Csütörtökön, előző cikkünk megjelenésének másnapján, hosszú vitát követően papírforma döntést hozott Józsefváros képviselő-testülete. Arra „a szomorú lépésre kellett magunkat elhatározni, hogy két iskolát együvé költöztetünk… a Práter iskola tanulóifjúságát és pedagógusközösségét költöztetjük át”. Ezzel Sántha Péterné, oktatási ügyekért felelős alpolgármester patetikus tónusban a Práter Utcai Általános Iskola végét jelentette be, hiszen az intézményt a szintén józsefvárosi Németh László Általános Iskolával vonják össze.
Matolcsynak se hisznek
Az alpolgármester a döntést ismertetve hangsúlyozta: ő is pedagógus (testnevelő volt – V. Gy.), ráadásul azokban az időkben tanított, amikor még zsúfoltak voltak a tantermek tanulóifjúsággal, és ritka volt a harminckét fős osztálylétszám, mint a fehér holló, mert többnyire 36, 38 vagy 41 gyerek járt egy osztályba. Már éppen elképzeltük ezt a személyes odafigyelést roppantul segítő pedagógiai paradicsomot, amikor még azt is hozzátette az alpolgármester, hogy sokszor kellett összevonnia egy 37 és egy 41 fős osztályt, és remekül elboldogult óráin közel 80 gyerekkel, sőt egyenesen „hősi idők voltak” azok.
Ekkor már kezdtük is érteni, miért nem aggódik az önkormányzat a leendő Németh-beli zsúfoltság miatt, amely könnyen lehet komoly probléma, ha – az önkormányzat reményei szerint – sok práteres szülő viszi át a gyerekét oda. A mai időkről viszont azt vizionálta Sántha Péterné, hogy ha a gyereklétszám nem gyarapszik rohamosan Magyarországon, akkor egy Józsefváros méretű kerületben minden évben bezárnak majd egy iskolát. Szavainak több szomorú tanulsága is volt: nemcsak hogy az alpolgármester asszony nem hisz teljes szívével a személyesen Matolcsy György által megígért, nemsokára esedékessé váló baby boomban, hanem az is, hogy mintha még mindig nem értené, hogy Józsefváros iskolarendszerének problémái nem kizárólag demográfiai jellegűek. Az alpolgármester azzal zárta, hogy némi konstruktivitást várt a szülőktől, és azt kérte tőlük, hogy „azzal a gondolattal álljanak a változáshoz, hogy ezt én elfogadom”.
Maguk végzik el a piszkos munkát
Ezt követően szót kapott Kövesdiné Csányi Julianna, a Práter Szülői Munkaközösség tagja, aki jelezte, hogy az iskolák bezárása helyett a megtöltésükön is lehetne fáradozni. Arra is kérte a helyi politikusokat, hogy ne pártszempontok alapján hozzák meg döntésüket, és igazolják, hogy választóik nem hiába bíztak meg bennük: végtére is 210 gyerekről van szó. Válaszul Sántha Péterné élesen bírálta az új köznevelési törvényt. Szavai szerint már többször elmondta ő és Kocsis Máté polgármester is, hogy azért kell még az idén meghozni a „fájdalmas” döntést, mert a „tanulóifjúságnak”, a szülőknek és a tanároknak is úgy jobb, ha ők döntenek, mintha a törvényben előírt államosítás után „idegen kezek egy tollvonással”, körültekintés és helyismeret nélkül szüntetnék meg intézményeiket. Az ugyan, hogy miért jobb, ha az önkormányzat ismerős keze csinálja ugyanezt egy tollvonással egy évvel korábban, nem vált egészen világossá, az azonban igen, hogy Józsefváros fideszes és kereszténydemokrata képviselői ezek szerint ugyanolyan lesújtó véleménnyel vannak saját pártjuk oktatáspolitikájáról, mint például lapunk.
Az alpolgármester elmondta: ha az összes gyerek átmegy, akkor mehet velük az összes tanár is, noha ezt a bekért vélemények szerint a Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) nehezen tudja elhinni, mint írják: „nem tartjuk megnyugtatónak az elhelyezkedéssel kapcsolatos információkat.” Különben sem valószínű, hogy minden práteres gyerek átmenne a Némethbe. (Abban a kérdésben, hogy a Práter dolgozói mind megtarthatják-e állásukat, már Kocsis kerületi lapnak adott nyilatkozata is igen nehezen volt összeegyeztethető az általa megszavazott szándéknyilatkozattal, ahogy azt az előző cikkünkben írtuk.)
Fotó: MTI
A demagógia csúcsai
Az ülésen Komássy Ákos MSZP-s és Jakabfy Tamás LMP-s képviselő egyaránt arról beszélt, hogy noha a csökkenő gyerekszám kétségtelen ténye miatt nem utasították el eleve a javaslatot, a jelenlegi előterjesztést azonban kidolgozatlannak, megalapozatlannak találták. Úgy látták, lényegében semmi nem derül ki belőle arról, mi történik majd a Práter bezárása után, így pedig nem átszervezésről, hanem csak egy intézmény megszüntetéséről, azaz spórolásról van szó, mindez ráadásul anélkül, hogy az előterjesztő mérlegelné döntése kockázatait és következményeit. Sántha Péterné válaszában leszögezte: a törvényben előírt minden véleményt bekértek, az anyagban minden lényeges szempont megtalálható, azért nincs bő lére eresztve, mert nem Lev Tolsztoj vagy Jókai stíljében írták. Kocsis Máté jelezte, nem kívánják eladni a Práter épületét, várhatóan szakképzés zajlik majd a jövőben falai közt. Továbbá pedig, ha a Corvin sétány a jelenlegi tendenciák ellenére mégis benépesülne a közeljövőben, majd újraindítják a továbbra is önkormányzati tulajdonú épületben az alapfokú képzést. Szerinte az önkormányzat nem sok mindent tud tenni azért, hogy a szülők szabad iskolaválasztását befolyásolja, amit tehet, azt az előző testület az épületek felújításával már abszolválta.
A botrányos közoktatási szakértői vélemény is szóba került, amely, ahogy a PSZ fogalmaz, „nagyobbrészt az előterjesztésből átemelt megállapításokat tartalmaz”, ezek megismétléséhez azonban kár szakértőt foglalkoztatni. Ezzel kapcsolatban annyi hangzott el, hogy a közoktatási szakértőt a kormányhivatal jelöli ki. A Fidesz–KDNP többség retorikai stratégiája egyébként egyszerű volt: a Prátert védő felvetésekre válaszul megkérdezték, hogy akkor inkább a Némethet szeretnék-e bezáratni ellenzéki képviselőtársaik… Zentai Oszkár Fidesz–KDNP képviselő egyenesen „obstrukciónak” és „feszültségkeltésnek” minősítette az MSZP, az LMP és a Jobbik felszólalásait, és felhívta a hozzászólók figyelmét, hogy az önkormányzat és a gyerekek érdekeit kéne nézni. A voksoláson végül – MSZP-s és LMP-s nemmel, némiképp meglepő jobbikos tartózkodással – a Fidesz–KDNP vonatkozásában viszont példamutató nemzeti együttműködéssel szavazták meg az összevonást.
Azaz a Práter Utcai Általános Iskola közel 120 év működés után bezárja kapuit.
