Interjú

„Bekövetkezett, amitől tartottunk”

Svéd Tamás aneszteziológus, intenzív terápiás orvos, a Magyar Orvosi Kamara titkára a Covid-ellátásról

Belpol

Hány emberre van szükség egy lélegeztetett beteg hasra fordításához? Mikor van baj egy Covid-intenzíven? Meddig lehet bővíteni a kapacitásokat és mi történik, ha egy covidos beteg állapota visszafordíthatatlanná válik?

Magyar Narancs: A harmadik hullámban Covid-intenzív osztályon dolgozik, a beszélgetésünk előtt is műszakban volt. Hogyan telik egy nap, egy műszak a Covid-ellátó osztályon?

Svéd Tamás: Reggel hétkor az aznapra az intenzívre osztott orvosok összegyűlnek az orvosi szobában, ahol az éjszakai ügyeletesek beszámolnak arról, hogyan változott a már korábban felvett betegek állapota, és mit lehet tudni az éjszaka során felvett új betegekről. Ezt a Covid-járvány előtt az osztályt körbejárva, az ágyak mellett tettük meg, most azonban egy reggeli vizit kedvéért nem öltözünk be, hogy végiglátogassuk az egyébként igen nagy létszámú beteget. Fél nyolckor van még egy osztályértekezlet, ahol megbeszéljük az aznapi teendőket, különös tekintettel a műtétekre, aztán ha van időnk, gyorsan eszünk-iszunk még valamit, és akik a Covid-intenzívre vannak beosztva, elkezdenek beöltözni. Korábban egy adott kórterem előtt volt a zsilip, a folyosón öltöztünk be, odabent már szkafanderben, maszkban, kesztyűben, álarcban, szemüvegben mozogtunk, majd a kórtermet elhagyva mindezt levettük. Most már egy komplett osztályrész van lezárva, egy orvosi szobában öltözünk be, és innen lépünk be a zónába. Ennek előnye, hogy a védőruhában be lehet járni az egész területet, kórtermeket és raktárakat egyaránt. Hátránya viszont, hogy sok órát töltünk bent, hiszen ha már beöltöztünk, megbecsüljük a védőruhát, nem megyünk ki tíz percre pihenni.

MN: Mennyi időt töltenek bent egyszerre?

ST: Ez a feladatoktól és az esetszámtól is függ. Mi még egy relatíve jó helyzetben lévő intenzív osztály vagyunk, mert nem szörnyű az orvosok, ápolók és a betegek aránya. Kevésbé szerencsés helyekről érkeznek olyan hírek, hogy nincs váltás, így ha valaki egyszer bemegy, legközelebb akkor szabadul, ha már nem bírja tovább étel, ital vagy vécézés nélkül. Sokan reggel alig isznak folyadékot, mert tudják, nem szabad, hogy hamar megteljen a hólyagjuk. Nyolc-tíz, extrémebb esetben még több órát bent töltenek. Most segít, hogy a kórtermeket rendszeresen szellőztetni kell, és odakint egyelőre hideg van, de előre félünk, hogy mi lesz, ha a járvány a meleg beköszöntéig velünk marad. Ezek a ruhák irgalmatlanul melegek, van, amelyik jól szellőzik, de van, amelyik olyan, mint a nejlonzacskó.

MN: Mennyi ideig tart egy műszak?

ST: Ha csak tehetjük, az ügyeletet mi 12 órákra bontva végezzük. Sok helyen ezt már a létszámhiány miatt nem tudják megoldani, ott 24 órás. Azt, hogy mennyit kell egy adott menetben bent lennem beöltözve, nagyban meghatározza, van-e váltásom. Nálunk ebben a pillanatban meg tudjuk oldani, hogy mindig tartózkodjon orvos – lehetőleg szakorvos – a zónában. Az abszolút lehetetlen, hogy ne legyen bent nővér. Az ideális eset az lenne, ha a 12 órából 6-ot tölthetnénk beöltözve, a másik 6-ban pedig kisebb részben pihennénk, nagyobb részben előkészítenénk a dolgokat, amik bentre kellenek, és ellátnánk a kinti betegeket, akikhez nem kell beöltözni. Ha valaki bent van a zónában, elkezdi megvizsgálni a betegeket, a gépi beállításokat, ellenőrzi, hogy megfelelő-e a gyógyszerelés, hozzá van-e igazítva a beteg aktuális állapotához. Ha a beteg éber, akkor kommunikál vele, megkérdezi, hogy érzi magát, és próbálja megnyugtatni.

MN: Önöknél milyen súlyos koronavírus-fertőzöttek fekszenek?

ST: Most nagyjából egyenlő arányban oszlanak meg az intubált, gépi lélegeztetett betegek és a non invazívan lélegeztetettek. Kihelyezésre várva olyanok is vannak, akiknek már csak oxigénmaszkra és gyógytornára, fizioterápiára van szükségük. Eredetileg a legsúlyosabbakat költöztettük egy helyre, de az is fontos, hogy bárkit bármikor lélegeztetni tudjunk. Pusztán azért nem kell egy beteget egy másik helyiségbe költöztetni, mert romlik az állapota. Így előfordulhat, hogy egy rosszabb és egy jobb állapotú beteg egymás mellé kerül, ilyenkor igyekszünk ezt megfelelően kommunikálni és paravánokkal elválasztani őket.

MN: Intenzív terápiás orvosként különbözik a feladata azokétól, akiket más osztályról, más szakmából vezényelnek a Covid-intenzívre?

ST: Mivel a munkahelyemnek több mint tíz műtője és folyamatosan működő intenzív osztálya volt, mi abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy sok az aneszteziológus és intenzív terápiás orvos. Mivel a műtéti program minimalizálódott, 12 műtőből 5 már intenzív osztályként működik, illetve egy a covidos betegek operálására van fenntartva. A többi műtőre elég kevesebb orvos is, így le tudjuk fedni a Covid-intenzív osztályt megfelelő szakirányú orvossal. Eddig arra csak kismértékben volt szükség, hogy máshonnan is beforgassunk orvost – ugyanez már nem mondható el a szakszemélyzetről. Ha valaki máshonnan csöppen a Covid-intenzívre, és nem ismeri a gépeket, a módszereket, akkor főként az oxigénmaszkkal önállóan lélegző, jobb állapotú betegeket tudja vizsgálni, velük tud beszélgetni, át tudja nézni a gyógyszerelésüket, ezzel le tudja venni a terhet azok válláról, akik értenek a bonyolultabb esetekhez. Aki nem ebből a világból érkezik, annak valószínűleg nehézséget okoz egy centrális véna biztosítása, ha nem sebészeti profilból jön, akkor egy mellkascső behelyezése, így ezek ránk maradnak. Ha sebész, akkor tud segíteni a mellkascsövezésnél vagy a légcsőmetszésnél, amire időről időre sor kerül a sokáig lélegeztetett betegeknél a gége tehermentesítése céljából. A súlyosabb állapotú betegek ellátása során gyakran még mi is meglepő dolgokkal találkozunk; olyan elvarázsolt paraméterekkel lélegeztetünk betegeket, olyan lélegeztetési módokat használunk, amiket hétköznapokon egy baleseti sérültnél eszünkbe sem jutna. Ezeknek a betegeknek nagyon másképp működik a tüdejük, nagyon más határértékeket viselnek el.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Candide és az elveszett objektivitás

Politikai irányultságuktól függetlenül a legtöbb összeesküvés-elméletet hasonló intellektuális impulzusok mozgatják: valamilyen rejtett igazság felfedése (általában vélt vagy valós igazságtalanság eltörlése céljából), és a hatalom/elnyomás forrásának egy jól beazonosítható (és célba vehető) pontba tömörítése.

A bomlás virága

1990, Kijev, a Szovjetunió az utolsókat rúgja, egyesek már tudni vélik, mások elképzelni se, de a „kommunizmus” szót már senki ki nem ejti a száján – talán a hősnő kitüntetésekkel dekorált nagypapája szóba hozná („Elvtársak! Kedves barátaim!”), de senki nem figyel köszöntőjére.