Lesz-e kavicsbánya a Dunakanyar kapujában?

Belpol

A Pilismarótra tervezett sóderbánya miatt egyszer már megbukott a helyi képviselő-testület, ám a nemrég megválasztott polgármester újra leült tárgyalni a vállalkozóval. Több helyi lakos úgy véli, becsapták őket. Az új községvezető állítja, a kampányban nem mondta, hogy elutasítaná a beruházást.

Kedves Olvasónk!

Ez a cikk a Magyar Narancs 2022. november 10-i számában jelent meg. Most ezt az írást ebből a lapszámunkból széles körben, ingyenesen is hozzáférhetővé tesszük.

Részben azért, mert fontosnak tartjuk, hogy minél többen megismerkedjenek a tartalmával, részben pedig azért, hogy megmutassuk, érdemes a Narancsot megvásárolni is, hiszen minden számban hasonlóan érdekes cikkeket találhatnak – és a lap immár digitálisan is előfizethető, cikkei számítógépen, okostelefonon és tableten is olvashatóak.

magyarnarancs.hu-n emellett a továbbiakban sem csak fizetőfal mögötti tartalmakat találnak, így mindig érdemes benézni hozzánk. 

Visszavárjuk!

A szerk.

Úgy érezhetik a pilismarótiak és a Dunakanyarban élők, hogy a közelmúlt eseményei megismétlődhetnek, ugyanis a község májusban megválasztott polgármestere, Hunyadi Balázs a napokban tárgyalásokat folytatott azzal a bányavállalkozóval, aki kavicsot termelne ki a település területén. E szándéka 2020 májusa óta tartja lázban a helyieket, az illetékes kormányhivatalok akkor adtak 25 évre szóló környezetvédelmi engedélyt a váci székhelyű GM-PRO Kft.-nek, és akkor nyilvánították a település Duna-parti, erdős, 122 hektáros területét bányatelekké. Pergel István Csaba akkori polgármester az érintett (részben magán-, részben állami tulajdonú) ingatlanokat kiemelt fejlesztési területté nyilvánította. A tényleges kitermeléshez a képviselő-testületnek módosítania kellett volna a településrendezési tervet, valamint a helyi építési szabályzatot (hész).

Az esetről akkoriban beszámoló Átlátszó.hu szerint a pilismarótiak – noha a képviselő-testület már 2019-ben is tárgyalt az ügy­ről – a 2020. július 16-ra meghirdetett lakossági tájékoztatóig nem sokat tudtak a tervezett bányanyitásról. A helyiek felháborodtak, és a beruházás ellen petíciót indítottak, amelyet pár nap alatt több mint ezren írtak alá (jelenleg 4500 felett jár a szignók száma), sőt helyi népszavazást is kezdeményeztek. A polgármester mégis a bányanyitás mellett foglalt állást; megjegyzendő, hogy a 2019-es önkormányzati választások után az állam megkönnyítette az engedély kiadását a kavics- és sóderbányák nyitására, bővítésére. Pergel István akkor azt mondta az Átlátszónak, hogy a bányától 10 milliós adóbevételre és 4–5 millió forint bérleti díjra számítanak. A polgármester aztán váratlanul lemondott, az irányítást ideiglenesen az alpolgármester vette át.

A lakosság az egyebek mellett várhatóan megnövekedő zaj- és környezeti terhelésre hivatkozva a kormányhivatalhoz fordult, amely visszavonta a vállalkozás környezetvédelmi engedélyét. E döntést azonban megfellebbezték, és a Győri Ítélőtábla 2021 júliusában úgy döntött, hogy az engedély mégis érvényes. A kormányhivatal felülvizsgálatot kért a Kúriánál arra hivatkozva, hogy az alapvető jogok biztosa perbe lépése elmaradt, a legfelsőbb bírói fórum pedig helyt adott az észrevételnek. Újabb fordulat: az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala nem kívánt élni e lehetőséggel, így

jelenleg a GM-PRO Kft. érvényes környezetvédelmi engedéllyel rendelkezik – csakis a pilismaróti képviselő-testület döntésétől függ, hogy megindul-e a kitermelés.

Völnernél is jártak

Pergel István után nem sokkal az alpolgármester és a képviselő-testület is lemondott, azaz a település teljes vezetése belebukott a bányaügybe. Az időközi önkormányzati választást idén májusban tartották, s a polgármesteri posztot Hunyadi Balázs nyerte el.

Hunyadi aztán sokak meglepetésére tárgyalni kezdett a GM-PRO Kft.-vel a bányáról. Az október 18-án tartott megbeszélésről nyílt levélben számolt be. Mint írta, „amennyiben a beruházás megvalósul, kizárólag folyami úton történhet meg a szállítás, településünk épületeit, lakókörnyezetünket nem veszélyeztetheti a megnövekedett teherautó-forgalom”. További feltételekként sorolta, hogy a kitermelés csak a legmodernebb technológiával történhet, csak reggel 6 és 18 óra között, hétvégéken nincs munka; véderdőket kell telepíteni, a negatív hatásokat minimalizálni, és kizárólag a lehetséges üzemi területet zárnák le. „Az eddig látogatott térségek továbbra is a falu lakóinak és a turistáknak szolgálna kikapcsolódási lehetőségekkel.” A polgármester egy neki címzett nyílt levélre is válaszolt: „Egyetlen reggel sem ébredtem olyan gondolattal, hogy sóderbányát szeretnék a környezetemben. A falu iránt vállalt felelősség az, ami az ilyen kérdéseket más megvilágításba helyezi. Olyan perspektívába, ahol a jognak is meghatározó szerepe van. Egyrészt a már aláírt szerződés a vállalkozóval, másrészt nemzetgazdasági stratégiai érdek a kitermelésre vonatkozóan. A gazdasági szempontok szint­úgy meghatározók.”

 
Ahol a part szakad
Forrás: Bányamentes Dunakanyart Facebook-oldal

„A beruházást akadályozza, hogy a területet át kell minősíteni bányaterületté, ehhez kell az önkormányzat jóváhagyása. Azért megy a harc, hogy ez ne történjen meg” – mondja lapunknak Korcsák Mónika, a Dunakanyar Kultúrtáj és Környezetvédelmi Egyesület (Dunakéke) elnöke. Szerinte Hunyadit azért választották meg, mert „többször kijelentette, hogy személy szerint nem szeretne bányát, bányaellenesnek mondta magát”; ezt most is hangoztatja, mégis tárgyal a bányavállalkozóval. A tervezett bánya az üdülőterülettől 30, a falutól pedig nagyjából 400 méterre lenne. Úgy véli, a kitermelés miatt jelentősen megnőne a közúti forgalom, amit a főút melletti házak szenvednének meg. A Dunán haladó uszályok miatti folyamatos hullámzás kihatna az élővilágra, halcsökkenés következhetne be, illetve a nagy forgalomtól a Duna túloldalán élő zebegényieket és szobiakat is állandó zaj zavarná. A bánya ivóvízbázisra települne, ezért a kitermelés az ivóvíz minőségét is befolyásolná, illetve elszívhatná a környékbeli szántóföldektől a talajvizet. (Erről lásd keretes írásunkat.) „Ki kell mondani, hogy »emberek, ez a bánya tönkretesz mindent. Ne csináljuk meg!«” Korcsák Mónika szerint a pilismarótiak közül nagyon sokan nem szeretnék a bányanyitást, de vannak bizonytalanok is.

Egy helyi lakos azt meséli, hogy miután az előző vezetés belebukott a bányaügybe, olyan embert vártak, aki a Duna-parton lakik, értelmiségi, és megérti a problémáikat. Bíztak a földrajz–környezethasználat szakon végzett tanárban, Hunyadi Balázsban. Aki mindenkivel próbált személyesen jó kapcsolatot kiépíteni, és bár nyilvános fórumon nem határolódott el a bányanyitástól, azt az érzést keltette, hogy ő sem akarja. „Tudta, hogy mi hol állunk. Azt mondta, amit hallani akartunk” – állítja beszélgetőtársunk, aki egyébként a politika felső köreiből érkező nyomást nem tapasztalt. „Ha lenne ilyen, akkor már rég megcsinálták volna” – teszi hozzá. A tiltakozók korábban a korrupciós ügyébe belebukott Völner Pál volt esztergomi országgyűlési képviselőnél, igazságügyi államtitkárnál is jártak, aki azonban „nem nagyon foglalkozott a dologgal”. Forrásunk Völner hozzáállásából is azt szűrte le, hogy

a „felsőbb köröket” nem érdekli a pilismaróti bányaügy,

bár vannak a településen, akik lobbiznak a bányanyitás mellett. Pedig „az egész térség, a Dunakanyar mindkét oldala a turisztikai fejlődés irányába halad, amit egyébként a kormány is támogat. Egy bánya ezt tönkretenné, lenullázná”.

Csalódás és felelős magatartás

„Van olyan vélemény Pilismaróton, hogy engem már megvettek. Ezzel gyanúsítanak, de többen támogatnak és jelzik, hogy korrekt és a falu érdekét képviseli az álláspontom” – mondja lapunknak Hunyadi Balázs. A polgármester szülei negyven éve vásároltak telket a településen, ő 1996 óta állandó pilismaróti lakos. A bányaügy 2020-as kirobbanásakor egy nyári napon hozzá is becsengettek a beruházás ellen aláírásokat gyűjtő civilek. „Azt mondtam nekik, hogy mielőtt aláírok bármit is, szeretnék a témában tájékozódni. Ebből is elindult egy pletyka, hogy elzavartam őket, és üvöltöztem velük” – mondja. Miután eldöntötte, elindul az időközi választáson, két fórumot tartott, és a „bányaellenes mozgalmak” egyik rendezvényén is beszélt a programjáról. Beszámolt a beruházással kapcsolatos véleményéről, ami nem egyenlő a bányanyitás kategorikus elutasításával. Bár személy szerint nem szeretne bányát – ezt el is mondta az egyik fórumon: „hiszen ki akarna egy ilyen beruházást ott, ahol él” –, a választási plakátján az szerepelt, hogy a környezetvédelmi, gazdasági és jogi szempontok mérlegelésével, az együttműködés jegyében kompromisszumos megoldást keresne.

 
Hunyadi Balázs

Hunyadi úgy véli, rá mindig is tanáremberként és környezetvédőként tekintettek a községben, ami a kampányban előnyére vált a vetélytársaival szemben. Ám arról, hogy miért érhette egyes pilismaróti lakosokat váratlanul az álláspontja, hogy miért gondolták eleve bányaellenesnek, noha ilyet ő nem állított soha, nem akar találgatni. „Nem a bánya mellett és nem is az ellen, hanem Pilismarótért dolgozom” – állítja. Azt persze ő is érzékeli, hogy sokan csalódtak benne; vannak olyanok is, akik, mint mondja, az utcán dühödten vonják kérdőre, de ezzel polgármesterként együtt kell tudni élni.

Közvetlenül a megnyert időközi után megkereste őt a bányavállalkozó, akivel aztán a Dunakéke egyik tagja, Gyurász Gábor társaságában találkozott. Megkerestük Gyurászt is, aki hangsúlyozza, magánszemélyként vett részt a megbeszélésen, amelyen úgy mutatták be, mint a bányát ellenző közösség egyik tagját. A polgármester ott is elmondta, hogy személy szerint nem szeretne bányát, de nem dönthet erről anélkül, hogy megvizsgálná az érveket. A megbeszélésen nem hangzott el ígéret. A közelmúltban Hunyadi képviselőtársai társaságában is egyeztetett a GM-PRO Kft. vezetőivel, a környezetvédelmi feltételekről tárgyaltak. A polgármester állítja: ha a beruházás visszafordíthatatlan ökológiai következményekkel járna, vagy nem tudnának „többet adni a környezetnek, mint amennyit elvesznek tőle”, akkor semmilyen körülmények között nem támogatja a bányát. Azt belátja, hogy még a legkiválóbb feltételek mellett létrejövő beruházásnak is komoly hatásai lesznek a településre, ezért hangsúlyozza, hogy csak a legmodernebb technológiák alkalmazását tartja elképzelhetőnek. Lapunknak most annyit elárul, hogy a társaság munkacsoport felállítását ígérte, amelyben a Dunakéke is részt vehet.

Arról, hogy mit és mennyit nyerne a bányával a község, Hunyadit hiába faggatjuk: szerinte, amíg nem látni tisztán a környezetvédelmi paramétereket, addig nincs értelme beszélni erről – de vélhetően jóval többről van szó, mint az évi tizenvalahány millió forintról. Ő maga vizsgálja a hatástanulmányt, és kikéri arról korábbi tanárai, professzorai, szakmabeli barátai véleményét is.

Legyen jó mindenkinek

Hunyadi Balázs azzal is tisztában van, hogy

a környező települések lakóit és polgármestereit is zavarni fogja a beruházás, és akár szembe is kerülhet velük.

Ő is úgy véli, „feljebb” még nem téma az ügy, a térség országgyűlési képviselőjével, Erős Gáborral nem beszélt a bányáról. Két év múlva lesz a helyhatósági választás, de nem tart attól, hogy a bányaügy a pozíciójába kerülhet: „Mitől féljek, ha becsületesen végzem a dolgom?” Azt is megosztja lapunkkal, hogy a hatfős képviselő-testületből ketten mereven elzárkóznak a bányanyitástól.

„Titokban nem lehet bányát nyitni” – mondja Molnár Péter, a GM-PRO Kft. ügyvezető igazgatója. A vállalkozó nem számít a 2020-as események ismétlődésére; van egy „ellenző társaság”, az ellenérveket pedig tételesen cáfolni tudja. Csak vízi úton szállítanák a kavicsot, a közúti lehetőséget azért hagyták meg, hogy a helyiek tudjanak majd tőlük vásárolni, a kitermelés dunai élővilágra gyakorolt hatását pedig „százalékosan ki sem lehet fejezni”. Úgy látja, lakossági ellenállás sincs, a felháborodást egyesek mesterségesen generálják, de a cég ezzel együtt is nyitott arra, hogy egyeztessen a civilekkel. Molnár 25 éve foglalkozik bányászattal, a pilismaróti projektet 2017-ben indították, akkor kértek kutatási engedélyt a területre. Egyszerűen csak bement az önkormányzathoz az elképzeléseit ismertetni, a testületi ülésen is meghallgatták, majd a helyi lapban számolt be a projektről a pilismarótiaknak. Rengeteg kutatás, egyeztetés következett; elkészült a környezetvédelmi hatástanulmány, és megkapták a környezetvédelmi engedélyt is. Molnár Péter szerint szerveztek közmeghallgatást is a témában, csakhogy arra a kormányhivatali ügyintézőn kívül más nem ment el. Nehezen élte meg, amikor civil nyomásra az engedélyét visszavonták, de miután mégis megnyerte a pert, azt mondhatta, hogy „a szakhatóságok duplán rágták át magukat a környezetvédelmi szempontokon, hónapokig dolgoztak rajta, nagyítóval néztek át mindent”. Szerinte tudnának mindenki számára megfelelő megoldást találni; a környékbeliek profitálnának a beruházásból, hiszen munkalehetőségeket teremtene, és a helyi beszállítóknak is kedvezne a bánya.

Hunyadi Balázs nem tudja, mikor lesz a következő egyeztetés a bányavállalkozóval – a polgármesternek jelenleg „az első horrorisztikus rezsiszámlák” okoznak fejfájást.

Mit mondanak a szakvélemények?

A 2019-ben készült, több mint 160 oldalas környezeti hatástanulmány szerint – lapunknak volt alkalma áttanulmányozni e dokumentumot – rétegektől függően külfejtéses technológiával, valamint különböző kotrógépekkel végeznék a kitermelést. A több mint 122 hektáron elterülő bánya üzemeltetése évente 125 munkanapon át zajlana, a kitermelés négyötödét (400 ezer tonnát) 250–300 tonnás bárkákkal, uszályokkal a Dunán szállítanák. A „szállítási volument naponta 13–16 vízi járművel lehetne kielégíteni”. A kitermelés ötöde (100 ezer tonna) közúti szállítási igényének maximuma napi 800 tonna lehet, ezt a mennyiséget naponta mintegy 40 darab 7,5–20 tonnás tehergépkocsival, illetve nyerges vontatóval szállítanák el, ami „a 12 órás műszakokban, a bányától a 11 számú út csomópontjáig napi 80, illetve óránként 7 darabos tehergépkocsi-forgalomnak felel meg. A forgalom a 11-es úton aztán két irányba megoszlik. A személyszállítási igények csekélyek, a 7 fő telepen dolgozó és az esetleges látogatói, illetve szolgáltatói hivatásforgalom maximuma napi 12 személygépkocsi és kisteher kategóriájú forgalmat jelent”.

A hatástanulmány az elvégzett vizsgálatokra alapozva megállapította, hogy „a tervezett környezethasználattal járó tevékenység nem okoz majd zajterhelési határérték-túllépést a bányatelek környezetében”, továbbá „a szállítások az érintett utak mentén a jelenlegi közlekedési eredetű zajterhelést nem módosítják kimutatható értékben”. A bánya működtetésével járó rezgéskibocsátás is jelentéktelen, „sem a munkagépek működtetése, sem a szállító járművek közúton történő elhaladása nem érint rezgésre érzékeny épületet, így a rezgéshatások vizsgálata nem indokolt”. A levegőtisztaság-védelemmel kapcsolatban is hasonló megállapításra jutottak, a tanulmány szerint „a bányaüzemi tevékenység, valamint a kapcsolódó anyagszállítással összefüggésben nem kell jelentős környezeti hatásra számítani”. S végül: mivel a kavicsos-homokos rétegekben tározódó talajvíz szintjét alapvetően a Duna vízállása határozza meg, „így a bányaterületen a kotrás következtében kialakuló szabad vízfelület miatti fokozódó párolgás várhatóan nem fog talajvízszint-süllyedést okozni a térségben”.

A környezeti hatástanulmány tehát összességében pozitív megállapításokat tartalmaz. Ám a beruházás várható hatásait a Dunakéke is tövitől hegyire átvizsgálta, s észrevételeit nyilvánosságra hozta a közösségi oldalán. Megállapításaik szerint a kitermelés miatt a pilismaróti házak megrepednek, a por, a zaj állandó lesz a helyiek életében, akik elköltözni sem tudnak majd, mert az ingatlanok értéküket vesztik. Az uszályok okozta intenzív hullámzás miatt a Dunában csökken az ivadék halak száma, a halak tápláléka, felborul az ökológiai egyensúly. Az uszályok zaja messzire elhallatszik, a dízelgáz bűze pedig beteríti a partot, aminek a turizmusra is hatása lesz. A bánya működése az egyre gyakoribb aszályos időben könnyen vízhiányhoz is vezethet a környékbeli településeken, a talajvíz elszennyezése által pedig veszélyezteti az ivóvízkészlet minőségét is.

Mivel alapvetően két álláspont ütközik egymással, megkerestünk az esettől független szakembereket is. A hazai bányászati ágazatot jól ismerő forrásunk szerint a pilismaróti történetben alapvetően személyi ellentétek domborulnak ki – de olyan nincs, hogy a kitermelés nem okoz környezeti terhelést. Érthető, hogy egyes lakosokat, akik hozzászoktak addigi életmódjukhoz, zavarhatja majd a változás, de jelen esetben nem csak az egyéni érdekek dominálnak; „kompromisszumot kell kötni”, mert az ásványkincsek kifogyóban vannak. Megkérdeztünk egy igazságügyi szakértőt is, aki több bányanyitással kapcsolatos környezetvédelmi hatástanulmány kidolgozásában vett részt. Ő úgy véli: sokat segítene, ha ki lehetne kerülni a települést a szállítás során (a 11-es főút, amelyen a közúti szállítás zajlana, lakott területen is áthalad). A több száz méterre zajló kitermelés „elviselhető”, a sóderbányák esetében nem kell robbantani, „csak a munkagépek zajosak” – de az egyeztető tárgyalások fontosak lennének. Egyébként meg a tapasztalatai szerint „az emberek allergiásak a bányákra”, ezért csapja ki a biztosítékot, ha a lakott környezet közelében valósítanak meg ilyen beruházást.

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Neked ajánljuk