Lezárták a svédek a Semjén szarvasvadásza miatti nyomozást

  • narancs.hu
  • 2019. május 22.

Belpol

A nyomozás holtpontra jutott.

Több mint egy éve kezdtek el nyomozni a svéd hatóságok Semjén Zsolt rénszarvasvadászatának ügyében, a noymozást azonban most lezárták - írja a 24.hu.

A portállal a svéd ügyészség közölte: "A svéd rendőrség számos intézkedést hajtott végre az ügyben, köztük több kihallgatást is. Ennek ellenére senkivel szemben nem merült fel bűncselekmény gyanúja. A nyomozás holtpontra jutott."

A nyomozás lopás gyanúja miatt indult: tavaly áprilisban ugyanis egy helyi gazda úgy vélte, hogy az ő tulajdonában álló rénszarvast lőtte ki a miniszterelnök helyettes.

Az információk szerint a svéd hatóságok Magyarországon nem hallgattak ki senkit az ügygel kapcsolatban.

 

Dagad a vadászbotrány, előkerült a Semjén által kilőtt szarvas gazdája, és feljelentést tesz

Felismerték a képeken a füljelzőt. Bár Semjén szerint minden rendben van a luxusvadászataival, a sztorit a svéd média is felkapta. Az Aftonbladet nevű svéd lap csütörtökön közölt cikket a témában. Még aznap jelentkezett náluk egy férfi, aki azt állítja, az övé volt a Semjén által kilőtt rénszarvas, írta meg a 444.hu.

Durrantott párat Svédbe'

Kicsiny (164 oldal, vágott A5-ös formátum), ám annál tartalmasabb kötetben adta közre tavaly év vége felé Semjén Zsolt életbölcsességének, nem túlzás, gyöngyszemeit a Barankovics Alapítvány, a Kereszténydemokrata Néppárt hivatalos pártalapítványa. Az Egymillió című Semjén-breviárium írásainak műfaja elegyes, a szerző alkalmi beszédeiből, napirend előtti országgyűlési felszólalásaiból, mások napirend előtti felszólalásaira adott rövid - ám annál veretesebb!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.