Másodjára átment a Tisza Párt cégvezetői pályázatokról szóló javaslata

  • narancs.hu
  • 2025. február 7.

Belpol

Előbb bojkottálták a Fővárosi Közgyűlés ülését, végül átírták az előterjesztést.

A Fővárosi Önkormányzat Tulajdonosi Bizottsága elfogadta a Tisza Párt előterjesztését, miszerint nyílt pályázaton válasszák meg a fővárosi cégek (a BKK, a BKV, a Budapesti Közművek, a Vagyonkezelő és a Budapest Gyógyfürdői és Hévízei Zrt.) vezetőit – írja a 444.hu.

A kiválasztásban a Tulajdonosi és a Városüzemeltetési bizottság tagjai vesznek részt, de az előterjesztő Orbán Árpád befogadta azt a módosító javaslatot, hogy a szakszervezetek is kapjanak beleszólást a döntésbe. Nem ment át ezzel szemben a Kétfarkú Kutya Párt arról szóló módosítója, hogy ne csak kettő, hanem mind a négy állandó bizottság vegyen részt a kiválasztásban.

A pályázatokat február közepén írhatják ki, a kiválasztott jelölteket Karácsony Gergely főpolgármester terjesztheti majd a Fővárosi Közgyűlés elé, amely szavaz róluk.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a tiszás javaslat elsőre nem ment át, mert a főjegyzőnek és a legtöbb pártnak komoly jogi aggályai voltak. Magyar Péter „mutyit” emlegetett, a Tisza Párt képviselői pedig bojkottálták a közgyűlés januári ülésének nagy részét. Karácsony Gergely szerint félreértésről volt szó, és ezt a Tisza Párt elnökének is elmondta. A kifogásokat figyelembe véve a tulajdonosi bizottság tiszás elnöke, Orbán Árpád végül átírta a javaslatot, amivel így a főjegyzőnek már csak apróbb problémái voltak, ám ezeket is sikerült orvosolni.

Magyar Péter a bizottsági ülést követően „újabb sikerről” posztolt. Megfogalmazása szerint pártja „hosszas vitát követően végre elérte, hogy nyílt és objektív pályázatok kerüljenek kiírásra a nagy budapesti cégek vezetői pozícióira.” A Tisza Párt elnöke hozzátette: „A korábbi hatalmi elit képviselői minden trükköt bevetettek a valódi változás ellen és az eddigi mutyik fenntartásáért, de végül győzött a budapestiek akarata.”

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.