Torgyán József belefingott a nullás lisztbe: komolyan vette a még tavasszal kötött koalíciós alku azon részét, amely a különböző pozíciók elosztására vonatkozott. Ha mienk néhány hely a Malévban, a Szerencsejáték Rt.-ben, a Fradiban vagy éppen az Antenna Hungáriában (figyeljünk csak Csúcs Lászlóra), akkor coki mindenkinek, okoskodnak. Ráadásul a magyarázat is kész, hála a Fidesznek: a hatalmat a választópolgárok akaratából szereztük meg, s ők elvárják, hogy mi azzal éljünk is - mi itt a gond?
A gond - a Fidesz felől nézve - az, hogy Trixiék többet ártanak a koalíciónak, mint eddig bármi. A Simicska and Gansperger Co., az agresszív kormányzati nyomulás a gazdaságban és a kultúrában önmagukban nem okoztak össztársadalmi felháborodást - a Torgyán-klán munkaerő-politikája viszont mindenki számára egyértelműen mutatja, mit is kell egész pályás letámadáson érteni.
A Torgyán-populáció (átmeneti) tündöklése ugyanis a maga pőreségében mutatja, miről is van itt szó valójában. Ne csodálkozzunk tehát, hogy a koalíciós együttműködés idilljét oly szívesen megéneklő fideszesek első körben kiakadtak. Kövér László másodpercekig gyűjtötte az erőt, hogy higgadtságot mutatva nyilatkozzon a kinevezésekről (és ez, tanúsíthatjuk, őszinte gesztus volt), Stumpf István egy háttérbeszélgetésen mentegetőzve magyarázkodott: erre ők sem számítottak, Torgyán kezelhetetlen, hát mit tehetnek. A jól ismert koreográfia: ostoba, hataloméhes kisgazdák kontra a stabil kormányzásért önmagát is feláldozni kész Fidesz.
Be ne dőljünk.
Kommunikáció, már megint
Merthogy Orbán Viktor miniszterelnök miben is látta a probléma lényegét? Nem a kinevezésben, "hanem abban, hogy a cég többmilliárdos veszteséget halmozott fel, és több száz milliós értékben osztogatott szét ingyenjegyeket politikusoknak és üzletfeleknek". Az első Simicska-ügy óta alkalmazott módszer ez: nem foglalkozni a vádakkal, még ha azok tényeken alapulnak is, hanem támadni, ha kell, hazudozni - egy a lényeg, a közbeszéd ne a kormány (Fidesz) kritikájáról szóljon.
Orbán Malév-ügyi kijelentései egyébiránt nem igazak; olyannyira nem, hogy a miniszterelnök verbális ámokfutását saját minisztere - Katona Kálmán - volt kénytelen helyre tenni ("A miniszterelnök valamit félreérthetett a Malévval kapcsolatban." Na persze; és mellesleg rontotta egy nemzetközileg jegyzett magyar cég hitelét, de ezt senki nem hányta a szemére.)
Nem véletlen, hogy Stumpf István is visszavett az említett háttérbeszélgetésen tett harcias kijelentéseiből. Még aznap este egy kormánykonform tévéműsorban előadta: igen, a kinevezéseknek lesznek következményei, erősen gondolkodnak azon, legyen-e etikai kódex, mit szabad egy kormánytagnak, mit nem. (Õrület!) Másnap már a sajtót okolta, mondván, egy nem publikus összejövetelen (ezt ott nem közölte) tartott előadását a szövegösszefüggésből kiragadva idézték a lapok, direkt azért, hogy szítsák a feszültséget a koalíciós partnerek között.
Közben ugyanis Bánk Attila frakcióvezető is odamondott: a Fidesz-vezetők állításaival szemben a kisgazdapártban semmiféle felháborodást nem keltett Trixi kinevezése, ellentétben azzal, amikor Orbánék Simicska Lajost ültették az APEH élére. És ez talált: a két párt - információink szerint a Fidesz kezdeményezésére - haladéktalanul egyeztetett, majd megállapodtak, mindent maguk között beszélnek meg, nem üzengetnek egymásnak a sajtón keresztül.
Védekezés
Torgyán a családtagok kinevezése kapcsán egyedül állja a sarat a parlamentben, holott jogilag ez az ÁPV Rt. ügyeiben illetékes tisztségviselőknek lenne a dolguk. Az elején ez érthető volt: te kavartad a szart, hát nyomják csak le a te torkodon, így a kétségkívül jogos fideszes logika. Csakhogy ezen a hétfőn változatlanul Torgyán reagált azon napirend előtti felszólalásokra, amelyek a kormány kinevezési gyakorlatával foglalkoztak. Burány Sándor (MSZP) és Kuncze Gábor felszólalásainak csak egyik - és nem is a leglényegesebb - eleme volt az érettségizett különítmény pozíciókba juttatása; a fő csapásirány Simicska Lajos egykori cégei, illetve egy révfülöpi "Fidesz közeli" ingatlan színlelt eladásából származó jogtalan áfa-visszaigénylés mentén haladt. A Fidesz közeli vállalkozások homályos ügyletei a múlt héten újra előtérbe kerültek; a Fidesz pedig a nyilvánosságban úgy kerüli e témát, mint a leprát. Amúgy a szokásos elterelő hadműveletek: egyrészt újra azt nyomatják, hogy valójában a komcsi titkosszolgálatok kreálták a Simicska-Schlecht Csaba-Josip Tot-Kaya Ibrahim-ügyeket a Fidesz lejáratására, másrészt odavetették Kunczéék - és a közvélemény - elé Torgyánt, csináljon már egy jó kis kabarét az ügyből. Torgyán hozta is magát, ámbár a produkció silány lett: tolvajokról beszélt, bolsevikokról, már-már féregirtó énjét idézte. A Fidesz-vezérek persze nem voltak ott a parlamentben.
Egyenleg
Az FKGP a maga színvonalán vagánykodik: érettségizett nászasszonyt meg menyt ültet igazgatótanácsokba, felügyelőbizottságokba, sorsát nagyon is megérdemlő sportklubot tekint hűbérbirtoknak és a többi. Ennek persze mielőbb véget kéne vetni, de azt is látni kell: ezek kispályás versenyzők, és nekik ennyire futja. Amennyit ártott ez a Fidesznek, annyit használt is: amíg a Torgyán családról beszélnek (és még jó sokáig fognak; meg a Nemzetiről, meg a metróról), addig nincs szó a fiataldemokratáknak a Postabankkal való smúzolásáról meg arról, hogy a kulisszák mögött készül a Nagy Gazdasági Kiegyezés a szocikkal: ez a tietek, ez a mienk. Erősen figyeljünk például arra, kit nem cseszeget az elkövetkező években az APEH - és akkor nagy igazságoknak juthatunk nyomára.
