Több mint hatmilliárd forintot költ a kormány arra, hogy népszerűsítsék a családbarát értékrendet, de úgy, hogy az egész program megvalósítására csak egy cég jelentkezhetett, ráadásul ez a vállalkozás korábban nem is foglalkozott hasonlóval – szúrta ki az előző héten a Magyar Nemzet. A cég az a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. (CSBO), amelyet még Zánka Tours néven alapítottak, majd egészen mostanáig Magyar Vitorlás Központ elnevezésen működtek. A CSBO jelenlegi tulajdonosa az az Új Nemzedék Központ, amely képtelen volt elszámolni az „Új nemzedékek” projekt számláival, így a rájuk bízott milliárdokkal.
A semmiből jött, de rögtön egy hatmilliárdos programot bezsebelt
A Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. címe megegyezik az Emberi Erőforrások Minisztériuma nemrég megszüntetett Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézetével, amelynek a feladatait így részben az új szervezet viszi tovább. Az LMP-s Hadházy Ákos csütörtöki korrupcióinfóján azt állította, hogy az utóbbi intézet azért is szűnt meg, mert így a szerinte botrányosan elköltött uniós milliárdok nyomait is el tudják tüntetni, ahogy az történt a Türr István Képző és Kutató Intézetnél. (Hozzájuk a romák felzárkóztatására szánt pénzekből is jutott, de olyan botrányos dolgokra költötték el, mint például az az oktatási segédlet, amelyet 31 millió forintért rendeltek meg, és amelyben sok más mellett tízéves gyerekeket tanítanak arra, hogyan kell levágni egy nyúl fejét. A nyilvánvaló kamu tanulmány oldalanként közel egymillió forintba került.)
| ||
Hadházy Ákos úgy véli: az elvileg a családsegítésre szánt milliárdokat megszerző új szervezet továbbra is melegágya lehet majd a túlárazott és értelmetlen projekteknek, s a már megszűnt Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézetnél is számos gyanús eset található. Az LMP társelnöke sajtótájékoztatóján több olyan uniós programról is beszélt, amelyet az utóbbi években az intézet felügyelt, és teljesen felesleges megbízásokra költhettek el rengeteg pénzt. A politikus összesen közel 10 milliárd forintnyi uniós és részben állami forrásból támogatott programot számolt össze az intézethez köthető honlapokon, a pályázatok között van olyan, amelyet a megszüntetett Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet kezdett el, de azt már a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft. folytatja.
Mindenki jól járt, kivéve a családok
A beszántott intézet közbeszerzéseit vizsgálva Hadházy Ákos arra jutott, hogy az elvileg támogatható és fontos célok helyett nem a családokon volt a hangsúly, hanem egy szűk céghálózat pénzelésén. Az országgyűlési képviselő szerint „sok megbízást nem gondolhattak komolyan, a kamu feladatokra olyan cégeket hívtak meg, amelyeknek semmi közük nem volt addig az adott szakterülethez”. Az LMP-s politikus egy rakás közbeszerzést mutatott be példaként, ezek közül szemezgetünk néhányat.
A Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézetnél valamiért úgy gondolták, hogy egy kiemelt programjukhoz nekik szükségük van három autóra, ezért Opel Insigniákat béreltek egy debreceni cégtől. Az alig egy évre szóló bérleti szerződés szerint az intézetnek bruttó 28,7 millió forintjába került a három autó, vagyis egyenként 9,56 millióba, amennyiért már simán meg is vásárolhatták volna a kocsikat, főleg ha azt nézzük, hogy használtak voltak a bérelt gépjárművek. Hadházy felidézte: ez az eset kísértetiesen hasonlít az Országos Roma Önkormányzat körüli balhéra, ami részben azért is robbant ki, mert az egyik foglalkoztatási programjukhoz fél éven át havi 500 ezer forintért béreltek Opel Corsa típusú kocsikat.
Egészen elképesztő megrendelés volt, amikor a Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet azért fizetett bruttó 20,8 millió forintot, hogy az egyik uniós programban monitoringozzák, megfelelő volt-e a korábbi monitoringtevékenység. Minderre egy olyan hódmezővásárhelyi céget találtak meg, amely a megbízás évén kívül alig termelt valami bevételt, és elvileg ingatlanok bérbeadásával foglalkozik. Ugyanebben a programban költöttek bruttó 31 millió forintot egyebek közt arra, hogy a fenti dokumentációt ellássák irattározási jellel (sic!), és rendszerezzenek egyéb iratokat. Erre a feladatra az intézet – persze nyílt közbeszerzés nélkül, mivel a nettó érték nem érte el a 25 millió forintot – egy rendezvényi étkeztetéssel foglalkozó vállalkozást talált meg, amely székhelyén több mint 1000 másik céget is bejegyeztek. Itt is a megbízás évében ugrott meg az árbevétel, amely az előző esztendőben – az Opten céginformációs rendszer szerint – nulla forint volt.
Pofátlan túlárazások
A fentiekhez hasonlóan nehezen értelmezhető, hogy a Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet számára a „személyes gondoskodást végző személyek, nevelőszülők, valamint a befogadói szülői ellátásban dolgozó szakemberek pályázatainak előzetes bírálatára és a kapcsolódó adminisztrációs feladatokra” és az ehhez társított bruttó 25 millió forintra miért egy korábban műkörömépítéssel és fodrászattal foglalkozó, mára már felszámolás alatt álló cég volt a legalkalmasabb. De rendeltek bruttó 31 millióért tanulmányt, amelynek az volt a célja, hogy az adott projekt indokoltságát támassza alá, és 99 millió forintot költöttek arra, hogy kialakítsanak egy egységes informatikai alapú nyilvántartási és monitoringrendszert, ami elsőre egy kicsit soknak tűnik, hiszen már egy meglévő rendszer továbbfejlesztéséről van szó.
A nyilvántartási és monitoringrendszer továbbfejlesztése kapcsán a 444.hu már beszámolt arról, hogy a Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet 2011-es közbeszerzése fennakadt az EU revizorain, ugyanis a megrendeléssel nagyon kilógott a lóláb. A 99 millió forintos fejlesztés előzménye az volt, hogy az intézetnél rendeltek – szintén EU-s pénzből – 1,8 millió forintért egy szoftvert, amit a Right Solutions nevű cég készített, de egy olyan szerződést kötöttek, hogy a program forráskódját nem adták át a megrendelőnek, így csakis a céggel lehetett később frissíttetni a programon. Közben a Right Solutions eladta a forráskódot az LDAP Számítástechnikai Kft.-nek, mindössze egymillió forintért. Ezek után a Család-Ifjúság és Népességpolitikai Intézet 99 millió forintért megbízta az LDAB-t, hogy frissítsen a korábban 1,8 millió forintért megvett szoftveren. Így tűnt el százmillió a szélben, amelyet minden bizonnyal végül a magyar államnak saját forrásból kellett kifizetnie azért, mert ez a beszerzés nem ment át az uniós ellenőrzésen.
