûlés számára megfogalmazott javaslatának ezt a részét, a választópolgárok regisztrációját elhagyja, a törvényhozókra bízva, akarnak-e az ügyben lépni valamit. Vélhetõen nem akarnak majd.
Más a helyzet a regisztráció szûkebb értelmezésével, amely szerint csak a képviselõ-jelöltséget kötnék nyilvántartásba vételhez. Ezt már pártolják az érintettek. A javaslatok különbözõk: hangzott el olyan, amely nyelvi cenzust vezetne be (ez persze például a cigányok esetében értelemszerûen nem lehetne alkalmazható), volt, aki "objektív" ismérvekhez kötné a nemzetiséghez tartozást, például ahhoz, hogy gyerekét milyen iskolába járatja a jelölt, vagy valláshoz (az ortodox egyház lehet ilyen például a románok és a szerbek esetében), mások - ezt a megoldást vázolta lapunknak a görögök országos vezetõje is - a kisebbségi szervezetek és kisebbségi önkormányzatok listaállítási jogával küszöbölnék ki a kakukktojásokat. (Ilyen javaslatot tett egy éve három ellenzéki roma szervezet is a kisebbségek parlamenti képviselõ-állítási joga kapcsán annak megakadályozására, hogy a meglehetõsen csekély kisebbségi legitimációjú országos önkormányzat állíthasson parlamenti jelölteket - ahogy ez az akkori kormány javaslatában szerepelt.)
A többi ombudsmani megállapítással a megjelentek egyetértettek: azzal, hogy ha nem alakul meg egy országos vagy fõvárosi, tehát elektorok által választott testület, akkor az elõzõ mûködhessen tovább; vagy hogy kisebbségi jelöltek ne juthassanak kedvezményes mandátumhoz a nagy önkormányzatban; pártolták azt az ombudsmani javaslatot is, amely az országos önkormányzatok megválasztását az elektorok egyszerû többségének, nem kétharmadának jelenlétéhez kötné. Esõ után köpönyeg ugyan, de az ombudsman javaslatai között az is szerepel, hogy szüntessék meg azt a rendelkezést, amely törvényes képviselethez, magyarán ügyvédhez, köti a választási óvások benyújtását: erre hivatkozva utasított el a Legfelsõbb Bíróság több, a romáktól érkezõ óvást is, így azt is, amelyik azt bizonyította, hogy az országos önkormányzat egyik alelnöke törvénytelenül jutott elektori mandátumhoz, így sem választó, sem választható nem lehetett volna.
Bár az igazi nagy menet az lesz, amikor a kisebbségek parlamenti képviseletét újból csócsálni kezdik a pártok (közben felállt már a kisebb parlament létrehozásával foglalkozó bizottság is), a regisztráció miatt a kisebbségi önkormányzatisággal foglalkozó törvénycsomag módosítása sem lesz olyan könnyû, mint volt ´93-ban. Az ombudsman nemrég bejelentette, hogy ha a kormány nem teszi meg, akkor, élve törvényadta jogával, õ terjeszti a parlament elé a kisebbségi és a választójogi törvény módosításával kapcsolatos javaslatait. Erre lehet, hogy nem lesz szükség: a választásokkal kapcsolatos ombudsmani megállapításokat csütörtökön vitatja meg a parlamenti szakbizottság, amelynek tervei szerint év végére elkészülhet a törvénymódosítás. A dolgok állása szerint olyan, amely a bárki választhat elv fenntartásával a politikai képviseletre leginkább rászoruló cigányság számára továbbra sem teszi lehetõvé, hogy képviselõi neki tartozzanak felelõsséggel.
Kerényi György
