A következõkben azokra a területekre koncentrálunk, ahol a miniszterelnök és a kormánypártok megállapodása meglepetést okozott, vagy a kabinet jövõbeli mûködésének új prioritásaira, esetleg az egyes kormánypártokon belüli erõviszonyok változására lehet következtetni. A kormányzat mûködé-sében elsõbbséget élvezõ terüle-tek közé a mostani állás szerint a Göncz Kinga vezetésével megalakuló Ifjúsági, Családügyi és Esélyegyenlõségi Minisztériumhoz tartozó társadalompolitika, a Kolber István által irányított területfejlesztés, a Baráth Etele által felügyelt uniós források fogadására alkalmas infrastruktúra mûködtetése és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) átszervezése által jelzett államigazgatási változások sorolhatók.
A 2002 és 2004 közötti idõszakban nem annyira kétpártinak, mint inkább az MSZP, az SZDSZ és Medgyessy Péter hármas koalíciójára épülõnek tûnõ kabinet ténykedése után az elsõ szembeötlõ változás, hogy ezúttal a két koalíciós párt vezetõ testületeinek (legalább néhány ponton) érdemi beleszólásuk volt a lapok újraosztásába. E tekintetben Gyurcsány Ferenc már biztosan szakított elõdje gyakorlatával, aki 2003 májusában Jánosi György frissen újraválasz-tott választmányi elnök kirúgásával az MSZP-nek, Persányi Miklós SZDSZ-vezérkarra erõltetésével pedig a kisebbik koalíciós partnernek jelezte dominanciáját. Gyurcsány a múlt héten az Indexnek adott nyilatkozatában a különbséget úgy fogalmazta meg, hogy "pártelvû" kormányzásra törekszik. Egy, a miniszterelnök környezetéhez tar-tozó forrásunk pedig azt mondta: "A koalíciós pártoktól végig ret-tegõ Medgyessyvel szemben Gyurcsánynak nincs szüksége arra, hogy céljait fenyegetõzéssel vagy alkudozással érje el, vezetõi alkalmasságát nem kell a két párt vezetésének folyamatos megalázásával bizonyítania."
Prioritások, struktúra
A múlt hét csütörtökön napvilágra került végleges kormánylista részben rácáfolt azokra a (többek között lapunkban is megjelent) hírekre, melyek szerint érdemi strukturális átalakulásra most nem, legföljebb fél év múlva kerül sor a kormányban. Az elsõ szembetûnõ változás a Miniszterelnöki Hivatal "profiltisztítása": a Kiss Péter vezette hivatal (tudomásunk szerint irányítója régi óhaját teljesítve) megszabadul a 2002-es kormányalakításkor hozzá került, de tevékenységük alapján más minisztériumokhoz sorolható államtitkárságoktól. Gyurcsány ezzel voltaképpen a Medgyessy által másfél évvel ezelõtt megkezdett változásokat fejezi be. 2003 májusában a Baja Ferenc irányította kormányzati informatikai, a Teleki László vezette romaügyi, a Nagy Sándor kezében lévõ területfejlesztési, valamint a turisztikai államtitkárság, továbbá Baráth Etele Nemzeti Fejlesztési Hivatala került el a MEH-bõl. (Baja és Teleki Lévai Katalin, majd Göncz Kinga esélyegyenlõségi miniszter, Nagy és Baráth pedig Juhász Endre uniós integrációért felelõs tárca nélküli miniszter felügyelete alatt mûködtek tovább; a turisztikai államtitkárság a gazdasági minisztériumba - GKM - olvadt.) A sort most az egyházi ügyek államtitkárságának a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumába (NKÖM) illesztése és Keller László közpénzügyi államtitkárságának megszûnése zárja; ezzel egy szocialista forrásunk szerint a MEH voltaképpen államigazgatási minisztériummá alakul. Az élén maradó Kiss Péter a Gyurcsánytól augusztus 25-én elszenvedett kongresszusi veresége után sikeresen vált le az õt saját jelöltjeként felléptetõ Kovács-Szili-Lendvai-féle MSZP-elnökségrõl, mi több, az eltelt több mint egy hónap alatt az egyes tárcák átvilágítása során nélkülözhetetlenné tette magát a késõbbi miniszterelnök számára. "Hiller István Gyurcsány elsõ számú szövetségese, Kiss Péter viszont talán a legfontosabb bizalmasa" - foglalta össze a kancelláriaminiszter és a kormányfõ viszonyát egyik MSZP-s forrásunk.
A még 2001-ben Medgyessy Péter körül szervezõdött, de az egykori kormányfõ által fokozatosan lecserélt csapat tagjai közül (akik augusztustól Gyurcsány munkáját segítik) Gál J. Zoltán veszi át a kormányfõ és a koalíciós pártok kapcsolattartásáért felelõs MEH-államtitkári posztot Szekeres Imrétõl. Szigetvári Viktor, aki 2003-2004-ben Gyurcsány mellett dolgozott a sporttárcánál (GYISM), majd májustól a miniszterelnök nyilvános kapcsolataiért felelt, továbbra is ezt a feladatot látja el, míg a szintén a GYISM-bõl érkezõ Keszthelyi András és a májusi lemondásáig Medgyessy nyilvános szerepléseiért felelõs Braun Róbert a kormányfõ politikai fõtanácsadója lesz.
További strukturális (és feltehetõleg tartalmi) változásokat jelez az európai ügyek felelõseként a kormányba lépõ Baráth Etele, a területfejlesztésért felelõs kormánytaggá elõlépett Kolber István jelölése. Utóbbit Gyurcsány eredetileg belügyminiszternek vagy a Belügyminisztérium (BM) tervezett kettéosztása esetén kialakítandó közigazgatási tárca vezetõjének szánta. Ám az MSZP-elnökség ragaszkodott Lamperth Mónika személyéhez, s Gyurcsánynak végül választania kellett, hogy két augusztusi támogatója közül Kolbert vagy Nagy Sándort bízza-e meg a regionális fejlesztések irányításával. Döntése nyomán Kolber és Baráth tárca nélküli miniszterként lép be a kormányba, és tudomásunk szerint a kormányalakítási tárgyalások során felmerült, hogy valamelyikük átveszi a GKM-tõl a közlekedés ügyeit. Az SZDSZ-es tárca így tisztán gazdaságfejlesztési minisztériummá vált volna, ám a szabaddemokraták végül elvetették a GKM karcsúsításának tervét.
A kormányfõi nyilatkozatokból kitetszõen szintén a következõ idõszak kiemelt területe lesz a Göncz Kinga vezetésével kialakítandó Ifjúsági, Családügyi és Esélyegyenlõségi Minisztériumra ruházott társadalompolitika. Az új tárca megszületésével gyakorlatilag ismét önállósodott a szociális terület, melyet 2002-ben furcsa módon éppen egy baloldali kormány olvasztott az Egészségügyi Minisztériumba. A szintén kiemelten kezelt közigazgatási reform szellemében jött volna létre (a BM kettéválasztásával) az önálló közigazgatási és rendészeti tárca; elõbbi Kolber István vezetésével és Szilvásy György közigazgatási államtitkárságával, utóbbiban Juhász Gábor politikai államtitkári posztot kapott volna. A négy fõ rendezõelv közül ez az egyetlen, melynek érvényesítésérõl Gyurcsány (egyelõre nem tudni, hogy ideiglenesen vagy végleg) letett. Másképp fogalmazva: Lamperth Mónika volt az egyetlen szocialista politikus, akinek kormánytagsága érdekében az MSZP távozó vezetése sikerrel interveniált a kormányfõnél szerda éjjel. Ez-zel szemben Mesterházy Attila GYISM-államtitkárból és Nagy Sándorból annak ellenére sem lett miniszter, hogy maguk mögött tudhattak egy-egy MSZP-s lobbicsoportot, a Szocialista Platformot, illetve a Mozaik Klubot. "Gyurcsány a vidéki erõs embereket választotta a párt klubjaival és platformjaival szemben" - értékelte egy informátorunk a történteket. Az MSZP október közepén távozó elnökségének ellenállása és miniszteri jelölésének elmaradása a múlt héten Nagy Sándor lemondásához vezetett államtitkári poszt-járól, ám a "sértettségérõl" és a Gyurcsánnyal állítólag megromlott kapcsolatáról szóló híreket cáfolni látszik, hogy a kormányfõ most hétfõn a regionális támogatásokat koordináló kormánymegbízottnak nevezte ki, amit Nagy el is fogadott. Kormányzati szerep nélkül maradt viszont Keller László, aki a múlt vasárnap elköszönt államtitkári posztjától, melybõl még Medgyessy Péter mentette fel augusztus közepén. Az õ távozásánál nagyobb meglepetés, hogy az MSZP több vezetõ tisztségére is aspiráló Szekeres Imre elvesztette minden kormányzati funkcióját.
Ha a kormányalakítást az MSZP-n belül közel két éve tartó és ideális esetben az október 15-i kongresszuson lezáruló belháború befejezõ állomásai egyikének tekintjük, a fentiek az MSZP-ben is komoly átrendezõdést sejtetnek. Mint arról már szó volt, Lamperth Mónika a párt távozó elnökségének köszönheti, hogy megtarthatta tárcáját annak ellenére, hogy Gyurcsány "minõsíthetetlennek" tartotta eddigi tevékenységét.
Maradványelv
Helytállónak tûnik ugyanakkor a Magyar Nemzet Lamperth "gyámság alá helyezésérõl" szóló múlt heti elsõ oldalas címe, hiszen a belügyminiszter nem csupán új politikai és közigazgatási államtitkárt kapott az eddig frakcióvezetõ-helyettesként dolgozó Juhász Gábor, illetve az NKÖM-bõl érkezõ, Gyurcsánnyal másfél évtizede szoros kapcsolatban álló Szilvásy György személyében, de saját stábjának átszervezésébe sem lesz beleszólása. Meg nem erõsített híreink szerint Lamperth Mónika három hónapot kapott arra, hogy új államtitkáraival együttmûködve rendbe hozza a rábízott minisztériumot. A kormányfõ környezetéhez tartozó forrásunk szerint Lamperth azért maradhatott, mert "a miniszterelnök nem az MSZP-vel szemben, hanem vele együtt akar kormányozni, célja pedig nem az, hogy Lamperthtel vagy bárki mással felmossa a padlót, hanem hogy a BM eredményesen mûködjön". Szocialista forrásaink szerint Lamperth azzal, hogy a miniszterelnök feltételei ellenére is a helyén maradt, végképp kiiratkozott az MSZP komolyan vehetõ vezetõi közül. Ezzel maga is tisztában lehet, hiszen múlt vasárnap, a szocialisták kongresszusát megelõzõ jelölõbizottsági ülésen Jánosi Györggyel együtt visszalépett az elnökjelöltségtõl.
Lamperth maradásán kívül a kormánynévsor érdekessége a Gyurcsány kormányfõjelöltté válása (és korábban Gyõr-Moson-Sopron megyei pártelnöksége) ellen körömszakadtáig küzdõ Kovács László külügyminiszteri megbízásának meghosszabbítása október 31-ig. A miniszterelnök környezete ebben sem lát semmi rendkívülit, ide tartozó forrásunk szerint egyszerûen arról van szó, hogy "a miniszter-elnök nem törölte bele a lábát az MSZP október 15-ig hivatalban lévõ elnökébe". Mások szerint nem csupán Kovács, de a felkérésérõl nem sokkal a jelöltsége bejelentése elõtt értesülõ Somogyi Ferenc is örült az egy hónapos átmeneti idõszaknak, bár az általunk szóra bírt kormánypárti politikusok egy része értet-lenül áll a Kovácsnak tett gesztus elõtt. "Azzal, hogy Medgyessy Brüsszelbe delegálta, Gyurcsány pedig október végéig hivatalában hagyja, a távozott és az új miniszterelnök is úgy tesz, mintha Kovács múltbéli tevékenységével minden rendben volna" - értékelt egy szocialista forrásunk. Az új kormányfõ ezzel kapcsolatos nyilatkozatai (így a patrióta vagy az 51 százalékban Európára és 49 százalékban Amerikára figyelõ külpolitikáról szóló eszmefuttatása) mindenesetre sejteni engedi, hogy novembertõl ha nem is gyökeres fordulat, de mindenképpen észrevehetõ irányváltás kezdõdik a magyar diplomáciában. Egyébként a Külügyminisztérium a hírek szerint egyes szabaddemokrata politikusok fantáziáját is foglalkoztatta: egy esetleges GKM-külügy tárcacsere ötlete már augusztusban, Medgyessy Péter elvetélt kormányátalakítási kísérlete idején felvetõdött, ám az általa kiszemelt Szent-Iványi István sem akkor, sem késõbb nem vállalta a miniszteri posztot, a korántsem ilyen elzárkózó Eörsi Mátyás jelölésérõl pedig végül nem tárgyaltak a koalíciós partnerek.
Ébredõ agyarok
A liberálisoknál a kormányala-kítás heteiben kiújultak a Med-gyessy megbuktatásakor már-már meghaladottnak hitt ellentétek. "Medgyessy februári és augusz-tusi ámokfutása rendbe hozta az SZDSZ-t, de az összerázódás se kora tavasszal, se most nem tartott sokáig" - értékelt kérdésünkre egy vezetõ szabaddemokrata. A fõ frontvonal (mint másfél éve mindig) ezúttal is a Kuncze Gábor pártelnök nevével fémjelzett pártvezetés, illetve a Fodor Gábor körül gyülekezõ "belsõ ellenzék" között húzódik, de az ügyvivõi testületen belüli erõviszonyok módosulni látszanak az elõbbiek javára. Míg a másfél éve megválasztott ügyvivõi testületben kezdetben fele-fele arányban foglaltak helyet a pártvezetés és a "belsõ ellenzék" hívei, Medgyessy bukása után Fodor javaslatát a kormányzati status quo elvetésérõl és a gyökeresen új tárcaelosztásról (e szerint a GKM-ért és a KVM-ért cserébe az egészségügy, továbbá a külügy vagy az igazságügy - IM - került volna liberális kézbe) csak Béki Gabriella támogatta. (Korábban általában velük szavazott Csõzik László, Gusztos Péter, Szent-Iványi István és Ungár Klára is.) Az ügyvivõi testület többsége a kormányalakításról szóló múlt keddi ülésén a GKM egyben tartására és SZDSZ-es kézben maradására szavazott. A kérdés ekkorra az IM-GKM dilemmára szûkült.
"Az SZDSZ hülyét csinált volna magából, ha az IM-ért feláldozza a GKM-et" - véli a párt egyik ügyvivõje, aki szerint Kuncze Gábor minden követ megmozgatott Fodor igazságügy-miniszteri terveinek keresztülhúzásáért. Arról, hogy az MSZP hogyan fogadta volna jelölését, megoszlanak a vélemények. A Narancs szocialista forrásai között egy sem akadt, aki örült volna kormányba kerülésének, de ettõl még más MSZP-sek tetszését elnyerhette az ötlet. Miután eldõlt, hogy az SZDSZ sem az IM, sem az egészségügyi tárca megszerzését nem ambicionálja (utóbbit forrásaink az SZDSZ vezetésének azon vélelmével indokolták, hogy az MSZP nem támogatná a szféra liberális szellemû átalakítását), Kuncze Gábor az ügyvivõi testület ülése utáni napon talált rá Kóka Jánosra, akit tudomásunk szerint Magyar Bálint ajánlott a figyelmébe. Kóka jelölése legalábbis megosztja a liberálisokat: a kételkedõk egyfelõl attól tartanak, hogy a KVM után újabb minisztérium kerül ki de facto az SZDSZ kezébõl, másfelõl félnek a részben állami megrendelésekbõl sikereket elérõ Kóka üzleti múltjának kockázataitól. A kormányfõ környezetéhez tartozó forrásunk mindenesetre optimista: "Kókát az SZDSZ jelölte, de miniszterségének üzenete az egész kormány megítélésének kedvezhet. A GKM irányítása mostantól nem a gázárképlet kidolgozásáról, hanem az innováció ösztönzésérõl szól. Kóka gazdasági minisztersége azt is jelenti, hogy az informatika nem marad a számítástechnikai lobbi belügye, hanem a magyar gazdaság fejlõdésének motorja is lehet."
Gavra Gábor
Célegyenesben a szocialisták
Nemcsak a kormányt, de az MSZP vezetését is átrendezhetik az elmúlt hónapok eseményei. Az elnöki tisztségébõl október 15-én távozó Kovács László helyére lapzártakor már csak a toronymagas esélyesnek tekinthetõ Hiller István, továbbá Szekeres Imre és Toller László pályázik. A jelölõbizottsági szavazás múlt heti eredményei tükrében e poszton nem várható meglepetés (Hiller közel 600, Szekeres közel 400, Toller 200 szavazattal fordult ekkor); annál izgalmasabb lesz az elnökhelyettesi tisztségért folytatott, minden jel szerint Szekeres és Juhász Ferenc között eldõlõ küzdelem. 'k 500, illetve 350 szavazattal zártak a múlt héten, de több forrásunk szerint Gyurcsány Ferenc és Hiller István Juhászt látná szívesen a párt második emberének, ami komoly hátszelet adhat a honvédelmi miniszternek. Juhász egyébként jelezte: megválasztása esetén kész lenne távozni a kormányból, így (ha Hiller pártelnökként is megtartaná minisztériumát) "fõállásúként" õ irányíthatná az elmúlt két évben igencsak összekuszálódott pártstruktúra újjáépítését. Nem zárható ki, hogy a 250 szavazattal záró és a Gyurcsány-Hiller páros támogatását szintén élvezõ Toller László a kongresszus elõtt visszalép Juhász javára, és maga inkább az egyik alelnöki pozíciót célozza meg. Tudomásunk szerint az elnökhelyettesi tisztséget 2000 novembere óta betöltõ Szili Katalin, akit néhány hete (Hiller mellett) még a legesélyesebb pártelnökaspiránsként, valamint potenciális államfõjelöltként emlegettek, de aki a múlt vasárnap már csak a negyedik (!) lett az elnökhelyettesi jelölések összeszámlálásakor, szintén Juhász javára lép vissza. A kormányzaton belül "gyámság alá került" Lamperth Mónikához hasonlóan kiszállt a pártelnöki tisztségért folyó küzdelembõl Jánosi György, aki jelenlegi, választmányi elnöki tisztségéért sem indulhat, mivel nem kapta meg az ehhez szükséges számú jelölést. Jánosi így valószínûleg elbúcsúzik az MSZP vezetésének "második vonalától" is.
