OSCAR WILDE: 100 ÉVAz író halálának centenáriuma alkalmából megjelent tanulmányában a Dél-Afrikai Egyetem két tanára, dr. Ashley Robins és dr.

Sean Sellars a The Lancet című orvosi lapban azt állítja: WiIde nem szifilisz, hanem agyvelőre átterjedő belsőfülgyulladás következtében halt meg. A homoszexualitása miatt rárótt börtönbüntetés után Párizsba emigrált Wilde orvosi dossziéját átvizsgálva nyomát sem találták vérbajnak, csak az oxfordi diákkorában kapott fertőzés következményeinek, melyeket a börtön súlyosbított. 1900. november 30-án hunyt el Párizsban. Eddig is ismeretes volt, hogy októberben megoperálták, de orvosa nevére nem találtak rá a kutatók, akik szerint az antibiotikumok fölfedezése előtt igen gyakoriak voltak a fertőzéses fülbetegségek, Wilde pedig egy különösen súlyos fajtájúban szenvedett.

Merlin Holland, a botrány dacára családszeretőnek tartott Wilde unokája közzétette az író 300 levelét. A Geffrye Museum az akkori Esztétikai Mozgalom prizmáján keresztül mutatja be a századvég belsőépítészetét, ami Wilde érdeklődési körébe tartozott. Szintén a korra koncentrál a Barbican Centre The Wilde Years című kiállítása, míg a British Library A Life in Six Acts címmel mutatja be, mi mindennel foglalkozott Oscar Fingal O´Flahertie Wills Wilde. Megtekinthetők többek között kéziratos feljegyzései a tárgyalásáról (illusztrációnkon ez látható egy korabeli rendőrújság címlapján) és szegényes párizsi szállodájában papírra vetett utolsó sorai is.

HUNDERTWASSER PU. A németországi Uelzenben megnyílt a februárban elhunyt Friedensreich Hundertwasser utolsó befejezett terve alapján átépített pályaudvar: a szürke, vidéki vasútállomás színes kulturális látványosságként született újjá. Hubert Stiers 1888-ban emelt épületét színes és egyedileg megformált kerámiaoszlopokkal egészítette ki, a tetőt aranygömbökkel díszítette. A 19 millió márkába került átalakítás költségének zömét a Német Szövetségi Vasút fedezte, hozzájárult a tartomány, a város és több alapítvány is.

MISIMA JUKIO: 30 ÉV Sokkhatást kiváltó halála idején inkább jobboldali nacionalista politikai teoretikusként, mint szépíróként tartották számon Misima Jukiót, aki 1970. november 25-én a tradicionális japán értékek elsorvadása ellen tiltakozva egy tokiói laktanya erkélyén rituális öngyilkosságot követett el (kardjával fölvágta hasát, majd egyik hű társa lefejezte, és szintén végzett magával). A laktanya falán ma emléktábla látható. Azóta Misima "klasszikus" szerzővé vált Japánban, most ismét kiadták összegyűjtött műveit, könyvei harminc nyelven jelentek meg (magyarul Az aranytemplom és az Egy maszk vallomásai olvasható).

MÚZEUMI KÖR Berlin: A 86 éves Heinz Berggruen, aki a nácik elől elmenekült az országból, s akinek világhírű műgyűjteménye 1996 óta látogatható a Charlottenburg-palota közelében, a német főváros iránti szeretete jeléül a becsült érték felénél alacsonyabb, már-már szimbolikus áron, kétszázmillió márkáért eladta Berlinnek közel kétszáz darabból álló kollekcióját (benne Picasso 85 műve mellett Klee, Braque, Matisse, Cezanne, Van Gogh és más klasszikus modernek). Felét a kormány fizeti tízévi részletekben, a többit a város és privát szponzorok.

London: A szentpétervári Régi Ermitázs épületére emlékeztető Somerset House-ban, a brit főváros központjában megnyílt az orosz múzeum londoni részlege. Az első kiállítás az Ermitázst alapító Nagy Katalinra és korára koncentrálva eddig a közönség által nem látott kincseket mutat be. A brit és orosz cégek, alapítványok és magánszemélyek által támogatott vállalkozás teljes bevétele az Ermitázsé.

Fokváros: Az aranybányászattal foglalkozó AngloGold cég jövőre megnyitja az Afrika aranykincsének szentelt első múzeumot. Anyagát a genfi Barbier-Mueller Múzeumtól 1,4 millió dollárért vásárolt, 350 darabos kollekcióra alapozzák. A Maliban, Szenegálban, Ghanában és az Elefántcsontparton csiszolt kincseket a kontinens más területeiről származókkal egészítik ki.

Rio de Janeiro: Hivatalosan 2001-ben jelölik ki az amerikai Solomon Guggenheim Alapítvány következő, hetedik múzeumának helyszínét, ám a New York-i intézmény igazgatója bejelentette: valószínűleg a brazil város mellett döntenek.

Budapest: Lejárt a Fővárosi Önkormányzat és László Károly 1996-ban öt évre kötött szerződése, melynek értelmében ingyenes letét formájában a Kiscelli Múzeumba került a Svájcban élő műgyűjtő kollekciójának több mint kétszáz darabja. Mivel ez idő alatt Budapest képtelen volt állandó bemutatóhelyet biztosítani nekik, a művek visszautaznak Svájcba. László Károly azt nyilatkozta a Műértő című havilapnak: mindezek ellenére szeretné Magyarországra hagyni gyűjteményét (fölmerült, hogy a hamarosan bezáró, Bauhaus stílusú Átrium moziban kaphatna helyet).

VITA VARS"BAN Kazimierz Ujazdowski kulturális miniszter bezáratta a varsói Zacheta galéria fotókiállítását, ahol ismert filmszínészek (köztük Roger Moore, Jean Paul Belmondo és Daniel Olbrychski) voltak láthatók náci egyenruhában. A vita azt követően bontakozott ki, hogy utóbbi a kabátja alatt becsempészett színházi karddal a tévé kamerája előtt több fotót megrongált, mondván: a művészet ezúttal átlépte a jó ízlés határát. Az állami tulajdonban lévő galéria vezetője szerint a színész nem tiszteli a művészetet, s így próbál kompenzálni népszerűsége csökkenéséért. Olbrychskit valószínűleg súlyos kártérítésre perlik majd.

VITA DÁNIÁBAN A bíróság kétezer korona bírságra ítélte a Kolding városában lévő Trapholt Múzeumot, mert az rendőrségi figyelmeztetés ellenére hagyta, hogy Marco Evaristti Eyegoblack című kiállításának nézői aranyhalakat öljenek meg. A provokatív alkotásairól ismert, chilei származású dán művész tíz konyhai robotgépet helyezett egy asztalra, mindegyikben egy aranyhal úszkált, s a néző dönthette el, hogy a gépet bekapcsolva fölaprítja-e szegényt vagy sem. Három hónap alatt többen is megtették. Evaristti azt mondja, ő csak azért tette ki halálos veszélynek a halakat, hogy az embereket egy fundamentális választás lehetőségével konfrontálja: "Az a kérdés, akarsz-e ölni, hogy megmutasd, mindenkor mi vagyunk élet és halál urai?"

DÍJ A Mozgó Ház Tragédia-jegyzetek című produkciója elnyerte az Európai Fesztiválok Szövetsége tízezer svájci frankkal járó Denis-de-Rougemont-díját.

AUKCIÓS REKORDOK A világháború óta a legmagasabb árat érte el németországi művészeti aukción Fernand Leger festménye: Les Trois Figures című 1921-es képe 4,2 millió márkáért cserélt gazdát a Villa Grisebach őszi árverésén. New Yorkban, a Christie´s árverésén rekordáron, 6,7 millió dollárért kelt el Yves Klein Re 1 című 1958-as monokróm kék munkája, Francis Bacon Portrait of George Dyer Talking című 1966-os festménye 6,6 millióért, Gerhard Richter Der Kongress (Professor Zander) című 1965-ös festménye pedig 4,95 millióért talált vevőre.