Nem ismerem a kiképzetlen túszok lelkiállapotának változásait. De valahogy így képzelem: amikor a túszejtés elkezdődik, kialakul egy sokkos állapot, a „nem hiszem el, hogy ez megtörtént”. Aztán rájövünk, hogy mégis. Düh, harag, kétségbeesés, apátia – mind lehetségesek. Lepereg egy élet, az összes erőfeszítés, munka, szeretteink képei, akiknek nem tudunk támasza lenni, akik nem tudnak támaszt adni nekünk. És amikor kiderül, hogy átmenetileg mégis szabadon engednek, a fellélegzés sem lehet zavartalan. Ha mindent elfelejtünk, elnyomunk, feldolgozunk, azt nem felejthetjük, hogy áldozatok voltunk. Ha hazudunk magunknak, akkor sem. Zsigereinkben tovább él, és működik bennünk, működtet minket.
Ne engedjék felvételizni!
A jelentkezési határidő a középiskolai felvételikre 2014. december 9. volt. Ezután kezdődött a rendeletalkotás, és január elsejével hatályba is lépett a rendelet, amely korlátozta a már jogszerűen jelentkezettek felvételi lehetőségeit abban az esetben, ha évfolyamot szeretnének újrajárni, amire sok éven át volt lehetőség.
Az Oktatási Hivatal sajtóanyagából kiderül, hogy ebben a tanévben durván 65 ezren jelentkeztek olyan középiskolába, amely felvételiztetésre jogosult. A 9. évfolyamos, írásbelire jelentkezők száma közel 53 800 fő; a 6 évfolyamos gimnáziumi írásbelin mintegy 6700 fő, a 8 évfolyamos írásbelin mintegy 5300 fő vesz részt.i
Lehetne részletezni az indokokat, hogy ez a lehetőség helyes-e, vagy éppen a nemzeti közoktatás megrontója. Tény azonban, hogy még ebben a központosított, kézi vezérelt rendszerben is a nyolcosztályos és hatosztályos középiskolák hivatalos kerettanterve sem azonos az általános iskolák vonatkozó kerettanterveivel. Tehát az a kiizzadt hivatalos indoklás – ami a kitermelt rendeletet kísérte –, miszerint egy évfolyam újrajárása fölöslegesen hátráltatja a tanulók előmenetelét, egyszerűen szólva is ostobán cinikus.
Szerdán, január 14-én az iskolaigazgatók körlevelet kaptak arról, hogy ne engedjenek felvételizni olyan gyermekeket nyolcosztályos, hatosztályos gimnáziumba, akik az általános iskola ötödik vagy hetedik osztályából jelentkeztek felvételire. És – úristen! – voltak igazgatók, akik rögvest kiszögezték az iskolájuk bejáratára, hogy a rendelet szerint érintettek törvényi felelősségük tudatában tartsák távol 10–12 éves gyermekeiket a szombati írásbeli felvételitől. Ne is próbáljuk elképzelni az érintett szülők, gyermekek, rokonok lelkiállapotát, a családi kommunikációt, azt, hogy mi történt az otthonokban. Az azonban, hogy már a sokat emlegetett kádárista reflexek helyébe világosan beléptek az orbánista uralom kiváltotta reflexek, az „azonnal és feltétel nélkül végrehajtani mindent, a legutolsó parancsig” – kézzelfogható. Nem csöngenek a telefonok, mert úgysem veszik fel, nem a hallgatás, a kivárás a taktika, hanem a tehetetlen engedelmesség. Tudomásulvétele annak, hogy nincs jogállam, nincs kontroll.
2015. január 17., 12 óra. Vége a 2015. évi középiskolai írásbeli felvételiknek.
P. S.
Pótló írásbeli vizsgát azok a tanulók írhatnak, akik az előző írásbelin alapos ok miatt nem tudtak részt venni. Vizsgaismétlésre nincs mód, minden tanuló csak egyszer tehet központi írásbeli vizsgát.
