Ahogy közelednek az európai parlamenti-, valamint az önkormányzati választások, úgy erősödnek fel a politikai csatározások a médiában: ez az ellenzék részéről ismét csak az „álljunk-e össze vagy sem” huzavonát hozta. Az kétséges, hogy lesz-e közös EP-lista, de az biztos, hogy a rendszer összehozta az ellenzékét, így megtörtént, ami még egy évvel ezelőtt is elképzelhetetlen volt: közösen lép fel a parlamentben és az utcán Orbánnal szemben Gyurcsány Ferenc és az egykori szkinhed vezér irányította Jobbik.
A Fidesz reagálásként előhúzta az antiszemita kártyát: kellemetlen felvételek kerültek elő jobbikos politikusokról - többek között a párt elnökéről -, amelyekben a párt tagjai antiszemita megjegyzéseket tesznek, mindezt azért, hogy a kormány elvegye a kedvét a baloldali és liberális szavazóknak az összefogástól.
Antiszemitizmus és az anti-antiszemitizmus
Tehát újra előkerült az antiszemitizmus és az anti-antiszemitizmus ügye a hazai közéletben, a kormánypárthoz szorosan vagy lazán kötödő publicisták, értelmiségeik pedig érdekes kísérletbe fogtak. Megpróbálják lemosni a jobboldalról az antiszemitizmus bélyegét és ráagatni azt a baloldalra.
S ennek az akciónak részese lett Köves Slomó is, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség (EMIH) alapítója, vezetője, aki azzal, hogy beszállt a Schmidt Mária által vitt - a másik zsidó felekezet, a Mazsihisz és nemzetközi hírű történészek által bírált - Sorsok háza kormányzati projektbe, korábban már világossá tette milyen is a viszonya a Fideszhez.
Ráadásul az utóbbi időben rendszeresen jár be kormányközeli médiumokba (beleértve a közmédiát is) elmondani, hogy mennyire vállalhatatlan az ellenzéki összefogás, kire is vetül az antiszemitizmus árnyéka.
Ezek fényében igencsak kíváncsiak lettünk arra a Köves által szervezetett hét részes, politikára fókuszáló előadás-sorozatra, amely többek között olyan címekkel fut, mint: Fékek és egyensúlyok – Az ideális állam nyomában; A zsidók dolga az antiszemitizmus elleni küzdelem?; Mitől „zsidó” a „zsidó-keresztény” Európa?.
600 ezer koldus
Ám Köves már az elején leszögezte, el akar távolodni az előadásában az aktuálpolitikától, „ami Magyarországon nem könnyű” és többek között olyan kérdésekkel akar foglalkozni, mint hogy milyen az ideális állam, mi a missziója, és milyen viszonya legyen egy külső hatalommal szemben?
Előadását a 15. század második felében élt portugál Don Jichák Abarbalen közgazdász-politikus-filozófus történetével kezdte, aki V. Alfonz kincstárnoka volt, és akinek egy öröklődési vita miatt később Itáliába kellett menekülnie. Köves elmondta, a filozófus arra a következtetésre jutott, hogy Isten nem megbüntette őt, hanem azt akarta, hogy a Tórával foglalkozzon. Érezhette, hogy felvezetője kicsit hosszúra sikerült ezért igyekezett mindenkit megnyugtatni arról, hogy nem történelemórát fog tartani.
„Jó-e az, ha egy ember kezébe adjuk a hatalmat?” – tette fel a kérdést a rabbi. Levezette, hogy többféle irányításiforma is létezett a zsidó történelem során: kezdetben – mintegy 3400 évvel ezelőtt – Mózesé volt a hatalom, aki azonban nem egy államot, hanem a népét – mint fogalmazott, 600 ezer koldust – vezetett, de elérte, hogy elfogadják.
Elemezte a bíra és a király tisztségeket: közös bennük, hogy a pozíciójuk betöltését a legfelsőbb bíróságnak kell a jóváhagynia, továbbá büntetési lehetőségük van, valamint kivívják maguknak a tiszteletet. A bírát demokratikus úton választották meg, míg a királyt próféta keni fel, továbbá előbbi a jogrendszer tagja, az utóbbit pedig különleges megkötéseknek kell megfelelnie, de privilégiumok is járnak a posztjához.
Köves elmondta, két király létezik: a törvényfogadó és a teljhatalommal visszaélő. „Mi a hatalom bázisa? Mi adja a hatalom legitimitását: a nép vagy Isten?” – tette fel a kérdést, majd hozzáfűzte, hogy a Tóra ezzel kapcsolatban nem fogalmaz egyértelműen, tehát voltaképpen a kettőnek a keverékéről beszélhetünk. A vezető feladatával kapcsolatban úgy látja, amennyiben a nép választja, akkor az ő akaratát kell kifejeznie, ellenben ha Isten, akkor egy misszióról beszélhetünk.
„A demokrácia veszélyes, mert ha buta vezetőt választanak, abból világháború lehet” – mondta Köves. Hozzátette, egy erőskezű vezetőre az egységesítés és a folytonosság miatt van szükség, de a túlzott hatalomösszpontosítás nem jó, mert túl sok belső érdek jön létre. A jó vezetőnek őszintének, jóindulatúnak, alázatosnak és nyitottnak kell lennie a kritikára –„Ellenkező esetben kudarc lesz” –mondta.
| ||
Használd a fantáziádat!
A körülbelül 50 perces előadás végén kérdéseket lehetett hozzá intézni. Egy idős úr magához ragadta a szót: először elmondta, az elhangzottak ordítanak az aktuálpolitikáról, majd megkérdezte, hogy a következő 6 találkozó során lesznek-e komolyabb párhuzamok? A rabbi elmondta, hogy nem fog a kormányról és az ellenzékről értekezni, ha valaki többet szeretne látni abba, amit mondd, annak a fantáziáját kell használnia.
További kérdésekre válaszolva elmondta, a Tóra nem egy liberális demokrácia, hiszen a királyok elfogadásakor nem egyénekre lebontott szavazás, hanem a többség általános hangulata döntött.
Egy dolgot kétségtelenül bizonyított: ügyes kommunikátor, előadása már-már showelemeket is tartalmazott, Köves ügyes PR-osa önmagának és egyházának - csöppet sem meglepő, ha ezt a Fideszben is méltányolják. Azt viszont nem értettük, hogy ha már ennyire kerüli a napi politikai kérdéseket, párhuzamokat sem akar vonni, akkor mi végre indította ezt az előadássorozatot pont ebben a témában.
Mert annál aktuálisabb és politikusabb témát nehéz elképzelni manapság, mint a nép és vezető viszonyát. Talán a következő előadások egyike során kiderül.
