Legitimációs válság az SZDSZ-ben - Kicsi négerek

  • Miklósi Gábor
  • 2008. február 21.

Belpol

Bizonyosnak tűnik, hogy az SZDSZ tavaly márciusi elnökválasztásakor egyes távol maradt borsodi delegáltak nevében mások szavaztak. A botrányra Kóka János elnöksége vagy még ennél több is rámehet.

Fodor Gábor és Kóka János közel egy évvel ezelőtti versenyét az SZDSZ elnöki székéért a döntetlent hozó első kör után 13 szavazatos többséggel Kóka nyerte (lásd: Kuncze vállán magasban, Magyar Narancs, 2007. március 5.). A Hír TV és a Magyar Nemzet azonban a napokban egy miskolci szabaddemokrata vállalkozó, Köteles Péter vallomásán alapuló történetet hozott nyilvánosságra. Az először azonosíthatatlanul, később névvel és arccal nyilatkozó Köteles szerint T. Asztalos Ildikó, a párt megyei elnöke az elnökválasztáskor arra buzdította a távol maradt küldöttek helyett megjelenő pszeudodelegáltakat, hogy Kókára szavazzanak. Köteles állításaiból egyelőre annyi látszik bizonyítottnak, hogy egyes delegáltak aláírása a tisztújító küldöttgyűlés jelenléti ívein hamis.

Erre utal egyrészt, hogy a Fővárosi Bíróságról a Magyar Nemzet által kikért jelenléti íven szereplő aláírások nem egyeznek a jelöltek kézjegyével, de még inkább az, hogy a hivatalos borsodi delegáltak azóta sem jelezték, hogy mégis ők szavaztak tavaly márciusban. Miként azt Eörsi Mátyás a következő oldalon leírja, a küldöttek helyszíni regisztrációja mindeddig a bizalomra épült, ezért a rendszer a kevésbé ismert delegáltak esetében elvileg kijátszható volt. Bár életszerűtlennek tűnik, hogy egy megyei elnök ne tudna a hozzá tartozó delegáltak távolmaradásáról, Gulyás József, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke a Narancsnak elmondta: a delegáltakat a belépéskor és az egyes szavazások alkalmával külön is regisztrálják, a megyei elnökök (ő maga is az) nem szokták a többtucatnyi helyi delegáltat személyesen is ellenőrizni. Ezt megtenni minden egyes alkalommal lehetetlen is lenne - tette hozzá.

Ha az állapotok egy éve is némileg kaotikusak voltak, nem valószínű, hogy a párt vezetése által felkért Jüttner Csaba Szabolcs megyei elnök hamarosan lefolytatandó vizsgálata 11 hónappal később bármi érdemlegeset kiderít. Ráadásul az SZDSZ mostanáig finoman szólva nem segítette a tények megismerésére irányuló munkát. A párt vezetőségének múlt heti nyilatkozata szerint például a tisztújítás jegyzőkönyveit rég megsemmisítették, ezért azokból már nem igazolhatók Köteles állításai. Ha ez igaz is, az minimálisan elvárható lett volna, hogy a Magyar Nemzet újságíróját megelőzve az SZDSZ kérje ki a Fővárosi Bíróságtól az oda kötelezően leadott jegyzőkönyvek példányait, és maga mutasson rá a gyanús szignókra.

Kóka János lapunknak határozottan kijelentette: "Akinek ehhez az ügyhöz a pártban köze van, annak takarodnia kell." A pártelnök szerint sántít, egyben abszurd a vád logikája, hogy a Fodor Gábor híveként ismert T. Asztalos Ildikó a szavazás pillanataiban a borsodi delegáltak körében őmellette korteskedett volna. A Narancs ellenvetésére, miszerint pluszszavazatokat csak a "fodoristáktól" lehetett szerezni, és ezért pont az lett volna logikátlan, ha valaki a Kóka-párti delegáltak körében mozgósított volna Kóka János mellett, a pártelnök kifejtette: az ügy hátterében egy megyei vita és egy sértett, ezért vádaskodó ember áll, semmi több. A kampány során Kóka Jánost támogató fiatal liberálisok, a "jövő követei" közt is felsorolt Köteles Péter a Narancs információi szerint Kuncze Gábor elnöksége alatt egyszer már megpróbálta átvenni a megyei irányítást T. Asztalos Ildikótól, ám a Köteles szervezte tömeges miskolci beléptetés végül nem sikerült.

Kóka János úgy látja, hogy a csalási ügyet a központilag vezényelt jobboldali "médiagépezet" habosítja, hogy lejárassa a népszavazási kampányban a Fidesszel egyedüliként aktívan szembeszálló liberális pártot. Ugyanakkor, mint mondja,

kész viselni

a következményeket: "Ha a vizsgálat eredménye szükségessé teszi, hogy egy új küldöttgyűlés megerősítse a vezetőség legitimációját, ha ez az a lépés, ami helyreállítja a párt hitelességét, állok elébe."

Ha a vizsgálat érdemi eredmény nélkül zárulna, a krízis a kedélyek lenyugvására hajazó időhúzással és tétlenséggel, vagy pedig az idén amúgy is esedékes alapszabály-alkotó küldöttgyűlés előrehozásával és mandátumának kibővítésével végződhet. Erre Gulyás József szerint leghamarabb április végén, május elején kerülhet sor.

Az ügy egyik kulcsfigurája kétségkívül Fodor Gábor, akinek az eddigi reakcióit az óvatos kivárás jellemezte. Lapinformációk szerint egyáltalán nem biztos, hogy Fodor a botrányt meglovagolva ismét indulna az elnökségért, mivel egyelőre célszerűbb, ha sikeres környezetvédelmi miniszterként építi politikusi imázsát. Szerettük volna megkérdezni, de nem reagált a megkeresésre - ami szintén arra utal, hogy nem kívánja exponálni magát az ügyben. Az elmúlt hétvégén ugyanakkor többtucatnyi, a párthoz lazán vagy sehogy sem kötődő értelmiségi bevonásával beszélgetett, ahol a meghívottak elmondhatták, hogyan vélekednek az SZDSZ-ről, és szerintük mitől lehetne hitelesebb, támogathatóbb a liberális politika. Gulyás a Narancsnak elismerte, hogy a rendezvény nem a pártvezetés égisze alatt, hanem Fodor kezdeményezésére jött létre - ám nem a botrányra reagálva, hiszen már hetek óta szervezték.

Mindenesetre nemcsak a következő választáson, de a kormányzati munkában is nehéz lesz a liberális elvek hiteles képviselete az ügy megnyugtató rendezése nélkül. Ha ugyanis nem sikerül változtatni azon a kínos helyzeten, hogy - még ha nem volt is benne tevőleges szerepük - az SZDSZ vezető tisztviselőinek megválasztása nem tiszta módon történt, csökkenhet a párt kormányzati súlya, és a már amúgy is alacsony népszerűsége a törzsszavazók elbizonytalanodásával kimutathatatlanná válhat.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.