Nincs könnyű helyzetben az ellenzék a december első felében közreadott felmérések alapján: az idei országgyűlési választási eredményt legpontosabban előre jelző Medián friss kutatása szerint a kormánypárt 41 százalékon áll a teljes népességet tekintve, vagyis a Fidesznek egyelőre nincs komoly kihívója. Az 5 százalékos küszöb felett mért ellenzéki pártok össztámogatottsága alig éri el a 23 százalékot. Márpedig 2019. május végén lesz Magyarországon az európai parlamenti választás, s ha addig az ellenzék nem szedi össze magát, képtelenek lesznek megőrizni azt a 9 mandátumot, amit 2014-ben szereztek. (A választás pontos napja nem tudható, lapzártánkkor az államfő, Áder János még nem jelölte ki az időpontot; a valószínűsíthető dátum május 26.)
Igaz, e felmérések a rabszolgatörvénynek nevezett túlórarendszer megszavazása, az éles parlamenti vita, az utóbbi napok tüntetései előtt születtek, így nem tudni, hogy a legújabb fejlemények mennyiben befolyásolják a pártok népszerűségét.
A kormánypárt semmit nem bíz a véletlenre. A Fidesz országos választmányának elnöke, Kövér László december 13-án azt nyilatkozta az InfoRádiónak, hogy még az idén összeállítják jelöltjeik listáját és megnevezik a listavezetőt.
Orbán már megfújta
Kormánypárti forrásaink szerint a miniszterelnök-pártelnök magasra tette a lécet: bár közvetlen belpolitikai jelentősége nincs a voksolásnak, mégis újabb kétharmadot vár el, azaz 14-15 EP-mandátumot akar behúzni – jelenleg a Fidesznek 12 képviselője ül az Európai Néppárt (EPP) padsoraiban. Egyrészt ezzel is erősítené a Fidesz legyőzhetetlenségi nimbuszát, ily módon is hangolva a táborát a jövő októberi helyhatósági választásokra; nem engedheti felállni az áprilisban padlóra küldött vetélytársakat. Másrészt Orbán növelni akarja befolyását a Néppárton belül: ha a Fidesz több mandátumot szerez, mint 2014-ben – miközben a többi országban az EPP-be tartozó pártok várhatóan rosszabbul szerepelnek majd –, akkor nagyobb ráhatása lehet az Európai Bizottság elnökének a megválasztására, hatékonyabban tudja visszaverni a pártcsaládon belüli kritikákat, továbbá azt a törekvést, hogy az új költségvetési ciklusban a jogállami normák érvényesüléséhez kössék az uniós támogatások kifizetését.
Vagyis májusra mozgósítani kell a folyamatosan frissített Kubatov-listán szereplő összes szavazót. Ebből pedig az következik, hogy szemernyit sem vesznek vissza a migránsozó, sorosozó, brüsszelező kampányból. Forrásaink szerint a mostani parlamenti és utcai balhékat is megpróbálják a maguk javára fordítani, mert a pártban bíznak az úgynevezett Habony-falanx effektusban; a miniszterelnök kommunikációs tanácsadója, Habony Árpád jó ideje vallja ugyanis, hogy amikor a Fidesz támadás alatt áll, a szavazóik csatarendbe állnak.
Öt évvel ezelőtt a szétforgácsolódott ellenzék úgy tudott relatíve jó eredményt elérni – öt párt is átlépte az 5 százalékos küszöböt –, hogy alacsonyabb volt a részvétel (29 százalék), mint a 2014-es országgyűlési voksoláson (61 százalék). Tehát a kulcs az ellenzék szempontjából a mozgósítás: arra kell törekedniük, hogy minél nagyobb arányban vigyék el a biztos szavazóikat voksolni, és bízniuk kell abban, hogy ugyanezt a feladatot a Fidesz nem tudja maradéktalanul teljesíteni. Ha a biztos pártválasztók adatait nézzük, akkor nem is annyira reménytelen a helyzetük: a Medián felmérése szerint 31 százalékuk van. Valamelyest növeli az esélyeiket, hogy az EP-választáson az egész ország egyetlen választókerületnek számít, nincsenek egyéni jelöltek, azaz nincs összefogáskényszer, nem kell attól tartani, hogy az emiatti viták miatt marad otthon sok szavazójuk. A pártoknak egyetlen feladatuk van: hogy a listájuk elérje az 5 százalékot.
Az ellenzéki pártok egy részének persze ez is nagy kihívás. A legnagyobb bajban a Jobbik van: az Állami Számvevőszék gigabírsága lenullázta a költségvetésüket, a kormánypárti Magyar Idők pedig arról írt december 14-én, hogy már az adóhatóság is vizsgálódik, állítólag azért, mert a párt törvénytelen támogatásokat kapott tavasszal. Nem véletlenül mondta azt szeptemberben lapunknak adott interjújában Gyöngyösi Márton elnökhelyettes és frakcióvezető: nagyon meggondolják, melyik kampányra költenek. Pártbeli forrásunk szerint ennél is nagyobb baj, hogy a Jobbiknak alig van hadra fogható aktivistája. A volt alelnök Toroczkai László alapította mozgalom – azóta már párt –, a Mi Hazánk magával vitte a vidéki települési képviselők, polgármesterek, helyi szervezetek jelentős részét.
Okkal vetődött fel az LMP-vel közös indulás; csakhogy jobbikos forrásaink szerint ez lecsengett, mindössze pár hétig erőltette a párt vezetőségénél az LMP-s Ungár Péter. A Jobbik külön indulása már eldöntött, a program kész, éppen zajlik a potenciális jelöltek meghallgatása – párton belüli innováció, hogy a jelöltségre pályázatot kellett beadni –, a február 2-i politikai évadnyitóra várhatóan kialakul a sorrend. Úgy tudjuk, Gyöngyösinek van a legnagyobb esélye a listavezetésre. Kérdés, mire fut ki a Mi Hazánkkal folytatott csatározás. Pártként immár ez utóbbi is indulhat az EP-választáson, és Dúró Dóra elnökhelyettes be is jelentette: májusban megméretik magukat, ami szavazókat szívhat el a Jobbiktól.
Baloldali összefogás
Az LMP sincs jó helyzetben: a belső viták miatt elveszítette népszerű politikusait, korábbi társelnökeit (Szél Bernadett, Hadházy Ákos), az egy szem EP-képviselőjük, Meszerics Tamás is kilépett a pártból. Az LMP gyengélkedése inkább a baloldal malmára hajtja a vizet, kérdés, hogy az MSZP, a Demokratikus Koalíció – adott esetben a Momentum vagy a Kétfarkú Kutya Párt – tud-e élni ezzel.
Ráadásul, amíg a Jobbiknál a vidéki aktivistahálózat felszívódása komoly gondokat okoz – a fővárosban pedig soha nem tudott kiugró eredményeket elérni –, a baloldal élhet a lokális célzás lehetőségével. Miután az egész ország egy választókerület, nekik kedvezne, ha a nagyobb városokban (Budapesten, Szegeden, Pécsen, Szombathelyen, Salgótarjánban) magasabb lenne a részvételi arány, mint a kisebb vidéki településeken, ahol a Fidesz már-már egyeduralkodó. Ez a szocialistáknak hozhat a konyhára, főleg, hogy ott már eldőlt: az MSZP együtt indul a Párbeszéddel, márpedig az utóbbi politikusa, Karácsony Gergely Budapesten kifejezetten népszerű. Éppen ezért információink szerint felmerült, hogy Karácsony vezesse a közös EP-listát is, ám utóbb erről letettek, mert nem akarták teljesen elhasználni a zuglói polgármestert (mindkét pártban tényként kezelik, hogy ő lesz a közös baloldali főpolgármester-jelölt októberben, bár jelen állás szerint ez előválasztáson dől majd el). Így viszont javában zajlik a listavezető-keresés az MSZP-ben.
A februári szocialista kongresszusig ezen felül is számos kényes kérdést kell lezárni. Az együttműködés egyik Achilles-sarka, hogy hány jelölt kerül fel a Párbeszéd politikusai közül a közös listára. Szocialista források szerint az nem kérdés, hogy a partnerpárt jelenlegi EP-képviselője, Jávor Benedek rajta lesz, de a kisebbik párt befutó helyet szeretne számára: az egyik legaktívabb EP-képviselőről van szó, aki több ügyben is (Paks 2, OLAF-jelentés) kellemetlen helyzetbe hozta a Fideszt. „Személy szerint is fontosnak tartom, hogy Bence megőrizhesse EP-s mandátumát, jól lehet vele együtt dolgozni” – mondta erről a Narancsnak Ujhelyi István, az MSZP egyik jelenlegi EP-képviselője.
Eleinte nehézséget okozott, hogy Jávor nem lelkesedett a közös listáért, mert szerinte ennek többnek kéne lennie, mint két párt összefogásának. Úgy véli, az EP-választáson kellene kialakítani azt az ernyőszervezetet, amely alatt identitásának feladása nélkül a NER teljes ellenzéke – köztük akár több jobboldali szervezet is – megtalálhatná a helyét, és már most ki kéne dolgozni a 2022-es választások stratégiáját. A választási rendszer kikényszeríti, hogy a Fidesszel szemben az országgyűlési voksoláson egy induló álljon szemben, s az eddigi összefogások azért buktak el, mert az utolsó pillanatban próbálták összekovácsolni, ami így kényszerházasságokhoz vagy még azokhoz sem vezetett.
Egyes szocialista és párbeszédes források nem rejtették véka alá, hogy szívesen vennék például a Márki-Zay Péter nevével fémjelzett Mindenki Magyarországa Mozgalom (MMM) támogatását. Mivel az MMM nem alakult párttá, az EP-választáson nem indulhat.
A hódmezővásárhelyi független polgármester lapunknak azt mondta, nekik az lenne szimpatikus, ha a teljes ellenzék összefogna a Fidesszel szemben, és egy közös listán szerepelnének a jelöltek – egy ilyen együttműködést már tudnának támogatni, arra viszont nem vállalkozott, hogy megsaccolja, mekkora esélye van egy ilyen összeborulásnak.
Kockázatok és esélyek
Az MSZP–Párbeszéd együttműködését úgy alakították ki, hogy ahhoz akár mások is csatlakozhassanak. Ez nem jelenti azt, hogy az MSZP tovább erőlteti a teljes összefogást – sok értelme nem is lenne, hiszen a Gyurcsány Ferenc vezette DK elsőként jelezte, hogy önállóan vág neki a választásnak –, hanem várják egyes népszerű politikusok vagy mozgalmak támogató nyilatkozatát. S ha ez megtörténik, akár számukra is helyet kell biztosítani a listán.
Ráadásul – ahogy ez ilyenkor a szocialistáknál szokás – sokkal többen jelentkeztek be az esélyes helyekre, mint ahány mandátumot a legjobb esetben is elnyerhetnek – miközben az MSZP két mostani EP-képviselője, Ujhelyi és a nyilatkozataival a pártvezetésnek sok fejfájást okozó Szanyi Tibor is szeretne újrázni. Utóbbi bírja a belső ellenzék élére állt Mesterházy Attila támogatását is. A kongresszus előtt komoly meccsek várhatók, s ha a belső ellenzék megerősödik, ismét megbuktathatja a szocialisták hosszú távú szövetségi politikáját. A magát balszélsőnek tartó Szanyi azt sem zárja ki, hogy ő lesz a listavezető, ám ezzel annak is elejét vennék, hogy az MSZP nyisson a jobbközép szavazók felé.
Az MSZP-ben a legrosszabb esetben is 2-3 mandátummal számolnak, de a pártelnök Tóth Bertalan és Ujhelyi stratégiája ennél ambiciózusabb célt tűzött ki a szocialisták elé. Májusban szeretnének fordítani a hazai politikai helyzeten: abban bíznak, ha sikerül egy Orbán-rendszer elleni szavazássá alakítani a voksolást, akkor nemcsak a Fidesz „kétharmadát” lehet megakadályozni, de jobb esetben a jelenlegi 12 alá lehetne szorítani a kormánypárti EP-mandátumok számát. Ez a siker aztán továbbgyűrűzhetne az önkormányzati választásokra is.
Ez persze attól is függ, hogyan szerepel a Momentum és a Kétfarkú Kutya Párt. Az előbbit november elején vették fel a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) pártszövetségbe, és az elnök, Fekete-Győr András akkor azt nyilatkozta, az év végéig meglesz a listájuk, minimum egy mandátummal számolnak ők is. A Momentum lehet egyébként a haszonélvezője az év végi Fidesz-ellenes tüntetéseknek és a CEU melletti kiállásnak is: mindkét ügyet nyíltan felvállalták. A párt a Medián mérése szerint 3 százalékon áll, már megelőzte az LMP-t, és elnökének népszerűsége október óta 8 pontot erősödött (a mérés a tüntetések előtt készült).
A kormánybarát Nézőpont Intézet szerint nem esélytelen a Kétfarkú Kutya Párt sem. Novemberi felmérésük szerint előzi az LMP-t, igaz, ezt sem a Závecz Research, sem a Medián kutatása nem igazolta vissza. Kovács Gergely pártelnök ugyanakkor a Népszavának adott augusztusi interjújában leszögezte: indulni akarnak és „szuper lenne oda kijuttatni egy embert”.
Ha e szervezetek közül mindegyik ringbe száll, akkor kétféle kimenet lehetséges. A többségük eléri az 5 százalékos küszöböt és bejut – ezzel előáll a 2014-es helyzet, legfeljebb egy mandátummal szerez többet a Fidesz. Ha többen is elvéreznek, akkor a rájuk adott voks megy a kukába, és a Fidesz tovább tudja növelni képviselőcsoportját az Európai Parlamentben, még a vágyott „kétharmada” is meglehet.
