Meghálálták Demeter Szilárd hűségét. Noha tavaly ősszel még sokan úgy látták, az irodalmi és a könnyűzenei élet mindenható komisszárja körül fogy a levegő, december elején ismét kinevezték öt évre a Petőfi Irodalmi Múzeum élére. Majd, miután L. Simon László megsértette a homofób „gyermekvédelmi” törvényt és távozni kényszerült a Magyar Nemzeti Múzeum éléről, Demeter váratlanul behúzta a múzeumi ranglista csúcsintézményét is. De nem csak azt: kiderült, hogy nem is csupán e múzeum, hanem a Széchényi Ferenc Közgyűjteményi Központ néven létrejövő „kulturális holding” vezetője lesz abból az emberből, aki hat éve „megveszekedett orbánistaként” köszönt be a hazai kulturális életbe.
Dezinformációs taktika
A Magyar Nemzeti Múzeum igazgatói álláspályázata nem a megszokott módon zajlott le. Tíz név is szóba került, köztük a jelenlegi megbízott főigazgatóé, Hammerstein Judité, a szombathelyi Savaria Múzeumot vezető Csapláros Andreáé, a legnagyobb téteket azonban Zsigmond Gábor történész nevére tették volna. Demeter Szilárd saját elmondása szerint januárban még nem is gondolt arra, hogy pályázni fog – a határidő február 5-e volt –, hiszen megérkezett az olvasófotele a Petőfi Irodalmi Múzeumba, ő pedig természetesen másra sem vágyott, mint „heti öt munkanapból egyet (…) végre olvasással tölteni” a saját szórakozására – vallotta be az Index.hu interjújában, hogy aztán pár bekezdéssel lejjebb rögtön cáfolja magát. Már ekkor készen állt egy nagyobb ívű tervvel, amelyet Csák János miniszter elé terjesztett.
Demeter sorsa alighanem azon a hatszemközti találkozón dőlt el, amelyre Orbán Viktor részvételével került sor február elején. (Arról nincs szó, hogy a miniszterelnök vagy a miniszter a többi pályázót meghallgatta volna, a pályázatát pedig senki nem tette közzé.) Ekkor Demeter vázolta, miként fogná össze azokat a múzeumokat, amelyek végül a közgyűjteményi központ alá fognak tartozni.
Erről a nagyszabású reformról tudomásunk szerint Csák nem egyeztetett az érintett múzeumigazgatókkal. Utóbbiakat viszont annyiban nem érhette meglepetésként az átszervezés, hogy decemberben Demeter Szilárd az Országos Közgyűjtemények Szövetségének is az elnöke lett – igaz, ez a megbízatás szokás szerint csak egyetlen évre szól. Kérdéseinkre a múzeumigazgatók egyébként nem válaszoltak, így nem tudjuk, mennyiben módosítja majd a munkakörüket a holdingszerű működés.
Bár azt maga Demeter is bevallotta, hogy nem képes „rendbe tenni” a Nemzeti Múzeumot – ő nem szakember, történész, régész, csak „valaki, aki szerelemmel szereti a Magyar Nemzeti Múzeumot a jelenlegi állapotában” –, március 6-án munkába állt igazgatóként. Váratlan volt a kinevezése, mivel korábban úgy nyilatkozott, visszavonta a pályázatát. Később beismerte, hogy „dezinformációs taktikaként” hintették el a visszalépését – ez egy politikailag izgalmasabb kifejezés arról, hogy hazudott a dologról. Jó kérdés, hogy kinevezésével az olvasófotelben töltött munkanapjának lőttek-e, hiszen csúcsmúzeumot vezet, tagja a Nemzeti Kulturális Tanácsnak, könnyűzenei stratégiákon töri a fejét, és akármilyen ügyesen döcög a Petőfi Kulturális Ügynökség, akad dolog azzal is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
