Interjú

„Haja szála sem görbült”

Karsai László történész a Sulyok-ügyről és a két háború közötti magyar szélsőjobbról

Belpol

Sulyok Tamás államfő megszépített történetet mesélt szélsőjobbos édesapjáról, mely legendáról először Karsai László a hvg.hu-n közölt cikkében bizonyította be, hogy az minden alapot nélkülöz. A történésszel emellett a keresztény középosztályról és a háború utáni népbíróságokról is beszélgettünk.

 

Magyar Narancs: Hogyan talált rá a témára?

Karsai László: A Klubrádióból hívtak fel, miután a Telex előszedte Sulyok Tamás 2023. augusztusi interjúját. A Klubrádiónak azt mondtam, hogy az interjúban előadott történetet életszerűtlennek tartom. Másnap egy újságíró ismerősömön keresztül megkaptam a Fejérmegyei Naplóban megjelent – az Arcanumon nem található – 1944. júniusi cikket, amelyet Sulyok László, az elnök édesapja írt. Mellékelték Glatz Ferenc 1970-es tanulmányát is, amely Hóman Bálintnak a székesfehérvári szélsőjobboldali elemekkel folytatott küzdelméről szólt, és a szerző ebben idézi Sulyok Lászlónak, a Baky László és gróf Pálffy Fidél vezette Magyar Nemzetiszocialista Párt Fejér megyei vezetőjének Zászlóbontás című programadó cikkét.

MN: Sulyok Lászlónak a német megszállás alatt egy szélsőjobboldali székesfehérvári lapban publikált cikke nem csupán azt a kérdést veti fel, mennyire volt erős a náci fertőzöttség a keresztény középosztályban, de úgy tűnik, ehhez egyfajta világtörténelmi vakság is járult. Sokan 1945 májusáig hittek a végső győzelemben?

KL: Az egyik leghíresebb példa a képzett katonatiszt Szálasié, aki 1945 márciusában egy egész komoly hadászati tervet dolgozott ki arra, hogy déli irányból hogyan kell áttörni a szovjet védővonalat. Elég idézni a kortárs Márai Sándort, aki a Naplójában a következőket írja: „Hideg május, didergek a napfényben, az emberekkel nincs mit beszélni, mint ahogy részeggel vagy őrültekkel nem lehet vitatkozni. A magyar középosztály megőrült és berúgott a zsidókérdéstől. Az oroszok Kőrösmezőnél, az angolok és amerikaiak Pest fölött, és ez a társadalom eszelősen és tajtékozva nem akar, nem tud másról beszélni, csak a zsidókról.” Nekem az az érzésem, hogy ez talán egy lehetséges magyarázat Sulyok László tetteire, aki a Szálasiéktól is jobbra álló picike pártba belépett, ott elvállalta a Fejér megyei megyevezetői posztot, és publikált egy ilyen penetránsan antiszemita, nácibarát, a német megszállást és a megszállókat dicsőítő, felszabadulásról beszélő cikket: ő is megőrült és berúgott a zsidókérdéstől. Szomorúnak tartom, hogy Sulyok Tamás államelnök március 8-án megjelent nyilatkozatában még mindig megpróbálja védeni az édesapját. Ha teljesen ártatlan lett volna mindabban, amivel vádolták, ha szociális érzékenységű és filoszemita érzelmektől áthatott ember lett volna, akkor ezt nyilván mindenki tudta volna róla 1944-ben Székesfehérváron, és akkor semmi oka nem lett volna elmenekülni, elbújni, elrejtőzni – ahogyan az a családi legendáriumban szerepel. Pláne, hogy senki nem is kereste! Sem 1945-ben nem folyt igazán nyomozás utána, sem 1949/50-ben. Nem volt az ügyében népbírósági tárgyalás, ahol három tanú is tanúsíthatta volna, hogy nem Sulyok László írta ezt a cikket. Három embert hallgattak ki a székesfehérvári ÁVH központban, azok közül egy azt mondta, hogy semmit nem tud Sulyokról, a másik két tanú egyöntetűen azt vallotta 1950-ben, hogy összetalálkoztak az utcán 1944. június 17-én vagy az azt követő napok egyikén, és külön-külön megkérdezték tőle, hogy miért írta ezt a cikket. Egyik sem gondolta azt, hogy ezt nem Sulyok László írta. Ki volt az egyetlen, aki azt mondta, hogy nem ő írta? Maga Sulyok László, nevetve! Miért nem kért akkor sajtó-helyreigazítást? Miért nem fenyegetőzött sajtóperrel? Miért bújt el?

MN: Meg aztán a Pálffy–Baky-féle nemzetiszocialista pártban miért egy filoszemitát találtak volna meg megyei vezetőnek?

KL: Igen, vagy azért lépett be, hogy belülről fellazítsa a pártot, de mondjuk ebbe nehezen fér bele, hogy egy egész oldalas tagtoborzó cikket publikált. Még az sem lehetetlen, hogy saját magát nevezte ki, vagy kiküzdötte magának a megyevezetői posztot. Komolyan senki nem kereste emiatt a háború után, és nem is kellett neki bujkálnia, elrejtőznie, hanem a felesége Kiskunfélegyházán élő, nagyon jól be­ágyazott, keresztény nemzeti középosztálybeli családja segítségével letelepedett: alámerült és kibekkelt. Azt biztosan tudjuk, hogy 1957-ben a bányafelszerelést gyártó vállalatnak a jogtanácsosa volt, a haja szála sem görbült, a gyerekeit tudta taníttatni: mindegyikből jogász, ügyvéd lett.

 
Fotó: Sióréti Gábor

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.

Hálók és halászok

Harmincnégy év telt el a rendszerváltás egyik meghatározó mozzanata, a Dunagate-botrány, azaz a Kádár-kor belső elhárításának dekonspirálódása óta. A közvélemény érdeklődése azóta sem lankadt, az izgalom fenntartásáról pedig rendre gondoskodtak az ancien régime állambiztonsági hagyatékát ellentmondásos módon kezelő kormányzatok.

Befejezhetetlen

Az életmű alakulása idején úgy tűnt, hogy Kabai Lóránt (korábban k. kabai lórántként jegyezte munkáit) meglehetősen nagy energiákat összpontosít arra, hogy a versek mögötti ént szét­írja, hogy az alanyiságot az alany erodálásával kérdőjelezze meg, redukálja, satírozza ki.