A Narancs információi szerint december elején Habony Árpád, a miniszterelnök személyes tanácsadója fejéből pattant ki az energiaszolgáltatásokért fizetendő lakossági díjak egységes csökkentésének ötlete. A spin doctor elképzelése rögvest elnyerte Orbán Viktor tetszését, és hamar a kormánypárt legkedvesebb politikai fegyverévé vált. Konfliktusokkal járó és nehézkesen kivitelezhető intézkedésről van szó, ám a legfelső politikai vezetés aligha bánja ezt. Sőt, a jogi tusakodás miatt a rezsicsökkentés egészen a választásokig a kormánypártok domináns kampánytémája maradhat, miközben a kormánynak a parlamenti kétharmad miatt egy percig sem kell tartania attól, hogy alulmarad a küzdelemben. (Azzal jó előre számolni lehetett, hogy a társasági adóval, a közműadóval, a tranzakciós illetékkel, illetve a megnövelt Robin Hood-adóval terhelt szolgáltatók végső elkeseredettségükben a bírósághoz fordulnak a hatósági árak önkényes meghatározása miatt.)
Buci
Fotó: 123RF
A stratégákat nem tántorította el az sem, hogy az első - továbbra sem cáfolt információink szerint a Századvég Alapítvány megbízásából a Kód Piac-, Vélemény- és Médiakutató Kft. által készíttetett - kormányzati mérések szerint a lakosság egyelőre nem érzékeli számottevően a január 1. óta hatályos intézkedések kedvező hatásait. Ez inkább csak további lépésekre sarkallta őket: ha lehet hinni Lázár János Miniszterelnökséget vezető államtitkár ígéretének, akkor június 1-jével a háztartások víz- és csatornadíja, valamint a szemétszállítás költségei is legkevesebb tíz százalékkal csökkennek, jövő év közepére pedig a lakossági fogyasztók mind az áramért, mind a gázért 30 százalékkal kevesebbet fizetnek majd. Nem csoda, hogy a fideszes képviselők többsége szikrázó szemekkel nyilatkozik a rezsicsökkentésről: elvégre az elmúlt hónapok során kevés olyan újságírói kérdést kaptak, amely hallatán nyugodt szívvel kihúzhatták magukat. A lakossági energiaköltségek hatósági leszorítása ráadásul még illeszkedik is a kormány "szabadságharcos" politikai elgondolásaihoz is.
Méricskélés
Kormánypárti képviselők a rendelet szükségességét a háztartási költségek "elszabadulásával" és a "megélhetési költségek megszaladásával" magyarázzák. E megállapításoknak azonban nemcsak a puszta statisztika, de több ponton az eddigi kormányzati energiapolitika is ellentmond.
Magyarországon nem a fajlagos energiaárak magasak, hanem az azt fedezni hivatott jövedelmek alacsonyak, és valójában emiatt nehéz sokaknak a háztartási költségek kigazdálkodása. Másrészt az ország energiaellátásával kapcsolatban a kardinális kérdés a lakosság földgázhoz való hozzáférésének tényleges ára. Az elmúlt harminc év hálózatfejlesztéseinek eredményeként Magyarország ma Európa egyik legjobban kiépített földgázhálózatával rendelkezik; a háztartások majdnem négyötöde használ gázt fűtéshez és egyéb háztartási tevékenységekhez. (Villamos áram a háztartások közel 98 százalékában van, míg a távhőszolgáltatások a háztartások nagyjából 15-16 százalékát érintik.) Ám mivel az ország földgázigényének csupán 20-25 százalékát vagyunk képesek belföldön megtermelni, kiszolgáltatottak vagyunk a kőolaj jegyzésárának és az orosz gázexportcéggel kötött hosszú távú szerződéseknek. A kőolaj reálértéke az elmúlt húsz évben legalább a négyszeresére emelkedett, a mindenkori kormányok pedig rendre különböző - döntően normatív - támogatásokkal igyekeztek kordában tartani a lakosság fűtésterheit. A kiszolgáltatottság ilyen szintje persze ijesztő, de áldás is. Februárban például a bolgár Bojko Boriszov kormánya lemondani kényszerült, miután százezrek tüntettek a nagyobb városokban az elszabadult fűtésköltségek miatt. Bulgáriában az infrastruktúra fejletlensége miatt szinte ismeretlen fogalom a háztartási földgáz, ezért a lakosság jelentős része árammal fűt, ami viszont rendkívül drága. Noha az árat már tavaly nyáron megemelték, a tömegek csak télen szembesültek azzal, hogy az áramszámla elviszi a fizetésük akár felét is. Hiába kerül Bulgáriában a villamos energia feleannyiba, mint nálunk, ott a legkisebb áremelkedésnek is drasztikus következményei lehetnek.
Mint azt a portfolio.hu elemzése kifejti, miközben az elmúlt hat évben másfélszeresére emelkedett a földgáz beszerzési ára, a gázár-támogatások rendszere 2006-tól lassan leépült, a reálkeresetek pedig stagnálni kezdtek. Amíg 2010-ig nagyjából folyamatosan nőtt és - a KSH-adatok szerint - 80 százalék közelébe ért a gázhálózathoz csatlakozott háztartások aránya, mára ez az arány csökkenésnek indult. Egyre többen kapcsolódnak le a hálózatról a növekvő gázár miatt: ma már több mint százezer ilyen háztartás van, ezek többsége feltehetőleg fával fűt. A gázellátás költségei a lakásállomány romló állapota miatt is folyamatosan nőnek. "Az épületgépészeti és szigetelési gondok egyenes következménye a hatékony energiafelhasználás visszaesése. Ez mára annyira súlyossá vált, hogy nem túlzás állítani: ma egy átlagos nyugat-európai háztartást egy magyarhoz képest 30 százalékkal kevesebb energiahordozóból fel lehet fűteni ugyanarra a szintre" - világította meg kérdésünkre a problémát Drucker György, az energiainfo.hu elemzője.
Összességében Európa más országaival összevetve a magyar végfelhasználók által fizetendő ár euróban számolva mégsem számít magasnak - ám vásárlóerő-paritáson számolva az alacsony bérek miatt az utolsók között kullogunk. Hasonló a helyzet az elektromos energia esetében is. Az osztrák energiahivatal, az E-Control GmbH és a finnországi energetikai think-tank, a VaasaETT tavaly októberi közös felmérése - a háztartási energia árösszevetését mutató ún. Household Energy Price Index - szerint egyáltalán nem drága nálunk a villamos energia. Budapesten a fajlagos áramár eddig 17 eurócentbe került kilowattóránként, ami a negyedik legolcsóbb az európai fővárosok között: csak Athénban, Helsinkiben és Párizsban lehet ennél kevesebbért áramhoz jutni. Ezzel szemben az egyik legpatinásabb, a zürichi székhelyű UBS pénzügyi szolgáltató tavalyi kimutatása alapján Magyarországon mindössze 4,6 amerikai dollár az átlagos órabér, ami a harmadik legalacsonyabb az unióban. Így aztán hiába kerül Budapesten fajlagosan ugyanannyiba 100 kilowatt/ óra áram, mint Londonban, a magyar fővárosban ugyanennyi villamos energiáért négyszer annyit kell dolgozni, mint a Temze partján. Nincs miért csodálkozni azon, hogy a nyugat-európai országokban az áramfogyasztás kétszerese a magyar átlagnak.
Lekapcsolás
A második Orbán-kormány az első lépései közt mind a villamos áram, mind a földgázt érintő egyetemes szolgáltatás esetében ármoratórium bevezetéséről döntött. (Hogy mit takar pontosan az egyetemes szolgáltatás fogalma, arról lásd keretes írásunkat.) A piac ezt megsínylette, főként azért, mert az állami tulajdonban lévő Magyar Villamos Művek (MVM) csendben "kivágta" magát az árbefagyasztás negatív hatásai alól - felborítva ezzel az árampiac egyensúlyát.
2010-ben az MVM viszonteladói ára 15,97 forint/kWh volt, ma 17,60 - az MVM ennyiért értékesíti az áramot a szolgáltatóknak. Jelenleg a lakossági áram végösszegéért a fogyasztók 44 forint/kWh-t fizetnek, tehát a nagykereskedelmi ár a végfelhasználóknak kiszámlázott összeg nagyjából 40 százaléka. A végösszeg harmadát ún. rendszerhasználati díjak formájában fizetjük meg, amivel lényegében az elektromos rendszer működtetését, karbantartását fizetjük ki. E tételt az elosztóhálózatokat üzemeltető és fenntartó cégek, valamint az MVM leányvállalata, a hálózati forgalom koordinálásáért felelős hálózattulajdonos, a Mavir Zrt. kapja meg. A végösszeg további mintegy 20 százaléka áfa formájában a költségvetésbe kerül. Az ár e fő számokon kívül tartalmaz néhány kisebb, ám annál jelentékenyebb tételt is. Ide tartozik az ún. kapcsolt termelési díj, a szakzsargonban csak távhőfillérként ismert tétel. 2010 óta az állam - részben a költségvetés helyett - ennek bevezetésével a villanyfogyasztók révén keresztfinanszírozza a zömében önkormányzati kézben lévő távhőszolgáltatások fogyasztóinak támogatását. Ez kb. 1,3 forint/ kWh, vagyis az - állítólag pluszterhektől megóvni kívánt - elektromosenergia-fogyasztók évi uszkve 20 milliárd forinttal támogatják a távhőhasználókat.
A számla része volt sokáig a termelők ártámogatása, az ún. kötelező átvétel díja (KÁT) is. Ez a szintén nagyjából 1,3 forint/kWh teher eddig egyaránt terhelte az egyetemes szolgáltatásra jogosult (röviden: a lakossági), illetve a szabadpiaci (üzleti) alapon szerződő ügyfeleket is. Ha mindent összeadunk, láthatjuk, hogy az egyetemes szolgáltatói árrés már a rezsicsökkentés előtt sem érte el a 3 százalékot.
Bármily fontos is a kormány számára a fogyasztói pénztárcák védelme, a jelek szerint az MVM bukszája egy kicsivel mégis fontosabb. Anonimitást kérő piaci elemzők szerint az áram 2010-ben 15,97 forint/kWh-s szinten lévő lakossági eladási árát különböző körülmények miatt 2011-re akár 50 fillérrel is mérsékelni lehetett volna. Ehhez képest az MVM 2011. február elején 17,17 forint/kWh-ra, 2012 kezdetével pedig 17,60 közelébe emelte az áram árát, miközben az áfa kétszázalékos emelése miatt annak bruttó ára egyébként is emelkedett. Miközben ma az aukciós átlagár 16 forint körül mozog, az MVM eladási ára a lakosság irányába 17,60, ami a Narancs által megkeresett szakértők szerint a paksi atomerőmű, illetve a gáztüzelésű erőművek termékárait figyelembe véve is magas. Tehát az MVM - jóllehet kiemelt politikai cél az energiaköltségek mérséklése - most is legalább 1,5 forint/kWh-val drágábban adja az áramot a lakossági fogyasztóknak, mint tehetné. Ha engedne, akár 20 milliárd forint is maradhatna a rendszerben vagy épp a fogyasztóknál. Szemléltetésképpen: a REKK Energiapiaci Tanácsadó Kft. nemrég publikált kalkulációja szerint - a 2011-es adatokat alapul véve - az árampiacon összesen 27,3 milliárdos kiesést okoz a rezsicsökkentő rendelet.
Az MVM bevételeit ráadásul a most decemberben foganatosított rezsicsökkentő rendelet is csak kevéssé érinti. A 10 százalékos árcsökkenés az árampiacon ugyanis úgy valósul meg, hogy a KÁT lekerül a lakossági fogyasztók számlájáról, így annak teljes összegét mostantól a szabadpiaci ügyfelek - vállalkozások, cégek - fizetik meg. Az érintett cégeknél - pékségektől a feldolgozóüzemekig - ez átlagosan 10-20 százalékos árnövekményként jelentkezik. Ezen túl lényegében harmadolják az egyetemes szolgáltatók árrését. Igaz ugyan, hogy az MVM kötelékéhez tartozó Mavir bevételeit, a rendszerhasználati díjakat is 12-13 százalékkal visszavágják, ám ebből valójában csak annyi következik, hogy kevesebb pénz marad a hálózatok üzemeltetésére és karbantartására. Eközben az állam "áldozatvállalása" leginkább abban merül ki, hogy "hajlandó elfogadni" a kiszámlázott végösszegek csökkenésével keletkező, akár 10 milliárd forintos áfakiesést.
Elszivárgás
A gázpiacon az elmúlt három évben érvényben lévő moratóriumot az összes szereplő megszenvedte - a hazai földgáztermelőtől (a Mol Zrt.-től) kezdve a rendszerüzemeltetőkön át a nagykereskedőig és az egyetemes szolgáltatóig. Az egyetemes szolgáltatások piacán területi alapon osztozkodik négy nagy vállalat: a francia GDF Suez, a német E.ON, az olasz ENI, a német RWE tulajdonában lévő Tigáz, valamint a Fővárosi Önkormányzat és az RWE közös kötelékébe tartozó Főgáz. Mivel e befektetők közül több az infrastruktúra-üzemeltetésben is jelen van, nehéz megítélni, hogy e nemzetközi konszernek összességében mennyire sínylik meg az állami intervenciót. Egy biztos: a lakossági energiafogyasztás sosem volt nyereséges üzletág; ezek a cégek a piaci ügyfeleiknek köszönhetően képesek rentábilisak maradni - már ha képesek. (Becslések szerint csak a gázszolgáltatóknak 40 milliárd, vélhetően soha be nem hajtható lakossági kinnlevősége van, a teljes energiapiac esetében ez a szám közelíti a 80 milliárdot.) A lakossági gázszámla a világpiac által meghatározott nyersanyag árán túl csak hatóságilag és költségalapon szabályozott elemeket tartalmaz, így az infrastruktúra-üzemeltető cégeknek fizetendő rendszerhasználati, illetve a tározócégeknek járó biztonsági készletezési díj nagyságát is a hatóság állapítja meg. Ez annyit tesz, hogy a Magyar Energia Hivatal rövidebb-hosszabb árciklusonként auditálja a költségeket és dönt azok jogosságáról, majd megállapítja a szolgáltató vagy elosztóhálózati cég szolgáltatásának elismert költségeit, illetve fajlagos működésének árát. Az Émász, a Démász, három E.ON hálózati elosztó cég, valamint a később visszalépett Tigáz épp azért fordultak bírósághoz, mert az energiahivatal decemberi, 2013 első negyedévére vonatkozó árait egy december közepén, még a rezsicsökkentés bejelentése, valamint a közműadó és a Robin Hood-adó életbe lépése előtt alkotta meg. Ami értelemszerűen nem vette figyelembe az árrendelet megszületését követően, ám még annak érvénybe lépése előtt ismertté vált pluszköltségeket.
A most bevezetett intézkedéssel annyiban súlyosbodik a helyzet, hogy az elosztócégeknek járó rendszerhasználati díjak átlagosan 10 százalékkal alacsonyabbak lesznek, a készletezési díjat pedig a szolgáltatók nem számlázhatják ki a fogyasztónak - ergo kénytelenek lesznek azt benyelni. Ők fizetik majd a különbözetet is, ami garantálja a végösszeg tízszázalékos csökkenését. Mindezt a kormány - az új fogyasztóvédelmi törvénycsomag elfogadásával - megfejelte azzal, hogy kötelezővé tette az egyetemes szolgáltatás minőségének javítását és fejlesztését, sőt jogszabályba foglaltatta azt is, hogy az ebből keletkezett kiadásokat a szolgáltatók nem számolhatják el.
Eközben Orbán Viktor emlékezetes, az energiacégeket ostorozó parlamenti felszólalásában arról beszélt, hogy a gázcégek között is van, amelyik 2011-ben 5 milliárd forintnál is nagyobb hasznot tett zsebre. Igazat mondott, ilyen például az az E.ON Földgáz Storage Földgáztároló Zrt., amely az említett évben 12 milliárdos adózás utáni eredményt produkált - valószínűleg ezért is vette meg nemrég méregdrágán a magyar állam. Arról azonban a miniszterelnök nem beszélt, hogy míg e vállalatcsoportok a hálózati és tározókapacitásukkal nyereséget termelnek, addig kereskedő-szolgáltató leányvállalataik nemritkán brutális veszteséget halmoznak fel. Jó példa erre a Tigáz, melynek földgázelosztó cége, a Tigáz DSO az opten.hu adatai szerint 2011-ben 1,2 milliárd forint adózott eredményt produkált, miközben a tiszántúli lakosság egyetemes szolgáltatását biztosító cége ugyanezen évben bő 12 milliárdos mínuszt hozott össze. De nem beszélt Orbán Viktor arról sem, hogy ezeket a milliárdos profitokat a cégek sosem a lakossági, hanem kizárólag a szabadpiaci ügyfeleiknek köszönhetően könyvelhetik el - miközben a rezsicsökkentés azon magyar kis- és középvállalkozások terheit növeli, amelyek ezeket a nyereségeket eddig is finanszírozták.
Rövid póráz
A rezsicsökkentő intézkedéssorozat az energiaszolgáltatást teljes egészében alárendeli a kommunikációs és politikai céloknak. Ennek csak egyik része, hogy a kormány úgy csökkenti a lakosság terheit, hogy az minél kevesebb költségvetési forintjába kerüljön - hiszen csökkenthetné akár az energiahordozókat terhelő áfát is. A másik fele az, hogy míg az állam brutális piaci intervenciót valósít meg, addig a rendszerből "kinyert" tízmilliárdok irányítatlanul és igazságtalanul hasznosulnak. A legszegényebb kisfogyasztókkal szemben sokszoros árcsökkentésben részesülnek a legjelentősebb lakossági fogyasztók. A társadalom legfelső ötödének energiafogyasztása közel háromszorosa a legalsó ötödnek: ez az a réteg, amely esetenként több háztartást tart fenn. Ők a leginkább rászorulókhoz képest sokszoros kedvezményben részesülnek, miközben jelentős hányaduk ezt feltehetően észre sem veszi majd. A rezsicsökkentés összességében a fogyasztást serkenti, viszont épp a társadalom legszegényebb, a leszakadás veszélyétől leginkább fenyegetett harmadát segíti a legkevesebbel; azokat, akik egyébként is rákényszerülnek arra, hogy visszafogják a fogyasztásukat. Az ő esetükben tényleg igaz, hogy a keresetük akár 40 százalékát is elviszik a háztartási energiaköltségek. Nem esik szó arról a legkevesebb 100, de egyes becslések szerint több mint 200 ezer háztartásról sem, akik gazdái az előző évek során kénytelenek voltak felmondani a gázszerződéseiket.
A gáz- és villanyár - nem normatív, hanem - szociális vagy rászorultsági alapon történő támogatásának nincs nagyon hagyománya Magyarországon, és semmi jel nem mutat arra, hogy ez épp most változna meg. Ehhez egyebek mellett erős önkormányzatiságra, helyben felhasználható forrásokra lenne szükség - ezzel szemben Magyarország a végletekig centralizált hatósági árszabályozás irányába halad. Hiába van a távhőszolgáltatók többsége önkormányzati tulajdonban, hiába garantálják a távhő megtermelését lokális fűtőerőművek és kazánok, 2011-ben az árképzés jogát egy miniszteri rendelet elvette a helyhatóságoktól. Azóta a távhő árát az egész ország területén az energiahatóság határozza meg. Ez a szemlélet tükröződik a Magyar Közlönyben idén március 27-én megjelent törvényben is, amely az energiahivatal újjáalapításáról; a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) felállításáról rendelkezik. Szövege szerint a MEKH "az állam villamosenergia-, földgáz- és távhőellátással, víziközmű-szolgáltatással, valamint hulladékgazdálkodási közszolgáltatás díjszabályozásának előkészítésével kapcsolatos feladatait ellátó, önálló szabályozó szerv, amely csak jogszabálynak van alárendelve". (A jogszabály a parlament közvetlen felügyelete alá utalja a hivatalt.) A MEKH elnökét a miniszterelnök hét évre nevezi majd ki, egyszer újraválasztható lesz, továbbá rendeletalkotási jogot kap, és indoklás nélkül bármikor visszahívhatja a helyetteseit is. Egy személyben állapítja meg a "villamos energia rendszerhasználati díjakat és alkalmazásuk szabályait; a villamos energiáról szóló törvény szerinti elosztók közötti kiegyenlítő fizetések mértékét, a villamos energia csatlakozási díjakat és alkalmazásuk szabályait (..) a földgáz rendszerhasználati díjakat, a földgázellátásról szóló törvény szerinti (...) valamint a földgáz rendszerhasználati díjak alkalmazásának feltételeit, a földgáz csatlakozási díjakat és alkalmazásuk szabályait".
A MEKH megerősödése egyben a Nyerges Zsolt fémjelezte szolnoki nagyvállalkozó-csoport további erősödését valószínűsíti. Mint arról lapunk is többször beszámolt, a kormányváltás után Nyerges fő bizalmi embere, Baji Csaba lett az MVM vezérigazgatója. Baji is szolnoki, és korábban ő vezette a Nyerges-féle E-OS Energiakereskedő Zrt.-t, amely később a Simicska Lajos tulajdonában lévő Közgép Zrt.-be olvadt be. Információink szerint eldöntött kérdés az is, hogy az újjáalakult energiahivatalt továbbra is Horváth Péter - a Fidesz korábbi szolnoki elnöke - vezeti. Mint arról már hírt adtunk (lásd: Egyensúlyi zavarok, Magyar Narancs, 2011. december 15.), Horváthot a miniszterelnök kifejezetten Nyerges Zsolt szándéka és nyomásgyakorlása eredményeként nevezte ki az energiahivatal élére a kormányváltás után.
Egyetemes szolgáltatásAmióta az összes magyarországi energiaszektorban megvalósult a piac liberalizációja, megkülönböztetünk egyetemes szolgáltatásokra jogosult, illetve szabadpiaci felhasználókat. A lakossági fogyasztók és egy adott kapacitást meg nem haladó vásárolt kapacitással bíró felhasználók többsége jogosult egyetemes szolgáltatásra. A rezsicsökkentés az általuk fizetett díjakat érinti. Erre a szolgáltatási formára a szabadpiacinál szigorúbb formulák vonatkoznak. Amennyiben az ügyfél igényli, a közműszolgáltatók az ellátási területükön belül élő vagy ott tevékeny összes egyetemes szolgáltatásra jogosult fogyasztóval kötelesek szerződést kötni, ráadásul úgy, hogy az árképzésre nincs érdemi ráhatásuk. Az egyetemes szolgáltatások piaca regionálisan tagolt: a szolgáltatást az ország különböző térségeiben különböző szolgáltatócégek végzik. Amíg a Tiszántúlon például a Tigáz látja el a lakossági ügyfelek gázigényeit, addig a dél-magyarországi lakossági áramigényeket kizárólag a Démász szolgálja ki. A hatósági árszabályozás épp azt hivatott biztosítani, hogy a közműszolgáltatók ne élhessenek vissza monopolhelyzetükkel. Az egyetemes szolgáltató köteles ügyfélkapcsolati rendszert kiépíteni, meghatározott szabályok szerint köteles kezelni a díjszámlázással kapcsolatos feladatokat, tározókapacitásokkal garantálni az egyetemes szolgáltatásban részt vevők középtávú energiaellátását. Ezzel szemben a szabadpiaci ügyfelek megválaszthatják, hogy mely szolgáltatóval szerződnek. Így nagyobb kockázat mellett, de - mivel a szolgáltatót nem terheli annyi kötöttség, és nagyobb a szabadsága a beszerzési és a kereskedelmi tevékenység során - akár olcsóbban juthatnak energiához. Az adatok szerint az egyetemes szolgáltatás ritkán termel nyereséget a szolgáltatóknak; a rezsicsökkentés bevezetésével vélhetően e tevékenység még több veszteséget termel majd. A piaci szereplők többnyire a szabadpiacon megszerzett haszonból igyekeznek pótolni az egyetemes szolgáltatások miatt keletkező veszteségeiket. |
