Ahhoz képest, hogy gyakorlatilag március óta naponta jön velem szembe valamilyen formában Magyar Péter, meglepve szembesültem azzal: rendezvényén utoljára március 15-én voltam. Az pedig még nagyon más világ volt: a nemzeti ünnepre zászlóbontó rendezvényként meghirdetett megmozdulást többen előre megmosolyogtuk, hogy „na, megint itt az újabb kiábrándult fideszesekre építő párt”, aztán meglepve láttuk, hogy ha nem is kiábrándult fideszesek, de úgy 25-30 ezer ember elment a ködös koncepciójú megmozdulásra. Azóta Magyar Péter olyasmit csinál a politikában, mint a Puskás Arénát épp háromszor megtöltő Azahriah: a öregebbek nem értik, a fiatalabbak sem mindig értik talán, de érzik, azt pedig csak talgatni lehet, ő maga minek tudja be, hogy teljesen apolitikusnak és persze csőfideszesnek elkönyvelt városokban egy platóról beszélve visz ki ezreket és tízezreket az utcára naptól és napszaktól függetlenül.
A szerda estét például több állomás végén Egerben töltötte, ahol késő délután már a vár előtt Tinódi Lajos Sebestyén szobránál is megjelent, majd onnan estére természetesen a Dobó térre ment, ahol ránézésre megjelent úgy 3000 ember. Eger ráadásul úgy mondható ellenzéki városnak, hogy azért van némi csavar: bár 2019-ben az ellenzéki összefogás színeiben nyert a még radikális Jobbik egyik fontos arcaként is üzemelt Mirkóczki Ádám, ám azóta úgy összeveszett az őt támogató pártokkal, hogy ciklusának a közepén már interjúban is kifejtette, ő nem az ellenzék része, a helyi Fidesz pedig azzal vádolta, hogy megkörnyékezte őket. Hogy Eger mennyire nem balos város, azt főleg a 2018-as eredmények mutatják, amikor Mirkóczki az országgyűlési választáson a Jobbik jelöltjeként ötezer szavazattal kapott ki a fideszes Nyitrai Zsolttól, mögöttük az ellenzék maradék része pár ezer szavazatot tudott összeszedni. Az már tényleg csak apróság, hogy a hivatalos összefogás csak rontotta az ellenzéki eredményeket, hiszen 2022-ben az Egységben Magyarországért színeiben indult Berecz Mátyás háromezer szavazattal kapott kevesebbet, mint Mirkóczki egyedül négy évvel korábban. Megjegyzendő az is, hogy Egerben lett először közéleti tényező a Jobbik egykori elnöke, Sneider Tamás is, igaz, akkor még szkinhedvezérként. (Ez utóbbi vonal látványosan csak egy embernél jelent meg a szerdai demonstráción; neki egy Kárpátia-idézet volt a vállára tetoválva, de persze simán lehet, hogy az is csak a ciki középiskolai ízlés letörölhetetlen mementója volt.)
Magyar Péternek továbbra is az a módszere, hogy helyi témákkal és valamiféle helyismeretet tükröző (hm, valószínűleg hazudó, de ne legyünk rosszindulatúak) dolgokból bontja ki, hogy le kell váltani a Fideszt, össze kell fognia a magyaroknak, békét kell kötni egymással, ilyesmi. Külön megköszönte a jelen lévő, zászlót lobogtató lengyeleknek a részvételt, volt tégláróltéglára, fáklyák, Nagy Ervin, és persze mivel a vár tövében voltunk, közösen elszavalták Dobó István esküjét is a tömeggel. Az elég egyértlemű, hogy ez az ember színpadképes, megtanult úgy beszélni, hogy a végére már én is kerestem a NER falából kiütendő téglákat, miközben azért a nehéz csatáról szóló képek közt kicsit feltűntek az olyan kézzelfogható problémák, amiket röviden korrupció néven lehet összefoglalni.
A legérdekesebb nem is azt figyelni már, mit mond Magyar, bár az mindenképp öröm, hogy az X+10 teljesen érdektelen megszólalóból álló szerencsétlenkedéseket felváltotta végre Magyarországon a közös éneklés műfaja – aki volt már jó hangulatú focimeccsen, az pontosan tudja, mennyit tud ez adni –, hanem az, hogy
mostanra már biztosan született egy politikus, akit valamiért olyan áhítattal figyel országszerte sok-sok ember, mintha a végcél nem mondjuk az adórendszer vagy az áfakulcs megváltoztatása lenne, hanem minimum a Nirvána elérése.
Azt hittem, annál furcsább érzelmi kitörést már nem fogok látni, mint amikor nemrég a budapesti Depeche Mode-koncerten elbőgte magát egy az első sorban ülő középkorú rajongó, miután Dave Gahan elénekelte neki a Happy Birthday-t, de miután Egerben személyesen tapasztaltam, hogy teljesen átlagosnak tűnő középkorú embereknek kifejezetten vágya az, hogy hozzáérhessenek Magyar Péterhez, át kellett értékelnem a dolgokat. Van persze ennek történelme: Orbán Viktor is megkapná ezt még halmozottabban, ha ki merne menni az utcára, de kollégáim beszámolója szerint 2006 környékén még Gyurcsány Ferenc is el tudta érni ezt a szintjét a rocksztárságnak. Még mielőtt elkezdenénk hülyemagyarozni, gyorsan érdemes megjegyezni, hogy valójában a teljes politika a személyközpontúság felé halad persze, de azért mégis csak fura ezt látni közelről úgy, hogy én tényleg maximum a családi kutyánkért tudok ennyire rajongani.
„Szerintem ez az ember most falakat is le tudna dönteni, ilyet még soha nem láttam ellenzékben” – mondta egy középkorú résztvevő hölgy, aki saját bevallása szerint úgy van vele, a jelenlegi rendszerben nem is kell egyetérteni már egy politikussal, csak beállni mögé addig, ameddig nem lehet újra értelmes vitákat folytatni a politikáról. Arra a kérdésemre, hogy ez a minden-mindegy miért nem volt elég 2022-ben az ellenzéki összefogásnak, csak fintorogva válaszolta, hogy „azoknak én sem hittem el, hogy komolyan gondolják”. Egy diákokból álló csoporttal is beszéltem: négyből ketten már jövő héten is szavazhatnak. „Igaz, amit mond és szerintem jól is mondja. Ami nekem még fontosabb, hogy nem ugyanazokat a figurákat kell néznem, akiket gyerekkoromban is láttam a tévében” – utalt ezzel egyikük valószínűleg a parlamenti ellenzékre.
Egy őszhajú férfi azt is töredelmesen bevallotta, hogy egész életében baloldali volt, és ez most sem fog változni, de a 2020-as évek Magyarországán ezek a világnézeti szempontok csak keveset számítanak szavazáskor. „Az már kiderült, hogy a magyarországi baloldali pártok nem tudják ezt a rendszert lebontani, nekem meg már nincs annyi időm, hogy felépítsék magukat” – mondta nevetve, hozzátéve, hogy aggasztónak találja, hogy Magyar Péter pontos terveiről még mindig csak keveset tudni, de a legrosszabb biztosan nem az ő ajánlata, hiszen azt épp most kapjuk a Fideszől.
Nyilván nem reprezentatív, de azért érdemes megjegyezni, hogy nem volt nehéz észrevenni fiatalokat a tömegben. Összehasonlítani sem lehet a Fidesz környékével, hiszen a kormánypárt már hosszú ideje csak biztosan válogatott közönség számára rendez bármit is. De azért az a tippem, hogy a Békemeneten mások lesznek az arányok hétvégén. Ahogy valószínűleg a megszokottól eltérő arányokra számíthatunk június 9-én is, aminek egy előnye biztosan van: legalább történik valami. Szokatlan érzés ez mifelénk.
