Amikor az ember elkezd játszani a SimCityvel, azt gondolja, nem nagy ügy, csak utakat kell építeni, azok mellé meg házakat. Ahogy nőnek a házak és épülnek az utak, úgy jönnek az igények és feladatok: hőerőmű, vízközmű, parkok, kórház, tűzoltóság, rendőrség, majd iskola, egyetem, könyvtár, stadion. Mindezeket be kell illeszteni a meglévő környezetbe, hiszen a házak már ott vannak, tehát idomulni, igazodni kell a történelmi és az új városrészekhez egyaránt. Aztán ez vagy egyszerű lesz, vagy bonyolult. Ha a városunk már nagyra nő, és azt látjuk, hogy a hőközpont és a szemétégető a terjeszkedő peremterület szomszédságában van, akkor átfogó fejlesztésre van szükség, ugyanígy kell eljárni a korszerűtlen gyárak felszámolásával.
Barnamezős beruházással területet kell felszabadítani, mert új területet szerezni egyre nehezebb és egyre drágább. Ez az, ami talán legjobban hasonlít ahhoz, amit a valóságban várostervezésnek gondolunk. A korszerűtlen, elhagyott épületek, a funkciót vesztett infrastruktúra helyett olyan megoldásokat kell találni, ami egyrészt kielégíti a lakosság igényeit, másrészt illeszkedik a környezethez, harmadrészt ki lehet fizetni.
Pontosan ilyen fejlesztés lenne Rákosrendező, amit az arab befektető elengedett, az állam nem tehetett mást, kénytelen lesz eladni a fővárosnak a területet. Nem egyedülálló siker ez, hiszen bár Belgrád megnyerte a beruházást, Zágráb azonban nem kért belőle, és más városok sem tapsikoltak feltétlenül azért, hogy felhőkarcolókkal zsúfolják tele a telkeiket. Most az a kérdés, mi lesz a következő lépés.
A kiindulás
A kormány már most elkezdte nyomni – Szentkirályi Alexandra hangján legalábbis –, hogy semmi. Szerinte, pontosabban a neve alatt futó Facebook-oldal szerint „Rákosrendező sorsa megpecsételődött”. Ami az arabok számára határtalan lehetőség volt, az Budapest esetében immár csak értéktelen szeméttelep, amit megvett a város 50 milliárd forintért. Ezzel egyben azt sugallva, hogy nem lesz semmi Rákosrendezőn.
Ez a vélemény elég messze van attól, ami a főváros szerint előre vinné Budapest fejlődését, sőt attól is messze van, amit a kormány 2022-ben még támogatott. Az önkormányzat pénteken kisebb konferenciát rendezett arról, mit is lenne érdemes csinálni Rákosrendezővel, azután, hogy megjelent a kormányhatározat a terület eladásáról. A beszélgetés ennek fényében egész jó hangulatban telt. Karácsony Gergely főpolgármester lelkesen beszélt a tervekről, arról, hogy Budapest célja újra kétmilliós várossá válni olyan fejlesztések révén, amelyek megfelelnek a 21. század kihívásainak, azaz egyebek mellett a klímaváltozásnak.
Az azonban kérdéses, mennyire lesz vidám a hangulat, ha elkezdődnek a tárgyalások a kormányzattal és a MÁV-val. Addig ugyanis, amíg nem lesz konszenzus a felek között, aligha fog ott bármi is épülni. És nem arról van szó, hogy ki fogja kifizetni a szemétszállítás díját, pedig abból is van bőven, a számítások szerint nagyjából 176 millió köbméter. Erről már Vitézy Dávid, a Podmaniczky Mozgalom vezetője beszélt. A hulladék java része vasúti melléktermék, használatból kivett talpfa, rohadó kocsik, de egyebek mellett itt rakta le a magyar állam a húsz évvel ezelőtt leégett Budapest Sportcsarnok maradványait is. Emellett van még néhány épület, ami marad, még több, ami megy. De ez csak talicska és csákány kérdése.
Várható befeszülés
Ami igazán nagy feladat, az a vasút rendbe tétele.
A pályaudvaron rendező funkció lényegében már nincs – ezt bővel el tudja látni a Ferencvárosi pályaudvar –, de személyszállítás van, hiszen itt halad át a váci vonal. És amíg a főváros meg nem állapodik a MÁV-val arról, hogy hogyan kell átalakítani a vasúti közlekedést, addig egy kapavágást sem lehet tenni. A cél az lenne, hogy a mostani színvonaltalan szolgáltatás helyett egy kisebb közlekedési csomópont jöjjön létre, ahol áthaladna az elővárosi vasút, de a közlekedést kiszolgálná egyéb kötött pályás infrastruktúra is, vagyis a kisföldalatti és a 3-as villamos is kijönne idáig.
De mit fog erre mondani a kormány? Nyilván azt, hogy egy nagy sz.rt, ám az önkormányzat szerint nem mondhatja ezt. Elvben sem lenne okos dolog ezt mondania, hiszen az államnak is az az érdeke, hogy a fővárosa fejlődjön, ám ezek a szempontok most másodlagosak. A Fővárosi Közgyűlés azzal tett vételi ajánlatot, hogy a kormány teljesíti azt, amit az arab befektetőknek is ígért, vagyis fejlesztésre alkalmassá teszi a területet. Ez a vasúti kapcsolat átalakítását jelenti minimumként. A főváros szerint az állam az adásvétellel szükségszerűen kötelezettséget vállal erre.
Bár úgy tűnik, minden a kormány jószándékán múlik, valójában ez túlmutat Orbán Viktoron és csapatán. Egy ilyen szintű fejlesztés ugyanis több évtizedes projekt, vagyis mindenképpen kormányokon és önkormányzatokon átívelő feladat. Vitézy szerint az is legalább hat év, mire a terület olyan állapotba kerül, hogy bármit is el lehessen kezdeni építeni. Hat év alatt pedig nagyon sok minden történhet. Ha meg két év múlva, mondjuk egy új kormány együttműködésével indul ez a hat év, az is majdnem mindegy. Az új városnegyed felépülése így vagy úgy, de független lesz Magyarország jelenlegi kormányától. A kérdés csak az, hogy a jelenlegi kormány támogatni vagy hátráltatni fogja a munka elkezdését kettő, hat vagy akárhány évvel.
A mi városunk
A kormány nem is olyan régen, 2022-ben, amikor Vitézy Dávid államtitkárként dolgozott, még igen lelkesen viszonyult ezekhez az elképzelésekhez. A Budapesti Fejlesztési Központ elkészítette Rákosrendező területrendezési tervét még azt megelőzően, hogy az arab befektetőkkel elkezdett volna tárgyalni a kormány. Ez is azon tervek közé tartozott, amelyeket Lázár János filctollal lehúzkodott, amikor áramvonalasítani kellett a költségvetést. De nemcsak ez az egy terv készült arról, hogy mit is lehetne csinálni a területtel, ötletek vannak bőven. Az elképzelések között 25 hektáros park, 15 ezer lakás, infrastruktúra, közösségi terek szerepeltek, és a főváros most is valami hasonlóban gondolkodik. A telek a városé maradna, az épületek a befektetőkéi, akik földhasználati díjat fizetnének. Ebből a díjból pedig finanszírozni lehetne, hogy a lakások ötödében olcsóbb legyen a lakhatás költsége.
Karácsony Gergely aranytartaléknak nevezte a Rákosrendezőhöz hasonló barna mezős területeket a városban.
Több ilyen is van, jellemzően felhagyott vagy funkciót vesztett pályaudvarok, rendezők, gyárak. Ezek lassan azért elkezdtek beépülni az elmúlt harminc évben, bár kisebb területen. Jó példa erre például a Graphisoft Park, az Infopark, a Millenáris vagy akár a Duna Plaza és környéke, és rossz példa a Közvágóhíd szörnyű betontengere, ahol egy fűcsomó nem tud kinőni. Ha a város jól kezelné ezeket a területeket, izgalmas terek és lehetőségek jönnének létre néhány évtizeden belül.
Ebben nagy szerepe lenne az államnak is. A most 99 éves hasznosításra kínált budapesti pályaudvarok közül a Nyugatiért ringbe szállt a hatodik kerületi önkormányzat is. Ha felvesszük a rózsaszín szemüveget, és elképzeljük, hogy Rákosrendező Budapesté, a Nyugati pedig a Terézvárosé, akkor a kettőt össze lehetne kötni egy zöld folyosóval. Európában és a világ nagyvárosaiban is felismerték azt, hogy egy park nemcsak lehatárolt terület lehet, így elkezdték a kivett vasúti pályák átalakítani hosszanti irányú parkokká. Ahol lehet futni, sétálni, eljutni A-ból B-be. Ilyen zöld sáv lehetne a Nyugati és Rákosrendező között is. Ilyen funkcióváltást a SimCityben nem lehet csinálni, kérdés, Budapesten lehet-e.
