Interjú

"Tőke és befektetés nélkül"

Kulinyi Márton foglalkoztatáspolitikai szakértő a közmunkaprogramokról

  • Becker András
  • 2013. március 28.

Belpol

A versenyszférában tapasztalható negatív munkaerő-piaci folyamatokat a kormány a közfoglalkoztatás felpörgetésével próbálja kompenzálni. Úgy tűnik, jövőre zömmel hatórás foglalkoztatás lesz az önkormányzatoknál nettó 38 ezer forintért - sok helyen már ennek is örülnének. Pedig a közmunka nemcsak normális megélhetést, perspektívát sem ad.

Magyar Narancs: Év elején a legtöbb településen nincs közmunkaprogram: a január elejétől március elejéig tartó néhány hét évek óta a legnehezebb időszak a közmunkából élő családoknak. Úgy tűnik, ezt a problémát idén sem sikerült orvosolni.

Kulinyi Márton: Igen, és a jelenség sajnos nem új, mondhatni, kormányfüggetlen, bár tény, hogy 2009-2010-ben már megjelentek az éven átnyúló közmunkaprogramok. Az önkormányzatoknál, illetve a helyi programoknál viszont év végére kifut a közmunkaprogram, és február előtt nemigen indul új. Addig az illető a 48 ezer forintos bér helyett a 22 ezer forintos "segélyt" kapja, míg el nem indul újra a közfoglalkoztatás. 2011-ben csak december 12-én kapták meg a jóváhagyást a munkaügyi központok, hogy új támogatási szerződéseket köthessenek a közfoglalkoztatókkal - ez után lehetett volna elkezdeni a munkaerőt toborozni. Csakhogy a legtöbb önkormányzatnál karácsony előtt megáll az élet, és január közepéig nem is indul újra.

MN: Tavaly jelent meg az ombudsman jelentése a közfoglalkoztatásról, amire nemrég reagált a területért felelős Belügyminisztérium (BM). Mennyire veszik figyelembe az ombudsman észrevételeit?


Fotó: Sióréti Gábor

KM: 2012 októbere óta több kísérlet is volt, hogy a kormány szereplői újrafogalmazzák a közfoglalkoztatás tényleges irányát. Problematikus, hogy a célmeghatározás még az elmúlt néhány hónapban is többször változott - igaz, a tendencia jónak mondható. Az ombudsman jelentésének több elemére válaszolt eddig a minisztérium. Az első állítás, amelyben eddig is egyetértett minden oldal, hogy a közfoglalkoztatás nem válthatja ki a közalkalmazotti munkaviszonyt. Ez eddig is jogszerűtlen volt, ezt a minisztérium válasza is megerősíti, és a rossz gyakorlatokat az ellenőrzés fokozásával kívánja kiszűrni. Kérdés persze, hogy ez mennyire lehet eredményes, hiszen eddig is ellenőrizhették az érintett munkáltatókat, mégis elég gyakorivá vált a költségkímélő közmunkában történő visszafoglalkoztatás - az ombudsman egyik jelentése szerint például épp a BM egyik intézményénél. A második észrevétel a romákat érintő esélyegyenlőségre vonatkozik. Elég sok bejelentés érkezett, hogy a közfoglalkoztatás egyfajta fegyelmező funkciót inkább érvényesít a romákkal, mint a nem romákkal szemben.

MN: Ez pontosan mit jelent?

KM: A gyakorlatban a polgármester azzal is tud büntetni, ha nem hív be valakit közmunkára, meg azzal is, ha olyan munkát ad, amit az illető nem vagy csak nem megfelelően tud elvégezni - amiért aztán kirúghatja, és még a segélyét is elveszi. Lehet, hogy ez valóban erősen etnicizált probléma, de szerintem itt nem az a legfontosabb, hogy a közfoglalkoztatás örvén el lehet járni a romákkal szemben, hanem az, hogy általában el lehet járni bárkivel szemben - tehát, hogy a polgármester bármilyen személyes szempontok érvényesítésére fel tudja használni a közmunkát.

MN: A heti bérkifizetés mindenki által kritizált rendszerén miért nem változtatnak?

KM: Számtalan információ utal arra, hogy a heti bérkifizetés épp az eredeti célok szempontjából diszfunkcionális. A heti nyolc-tíz ezer forint, amit a levonások után a legtöbben kapnak, lényegében lehetetlenné teszi, hogy a bérből fizessék ki a rezsit. És hiába bizonyosodott be, hogy a heti bérkifizetés szinte a rendszer összes szereplőjének rossz, a döntéshozók környezetéből eddig valamiért senki nem merte kezdeményezni a változtatást. Örvendetes viszont, hogy a BM végre belátja: képzéseket kell szervezni nemcsak a közfoglalkoztatásban részt vevőknek, de a közfoglalkoztatás-szervezőknek is.

MN: Ez miért fontos?

KM: Egyetlen példát mondok: egy kisváros önkormányzata a foglalkoztatás szervezésére - más lehetőség híján - felvett egy közhasznú dolgozót a Start program keretében. A Start programban viszont nem lehetett ilyen munkakört meghatározni, ezért mint kertészeti betanított munkást vették fel. Így aztán ez a betanított kertész státuszú hölgy az, aki a jelentkezőkkel először beszél, tőle kapják az első információkat, és ő csinálja az első interjút is - a rendszer így nyilván nem fog optimálisan működni. Extrémnek tűnő példa - holott egyáltalán nem az. Az ehhez hasonló megoldások szükségszerű következményei annak a rendszerszervezési és igazgatási átgondolatlanságnak, ami az egész nagyüzemi közfoglalkoztatást jellemzi. Az egész rendszer alapjaiban hordozza a jogszerűség és a célszerűség kikerülhetetlen kudarcát.

MN: Pusztán szervezési kérdés ez?

KM: Természetesen elvi jellegű okai is vannak a rendszerszerű problémáknak. Ha a közfoglalkoztatás célja a dolgozók munkaerő-piacon szükséges készségeinek fejlesztése, és ezáltal a munkaerő-piacra való visszatérés segítése, akkor a program az emberre koncentrál - mellesleg teremthet értéket is. A Start programoknál viszont kimondott cél, hogy 100-150 ezer ember termeljen - itt tehát a sokszor emlegetett értékteremtő munkát helyezték középpontba. És ha az a foglalkoztatás célja, hogy termeljenek - a nagy létszámú foglalkoztatási szövetkezeteknél nagyüzemi alapon -, akkor vidéken, ahol a programok zöme folyik, nem nagyon lehet mást csinálni, mint hogy előveszik a régi veszteséges téeszeket, és tőke és befektetés nélkül elkezdik ott dolgoztatni az utcáról összeszedett embereket. Könnyen belátható, mi lesz ennek a végeredménye.

MN: A Belügyminisztérium szerint a közfoglalkoztatottak minimum 15 százaléka visszatér az elsődleges munkapiacra.

KM: Ezek teljesen megalapozatlan számok, ezt ugyanis sajnos nem méri senki. A foglalkoztatási szolgálatok legfeljebb azt látják, hogy ki az, aki kikerült a rendszerből - de könnyen lehet, hogy az illető nem azért nem jelentkezik ismét, mert elhelyezkedett, hanem mert megelégelte a méltatlan körülményeket, a kiszolgáltatottságot, a méltatlan bért. Még az Út a munkához program kapcsán készült számítások is inkább becslések voltak. Nagyjából kettő és öt százalék közé tették az elsődleges munkapiacra visszatérők arányát - vagyis nincs kimutatható hatása a közfoglalkoztatásnak. Sőt több kutató szerint az még gátja is az elsődleges munkapiacra való viszszatérésnek.

MN: Vannak térségek, ahol nincs hová visszatérni, mert nincs munkaerő-kereslet, és belátható időn belül nem is lesz. Vannak viszont olyan szociális vállalkozások, amelyek hosszú évek óta jól működnek. Ez vajon nem lehet sikeres formája a közfoglalkoztatásnak?

KM: A már régebb óta - sok nehézség közepette - működő szociális szövetkezetek némi állami segítséggel föl tudtak volna venni néhány embert, hogy fél-egy évig foglalkoztassák őket - ennek nyilván lenne is hozadéka. A száz-kétszáz főt foglalkoztató szövetkezetek viszont, amelyekben a közfoglalkoztatottak százszázalékos bértámogatást kapnak, inkább kiszorítják a piacról a kisvállalkozásokat, illetve a helyi kistermelőket. A belügyminisztériumi anyagból az derül ki, hogy a problémát felismerték - kár, hogy csak most, hiszen belátható volt, hogy az a százmilliárdos nagyságrendű fejlesztés, ami eddig a Start mintaprogramok keretében zajlott, szükségszerűen ezt az eredményt fogja hozni. Hogy milyen tényleges változásokat eredményez majd ez a felismerés, azt még nem lehet tudni, hiszen a legújabb meghirdetett irány változatlanul az "értékteremtés" fontosságáról beszél.

MN: Hosszabb távon fenntarthatóak-e ezek a mostanában létrejövő foglalkoztatási termelő szervezetek?

KM: Ezeknek a szövetkezeteknek nem kell hosszabb távú üzleti tervet készíteni, a fenntarthatóságot senki nem kéri számon az állam részéről. De nem is tehetné. Hiszen a hosszabb távú működéshez munkahely-beruházás, technológiai beruházás, szakemberek és még sok minden más kellene - ezekre azonban nincs forrás. A Nyugat-Európában kiválóan működő szociális gazdaságfejlesztés nagyon alapos, többéves üzleti tervet követel meg, és számos eszközzel támogatja az induló vállalkozást, amiben általában öt-tizenöt fő foglalkoztatását tervezik. Ezzel szemben nálunk az, aki a megfelelő létszám foglalkoztatását vállalja, kap 150 milliót, aztán veheti föl tucatszám az embereket. Mintha mostanra az lenne a tömeges közfoglalkoztatás egyetlen valós oka, hogy megdolgoztassuk az embereket azért a segélyjellegű bérért.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.