Költözhet a NER főaszfaltazója a Gellérthegyre

Belpol

Bő három év késéssel elkészült a Duna Aszfalt-vezér Szíjj László négyszintes házikója a Gellérthegyen. A földhivatal még nem tud róla.

Az utolsó simításokat végezték a héten a hidegburkolók a Dunára néző gellérthegyi villán a Bérc utcában, a kaputelefont csavarozták, a hátsó erkély üvegkorlátjait törölték fényesre. Az épület pompásan emelkedik a pesti oldal fölé, a gyep szép zöld, mint Poldi bácsiéknál, a kövekkel bélelt támfalak, a megfigyelő kamerarendszer is felszerelve, az épület felső szintjén bútornak látszó tárgyak körvonalai. A Tief Terra Kft. négyszintes kocka villája költözhető állapotban van. Már csak az a kérdés, mikor veszi birtokába a cégtulajdonos Szíjj László, az útépítési  közbeszerzési tendereken favorit Duna Aszfalt Kft. tízmilliárdokkal gyarapodó gazdája.

Mint a karikacsapás

A teljesen beépített, méregdrága Gellérthegyen lehetetlen üres telekhez jutni, a Tief Terrának mégis sikerült: megvásárolta a Fővárosi Önkormányzat feltehetően legértékesebb beépítetlen ingatlanát a Bérc utcában. A gellérthegyi panorámakilátó alá korábban sétányt tervezett a főváros, nem is akart megválni tőle, Demszky Gábor főpolgármester 2007-ben a terület eladása miatt aggódó egyik zöldszervezetet azzal nyugtatta, hogy azt a főváros környezetvédelmi tartalékaként őrzik tovább. Tarlós István főpolgármester viszont a telek eladásában és beépíthetővé tételében látta a jövőt.

false

 

Fotó: A szerző felvétele

Az 1620 négyzetméteres telek akkor Bérc utca 6/B számon futott, ma már 6--2-es számú albetétként tartja nyilván a földhivatal. A 282 négyzetméteres 6--1-es és a szintén 1620 négyzetméteres 6--3-as számú telek műemléki jelentőségű besorolásban továbbra is az I. kerületi önkormányzat tulajdonában van. A 6--2-es telket 2012-ben a főváros kiemelte a műemlékiségből, és a hasznosításra váró ingatlanok közé sorolta. Még az év decemberében árverésen értékesítette. Akkor még nem lehetett tudni, hogy a Tief Terra mögött Szíjj László áll, mivel a cég a svájci székhelyű, nem azonosítható tulajdonosú Tiefbau Gruppe érdekeltsége volt. Szíjj csak 2015. novemberben vette nevére a céget, ekkor jelezte a Gazdasági Versenyhivatalnak, hogy  megvásárolta a Tief Terra 100 százalékát. A beépítetlen gellérthegyi ingatlanért 376 millió forintot fizetett – éppen annyit, amennyi a főváros vagyonkezelőjének értékbecslésében szerepelt. Az ingatlanért való „verseny” során a Tief Terra vetélytársa, az árverés előtt 12 nappal alakult Albers Ingatlan Kft. bejelentette, nem kíván részt venni az eseményen, sőt meg is kezdte végelszámolását, és egy évvel később megszűnt.

Semmi sem tökéletes

Bár a Bérc utcai telken egy négyszintes villa létesült, amivel művelési ága megváltozott, a 6--2-es ingatlan változatlanul beépítetlen besorolású a földhivatali nyilvántartásban. Ezzel kapcsolatos széljegy sem található a tulajdoni lapján, ami arra utal, hogy még nem folytatták le az adatváltozással kapcsolatos eljárást. Ezt a tulajdonos kérelmére kell elindítani, és erre van is két indoka, kötelezettsége Szíjjnak. Az ingatlan-nyilvántartásról rendelkező törvény szerint a tulajdonos köteles bejelenteni a változás bekövetkezésétől, illetve a tudomásszerzéstől számított 30 napon belül az ingatlan területében, a földrészlet művelési ágában bekövetkezett változást, továbbá a nyilvántartás tárgyát képező épület, építmény létesítését.

Márpedig az épület létesítéséről 2014-től biztosan van tudomása, ekkor kezdődött az élénk sajtóvisszhangot kiváltó építkezés a NER-ben hovatovább kötelező durva fakivágásokkal. A Szíjj-villa kivitelezője jó ideig Mészáros Lőrinc birodalmának origója, a Mészáros és Mészáros Kft. volt. A 2016-ban 100 milliárdos vagyongyarapodást abszolváló volt felcsúti polgármester építőcégének nem sikerült betartani az építési engedélyben szereplő ne vágj ki minden fát előírást – számolt be erről a 444, majd a határidő is akadályt jelentett. A villaépítés 2015-ös tájékoztatója az év végére jelezte az épület átadását, de 2016 tavaszán is csak a vakolásnál tartottak. 2017-ben a megrendelő Tief Terra lett a megbízott, átvették a kivitelezést Mészároséktól. Nekik sem sikerült a 2017. júliusra kitolt határidőre befejezniük, de most már a véghajrába értek, így majdnem hároméves késéssel Szíjj László kézhez kaphatja a ház régen várt kulcsait.

A NER-ben bagatell

Hogy mennyi az ingatlan valódi értéke most, a felépült házzal, arra ingatlanpiaci adatokból lehet következtetni. Valamivel odébb, de szintén az I. kerületben, a Vízivárosban egy szerényebb, 500 négyzetméteres telken álló 1200 négyzetméter alapterületű, 18 szobás házat 1,4 milliárdért kínálnak. Igaz, Szíjjnak ezt sem lenne megerőltető kifizetni, hiszen 2017-ben a Duna Aszfalt 19 milliárdos nyereségéből 12 milliárd osztalékot  vett ki – hívta fel a figyelmet a Hír Tv. Az elmúlt 5 év során a kormányzati megrendeléseknek köszönhetően a Duna Aszfalt 52 milliárd forint nyereséget hozott össze, 32 milliárd forint osztalékot terítve a kockás abroszra. 2015-ben megütötték a 125 milliárd forint árbevételi csúcsot. Szíjj László ötcsillagos teljesítményét jelzi, hogy még üzleti és konzorciumi partnerét, Mészáros Lőrincet is felülmúlta. Az Átlátszó gyűjtése szerint az „új Közgép”-ként emlegetett Duna Aszfalt 2018 első negyedévében egymaga, illetve a Hódút Kft.-vel konzorciumban összesen nettó 145,6 milliárd értékű tender győztese lett, miközben Mészáros portfóliója mindössze 139,9 milliárdig jutott az állami közbeszerzéseken. A Duna Aszfalt megbízásainak többsége a Magyar Közút Zrt.-től jött. Ezek ismeretében nem meglepő, hogy a G-nap előtt még Simicska Lajos Közgépével társuló, azóta viszont Mészáros Lőrincékkel tartó Duna Aszfalt Kongóban is épít utat 125 milliárdért, amint azt a G7 megírta. De azért van még mit tepernie: a napi.hu leggazdagabb magyarjainak listáján Szíjj László idén csak a 17. helyre volt jó 55 milliárd forintos vagyonával.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.