Az új kormányprogramot úgy három-négy héttel ezelõtt kezdte kiforrni magából a minisztériumok homályos mélye, mikor is megrendelés érkezett a leendõ miniszterelnök irányából: ugyan, írnák már össze a tárcák, milyen futó és tervezett programokkal óhajtják múlatni a ciklus végéig hátra-lévõ idõt. A hosszú elõterjesztések végül kétoldalas összefoglalókká érlelõdtek: s feltehetõleg ez volt az utolsó pillanat, amikor szakpolitikusi, ágazati kéz érdemben hozzá tudott tenni valamit a dokumentumhoz. Az összefoglalókat elõször egy láthatatlan szocialista marok gyúrta a program elsõ változatává, amely aztán számos módosításon esett át. A múlt hét hétfõjén a koalíciós partnernek átküldött alapvariánst az SZDSZ megcsócsálta, lefikázta és javaslataival visszaküldte; aztán rágta a szöveget Gyurcsány Ferenc és Gál J. Zoltán a szocialisták, illetve "nodi Tamás és Tóth Csaba a liberálisok részérõl; s péntek reggelig Petõ Iván és Hiller István is átnézték. Az aznapi koalíciós egyeztetés után - amikor az amúgy sem túl heves politikai viták a két párt között elcsitultak -, délelõtt 10-kor a kormány is vethetett rá egy futó pillantást, délután a szocialista választmány is kapott belõle egy könnyített, olvasóbarát változatot (ez szivárgott ki azon nyomban az Indexhez és a Magyar Hírlaphoz), szombat reggel pedig rábólintott az SZDSZ országos tanácsa is. A liberálisok ezen a szombati ülésen elsõsorban azt kifogásolták, hogy a program nem különbözteti meg elég élesen a Gyurcsány-kormányt elõdjétõl, és szerepel benne egy utalás az Európai Unióban egyesülõ 15 milliós magyar nemzetre.
Már látott elvek
Hogy a fent említett, elsõ szocialista kéz Hiller István és Gyurcsány Ferenc testületében végzõdött, azt a szöveg alapján jó okkal feltételezhetjük. A program némi jóindulattal gazdaságpolitikainak vagy társadalompolitikainak is nevezhetõ elsõ része ugyanis összetéveszthetetlenül magán viseli a Merjünk baloldalinak lenni címû Gyurcsány-dolgozat és Az új magyar szociáldemokrácia néven közkedveltté vált Hiller-program ideológiai bélyegét. Az alaptézis, miszerint a szegényeknek több segítség, a középosztálynak pedig több lehetõség jár, szinte szóról szóra megjelenik itt is, és a mantra vége sem marad el: a tehetõsek a jelenleginél együttérzõbbek is lehetnének az alsóbb néprétegekkel. A Gyurcsány-kormány a reá mért másfél év (és két költségvetési törvény) alatt a baloldali kormányzást a következõképpen képzeli.
Elveszünk egy keveset a gazdagoktól, de csak azért, hogy többet adhassunk a szegényeknek; és mindezt úgy tesszük, hogy azért a gazdagoknak (õk "befektetõk", "vállalatok", "beruházások" fedõnéven szerepelnek a programban) se legyen rossz, elvégre a munkahelyteremtés az õ doguk lenne. (Utóbbi a program olyannyira hangsúlyos eleme, hogy háromszor is elmondják az egyik fejezetcímben: Munkahely, munkahely, munkahely.) A kis- és középvállalkozások számára új hitelprogramok, pályázati támogatások, tõkeprogramok állnak majd rendelkezésre, sõt a kormány támogatja a "beszállítói kapcsolatok erõsö-dését" is (ez mi a franc vajon?) - a kérdés csak az, hogy mibõl pesztrálná ilyen lelkesen a kormány a magánvállalkozásokat, miközben a gazdasági minisztériumban futó, épp e célból kifundált Smart Hungary program a pénzhiány okán második éve áll. (Nota bene: ez minden további nélkül elmehetne az 1998-as kormányprogram részeként is: valahol a szövegben benne is van a "középosztály erõsítése" mint cél és túrós tészta.) A munkahelyteremtésre és a foglalkoztatottság növelésére a kormány különféle adókedvezményekkel serkenti majd a pályakezdõket, gyedrõl, gyesrõl visszatérõket, az idõs korú munkanélkülieket foglalkoztató vállalatokat - s mindez (mivel mást, mint néhány jogszabály megfogalmazását nem igényli) tulajdonképpen még teljesíthetõnek is tûnik.
A társadalmi igazságosságot, ezt az eminensen baloldali értéket szolgálja majd az adó- és a szociális politika is. Egy szakértõ forrásunk szerint a kormányprogram igazi értelmét a 2005-ös adószabályok adhatják majd meg (no meg a költségvetés). Az új adórendszer (a kétkulcsos szja) plusz 100 milliárd forintot hagy majd az adófizetõknél, állítja a program; a kiesett bevételt az adókedvezmények szûkítésével (és a bankok szuttyongatásával) pótolja majd a büdzsé. Ebben, miként a szociális politikában, a rászorultsági elv dominál majd, az ingyenes óvodai és bölcsõdei étkeztetésig bezárólag. Adóreformnak ugyan nem neveznénk azt, ami a programból kikövetkeztethetõ, de legyen így, ámen.
Hasonlóképpen nemes cél volna az is, hogy a családi adókedvezményeket ezentúl ne csak a jobb módú családok vehessék igénybe (ez a konstrukció Fidesz- találmány, felszámolásáért mi magunk is drukkolunk), az viszont kiábrándító, hogy az állami támogatások lehívásához, úgy tûnik, változatlanul házasodni kell majd, és - ahogy eddig - nem árt mielõbb szülni is. A tervek szerint ugyanis a 30 év alatti házasok jelentõs állami segítséggel, minimális önerõ biztosításával vásárolhatnak majd lakást. Pedig a gyermekközpontú kormányzás gyurcsányi ötlete annak idején mintha éppen azért állíttatott volna szembe a keresztény-konzervatívok családfetisizmusával, hogy világossá tegye, a gyermeküket egyedül nevelõket, sõt talán még az egyedülálló-ként gyermeket vállalókat is ildo-mos volna emberszámba venni. A "ha házasodsz, kapsz lakást, ha szülsz, kapsz pénzt" üzenete, amellett, hogy népesedéspolitikának igencsak gyatra, korlátozza az egyén döntési szabadságát, és a tenyésztés-érzetû nemzetfogalmat sugallja.
A Gyurcsány-kormány tehát úgy baloldali, hogy kedvezni akar a tõkének is; a tulajdont semmiben sem korlátozná (a programban egy árva szó sem esik a szakszervezetekrõl, a munkaidõrõl, a munkajogokról, a munkavállalói érdekkép-viseletrõl, az érdekegyeztetésrõl); sõt, az alsóbb néposztályok helyzetének javítását - a némiképp igazságosabbá tett újraelosztás mellett - kifejezetten a tõke helyes irányba való terelésével képzeli el. Jószívûségre kényszerítésével.
Nincs idõ
Hogy a kormányprogram inkább az emberarcú kapitalizmus vade- mecumja, mintsem valami virtigli, etatista-szocialista-fundamentalista vadulás lenne, az ambiciózus makrogazdasági célkitûzéseibõl is látható. A dokumentum az euró 2010-es bevezetését tûzi ki célul (azaz a deficitnek már 2007-ben 3 százalék alá kell mennie); emellett az államadósság lefaragását és szigorú költségvetési politikát jövendöl. Hisszük, ha látjuk: az viszont tény, hogy konkrét, nagy állami programokat és beruházásokat a szöveg már nem ígér. Az új autópályák között jobbára már zajló építkezéseket sorol fel, s ezek mellett olyan infrastrukturális beruházásokat említ, amelyek legfeljebb ha megkezdõdhetnek ebben a ciklusban, a költségek nagyobbrészt késõbbi büdzséket fognak terhelni. A szövegre vetett egy pillantást Draskovics Tibor pénzügyminiszter is - na ja, elég nagy marhaság lett volna most a csillagot is lehazudni az égrõl, hogy aztán egy bõ hónap múlva, a költségvetés vitájakor lebukjon a kormány. Nem kap semmit - vagy majdnem semmit kap - a honvédség és a rendõrség, és új kulturális beruházások sem lesznek már. A Medgyessy-kormány által beharangozott nagyobb ívû reformok közül egyedül a közigazgatási iránt mutat erõs lelkesedést a szöveg (ennek egyik lehetséges iránya az, amelyet múlt heti interjúnkban ismertetett Sárközy Tamás kormánymegbízott). A program, ha nem is túl acélosan, de kiáll az egyetemek irányításának épp terítéken lévõ átalakítása mellett: értesüléseink szerint az MSZP erõsen tart attól, hogy a Magyar Bálint-féle új felsõoktatási törvény elijeszti tõlük az oktatói populációt. Az egészségügy átalakításának két korábbi kísérletét (a kórház-privatizációt és az ellátásszervezõkhöz kapcsolódót) a program agyonhallgatással nyilvánítja holttá: újrakezdik 2006-ban, addig gondolkodnak róla. Nem biztos, hogy rossz irányba egyébként: a kormány célkitûzései közt szerepel a kötelezõ alapellátás meghatározása s - egy halvány célzás erejéig - a magánbiztosítók létrehozása is. De ezt lehet, már csak mi szeretnénk belelátni.
A magánosításról is meglehetõs talányossággal nyilatkozik a szöveg, körülbelül annyit, hogy ami nem marad állami tulajdonban, azt privatizálni fogják. Arról, hogy mi lesz a MÁV, a Volán-társaságok, a BKV, a Magyar Posta sorsa, hogy csak a legnotóriusabb állami vagy önkormányzati tulajdonú pénznyelõket említsük, egy szót sem szól a dokumentum, pedig szerintünk kéne neki: s ez vagy az általános ötlettelenség következménye, vagy azé, hogy a programot nem szak-, hanem általános politikusok ácsolták össze. S végül a program feltétlen erényeként kell megemlítenünk egy hiányát is: az utolsó részben nyilvánvalóvá teszi azt, hogy a két párt nem akar új alkotmányt, s nem kívánja megváltoztatni a parlamentáris demokrácia azon kereteit, amelyek fõ vonalukban a rendszerváltó Nemzeti Kerekasztalnál alakultak ki. Nem lesz tehát közvetlen elnökválasztás és felsõház, és nem lesznek értelmetlen, sehova sem vezetõ viták arról, hogy kellenek-e vagy nem kellenek: Medgyessy Péter tél végi közjogi javaslatai e passzussal végleg jobblétre szenderültek. Nyugodjanak békében.
H
Úgy tudjuk, a Miniszterelnöki Hivatalban néhány nappal ezelõtt egy komoly, zárt ajtók mögött zajló vita bontakozott ki arról, hogy a tárca következõ két évének teendõit tartalmazó munkaanyagnak mi legyen a kezdõmondata. Az egyik variáció az volt, hogy: "Folytatjuk, de másképp", a másik pedig ez: "Másképp folytatjuk." A látszatra szórendi bíbelõdésnek tûnõ dilemma jelentõségét nehéz volna túlbecsülni; hisz a nagy kérdés éppen ez. Hogy tudniillik lényegében ugyanaz folytatódik-e a Gyurcsány-kormány alatt, ami az elmúlt két évben volt (döntésképtelenség, handabandázás, sodródás), csak a formai rész változik meg egy kissé, vagy pedig, és ez volna az üdvösebb eset, a szocialisták mostantól valami merõben újjal próbálkoznak majd, és szakítanak a rossz hagyományokkal. Gyurcsány igazán nagy ívû, látványos programokra csak 2006-tól készül, õszintén bízik ugyanis a következõ választásokon való gyõzelemben. Az addig hátralévõ idõszak pedig már csak arra elég, hogy az új korszak hívószavai rögzüljenek a választók fejében. A gazdasági kötöttségek miatt legfeljebb csupán néhány újszerû irányvonalú, a jövõt elõrevetítõ kirakatintézkedésre van már le-hetõség - nagy dolgokra és mákos gubára azonban ebben a ciklusban már nem lehet számítani. Ahhoz, hogy bejöjjenek Gyurcsány számításai, nemcsak a kormányát kell megszerettetnie az emberekkel, hanem a pártot is újra kell szerveznie - neki vagy valaki másnak (Clintont, Blairt és Schrödert sem elsõsorban a társadalomképük eredetisége tette sikeressé). A míves irományoktól eltekintve ennek a munkának viszont jelenleg még nem sok jelét látjuk.
Palánkai Béla
Személyek
Hétfõ éjjeli lapzártánkkor még semmit sem tudunk biztosan a Gyurcsány-kormány személyi összetételérõl: a kormányalakítás a lehetõ legdiszkrétebben zajlott, Kuncze Gábor egyenesen úgy fogalmazott a szabaddemokraták múlt szombati országos tanácsi ülésén, hogy "Budapesten 15 éve nem volt példa a mostanihoz hasonló hírzárlatra".
Ami valóban és biztosan megtörtént augusztus 25-e után, az a következõ. Kiss Péter, akinek kancelláriaminisztersége már kongresszusi veresége pillanatában biztossá vált, és akit Gyurcsány környezetében kezdettõl "ideális második emberként" tartottak számon, a kormányfõjelölt megbízásából hozzálátott az egyes tárcák elmúlt két és fél éves tevékenységének áttekintéséhez. Ezalatt Gyurcsány megkezdte intenzív médiaérdeklõdéssel kísért "hosszú menetelését", melynek során helyi MSZP-szervezetekkel, a szocialisták különbözõ csoportjaival (így a sikertelen tavaszi kampányt végigtalpaló, majd elfeledett csapatjátékosokkal), továbbá pártja és a kisebbik koalíciós partner vezetõ testületeivel találkozott. Az idõnként a kormányfõjelölt környezete számára is követhetetlen turné csúcspontja volt szeptember közepén, a minisztériumok átvilágítása után a kormánytagok vasárnapi GYISM-beli raportja, ahonnan a miniszterek (mint korábban és azóta is) ígéretek nélkül távoztak.
Gyurcsány miniszterjelöltjeinek csütörtöktõl részt kell venniük az illetékes parlamenti bizottságok meghallgatásain. Hogy erre fel tudjanak készülni, legkésõbb hétfõn késõ este tudomást kellett szerezniük jelölésükrõl. Lapzártánkkor Kiss Péter, Draskovics Tibor és Hiller István melegített; utóbbi esetében ugyanakkor nem világos, hogy az MSZP októberi tisztújító kongresszusáig tartja-e meg tárcáját, vagy letett a "fõállású pártelnök" intézményének létrehozásáról. A pénzügyminiszter néhány hetes késéssel (a miniszterelnök-jelölttel folytatott késhegyig menõ viták után) kapott biztosítékot arra, hogy megtarthatja tárcáját, ez elõtt tudomásunk szerint Gyurcsány (Medgyessy 2002-es próbálkozásához hasonló) kísérletet tett Surányi György egykori MNB-elnök felkérésére, ám utóbbi nem vállalta a posztot. A felsoroltakon kívül egyetlenegy miniszter sem bírta Gyurcsány Ferenc ígéretét tárcája megtartására. Bár a miniszterelnökjelölt-választás hajrájában több, Gyurcsánnyal nem rokonszenvezõ forrásunk állította, hogy az aspiráns MSZP-potentátoknak tett ígéretei alapján "nagyjából hatvanhárom miniszterbõl és száznál több politikai államtitkárból" állna az új kormány, az azóta eltelt idõszak rácáfolt az ígéretekrõl keringõ pletykákra. "Egyetlen mostani miniszter vagy magát miniszteri székbe képzelõ államtitkár sem tudott kihúzni konkrét ígéretet belõle jövõjét illetõen" - állítja MSZP közeli forrásunk. Gyurcsány taktikája bevált: a személyérõl és a kormányprogramról szóló országgyûlési szavazás elõtt nem haragította magára a szocialista frakciót (sõt a bankok nyereségének megadóztatásával kifejezetten megnyerte a testületet), és megelõzte a jelöltek nevének kiszivárgását is.
A kormánypárti lobbicsoportok annak ellenére mûködésbe léptek a miniszterelnök-váltás pillanatában, hogy semmilyen jel nem utal ténykedésük eredményességére: a Külügyminisztériumban Kovács László augusztus végén új szóvivõt nevezett ki Polgár Viktor személyében, majd szeptember elsõ felében kiszivárgott, hogy Hajdú András jelenlegi közigazgatási államtitkárt vagy Udvardi Iván politikai igazgatót ajánlja maga helyett Gyurcsány figyelmébe. Gyurcsánynak viszont több forrásból megerõsített információink szerint saját jelöltje van Somogyi Ferenc személyében, aki 1990-91-ben az Antall-, majd 1994 után a Horn-kormányban politikai államtitkári posztot töltött be a tárcánál. E hihetõnek tûnõ szóbeszéden kívül a napokban szinte végtelen mennyiségû találgatást hallottunk: megy Lamperth Mónika ("már ma is az idõsebb Gál Zoltán és esetenként Pintér Sándor mûködteti a belügyet" - élcelõdött egy szocialista forrásunk), marad Juhász Ferenc, hisz õ már nem érdekelt az MSZP-n belül október közepén lezáruló pozícióharcokban, és a sorkötelezettség eltörlésével egy részsikert legalább elért a honvédelmi reform területén; távozik Kökény Mihály egészségügyi miniszter (õt szocialista informátorunk "a szakmai koncepció nyomait is nélkülözõ ideális végrehajtónak" titulálta) és így tovább, ad infinitum. A szabaddemokraták négy eddigi minisztere közül egyedül Magyar Bálint pozíciója megkérdõjelezhetetlen (õt általános meglepetésre a "belsõ ellenzék" legkeményebb képviselõjének tartott Bauer Tamás is megdicsérte a szombati ot-ülésen). Az Oktatási Minisztérium szegregációellenes tevékenysége, valamint a liberális szellemû közoktatási és felsõoktatási törvény elõkészítése feltehetõleg nem növelte a koalíció pedagógus és egyetemi oktató híveinek számát, de az SZDSZ mégis joggal hivatkozhat e minisztériumra mint a liberális kormányzati részvétel létjogosultságának igazolására. Korántsem ilyen egyértelmû a három másik szabaddemokrata tárca megítélése. Míg Persányi Miklóssal inkább az SZDSZ-en belül elégedetlenek, mivel tárcája mûködése nehezen vagy egyáltalán nem kapcsolható a liberális párthoz (a hivatalosan a kisebbik koalíciós partner által jelölt Persányi valójában Medgyessy kiszemeltje volt a miniszteri posztra), addig Csillag István gazdasági miniszterért egyik párt sem hullatna könnyet. Az SZDSZ-en belül is vitatott létjogosultságú Informatikai és Hírközlési Minisztérium a jövõ évi költségvetés nagy nyertesei közé tartozik (a GKM-mel ellentétben, amelyet 70 milliárdos elvonás sújt majd), és kevéssé látszik valószínûnek, hogy az SZDSZ hajlandó lenne feláldozni Kovács Kálmánt; bár a liberálisok között sem egyedi vélemény, hogy az utóbbi idõben botrányról botrányra bukdácsoló minisztérium vélt vagy valós ügyei kifejezetten ártanak a pártnak. Kuncze Gábor nem kíván részt venni a következõ kormányban sem. Azt a hírt pedig, miszerint Fodor Gábort az Igazságügyi Minisztérium élére várják, az ot ülésén Kuncze Fodor saját kiszivárogtatásának nevezte.
Érdemi strukturális váltásra a mostani kormányátalakításnál szinte biztosan nem kerül sor: ehhez új koalíciós szerzõdésre és a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény módosítására lenne szükség. Minden valószínûség szerint tovább dolgozik viszont a közigazgatási reformmal kormánybiztosként foglalkozó Sárközy Tamás professzor, és forrásaink nem tartják kizártnak, hogy fél éven belül kialakul az új kormányzati struktúra, ami akár komolyabb kormányátalakítással is járhat.
- gg -
