„Mindenki azt mondja, hogy Horvátország soha nem csatlakozhatna az Európai Unióhoz, ha olyan kormány irányítaná, mint Orbáné, és ilyen törvényeket hoznának. Mégiscsak furcsa, hogy a tagállamok egyike tesz olyat, amit egyetlen csatlakozni kívánó országnak sem néznénk el” – mondja a narancs.hu-nak Hannes Swoboda, az Európai Parlament szocialista frakciójának alelnöke. A szocialistán kívül a liberális frakció vezetője, Guy Verhofstadt válaszolt, amikor azt firtattuk, mivel érvelnek az Európai Parlament pártjai, amikor Magyarország elleni lépéseket fontolgatnak. Az Európai Parlament liberális és szocialista frakciója egyaránt világossá tette a narancs.hu kérdéseire válaszolva, hogy nem pusztán paragrafusokról kívánnak vitázni Magyarország vezetésével. A szocialisták diplomatikusabban, a liberálisok nyersebben fogalmaztak, de egyaránt azt adták tudtunkra, hogy valóban az unió alapértékeit látják veszélyeztetve, épp ezért végső soron valóban indokoltnak látnák a Lisszaboni szerződés híres 7. cikkének alkalmazását – Magyarország védelmében. (A 7. cikk azt mondja ki, hogy ha az alapértékek vannak veszélyben, akkor felfüggesztik a tanácsban a tagállam egyes jogait, beleértve a szavazati jogát. A jogsértésekre adható uniós válaszokról lásd Interkoki, eurosaller című cikkünket.)
A liberális Guy Verhofstadt osztja a bizottság aggályait, ugyanakkor aggodalmai a szabadságjogok szélesebb körére, például a médiaszabályozásra és a melegek jogainak alkotmányos korlátozására is kiterjednek. (A Magyar Nemzet állítólagos információi szerint „Brüsszel” általában vett melegjogi követelésekkel kíván előállni, ezt azonban Brüsszel cáfolta, egyedül az e témára különösen érzékeny liberális frakció válasza igazolta vissza, ők is a szabadságjogok szélesebb keretein belül vetették fel a kérdést.) Hannes Swobodának is hasonló az álláspontja: a szocialisták kifogásai megegyeznek a bizottságéival, de további alapvető problémáik is vannak, elsősorban azzal a filozófiával, amely az orbáni jogalkotás mögött jól kitapinthatóan jelen van. „Teljesen átszabják az eddigi intézményi berendezkedést, új intézményeket alkotnak, amelyeknek az élére olyan embereket neveznek ki, akik hosszú évekre biztosítják a Fidesz dominanciáját az intézmények felett, és így a választások útján lezajló demokratikus változások lehetőségét erősen korlátozzák.”
A liberálisok remélik, hogy a bizottság holnap várható értékelése meggyőzi a magyar felet, és módosít a vonatkozó jogszabályokon, és általában is bíznak benne, hogy a hazai jogalkotás összhangba kerül az uniós normákkal. Ha így alakul, mindez fontos figyelmeztetésül szolgál majd, és óvatosságra int későbbi, az uniós joggal vagy alapértékekkel esetleg nem egyező törvények előkészítésénél is. Ha ez mégsem történne meg, továbbra is úgy gondolják, hogy végső soron a 7. cikk alkalmazásának lehetőségét is fenn kell tartani, hogy további nyomást gyakoroljanak az aktuális magyar kormányra és parlamentre. „Megvárjuk a bizottság állásfoglalását és az erre adott magyar reakciót, az Európai Parlament csak a februári ülésszak idején dönt arról, megindítja-e az eljárást.”
Swoboda is hangsúlyozza, hogy „nem rögtön a 7. cikk alkalmazásával akarunk nyitni. Lehetőséget kívánunk biztosítani Orbán úrnak, hogy módosítson a politikáján, ez a legfontosabb célunk. Egyelőre csak vitát kezdeményeztünk és beszámolót kértünk a bizottságtól, ezekre a jövő héten kerül majd sor, ezenkívül az állampolgári jogi bizottság vitája vár még ránk. Most még a tájékozódás és a párbeszéd szakaszában vagyunk.”
Kérdésünkre mindketten visszautasítják, hogy a parlamenti többség és a kormány elleni fellépés Magyarország polgárainak büntetését célozná. Ellenkezőleg: úgy vélik, hogy ha már, akkor inkább a megvédésüket jelenti. „Senki, legalábbis mi bizonyosan nem kívánjuk az állampolgárokat büntetni, úgyhogy óvatosnak kell lennünk a rendelkezésre álló eszközök használatában. Az Európai Uniónak nem szabad a büntetések és szankciók uniójává válnia, és igyekszünk is körültekintően eljárni. Végső esetben egyébként már nem is pénzbüntetésről van szó, hanem a szavazati jog elvételéről, de erre csakis akkor kerülhet sor, ha a magyar kormány továbbra sem hajlandó akceptálni az EU-jogot és az Európai Unió értékrendjét. Ebben az esetben viszont nem mi fogunk büntetni, hanem a kormány bünteti döntéseivel saját népét. És ez az igazi probléma” – reagál Swoboda. „Amikor kifejezésre juttatjuk, milyen fontos nekünk a demokratikus intézményrendszer és az ebbe beépített minden fék és ellensúly, a magyar nép oldalán állunk, azért lépünk fel, hogy megőrizhessék, számon kérhessék és ellenőrizhessék ezeknek az intézményeknek a működését, és így azokét, akik kormányozzák őket.” Nem tagadják, hogy „a 7. cikk felidézése legalább annyira politikai, mint jogi lépés. Abbéli erőteljes aggodalmunkat fejezi ki az érintett tagországnak, hogy a dolgok általában véve is rossz irányba mennek”.
Swoboda hozzáteszi mindehhez, hogy megítélése szerint okkal bízhatnak az Európai Néppárt támogatásában is. Úgy látja, az ő képviselőik közül is egyre többen elégedetlenek Orbán politikájával, aki továbbra is a Néppárt alelnöke, úgyhogy nekik kell lépniük, nekik kell reagálniuk elsősorban a magyarországi helyzetre. „A Fidesz az ő pártcsaládjuk prominens tagja, nekik kell megértetniük vele, hogy megsérti az európai jogot és közös értékeinket, így tehát a Néppárt értékeit is.”
