Finn nagykövet a Narancsnak: „Kötelességünk lépni a jogállamiság ügyében”

Markku Virri, Finnország budapesti nagykövete

Belpol

Az EU Tanácsa a következő fél évben napirendre veheti a magyar jogállamiság kérdését – mondja az unió soros elnökségét frissen átvevő Finnország nagykövete. Helsinki figyelemmel fogja kísérni a sajtószabadság és a civil szervezetek helyzetét Magyarországon, különös tekintettel a 7-es cikk szerinti eljárásra.

Az utóbbi napokban éles adok-kapok alakult ki a magyar és az EU soros elnöki tisztét betöltő finn kormány között jogállami kérdésekben. Tusnádfürdőn például Orbán Viktor azon viccelődött, hogy az a Finnország, aminek még alkotmánybírósága sincs, ne oktassa ki Magyarországot.

A volt finn nagykövet, Petri Tuomi-Nikula a Helsingin Sanomat nevű lapban írt egy terjedelmes cikket ír a magyar helyzetről azt állítva Magyarország a legkorruptabb uniós tagállam.

A Magyar Narancs a 2019. július 7-i számában közölt interjút a finn nagykövettel, Markku Virrivel, az interjút most teljes terjedelmében elérhetővé tesszük online is.

Magyar Narancs: Finnországban áprilisban parlamenti választások voltak, a szociáldemokrata Antti Rinne kormánya váltotta a korábbi jobbközép kabinetet. Az új kormány új EU-s prioritásokat is jelent?

Markku Virri: Finnországban a kormányváltások inkább belpolitikai szempontból lényegesek, kevésbé vannak hatással az ország külpolitikai irányvonalára vagy uniós politikájára. Úgy tűnik, a helyzet most is hasonló.

MN: Az új kormányt június 6-án iktatták be, így elég kevés idő volt felkészülni a július 1-jén startoló finn uniós elnökségre. Ez nem okozott gondot?

MV: Ez lesz harmadik finn elnökség az unióban, a kormányzati apparátusnak megvan a szükséges tapasztalata, a felkészülést nagyon komolyan vettük. Kihívások persze mindig vannak, most talán extra nehézséget okozott, hogy az új kormánynak mindössze 20 napja volt az elnökségi program összeállítására. Ugyanakkor már az előző kormány megkezdte az előkészületeket, és ezekbe bevonta az akkori ellenzéki pártokat is. Nem a nulláról kellett indulni, a feladatok átadás-átvétele gördülékenyen zajlott.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: A májusi európai parlamenti választások eredményét figyelembe vették a program meghatározásakor?

MV: Sok mindent örököltünk az előző elnökségektől, a jogalkotási folyamatok elindultak, az éppen felmerülő témákat részben külső körülmények is meghatározzák. Ezen túlmenően megfogalmaztunk számunkra fontos nemzeti prioritásokat is, de ezek többségükben már a májusi választások előtt megvoltak. Az új Európai Parlament összetételét figyelembe kellett vennünk, de az eredmények nem voltak drámaiak, többé-kevésbé az történt, amire számítani lehetett. Sőt, a várakozásokhoz képest talán kevésbé alakultak át az erőviszonyok.

MN: Arra gondol, hogy az euro­szkeptikus, szélsőjobboldali pártok csak keveset erősödtek az EP-ben?

MV: Igen. Ettől még számíthatunk kihívásokra a politikai paletta minden oldaláról. Európában sosem egyszerű a különböző csoportok közötti együttműködés, a koalícióalkotás. De ez normális.

MN: Mit szeretne elérni Finnország a következő hat hónapban?

MV: Négy fő területen szeretnénk előrelépni: az uniós alapértékek és a jogállamiság védelmében, a versenyképes és társadalmilag összetartó EU elősegítésében, a klímaváltozás elleni globális küzdelemben és az állampolgárok biztonságának megerősítésében.

MN: Kezdjük a jogállamisággal. A magyar médiában többen azt jósolták, hogy a finn elnökség továbbléphet a Tanácsban a Magyarország ellen indított 7-es cikk szerinti eljárással. Meg tudja ezt erősíteni?

MV: A Magyarországgal kapcsolatos 7-es cikk szerinti eljárás tíz hónapja van az EU napirendjén, a tagállamok jelentős csoportja elvárja a folyamat továbbvitelét. Az eljárás része a magyar kormány meghallgatása, most a meghallgatások időzítése a kérdés. A finn elnökség részéről megvan a készség a meghallgatások időpontjának kitűzésére, de még csak tervekről hallottam, végső döntés nincs. Még nem dőlt el, hogy az első meghallgatásra már júliusban sor kerül-e, vagy csak később.

MN: Azt mondta, sok tagállam támogatja a meghallgatást, de úgy tudni, néhányan meg ellenkeznek. Törekedni fognak a konszenzusra?

MV: Szükség lesz további egyeztetésekre, ezért nem tudok még pontos dátumot mondani. Az elnökség kötelessége, hogy elősegítse a folyamatot, hogy előre lehessen lépni a jogállamiság ügyében.

MN: Lengyelország ellen az Európai Bizottság kezdeményezte a 7-es cikk szerinti eljárást. Ezt is napirendre veszik?

MV: A lengyel helyzet némileg más, mert a 7-es cikk szerinti eljárás folytatása az EU luxembourgi bíróságának néhány döntésén is múlik. A lengyel igazságügyi reformmal kapcsolatban a napokban is volt egy ítélet, és a következő hónapokban további bírói döntésekre számítunk. Ezeket érdemes bevárni.

MN: Milyen eredményt várnak az eljárástól? Alkalmasnak tartják a 7-es cikket a jogállamiság megvédésére?

MV: Ez az eszköz van a kezünkben, tehát ezzel kell dolgoznunk. A készülődő finn elnökség már korábban kapcsolatba lépett a tagállamokkal, így a magyar kormányt sem fogja meglepetésként érni, hogy tervben van a meghallgatás.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Most a 7-es cikk szerinti eljárás a legfőbb eszköz, de sokan az uniós fejlesztési pénzek kifizetését is összekapcsolnák a jogállamisággal. Ebben terveznek előrelépni?

MV: Az Európai Bizottság tett egy javaslatot az uniós források és a jogállamiság összekötésére, eddig is tárgyaltunk erről, és a finn elnökség alatt folytatódnak a tárgyalások. Célunk, hogy egy hatékony és kiegyensúlyozott jogállamisági mechanizmus jöjjön létre.

MN: Ezt a jogszabálytervezetet nyilván összekapcsolják majd a 2020 utáni hétéves pénzügyi keret tárgyalásával. Mikorra fogadhatják el az új költségvetést?

MV: Meglehetősen ambiciózus célt tűztünk ki: a finn elnökség alatt, tehát ez év végéig szeretnénk lezárni a tárgyalásokat a következő hét­éves költségvetésről.

MN: Hogyan biztosítanák az EU globális vezető szerepét a klímavédelemben?

MV: Először is közös álláspontra kell jutnunk az EU-n belül, amihez láthatóan további tárgyalások kellenek, mert ma még nincs konszenzus. Nagyon aktívak leszünk ezen a területen, meg kell mutatnunk a világ többi részének, hogy az EU az élen jár a klímaváltozás elleni küzdelemben.

MN: A június 20–21-i Európai Tanács ülésén nem sikerült megegyezni a klímasemlegesség 2050-ig történő eléréséről, többek között a magyar kormány vétója miatt. Ez a célkitűzés még előkerülhet?

MV: A finn elnökség fontosnak tartja a 2050-es célkitűzést, és folytatjuk az ez irányú tárgyalásokat.

MN: Finnország a maga részéről karbonsemleges lesz?

MV: A nemzeti politikánk még gyorsabb dekarbonizációval számol, 2035-ig szeretnénk karbonsemlegessé válni. Ezt a célkitűzést az uniós elnökség megszervezése is tükrözi. Nem fogunk hagyományos elnökségi ajándéktárgyakat osztogatni, az erre szánt pénzt a Helsinkiben és Brüsszelben rendezett értekezletekkel összefüggő repülőutak károsanyag-kibocsátásának kompenzálására fordítjuk.

A találkozókat Helsinkibe összpontosítjuk, így a közlekedés okozta ökológiai lábnyom csökkenthető. Az értekezletek szervezésében az újrafelhasználás jelentőségét hangsúlyozzuk. Az a célunk, hogy a lehető legkevesebb elnökségi anyagot állítsuk elő. A papír helyett például a digitális alkalmazásokat részesítjük előnyben, palackos víz helyett egyszerűen csapvizet kínálunk kancsókból.

MN: Az EU esetleges vezető szerepe mennyit ér akkor, amikor az Egyesült Államok kivonult a párizsi klímamegállapodásból, és a nagy szennyező Kína sem tűnik túl lelkesnek?

MV: Nem becsülném le az EU lehetőségeit. Éppen azért kell példát mutatnunk és helyesen cselekednünk, mert más nagy szereplők egyelőre nem tesznek elég erőfeszítést a klímavédelemben. Ha előrelépünk, azt az Egyesült Államok és Kína sem tudja majd figyelmen kívül hagyni.

MN: Említette az uniós polgárok biztonságát is. A migrációt biztonsági kérdésnek tartja?

MV: Sokdimenziós kérdésnek tartom, nem könnyű kategorizálni. Van társadalmi, gazdasági, politikai és biztonsági vetülete is. De nem a címkézés a lényeg, hanem hogy az EU a migráció területén is képes legyen megoldásokat felmutatni.

false

 

Fotó: Németh Dániel

MN: Az uniós menekültügyi rendszer reformja már három éve az asztalon hever, különösen a dublini rendelet módosításában nem tudnak dűlőre jutni a tagállamok. Lát esélyt a megállapodásra?

MV: A „közös európai menekültügyi rendszer” reformja a következő hat hónapban is napirenden lesz. Mivel a több jogszabályi javaslatot tartalmazó csomagról eddig nem sikerült megegyezni, az elnökségi időszak alatt megvizsgáljuk a lehetőségeket, és igyekszünk tárgyalni a legjobb megközelítésmódról. Nem lesz könnyű, de sokan szeretnének haladni a reformmal, amennyire csak politikailag lehetséges.

MN: Finnország 2015-ben tartózkodott azon a tanácsi szavazáson, amelyen ideiglenes menekültkvótákat vezettek be menedékkérők átvételére Olaszországból és Görögországból. Egy állandó áthelyezési rendszert támogatnának a dublini reform részeként?

MV: A finn kormány jelenleg is mérlegeli a kérdést. Finnország 2015-ben valóban tartózkodott, de az akkori kvótadöntést végrehajtottuk, közel 2000 menedékkérőt vettünk át Olaszországtól és Görögországtól. Nem volt egyszerű, különösen úgy, hogy a Finnországba ezen felül irregulárisan érkező menedékkérők száma is magasabb volt a megszokottnál, körülbelül 30 ezer. Gyorsan át kellett szerveznünk a menekültügyi rendszerünket. A hatóságok jó munkát végeztek, de természetesen számos kihívással szembesültünk. Egyelőre európai szinten sincs meg az ideális megoldás, a tárgyalások folytatódnak.

MN: A budapesti finn nagykövetség a fő­szponzora a Transparency International oknyomozó újságírói mentorprogramjának. A támogatás egyben kritika is a magyar sajtószabadság helyzetéről?

MV: Egyike vagyunk a támogatóknak. Érdekesnek és fontosnak találtuk a Transparency programját: fiatal újságírókat kötnek össze tapasztaltabb mentorokkal, hogy tanulhassanak az újságírói munkáról, az újságírók szerepéről és a médiarendszerről. Más országokban is támogatni kívánunk hasonló projekteket.
A sajtószabadság és a független média a demokrácia egyik sarokköve.

MN: A Transparency International és a hozzá hasonló civil szervezetek ellen évek óta kormányzati lejárató kampány folyik, az NGO-k működését nehezítő törvényeket is elfogadott az Orbán-kormány. Ezt hogyan értékelik?

MV: A civil szervezeteknek a független médiához hasonló szerepük van egy demokratikus társadalomban. Fontosnak tartjuk a tevékenységüket.

MN: Május végén a kormány nemzetközi aggályokra hivatkozva bejelentette, hogy elhalasztják a közigazgatási bírósági rendszer bevezetését. A finn kormány osztja ezeket az aggályokat?

MV: Minden országnak joga van rá, hogy megváltoztassa, javítsa a saját igazságszolgáltatási rendszerét, természetesen a jogállamiság elvének tiszteletben tartásával. Egész Európa érdeke, hogy minden országban működő igazságszolgáltatás legyen. Az igazságszolgáltatás és a bírák függetlensége a demokratikus társadalmak alappillére.

Az eljárás

A 7-es cikk szerinti eljárást Magyarországgal szemben 2018. szeptember 12-én indította el az Európai Parlament, miután (448 igen, 197 nem szavazattal, 48 tartózkodás mellett) elfogadta a magyar jogállamisági helyzetről szóló Sargentini-jelentést.

Az EU alapszerződése szerint a tagállami miniszterekből álló Tanács ezután meghallgatja az érintett tagállamot, és ha akar, ajánlásokat is tehet neki. A Tanács továbbá négyötödös többséggel megállapíthatja, hogy a tagállamban fennáll az uniós alapértékek – „az emberi méltóság tiszteletben tartása, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség, a jogállamiság, valamint az emberi jogok, ideértve a kisebbségekhez tartozó személyek jogait” – súlyos megsértésének veszélye.

A magyar ügyben szeptember óta még meghallgatás sem volt, a hírek szerint az osztrák, majd a román tanácsi elnökség nem is nagyon erőltette a kérdés napirendre vételét. Ez változhat a finn elnökség kezdetével.

Miután a Tanács megtette a fentiekben ismertetett intézkedéseket, az eljárás továbbvitelét a tagállamok egyharmada vagy az Európai Bizottság javasolhatja az állam- és kormányfőket tömörítő testületnek. Az ET állapíthatja meg az uniós alapértékek tényleges – tartós és súlyos – megsértését a kérdéses tagállamban. A testületben ezen a ponton egyhangúság kell, ezért gondolják sokan, hogy ha idáig jutna az ügy, a lengyel kormány megvédené a magyart – és fordítva. Ha valamiért mégis összejönne a teljes konszenzus, a konkrét szankciókról – például a tagállami kormány szavazati jogának felfüggesztéséről – már minősített többséggel lehetne dönteni.

Neked ajánljuk