"Szekszárdra kerestek fuvarost, telefonon jelentkeztem, és úgy tűnt, minden rendben van. Még örültek is, amikor az egyéb végzettségeimet soroltam. Gyakorlatilag megegyeztünk, aztán amikor az adatfelvételre került sor, és a nevemet mondtam, köszönés nélkül csak letették a telefont. Érti? Egyszerűen csak azért, mert a családnevemből egyértelmű lett, hogy cigány vagyok - meséli elkeseredve a 25 éves Tamás (valódi nevét nem vállalta). Tolnán végzett a gimnáziumban, majd ezt követően a vendéglátó- és hegesztőszakmát is kitanulta. Állást mégsem kap évek óta, ha kap is, csak pár hónapra, akkor is az elsők között köszönnek el tőle. Tamás szülei mindketten dolgoznak, rokonságában szinte mindenki középiskolát végzett, de van köztük diplomás is. "Amúgy itt, Bogyiszlón nincs a fiatalok között cigány-nem cigány ellentét,
jól megvagyunk,
gyerekkorunk óta együtt bulizunk" - mondja, miközben éppen a családi ház festésénél segédkezik.
Bogyiszló (beszédes nevű) Küzdelem utcájának többi háza sem a tipikus magyarországi "cigánysor" képét mutatja: szépen karbantartott porták, frissen festett kerítések, szegényesen is otthonos, összközműves házak. Ahogy a helyiek mondják: "Itt putrit nem talál!"
A falutól némileg elkülönülő, a temető környékén kiépült pár utcát mégis mindenki következetesen "telepnek" nevezi (még az érintettek is), így különböztetve meg őket a község nagy részét lakó "parasztoktól". És bár az utóbbi években többen kiköltöztek innen, és más utcákban vettek házat, arról senki nem tud, hogy egy falusi költözött volna a telepre. Megtudtuk azt is, hogy az 1980-as évek elejéig külön iskola és óvoda működött itt, kizárólag cigány gyerekekkel, és csak később hozták létre az összevont iskolát.
"Meggyőződésem, hogy a cigánysággal szemben semmilyen diszkriminációnak nincs helye, a pozitívnak sem - véli Boda Zoltán iskolaigazgató. - A felemelkedésük egyetlen útja, ha egyenrangú félként kezeljük őket a kötelességek és jogok terén is." Ennek szellemében, az iskolában egy szabály van: nincs külön értékrendszer. Boda 1988 óta irányítja az iskolát, akkor még csak pár éve tanultak együtt a roma és a nem roma gyerekek. Úgy véli, hogy elsősorban a két közösség "kulturális alapjainak" köszönhető, hogy Bogyiszlón megvalósult az iskolai integráció. A magyarok részéről a toleránsabb református hagyományokat említi, a romákkal kapcsolatban pedig véleménye szerint döntő fontosságú, hogy Bogyiszlóra az eleve letelepült életmódot folytató beás népcsoport (lásd keretes írásunkat) tagjai költöztek be. Nagyon fontos eredménynek tartja, hogy azok a szülők is ide íratják be gyereküket, akik megtehetnék, hogy a közeli két nagyobb városba, Szekszárdra vagy Tolnára vigyék őket. Ráadásul kivétel nélkül minden gyereknek kérik a kisebbségi kultúra oktatását, amit a történelem, magyar, földrajz és művészeti órákba építenek be, de "nem túlhangsúlyozva". Kisebbségi programjuk három részből áll: az oktatáson kívül, mindenki számára elérhető információs anyagokból és szakkörökből, de Boda szerint kulcsfontosságú a megfelelő aránytartás, nehogy a többség "cigányosításként" élje meg mindezt. A programon nagyot lendített a '90-es években a Soros Alapítvány közel milliós támogatása, amelyből a tovább tanulóknak is tudtak segíteni, akár magántanári felkészítők finanszírozásával. A szép, tóparti fekvésű iskolában egyébként jelenleg a gyerekek mintegy 30 százaléka cigány származású, ottjártunkkor magunk is tapasztalhattuk a létező integrációt. A gyerekek
"vegyes" csapatokban
játszottak, futkároztak a szünetekben, az iskolai menzán pedig tökéletes "keveredésben" ültek az étkezőasztaloknál.
Fotó: A szerző felvétele
"Száz alsósunkból talán négy nem napközis, a végzős diákjaink pedig kivétel nélkül mind tovább tanulnak!" - sorolja büszkén Boda. A helyi roma közösségen belül úgy négy százalékra teszi a diplomások arányát, ami messze felülmúlja az országos cigány arányszámot. Van köztük tanár, többen a közigazgatás, rendőrség területén tudtak elhelyezkedni, de van, aki Nyugat-Európában találta meg a szerencséjét. Azt azonban Boda is elismeri, hogy Bogyiszlóról kikerülve a középiskolákban már nagyon megnő a romák lemorzsolódási aránya, amit a családok anyagi lehetőségein túl kétségkívül az "eltérő pedagógiai hozzáállás" is okoz.
Azonban a bogyiszlói romák "végzettsége" a településen belül bizonyos problémákat is okoz. Többek szerint átalakultak a viszonyrendszerek. Míg korábban mindenki örült, hogy náluk "jó cigányok" laknak, akiktől nem kell félteni az értékeket, addig mára kőkemény konkurenciaharc kezdődött a szűkös munkaerőpiacon. Ennek legutóbbi példája egy közigazgatási állás pályázata körül csúcsosodott ki, ahol is a romák egy része szerint azért nem a korábban próbaidőn ott dolgozó hölgyet nevezték ki, mert "kellett a hely a magyarnak". Mások viszont azt hangsúlyozzák, hogy a romáknak is meg kell érteniük, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben a náluk óriási ugrásnak számító érettségivel, sőt még a diplomával sem lehet biztosra menni a jelentős munkanélküliséggel küzdő vidékeken. Erősödni látszanak a romák közötti törésvonalak is, sokan nem nézik jó szemmel a "telepről" elkerülők sikereit, főleg a saját kudarcaik fényében. Közben a roma hagyományok veszítettek jelentőségükből, a korábbi közös telepi ünneplések ritkulnak, a beás nyelvet ma már csak az öregek beszélik mindennapjaikban, a családokban átlagosan két gyerek van.
Bogyiszló egyébként is különös falu. Ahogy a helyiek fogalmaztak: "Ide még a történelem se nagyon ért el, az oroszok is csak csónakon tudtak jönni." Az eredetileg a Duna bal partján fekvő alföldi település az 1854-es Duna-szabályozáskor, egy kanyar átvágásával került át a Dunántúlra. Pontosabban a holtágként megmaradó régi medernek köszönhetően lett sziget, ennek minden előnyével és hátrányával együtt. Az öntéstalajnak köszönhetően a zárt közösség kifejezetten gazdag faluvá vált, amelyről az a hír járta a környéken, hogy innen "érdemes menyasszonyt hozni".
"Nagyapáink elbeszéléséből pontosan tudjuk rekonstruálni a romák érkezését - meséli Tóth István polgármester, aki 1993 óta vezeti a falut. - Amikor az 1800-as évek végén, az 1900-as évek elején megjöttek az Orsós, Bogdán, Mihalovics családok tagjai, akkor szükségünk volt jó mesteremberekre, később a romák besegítettek az idénymunkáknál. Mindenkinek megvolt, hogy kinek szól, ha kellett a munkaerő, mindenkinek megvoltak a maga cigányai, így a romák ellesték a gazdálkodás fortélyait, aztán maguk is próbálkoztak. A nagy hiba az volt, amikor a szocialista mezőgazdaságban már nem volt szükség a mindenhez értő parasztokra, csak tömegmunkásokra, mára pedig a mezőgazdaságunk is csak árnyéka korábbi magának, ráadásul elveszett a tudás is. Gyakorlatilag a halászat az, amihez mindenki ért még." Bogyiszló tehát már nem olyan gazdag település, de a polgármester úgy véli, a 2300 fős falu ma sem áll rosszul, hiszen a 400 milliós költségvetésben csak alig 20 millió a folyószámlahitelük. Így közel 60 milliót tudnak szociális kiadásokra fordítani, a segélyt csak "szigorú szabályrendszer" szerint osztják, de az iskolát maximálisan támogatják.
Egy-egy tehetséges gyerek továbbtanulását alapítványi programokon keresztül segítik, a kiemelkedőknek pedig nemritkán 20-30 ezer forintos juttatásokat is adnak.
A közbiztonság rendben van,
és bár - ahogy Tóth fogalmaz - "megérezzük, ha kijön pár ominózus ember a börtönből", ettől eltekintve kifejezetten jó a viszony a helyi romák és nem romák között, járnak egymáshoz lakodalmakba, nemritkán keresztszülői viszonyok is kialakulnak. Ugyanakkor kár lenne tagadni a másságot. "Más az alaptermészetük, más a habitusuk, mások, mint mi" - mondja a polgármester, hozzátéve, hogy a romák sikere egyúttal "bogyiszlói siker".
"Lehet, hogy én vagyok a balszerencsés, de én még egyetlen magyar lakodalomba sem voltam meghíva, annak ellenére sem, hogy már kiköltöztem a telepről, és teljes mértékben elfogadnak a faluban - mondja Mihalovics Zsolt, az általános iskola zenetanára. - Más településekhez képest itt valóban jól működik az együttélés, néha mégis azt érzem, hogy a többségi társadalom részéről van egy vonal, amit nem lép át, ha cigányokról van szó. Én nem tudok vegyes házasságról, és még olyanról sem, ami a hagyományos bogyiszlói felfogásban divat volt, azaz hogy a föld a földdel, pénz a pénzzel egyesül." A bogyiszlói romák felemelkedését Mihalovics is egy évszázados folyamatnak látja. Ahogy fogalmaz, mindig a szülői ház a döntő, "a putrigondolkodásból ritkán van kiút". Az ő esetében meghatározó volt zenész anyai nagyapja, a neves Orsós Kiss János hatása, majd pedig az, hogy szülei szegény körülmények között is rendet tartottak otthon, és megkövetelték a tanulást. Ha pedig messzebbre tekint a történelemben, a beás ősöket említi. "Nézze, itt olyan a mentalitás, hogy a romák ma is összevesznek azon, hogy ki mehessen a szűkös idénymunkákra, inkább napi 3000-ért kapálnak, mintsem segélyért menjenek a hivatalba, itt nem divat borogatni az asztalt a polgármesterre." Mihalovics szerint egy romának háromszorosan kell teljesítenie, hogy teljes mértékben elfogadják. Az sem véletlen, hogy egy sváb gyerek volt a legjobb barátja a középiskolában, ahol többször is megalázták. Ugyanakkor úgy véli, ha valaki elég kitartó, és sokszorosát teszi le az asztalra, akkor eljön az a pont, ahol elkezdik tisztelni. Nagyon nagy eredménynek tartja Bogyiszlón is, hogy Boda iskolaigazgató "hazahívta" a főiskola után. Mihalovics egyébként kulturális szakköröket is tart, és még nem volt szülő, akinek kifogása lett volna a "cigány tanár" ellen.
A kisebbségi önkormányzatot is vezető Mihalovics szerint ami Bogyiszlón történik, az minden ellentmondás dacára példaértékű, de a jövőt aggodalmasnak tartja. "'seink előbb elfogadtatták magukat, a következő generáció anyagilag megalapozta gyermekei tanulását. Ma viszont a tudásnak általában nincs nagy értéke a társadalomban. Ha a romáknak azt mondjuk, hogy az iskola a kiút, és hihetetlen nagy erőfeszítések útján kitanulnak, de azt tapasztalják, hogy nem tudnak megélni, akkor nem tudom, hogyan tovább."
BeásokElődeik a 17. század végétől folyamatosan vándoroltak Magyarországra, egészen a 20. század elejéig. Eredetükről csak annyi bizonyos, hogy a Balkán felől érkeztek, ahol különböző időben és helyeken érték csoportjaikat erőteljes román nyelvi hatások. A szakirodalom szerint a beás cigányoknak három fő csoportjuk van: az árgyelánok leginkább Somogy, Baranya, Tolna megye területén, a muncsánok Alsószentmárton környékén, a ticsánok pedig az Észak-Alföldön, leginkább Füzesabony és Tiszafüred környezetében élnek. A fő közös vagy hasonló vonásai a beás csoportoknak: a balkáni jelleg (öltözködésben, továbbá a folklórban, hiedelemalakokban), az eredetileg ortodox vallás, a fafeldolgozó és famegmunkáló mesterségek, a nem teljesen azonos, de nagyon hasonló román (gyakran archaikus) nyelvjárások használata. Gémes Balázs néprajzkutató Tolna megyei kutatások alapján úgy vélte, hogy a beások és környezetük optimális együttélése annak köszönhető, hogy a parasztokhoz hasonlóan munkaalapú társadalomba szerveződtek. Ebben annak is szerepe volt, hogy zömük a polgárosultabb Dunántúlon élt. Fontos adalék, hogy régen a beások olyan tevékenységekre specializálódtak, amelyekre a környezetüknek szükségük volt. Nagy Pál romológus szerint a környezethez és az egymáshoz való viszonyukban szigorúbban érvényesültek a paraszti társadaloméhoz hasonló vagy azzal egyező, a tulajdonra és a munkára vonatkozó szabályok, mint például az oláh cigányoknál. Jobban elfogadták a függőséget a munkában és a társadalmi struktúrában. Ugyanakkor nem szocializálódtak olyan dzsentri allűrök mentén, mint a muzsikusok egy része. |
