A kormány új romastratégiája és annak civil kritikája

Kizárásos alapon

Belpol

Komolyan lehet-e venni egy olyan kormány integrációs törekvéseit, amely kampányt épített arra, hogy ne kelljen kifizetnie a szegregáltan oktatott roma gyerekeknek megítélt kártérítést? Így összegezhető azon civilek dilemmája, akiket az új felzárkózási stratégia véleményezésére kértek fel.

A 2011-es magyar uniós elnökség idejére esett az EU előző romastratégiájának elfogadása, annak előkészítése a magyar elnökség egyik kiemelt célja volt. Az Orbán-kormány azóta is büszkén hangoztatja e teljesítményét; amikor a 2018-as Sargentini-jelentés egyebek mellett a romák helyzete miatt kritizálta Magyarországot, Járóka Lívia fideszes EP-képviselő a jelentés parlamenti vitájában azzal vágott vissza, hogy a romastratégiát „mi csináltuk Európának”.

Az uniós keretstratégia nyomán elkészült magyar dokumentum – a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (MNTFS) – megvalósítására, a gyakorlatban elért eredményekre azonban már kevésbé lehet büszke a kormány. Az MNTFS értékelő tanulmányát az Innovációs és Technológiai Minisztérium rendelte meg a Kopint–Tárki, a Tárki és a GKI konzorciumától; az elemzés legfőbb megállapítása az, hogy bár 2011 és 2020 között „a stratégia számszerűsített mutatói (jövedelmi szegénység, anyagi depriváció és munkanélküliség) folyamatosan javultak, ennek ellenére a mélyszegénységben élők relatív helyzete nem sokat változott”. Azt is írják, hogy „a további társadalmi felzárkózási célok megvalósulása kétséges – néhány kulcsterületen, mint például az oktatás, a lakhatás, területi egyenlőtlenségek, a romák integrációja, mindenképpen”.

A 2021–2027-es uniós költségvetési ciklushoz igazodva októberben az Európai Bizottság új roma keretstratégiát fogadott el (EU Roma Strategic Framework 2020–2030), ez alapján a tagállamoknak 2021 szeptemberéig kell benyújtaniuk nemzeti stratégiáikat. Különösen fontos ügy ez Magyarországon, ahol az uniós becslés szerint a lakosság 7,5 százaléka roma. A stratégia valamivel több puszta papírlapnál, a Bizottság ugyanis azt szeretné, ha megfelelő nemzeti romastratégia hiányában az Európai Szociális Alapból nem lehetne romaintegrációs projektekre pénzt kifizetni. Egyebek mellett a mérhető célkitűzések megfogalmazását és a civil társadalom bevonását várja el Brüsszel a tagállami kormányoktól, az új magyar romastratégia tervezete viszont alig tartalmaz számon kérhető vállalásokat. Ráadásul a dokumentum társadalmi egyeztetését is úgy tervezték meg, hogy a kritikus vélemények ne nagyon kapjanak hangot.

 
Elhagyatva
Fotó: Németh Dániel

A roma integráció erősítésén 1990 óta dolgozó Autonómia Alapítvány először augusztus végén kapta meg az új romastratégia, vagy­is az MNTFS 2030 tervezetét a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárságától (2019 óta a romaügyek már nem az Emmihez, hanem a BM-hez tartoznak). Nun András, az Autonómia igazgatója azt mondja, valószínűleg azért vonták be őket, mert tagjai az egyébként jobbára egyházi szervezeteket tömörítő Roma Koordinációs Tanácsnak. Augusztusban mégsem éltek a véleményezés lehetőségével, mert lehetetlenül rövid időt kaptak rá, és azzal sem értettek egyet, hogy a tervezetet egyfajta belső, bizalmas anyagként kezelte a minisztérium. „A társadalmi egyeztetésnek minimumfeltétele, hogy legyen nyilvános az anyag, és legyen egy online felület, ahol bárki hozzászólhat, és ahol a hozzászólások láthatók is maradnak” – véli Nun András.

A BM végül december elején hozta nyilvánosságra a stratégia 160 oldalas tervezetét a romagov.hu oldalon, s ekkor újra véleményezésre kérték az Autonómia Alapítványt, amely további tíz, roma ügyekben aktív, részben roma tagságú civil szervezettel közösen el is küldött egy bírálatot a minisztériumnak. A civil szervezetek véleményét lapunk is megismerte. Már a stratégia elnevezését is kritizálják, az ugyanis nem utal a dokumentum voltaképpeni tárgyát képező roma kisebbségre, viszont szerepel benne a felzárkózás kifejezés, ami azért problematikus, mert „azt sugallja, mintha a többségnek nem lenne ezzel dolga, mintha a felzárkózás csupán a kisebbség feladata lenne”. Nun András szerint egy ilyen stratégiának, bár nem kizárólagosan, célzottan a romákra kellene vonatkoznia, ezért szerencsétlen az anyag címe. Komoly hiányosság még, hogy amennyire terjedelmes, annyira átláthatatlan is az anyag. „Nehezen követhető, hogy az egyes kihívásokhoz rendel-e a stratégia beavatkozást, és azokhoz rendelődik-e majd (és milyen) mutató” – áll a civil véleményben.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap. Nézzen be hozzánk minden nap: hírszolgáltatásunk ingyenesen hozzáférhető. Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk