Matolcsyék alapítványa bizony borozót nyit

  • Böszörményi Jenő
  • 2016. március 2.

Belpol

A jegybanki alapítvány lapunkhoz eljuttatott közleménye szerint tévesek a borozóról szóló információk, az épületben „étterem, kávézó, magyar borokat bemutató szakbolt” kap helyet. Az építési engedély szerint viszont a borozó az borozó.

A Magyar Nemzeti Bank által több mint 60 milliárd forinttal kistafírozott Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány (PADA) borozónyitási terveiről a Budapest Főváros Kormányhivatalától kikért dokumentumok alapján tegnap írtunk először. A PADA lapunkhoz eljuttatott közleménye úgy cáfolja állításainkat, hogy valójában megerősíti azokat. Az alapítvány közleménye „magyar borokat bemutató szakbolt”-ot emleget, az ingatlan tulajdonosa, a projekt beruházója, vagyis maga a jegybanki alapítvány azonban kétségtelenül borozó kialakítására kért és kapott építési engedélyt.

A lapunk által közérdekű adatként kikért hatósági határozatból idézünk szó szerint: „A Pallas Athene Domus Animae Alapítvány építtető […] kérelmére engedélyt adok a Budapest I. Szentháromság u. 2. sz. 6494 hrsz. ingatlanon fekvő műemlék épület […] rendeltetés módosítására (pincében és földszinten borozó, bormúzeum, étterem, bemutatótermek; az emeleti és tetőtéri részben igazgatási és oktatási funkció kialakítása)”.

Az épület rendeltetésének módosítására feltehetően azért volt szükség, mert korábban a szóban forgó épületben, vagyis a régi budai városházában olyan oktatási-kutatási intézmény (a Collegium Budapest) működött, amely sem borozót, sem éttermet, sem borszakboltot nem nyitott az intézmény falai között.

Az alábbiakban teljes terjedelmében nyilvánosságra hozzuk az építési engedélyt. Egyetlen részletet emelünk még ki belőle: a gondos hivatal azt is meghatározta, hogy a borozóban a „szennyes poharak mosogatásához külön pultot kell kialakítani kézmosóval, valamint mosogatógéppel”, valamint „a mosogatómedencék méretét akkorára kell tervezni, melybe az abban mosogatandó legnagyobb méretű edényzet, eszköz is teljesen elmerülhet”.

Szóval nem szakbolt. Borozó.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.