A kormány új romastratégiája és annak civil kritikája

Kizárásos alapon

Belpol

Komolyan lehet-e venni egy olyan kormány integrációs törekvéseit, amely kampányt épített arra, hogy ne kelljen kifizetnie a szegregáltan oktatott roma gyerekeknek megítélt kártérítést? Így összegezhető azon civilek dilemmája, akiket az új felzárkózási stratégia véleményezésére kértek fel.

A 2011-es magyar uniós elnökség idejére esett az EU előző romastratégiájának elfogadása, annak előkészítése a magyar elnökség egyik kiemelt célja volt. Az Orbán-kormány azóta is büszkén hangoztatja e teljesítményét; amikor a 2018-as Sargentini-jelentés egyebek mellett a romák helyzete miatt kritizálta Magyarországot, Járóka Lívia fideszes EP-képviselő a jelentés parlamenti vitájában azzal vágott vissza, hogy a romastratégiát „mi csináltuk Európának”.

Az uniós keretstratégia nyomán elkészült magyar dokumentum – a Magyar Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (MNTFS) – megvalósítására, a gyakorlatban elért eredményekre azonban már kevésbé lehet büszke a kormány. Az MNTFS értékelő tanulmányát az Innovációs és Technológiai Minisztérium rendelte meg a Kopint–Tárki, a Tárki és a GKI konzorciumától; az elemzés legfőbb megállapítása az, hogy bár 2011 és 2020 között „a stratégia számszerűsített mutatói (jövedelmi szegénység, anyagi depriváció és munkanélküliség) folyamatosan javultak, ennek ellenére a mélyszegénységben élők relatív helyzete nem sokat változott”. Azt is írják, hogy „a további társadalmi felzárkózási célok megvalósulása kétséges – néhány kulcsterületen, mint például az oktatás, a lakhatás, területi egyenlőtlenségek, a romák integrációja, mindenképpen”.

A 2021–2027-es uniós költségvetési ciklushoz igazodva októberben az Európai Bizottság új roma keretstratégiát fogadott el (EU Roma Strategic Framework 2020–2030), ez alapján a tagállamoknak 2021 szeptemberéig kell benyújtaniuk nemzeti stratégiáikat. Különösen fontos ügy ez Magyarországon, ahol az uniós becslés szerint a lakosság 7,5 százaléka roma. A stratégia valamivel több puszta papírlapnál, a Bizottság ugyanis azt szeretné, ha megfelelő nemzeti romastratégia hiányában az Európai Szociális Alapból nem lehetne romaintegrációs projektekre pénzt kifizetni. Egyebek mellett a mérhető célkitűzések megfogalmazását és a civil társadalom bevonását várja el Brüsszel a tagállami kormányoktól, az új magyar romastratégia tervezete viszont alig tartalmaz számon kérhető vállalásokat. Ráadásul a dokumentum társadalmi egyeztetését is úgy tervezték meg, hogy a kritikus vélemények ne nagyon kapjanak hangot.

 
Elhagyatva
Fotó: Németh Dániel

A roma integráció erősítésén 1990 óta dolgozó Autonómia Alapítvány először augusztus végén kapta meg az új romastratégia, vagy­is az MNTFS 2030 tervezetét a Belügyminisztérium társadalmi felzárkózásért felelős helyettes államtitkárságától (2019 óta a romaügyek már nem az Emmihez, hanem a BM-hez tartoznak). Nun András, az Autonómia igazgatója azt mondja, valószínűleg azért vonták be őket, mert tagjai az egyébként jobbára egyházi szervezeteket tömörítő Roma Koordinációs Tanácsnak. Augusztusban mégsem éltek a véleményezés lehetőségével, mert lehetetlenül rövid időt kaptak rá, és azzal sem értettek egyet, hogy a tervezetet egyfajta belső, bizalmas anyagként kezelte a minisztérium. „A társadalmi egyeztetésnek minimumfeltétele, hogy legyen nyilvános az anyag, és legyen egy online felület, ahol bárki hozzászólhat, és ahol a hozzászólások láthatók is maradnak” – véli Nun András.

A BM végül december elején hozta nyilvánosságra a stratégia 160 oldalas tervezetét a romagov.hu oldalon, s ekkor újra véleményezésre kérték az Autonómia Alapítványt, amely további tíz, roma ügyekben aktív, részben roma tagságú civil szervezettel közösen el is küldött egy bírálatot a minisztériumnak. A civil szervezetek véleményét lapunk is megismerte. Már a stratégia elnevezését is kritizálják, az ugyanis nem utal a dokumentum voltaképpeni tárgyát képező roma kisebbségre, viszont szerepel benne a felzárkózás kifejezés, ami azért problematikus, mert „azt sugallja, mintha a többségnek nem lenne ezzel dolga, mintha a felzárkózás csupán a kisebbség feladata lenne”. Nun András szerint egy ilyen stratégiának, bár nem kizárólagosan, célzottan a romákra kellene vonatkoznia, ezért szerencsétlen az anyag címe. Komoly hiányosság még, hogy amennyire terjedelmes, annyira átláthatatlan is az anyag. „Nehezen követhető, hogy az egyes kihívásokhoz rendel-e a stratégia beavatkozást, és azokhoz rendelődik-e majd (és milyen) mutató” – áll a civil véleményben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Megéri ma csomagolásmentes boltot működtetni?

Sok csomagolásmentes bolt húzta le a rolót az elmúlt pár évben. Talán elment a kedve az embereknek attól, hogy környezettudatosan éljenek, nem akarnak már erre plusz pénzt költeni? Részben így van, ám olyan üzlet is akad, amely az egyik legjobb nyári forgalmat az idén érte el. Az azért biztos, hogy nem ez a legkönnyebb biznisz.

Nem az a baj, hogy zebrára költi, hanem hogy lopta

  • Upor László

„Hé, emberek, nem látjátok, hogy egyesek komoly szervezettséggel talicskázzák tova, ami a tiétek, illetve nektek járna?” Upor László dramaturg, egyetemi tanár, a Freeszfe Egyesület alapítójának írása az SZFE-blokád meghirdetésének ötödik évfordulóján.

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.