„Magyarországon van igény a szélsőjobboldalra, van nyitottság ezekre az eszmékre”

Miért és kinek lehet vonzó alternatíva a Mi Hazánk, mivel tudta megnyerni magának a szélsőjobboldali párt a 6 százaléknyi szavazót az országgyűlési választáson? Változik-e a Fidesz politikája a Mi Hazánk parlamentbe kerülésével? És mi vár a Jobbikra? 

Magyar Narancs: A Medián friss, múlt heti felmérése (az interjú május 19-én jelent meg – a szerk.) szerint jelenleg a Mi Hazánk a legnépszerűbb ellenzéki párt, megelőzi a DK-t és a Momentumot is. Ennek ön szerint mi lehet az oka?

Hunyadi Bulcsú: A felmérést annyiban fenntartással kell kezelni, hogy látszik rajta a győzteshez húzás: ahhoz képest, hogy a választáson 6 százalék szavazott a Mi Hazánkra, a kutatásban a megkérdezettek 8 százaléka mondta azt, hogy rájuk voksolt. De a számok valóban azt mutatják, hogy a Mi Hazánk egy szinten áll az említett ellenzéki pártokkal, vagy egy kicsit talán előrébb is. Ennek szerintem három fő oka van. Az a tény, hogy bejutottak, utólag is legitimálja a pártot, vagyis aki nem mert rájuk szavazni, mert félt, hogy nem kerülnek be, most nyíltan vállalja a támogatását. A bejutásuk nagy érdeklődést generált, amire a párt ügyesen rá is játszott: kijelentették például, hogy annyi bizottsági helyet akarnak ők is, mint a többi ellenzéki párt együtt. Végül pedig: a demokratikus ellenzék romokban hever.

MN: A Mi Hazánk jelentheti most sok embernek az alternatívát az ellenzéki oldalon?

HB: Nem, a Mi Hazánk teljesen más történet. Mindig is azt mondták, hogy ők a harmadik erő a Fidesz és az ellenzék ellenében, egy harmadikutas párt. A közös ellenzéki listánál az volt a vezérlő elv, hogy a demokratikus ellenzéki pártok szavazói Orbán ellen szavaznak, ez egyesíti őket. A Mi Hazánk szavazóinál nem ez van, nekik a témák a fontosak. A párt kommunikációja is abba az irányba mutat, hogy ők inkább voltak és lesznek az ellenzék ellenzéke, mint a kormányé.

MN: Szintén a Medián felméréséből derül ki, hogy a teljes népesség körében Toroczkai László a harmadik legnépszerűbb ellenzéki politikus. Az ő személye mennyire fontos?

HB: Azért nehéz az ellenzékről, mint egy egységes tömbről beszélni, mert ilyen szerintem nincs. Van egy Orbán-ellenes ellenzéki tömb és van a Mi Hazánk – ez két teljesen más világ. A két szavazótábor között az a szakadás, hogy

valakinek az a legfontosabb, hogy ne a Fidesz legyen hatalmon, valakinek pedig az, hogy ne Gyurcsány, és „valódi nemzeti” kormányzás legyen.

A felmérés szerint a demokratikus ellenzéki pártok szavazói nagyon elutasítják Toroczkait; akik miatt mégis a harmadik helyre került, azok a Fidesz-szavazók. Ez nem meglepő, hiszen a Mi Hazánk üzenetei közel vannak a Fideszéhez, illetve inkább fordítva. Ráadásul a Mi Hazánk a kampányban azt hangsúlyozta, hogy egyaránt kritizálják a Fideszt és az ellenzéket. Ugyanakkor 2018-tól az látszik, hogy jórészt a demokratikus ellenzéki pártokat bírálták, ami alól a Covid és a választás előtti időszak a kivétel. A „harmadikutas”, a demokratikus ellenzéki pártokat is kritizáló szereplők érthetően szimpatikusabbak a fideszeseknek. Ezt láttuk korábban több LMP-s politikusnál és most Ungár Péternél is.

 

Fotó: Sióréti Gábor

MN: Februárban a Jelennek adott interjújában azt mondta, hogy a szélsőjobboldal erősödésére számít. Milyen mértékben erősödhet?

HB: Becslésekbe nem bocsátkoznék, inkább tendenciákat és okokat sorolnék.

Azt tudjuk, hogy Magyarországon van igény a szélsőjobboldalra, van nyitottság ezekre az eszmékre.

Azt is tudjuk, hogy amikor a Jobbik virtigli szélsőjobboldali párt volt, akkor a választásokon 17–20 százalékot ért el. Ezzel nem azt mondom, hogy erre esélye van a Mi Hazánknak is, mert most teljesen más a politikai, társadalmi helyzet, mint 2010-ben és 2014-ben; de az benne van a pakliban, hogy tovább erősödnek. Egyszerűen azért, mert van tér a Fidesz bírálatára, és vannak témák, amelyekkel a demokratikus ellenzéki pártok nem vagy nem jól foglalkoznak, ezért erre a helyre a Mi Hazánk be tud nyomulni.

MN: Milyen témákra gondol? Ön szerint mivel foglalkozik majd a Mi Hazánk a parlamentben?

HB: Egyrészt nacionalista és szélsőjobb témákkal, mint a genderkérdés vagy a cigányellenesség; másrészt az erős elit-, EU- és NATO-ellenes vonallal, ideértve a „politikusbűnözést”, azaz a korrupciót is; végül pedig szociális témákkal, mint a kilakoltatások vagy a végrehajtói kamara működése, ami a kampányukban is megjelent. A témák mellett azt is fontos megemlíteni, hogy a Mi Hazánk figyelemfelkeltően és innovatívan politizál, Toroczkai nagyon érti a nyilvánosságot, jól használja azt, a közösségi médiában is otthon van. Ha törli a Facebook az oldalát, létrehoz egy YouTube-csatornát, ahol százezrek nézik meg a félórás vagy még hosszabb videóit. A Covidra is jó ütemérzékkel repültek rá.

MN: Gyakorlatilag erre építették a kampányukat: óriásplakátokon hirdették, hogy leszámolnak a Covid-diktatúrával. Ezzel nyerték meg maguknak az embereket?

HB: Amikor 2018-ban a Mi Hazánk kivált a Jobbikból, előhúzták a párt régi stratégiáját: megállapodást írtak alá szélsőjobboldali szervezetekkel, a cigányellenességet tették meg fő témának, tüntetéseket, vonulásokat tartottak. Ez nem működött túl jól, szerény 1–2 százalékon álltak. Ezért elkezdtek más témákba belemenni, például forgattak egy videót a budapesti parkolásról, amivel nyilvánvalóan a fővárosi jelenlétüket próbálták megerősíteni. De a Covidig nem igazán mentek jól a dolgok. A felmérések viszont azt mutatták, hogy a magyar lakosságban magas az összeesküvés-elméletek hívőinek aránya, ahogy erős az oltások iránti bizalmatlanság is. Volt tehát egy nagy tábor, amelyet az összes párt magára hagyott, és a Mi Hazánk volt az egyetlen komoly, bevett párt, amely foglalkozni kezdett velük. Ennek meg is lett az eredménye:

a Covid volt az az ügy, amelyik egyértelműen katapultálta őket a parlamentbe.

Amikor februárban a kormány eltörölte az összes korlátozást, akkor elbizonytalanodtam a bejutásukkal kapcsolatban, de úgy tűnik, a Fidesz mégsem tudta teljesen kihúzni a Mi Hazánk lába alól a talajt. A lendület kitartott áprilisig, akiket korábban megszólítottak, azokat a választásig meg is tudták tartani.

MN: A genderkérdést a Fidesz a választási kampány témájává is tette, népszavazást tartott róla, a Mi Hazánk mégsem állt bele. Ennek mi lehet az oka?

HB: A Mi Hazánk ezt a témát elengedte, feltehetőleg azért, mert úgy érezték, a Fidesz teljesen elvette tőlük. Ezért arra koncentráltak inkább, amiben egyediek tudtak lenni – ez volt a Covid. Ezzel ráadásul új imázst is adtak maguknak: korábban, ha valaki nem nézett utána, hogy mi ez a párt, talán nem is találkozott a szélsőséges üzeneteikkel. A Telex.hu forgatott egy videót az egyik Mi Hazánk-gyűlésen, az ott nyilatkozók nagy része nem volt korábban Mi Hazánk-szavazó és nem is volt szélsőséges, egyszerűen nem akart kötelező oltást. A Mi Hazánk a Coviddal olyan szavazóközönséget talált, akiknek akár ijesztő is lehetett volna, ha a szélsőséges üzeneteikkel találkoznak, ezért azt az oldalukat kevésbé mutatták. Közben a hagyományos szavazóiknak továbbra is Horthy Miklós-felvonulást tartottak.

MN: Arról vannak adatok, hogy kik a Mi Hazánk szavazói?

HB: Závecz Tibortól kértünk tavaly adatokat többhavi kutatásból és azokat összesítettük, de még így is alacsony a Mi Hazánk-szavazók megkutatott elemszáma. Azt láttuk, hogy demográfiailag nem különösebben specifikusak a szavazói, az viszont elmondható, hogy a pártok közül a leginkább a Mi Hazánk szavazóinál van férfi dominancia. A szavazóik átlagéletkora 44–46 év körüli, inkább alsó- és középosztálybeliek. A támogatóik legnagyobb része kisebb és közepes méretű városokban él, nem Budapesten, nem megyeszékhelyeken, és nem a nagyvárosok agglomerációjában, de nem is a falvakban, amelyeket a Fidesz ural. Április 3-án a Mi Hazánk legjobb eredményeit területileg egy félholdban kapta Nógrád megyétől Bács-Kiskunon át Csongrádig, Budapestet kikerülve. Ez azért érdekes, mert ez a terület nem esik egybe a Jobbik korábbi fő bástyáival.

MN: Pedig a választás utáni gyorselemzésében a Political Capital is kiemelte, hogy a 2022-es választáson az ellenzéki szavazók közül leginkább a Jobbik szavazói tűntek el. Ezek szerint nem csak a Mi Hazánk szívta fel őket?

HB: Magyarországon nincsenek exit pollok, ezért azt sem látjuk, hogy a szavazók egyik választástól a másikig merre mozdulnak. De ha összevetjük a 2018-as és a 2022-es adatokat, az látszik, hogy ahol 2018-ban a Jobbik dominánsabb volt az ellenzéki pártok között, ott most kevesebbet kapott az ellenzéki együttműködés. Vagyis leginkább a volt jobbikos szavazók párologtak el, de hogy hová tűntek, azt nem tudjuk pontosan. Mindenkinek juthatott belőlük, és egy részük otthon is maradhatott.

MN: A Fidesz nyert vagy veszített azzal, hogy a Mi Hazánk bekerült a parlamentbe?

HB: A Fidesz alapvetően azzal nyert, hogy minden korábbinál több szavazatot kapott és az ellenzék teljesen szét van esve, a teljes kilátástalanság és bizonytalanság állapotában van, mert úgy tűnik, mintha elveszítette volna egyetlen fegyverét. Az volt a prekoncepció, hogy az együttműködés az egyetlen út, amivel le lehet váltani a kormányt, és ez nem sikerült. A Mi Hazánk jelen állapotában nem jelent veszélyt a Fideszre, de leginkább azért nem, mert jelenleg semmilyen más erő sem veszélyezteti a Fidesz hatalmát. Ráadásul a Fidesznek begyakorolt stratégiája van arra, hogyan kezelje a jobboldali és szélsőjobboldali kihívóit. A 2000-es évek közepétől megvan az egy a tábor, egy a zászló stratégia, amellyel megpróbálja egyesíteni a Fidesz a jobboldalt, nem hagyva teret másnak. Ez persze nem sikerült teljesen, hiszen a Jobbik anno 17–20 százalékot szerzett, bár hozzá kell tennünk, hogy az sem veszélyeztette a Fidesz hatalmát.

A Fidesz átvesz témákat, üzeneteket, ügyeket a szélsőjobboldaltól, igyekszik kifogni a szelet a vitorlájából.

Ez történt a Jobbikkal is: 2015-től a Fidesz elment radikálisabb irányba, és gyakorlatilag nem maradt tere a Jobbiknak. Ugyanakkor a Mi Hazánk új szereplő, nem egyenlő a Jobbikkal, ezért nem biztos, hogy a bejáratott stratégia elég lesz. Toroczkaiban van több olyan képesség, amelyek az utóbbi négy év Jobbikjában már nem voltak meg, ezért a Mi Hazánk teremthet új helyzetet a Fidesz számára, amire reagálni kell. De ha nem lesznek komoly gazdasági problémák, nem látok bennük sem nagy veszélyt a Fideszre.

MN: A Mi Hazánk miatt várható változás a Fidesz politikájában?

HB: A Fidesz 2015 óta nem nevezhető mainstream konzervatív pártnak, hanem egyre radikálisabb jobboldali populista pártnak. Eddig sem volt igaz, hogy a centrális erőtérben a Fidesz középen állt: a centrális erőtér sokkal inkább matematikai és nem ideológiai közepet jelentett. A Fidesz eddig is átvett a szélsőjobboldaltól témákat, ezután is ezt fogja csinálni. Jó példa erre a Meseország mindenkié ügye, amely Dúró Dórától indult, de nagyon hamar eljutott a miniszterelnökig. Ez a tendencia fog folytatódni.

MN: A Political Capital készített egy tanulmányt a Fidesz és a szélsőjobboldal összefonódásáról, amelyben a kapcsolatukat szimbiotikusnak írják le: a Fidesz átveszi a szélsőségesek témáit, hogy kiszorítsa őket, a szélsőjobboldali szereplők viszont hajtóerőként tekintenek magukra. Vannak azonban olyan értelmezések is, miszerint a Fidesz úgy teszteli a lakosságot, hogy a szélsőjobboldali pártok agendájára tűzött témákat próbálgatja.

HB: Ezzel az értelmezéssel nem értek egyet, ezt nem tesztelésnek gondolom, a Fidesznek nagyon pontos mérései vannak arról, mire hogyan reagál a lakosság. Ha van egy új téma, nagyon gyorsan készítenek közvélemény-kutatásokat, és minden bizonnyal fókuszcsoportos kutatásokat is. Amikor a Mi Hazánk elindult, a Fidesznek egy célja volt: a Jobbik lerombolása. Ezért támogatta őket, segítő kezet nyújtott nekik, hiszen fel tudta használni őket a saját céljaira. Akkoriban tele volt a Mi Hazánkkal az országos és a helyi fideszes média is. Majd jött egy pont, amikor ez megszűnt. Valószínűleg akkor, amikor a Fideszben azt mérték, hogy a Mi Hazánk szavazókat tud elvinni tőlük. A genderkérdés is ilyen téma lehetett. Ezt a folyamatot racionálisan is meg lehet magyarázni:

ha van egy téma, amelyet a szélsőjobboldal felépít és ezáltal fókuszba kerül, a Fidesz lecsap rá.

A Fidesz hatalmának egyik pillére, hogy kontrollálja és dominálja a nyilvánosságot. A Fidesz és a szélsőjobboldal kapcsolatát azzal egészíteném még ki, hogy a témák átvétele mellett személyes kapcsolatok, átfedések is vannak közöttük.

Boldog István ugyan már nem képviselő, de ő például szoros kapcsolatot ápolt a Betyársereggel, ami jól mutatja, hogy a Fideszben bőven ott van a szélsőjobboldali ideológia. Sok más kapcsolatot említhetnénk, a vég­óráit élő Pesti Tv sok műsorvezetője és vendége köthető a szélsőjobboldalhoz, s idesorolható a Vasárnap.hu, meg a fociultrák és a hagyományőrző csoportok. Ezek az arcok egyrészt a témafoglaláshoz kellenek, másrészt azért, hogy a szélsőjobboldali szcénában elfogadhatóvá tegyék a Fideszt. Az utánpótlás szempontjából sem utolsó ez, gondoljunk csak arra, hogy a Fidelitastól milyen akciókra emlékszünk: hozzájuk képest több szélsőjobboldali szervezet jobban meg tudja szólítani a fiatalokat. Erre a know how-ra is szüksége lehet a Fidesznek.

MN: Ebbe a sorba beleillik a Volner János-féle huxit párt is, vagy ő túl kicsi tényező a Fidesznek?

HB: Kicsi tényező, de annál érdekesebb. Lehet azt mondani, hogy Volner kvázi megrendelésre csinálja, amit csinál, azért nevezi át a pártját, hogy megágyazzon az EU-ból kilépés retorikájának. Nem tudom a megoldást, annyira átlátszatlanul működik a rezsim, hogy akár erről is szó lehet, de szerintem erre is van racionálisabb magyarázat. Volner a Jobbikból átment a Mi Hazánkba, majd onnan is kivált, ezzel elveszítette a politikai bázisát. Az a célja, hogy alkupozíciót alakítson ki gyakorlatilag bárkivel, de most leginkább a kormánypárttal. Ez olyan, mint amikor valaki webcímeket foglal le, hogy aztán eladja azokat nagy cégeknek jó pénzért. Volner a huxit párttal lefoglalt egy témát, ami azt is jelenti, hogy erre fog koncentrálni, napirenden akarja tartani, ez pedig akár kihívást is jelenthet a Fidesznek és a Mi Hazánknak, hiszen utóbbinak a huxit korábban szintén fontos témája volt.

MN: Az imént azt mondta, 2015-től kezdve a Fidesz folyamatosan kifogta a szelet a Jobbik vitorlájából, egyre kisebb teret hagyva neki a (szélső)jobboldali politizálásához. Ez indította el a Jobbikot a lejtőn, vagy inkább a párt belső konfliktusaiban kell keresni az okokat?

HB: 2015 után a Fidesz a menekültkérdésben egyre szélsőségesebb pozíciót vett fel. Egy ideig a Jobbik még próbált ebben a kérdésben aktívan politizálni, akciókat és tüntetéseket szervezett, de a Fidesszel nem tudott versenyezni. Ez kényszerpályára tette a Jobbikot, helycserére kényszerült: a Fidesz lett a szélsőségesebb jobboldali párt, a Jobbik pedig bejött középre. Vona Gábor még próbált egyensúlyozni, ezért is lett alelnök Toroczkai, hiszen kellett egy arc, aki a radikálisokat továbbra is megszólítja. A 2018-as választás tanulsága az volt, hogy ez nem működik, Vona ezért átadta másnak a stafétát. Azóta azt látjuk, hogy Jakab Péter beszállt abba a versenybe, hogy ki tud ordenárébb módon Orbán-ellenes lenni, ki a legharsányabb, a legerőszakosabb, a leginkább populista. A baj az, hogy ebből túlkínálat volt, ebben a versenyben nehéz kitűnni, bár Jakabnak azért sikerült.

Viszont a Jobbik leszűkült a parizerpolitizálásra, elvesztette azt a jellegét, amit Vona felépített.

Azt feltételezték, hogy az ellenzék szavazóinak legfőbb attribútuma az Orbán-ellenesség, és a Jobbik szavazóit is ez határozza meg. Ez a választás azt igazolta, ez nem így van.

MN: Stummer János a Jobbikból való kilépésekor azzal vádolta meg a párt vezetését és elsősorban Jakabot, hogy baloldali populizmust művel. Ön szerint mi lehet a párt jövője?

HB: A Jobbik nagyon nehéz helyzetben van, mert nagyon kicsi lett. Az országos hálózat, amelyre nagyon büszkék voltak, amely nagy erőssége volt a pártnak, és valószínűleg az ellenzéki összefogásban is jó alkupozícióként szolgált számukra, erősen megfogyatkozott. Jelenlegi tudá­sunk szerint, ha az ellenzéki oldal választáson akar kormányváltást, akkor nincs más út, mint az összefogás. Ez a korábbi Jobbik-szavazóknak láthatóan nem vonzó alternatíva, a megmaradt szavazóbázis nem elég, és van egy kihívójuk a szélsőjobboldalon, a Mi Hazánk pedig nem engedi, hogy a Jobbik visszatérjen a szélsőségekhez. A Jobbik így harapófogóba került. A helyzetet az sem könnyíti meg, hogy Jakab Péter a saját háza táján egyáltalán nem keresi a vereség okát, sőt a vereség tényét sem ismeri fel. Így nagyon nehéz lesz a pártnak kikecmeregnie ebből a helyzetből.