Giró-Szász András két hete közzétett vagyonnyilatkozatából kiderült, hogy a kormányzati kommunikációért felelős, frissen kinevezett miniszterelnökségi államtitkár vagyona – ingatlanjait, vagyontárgyait, megtakarításait és követeléseit összesítve – megüti az egymilliárdos álomhatárt. A (köz)munkaalapú társadalom cseppet sem biztató jövőképével kecsegtetett magyar társadalom, úgy tűnik, nincs még kellően felkészülve az ilyen örömteli megrázkódtatásokra. Az államtitkár 2011 októberében kezdődött kormányzati szerepvállalása előtt a Századvég Politikai Iskola Alapítvány munkatársa volt, 2003-tól oktatási igazgatóként, 2005-től pedig ezzel párhuzamosan ügyvezető igazgatóként is irányította az alapítvány munkáját. Vagyonát azonban nem az itt szerzett jövedelméből, hanem – amint az ATV-nek minapi interjújában elmondta – évtizedes tanácsadói tevékenységével alapozta meg.
Az első százmillió
A kezdetet egy, a kétezres évek elején gründolt családi vállalkozás jelentette. A főtevékenységként üzletviteli és vezetési tanácsadással foglalkozó Policon-2002 betéti társaságot a kormányzati főkommunikátor édesanyjával közösen alapította néhány nappal a 2002-es országgyűlési választások második fordulója előtt. A 30 ezer forint jegyzett tőkéjű s az első évben még a kétmilliós nettó árbevételt is éppen csak megugró cég 2003-ban már sikeresen emelte 8,8, majd 2004-ben 13,5 millióra a bevételét, azt követően pedig beállt egy évi átlagban nagyjából 24 milliós nettó árbevételre. A havi átlagban kétmilliós nettó árbevételt 81 hónapon keresztül sikerült fenntartani, még a világgazdaságot megrengető 2008–2009-es pénzügyi válság sem billentette meg a bt.-t. A cégbírósági iratok a társaság megbízóiról – üzleti titkokról lévén szó – nem árulnak el semmit.
Az eddigiekből is sejthető, hogy a tevékenységét 2011 őszén, Giró-Szász kormányszóvivői kinevezésekor beszüntető Policon-2002 maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeket: közel tízéves fennállása alatt összesen 193 milliós nettó árbevételt produkált, amiből tulajdonosai szép jövedelemre tettek szert. Giró-Szásznak az alapításkor 83,3, 2008-tól pedig 96,7 százalékos részesedése volt. A társaság először fennállásának harmadik évében fizetett osztalékot, 10,6 millió forint értékben. Ez azonban még csak a reményteljes kezdet volt: a jól prosperáló vállalkozás 2005-től évente már 14,7 és 19,9 millió forint közötti summákat utalt, ami átlagosan közel 18 milliós osztalékból származó jövedelem volt a tulajdonosoknak. Az osztalékfelosztásról nem állnak rendelkezésre nyilvános adatok, feltételezhető azonban, hogy a tanácsadói tevékenységet – a cégben beltagként személyes közreműködéssel részt vevő – Giró-Szász végezte, s így a cég jövedelme is elsősorban őt illette (az osztalék felosztásakor el lehet térni a tulajdonosi arányoktól). Akárhogy is, ha az évek során kifizetett osztalékot összesítjük, a cégből kivont jövedelem mindösszesen 135,4 millióra rúg. Giró-Szász első százmilliója tehát innen jött össze. (Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy bár a tulajdonosok már 2011-ben döntöttek a bt. megszüntetéséről, a végelszámolás jogerősen máig nem zárult le, 2014 januárjában ugyanis a cégbíróság elutasította a törlés iránti kérelmet – ennek ellenére vagyonnyilatkozatában az államtitkár elmulasztotta megemlíteni a jogilag még létező, bár gazdasági tevékenységet kétségtelenül évek óta nem végző vállalkozást.)
A többi százmillió
Giró-Szász második cége a 2006-ban hárommillió forint törzstőkével alapított és a kormányzati megbízásai miatt ismertté vált Strategopolis Kft.; idén ősszel ennek a társaságnak a 61 százalékos üzletrészét értékesítette – vagyonnyilatkozata szerint – 750 millió forintért. De erről később. A Szlovicsák Istvánnal a 2006-os országgyűlési választások előtt néhány nappal közösen indított, a családi bt.-hez hasonlóan üzletviteli és vezetési tanácsadással foglalkozó vállalkozás igen hamar megvetette a lábát a zsúfolt tanácsadói piacon: 2007-ben 62, 2008-ban 119, 2009-ben 97, 2010-ben 77 milliós nettó árbevételt könyvelhetett el. Az igazi szárnyalás azonban csak ezután jött: a második Orbán-kormány idején, 2011-ben 150, 2012-ben 281, 2013-ban pedig már 433 millióra rúgott a bevétel. Nyolc év alatt ez mindösszesen több mint 1,2 milliárd.
| ||
A céget ugyanakkor nem csak a mesés szárnyalás teszi érdekessé. Fennállása óta ugyanis a Strategopolis többször is gazdát cserélt, s Giró-Szász egy kivétellel az üzletrész-átruházási tranzakcióit minden alkalommal névértéken bonyolította le – függetlenül attól, hogy a társaság az évek során nemcsak tekintélyes nettó árbevételt realizált, de jelentős vagyonra is szert tett. 2010-ben névértéken engedett át több mint 30 százalékos részt Heim Péternek, aki Szlovicsák tulajdonrészét is névértéken felvásárolva nagyjából másfél millió forintért szerzett többségi (50,3 százalékos) részesedést az ekkor már 40,5 milliós mérlegfőösszegű és 77 milliós árbevételű kft.-ben. Giró-Szász kormányzati szerepvállalása előtt pár nappal, 2011. szeptember 24-én ugyancsak névértéken – azaz 1,49 millió forintért – megvált a társaságban lévő 49,7 százalékos tulajdonrészétől, pedig a társaság mérlegfőösszege az év végén már 90 millió fölött járt, melyet ugyan 76 milliós kötelezettség terhelt, ezt azonban olyannyira bőségesen fedezte az az évi 150 milliós bevétel, hogy 2012 májusában Heim és az újonnan belépett tulajdonos, Molnár Norbert közel 60 milliós osztalékot szavazhatott meg magának. A cég történetében ez volt az első osztalékfizetés, úgy tűnik tehát, Giró-Szász nagyon rosszkor és rosszul szállt ki a bizniszből: amellett, hogy mélyen áron alul vált meg értékes tulajdonától, az osztalékfizetésből is kimaradt.
Giró-Szászt azonban mégsem hagyta el teljesen a szerencse: óriási mázlija volt, amikor két és fél évvel később, 2014. június közepén Molnártól és az időközben Heimet váltó Bódi Gábor helyébe lépő Várkonyi Gáspártól megint csak névértéken, összesen 1,83 millió forintért sikerült visszaszereznie a Strategopolis 61 százalékát. Az ügyletben persze az az érdekes, hogy a cég árbevétele és vagyona az eltelt évek során – részben az állami megbízásoknak is köszönhetően – brutálisan emelkedett: 2013-ban a nettó árbevétel már 433 millió, a mérlegfőösszeg pedig 242 millió volt. Szinte megmagyarázhatatlan, hogy Molnárnak és Várkonyinak mi járhatott a fejében, amikor egyre sikeresebb és jövedelmezőbb vállalkozásukat (a cég 2012-ben 43, 2013-ban 127 millió forint osztalékot fizetett!), ráadásul annak többségi tulajdonrészét egy szóra átengedje a kormányszóvivőségből az üzleti életbe visszatérni szándékozó Giró-Szásznak. Negyedév elteltével aztán újabb fordulat következett; a miniszterelnöktől érkezett államtitkári felkérés miatt 2014. október végén Giró-Szász megint megvált a társaságtól, ezúttal azonban bomba üzletet kötött: a cégben meglévő üzletrésze és a neki járó osztalék fejében 750 milliót zsebelt be, pontosabban ennyit fog bezsebelni, hiszen az Indexnek adott nyilatkozata szerint a szóban forgó összeget a Strategopolis az elkövetkező két évben fogja kiköhögni. Lássuk be, három és fél hónap alatt ez egyáltalán nem rossz: egy júniusban 1,83 millióért vett üzletrészből október végén háromnegyed milliárdot besöpörni (még ha „csak” követelésként is). Molnár és Várkonyi pedig most fogja a fejét, nyilván…
| ||
Hogy Giró-Szász pontosan mennyiért adta el a Strategopolis-üzletrészt, nem tudjuk: az államtitkár erről nem kívánt nyilatkozni, a nyilvános cégiratok pedig nem árulnak el részleteket. A 750 milliós ár mindenesetre robusztus idei eredményeket, a jövőre nézvést pedig a legkitűnőbb kilátásokat feltételezi. Az eladási árról és az osztalékról leghamarabb Giró-Szász 2015 és 2017 közötti vagyonnyilatkozataiból, illetve a 2014-es szja-bevallásából fél év múlva nyilvánosságra hozandó adatokból lehet talán következtetéseket megkockáztatni. Arról pedig, hogy a 750 milliós tétel mennyire reális, a cég 2014-es beszámolójából kaphatunk majd – szintén jövő júniusban – pontosabb képet.
Az üzletrészek névértéken történő adásvétele egyébként azzal a nem elhanyagolható előnnyel jár, hogy nem keletkezik jövedelem, ezért adót sem kell fizetni, minthogy a beszerzési és az eladási ár különbözete (a jövedelem) nulla, így a fizetendő adó összege is nulla. Üzleti szempontból azonban, hacsak a cég valós értéke tényleg nem egyezik a névértékkel, az ilyen ügylet teljesen értelmetlen: miért is akarna bárki névértéken megválni a tulajdonától, ami valójában a sokszorosát éri? A névértéken történő adásvétel azonban némi ügyeskedéssel is magyarázható: a valódi tulajdonos valamilyen megfontolásból formálisan ki kíván vagy ki kénytelen szállni a cégből (például összeférhetetlenség miatt), ez esetben a valódi tulajdonos üzletrészét névértéken eladja egy strómannak, majd megfelelő időben névértéken veszi vissza. Azt, hogy Giró-Szászék esete melyik kategóriába illik, hiteles információk hiányában – a jogi következményekre is tekintettel – nem tudjuk eldönteni, a véleményalkotást az olvasóra bízzuk. A Strategopolis üzletrészeinek névértéken történő ide-oda passzolgatása mindenesetre rejtélyes.
Az enyém a tied, a tied az övé, az övé az enyém
A kormányzati főkommunikátor harmadik cége a Heim Péterrel a 2010-es országgyűlési választások előtt két héttel alapított Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt; Giró-Szász, úgy tűnik, valamiért a választások előtti napokat ítéli a legjobbnak a cégalapításhoz. Az ötmillió forint jegyzett tőkével elindított, főtevékenységként társadalomtudományi és humánkutatással foglalkozó vállalkozásban Giró-Szász 49, Heim 51 darab részvényt birtokolt. A társaság rögvest repülőrajtot vett: már működése második évében 241 millióra tornázta fel nettó árbevételét, év végi mérlegfőösszege megközelítette a 88 millió forintot. 2012-ben a cég kiemelkedő, közel egymilliárdos (936 milliós) nettó árbevételt realizált. A következő évben lassabban futott a szekér, de így is összejött 689 millió. Ez a két év olyan jól sikerült, hogy a vállalkozás osztalékot is fizetett, a tulajdonosok összesen 310 millió forinttal lettek gazdagabbak. Giró-Szász kormányzati szerepvállalása, ha mondhatjuk, a lehető legrosszabbkor jött, emiatt ugyanis 2011 szeptemberében kivált a társaságból. A cégpapírokból nem derül ki, hogy Giró-Szász milyen összegért értékesítette részvényeit az új tulajdonosnak, Bódi Gábornak, ezért arról sem áll rendelkezésre információ, hogy ha nem névértéken zajlott az adásvétel, milyen jövedelmet realizált. Kormányszóvivői megbízatásának megszűntével – a Strategopolisszal ellentétben – a Századvégnél Giró-Szász már nem tűnt fel újra tulajdonosként.
A Századvég és a Strategopolis tulajdonosi története viszont egy ponton összeért: 2013 júliusában ugyanis Bódi 15 darab, összesen 750 ezer forint névértékű Századvég-részvényt engedett át Heimnek, aki ezért a Strategopolisban meglévő, 1,51 milliós névértékű üzletrészével fizetett (utóbbi cégben Heim ezzel teljesen felszámolta részesedését). Strategopolis-üzletrész cserélt gazdát századvéges részvényért, s a csereügylet alapján kijelenthető, hogy ebben az időszakban a felek a Századvéget kétszer többre értékelték, mint a Strategopolist. Bódi alig fél évvel később, 2014 januárjában mindkét cégből kiszállt: a Strategopolisban tulajdonolt üzletrészét Várkonyi Gáspár vette meg, a Századvégben megmaradt 34 darab részvényét pedig Szalay-Bobrovniczky Kristóf. Arról, hogy a tulajdonrészek milyen összegért cseréltek gazdát, a cégpapírokban megint nincs adat. (Az utóbbi ügylet a jogi képviselőjükkel az oldalukon megjelent tulajdonosok között némi vitát generált: a közgyűlési jegyzőkönyvből annyi tudható, hogy Heim szerint Szalay-Bobrovniczky részvényszerzése a gazdasági társaságokról szóló törvény megsértésével, nevezetesen az ő elővásárlási jogának figyelmen kívül hagyásával történt, Szalay-Bobrovniczkyék viszont ezzel nem értettek egyet. Olybá tűnik, a nézeteltérést azóta sikerült elsimítani.) Bódi, aki a hvg.hu szerint mostanság négy állami állásban cirka 2,6 millióért szolgálja a közt, mindenesetre elég jól jött ki az üzletből (s emellett persze valószínűleg senki nem járt rosszul). Azt ugyan nem tudjuk, mennyiért vette és mennyiért adta el a két cégben meglévő tulajdonrészeit, de a cégpapírokból annyi bizonyos, hogy a Századvégtől 2013-ban 120 milliós osztalékot vett fel, a Strategopolis pedig úgy utalt a 2013-as év terhére 64 milliós osztalékot Bódinak, hogy mindössze fél évig volt a cég tulajdonosa.
Az eközben kormányszóvivősködő Giró-Szász mindebből persze már kimaradt. A ma már a kormányzati kommunikációért felelős államtitkárt a Strategopolis-szal szemben fennálló 750 milliós követelése és a 30 milliós balatoni luxusjachtja vigasztalhatja.
