Még mindig nem tudni, mi lesz az Egyenlő Bánásmód Hatóság dolgozóival január 1-től

  • narancs.hu
  • 2020. december 19.

Belpol

Az EBH beolvad az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába, de mi lesz a dolgozókkal?

Egyelőre nincs válasz arra a kérdésre, hogy hány munkatárssal és milyen anyagi körülmények között folytatja munkáját az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalába (AJBH) beolvasztott Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH), írja a Népszava.

November elején mi is megírtuk, hogy megszüntetné az Egyenlő Bánásmód Hatóságot a Fidesz-KDNP és január 1-től az ombudsman látná el a faji, nemi, és egyéb megkülönböztetés elleni jogvédelmet. Vagyis ezt követően az ombudsman lesz jogosult kezelni az eddig a hatósághoz érkező panaszokat, és a panaszosok adatait is, míg az Egyenlő Bánásmód Hatóság nem járhat majd el sem diszkriminációs, sem közbeszerzési ügyekben. December elején az országgyűlés el is fogadta az erre vonatkozó javaslatot.

Bár akkor arról volt szó, hogy a hatóság dolgozóit a javaslat értelmében át kell vennie az Alapvető Jogok Biztosának Hivatalának, december közepén még mindig nagy a bizonytalanság.

A Népszava azt szerette volna megtudni az AJBH-tól, hogy

  • változik-e a megszokott eljárási rend, az ügyfelek – akik panaszukkal az EBH-t keresték volna meg – mikortól és milyen formában fordulhatnak az ombudsmani hivatalhoz?
  • hány munkatársat vesz át az AJBH?
  • az ideihez képest mennyi pénz jut az EBH feladatainak ellátására?
  • Honecz Ágnes, az EBH volt elnöke lesz-e az egyenlő bánásmódért felelős főigazgató, vagy valaki más?
  • adottak-e a fizikai, személyi, pénzügyi és egyéb feltételei annak, hogy az alapvető jogok biztosa az eddigieknek megfelelően eljárjon az egyenlő bánásmód érvényesülését szolgáló ügyekben?

A lapnak küldött tájékoztatás szerint a szóban forgó ügyekben január 1-jétől az ügyfelek a korábban megszokott módokon fordulhatnak majd az alapvető jogok biztosához. Arról azonban, hogy mi lesz az állománnyal, az alapvető jogok biztosa csak január 1-jét követően fogja tájékoztatni a nyilvánosságot.

Figyelmébe ajánljuk

Emlékfénybetörés

Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének nyitójelenetében a főszereplő azon gondolkodik, vajon feltűnne-e bárkinek is, ha egyszer csak összeesne és meghalna. Budapest különböző helyszíneire vizionálja a szituációt: kiterül a Nemzeti Múzeum lépcsőjén, a Blahán, a villamoson, egy zebra közepén, az emberek pedig mennek tovább, mintha mi sem történt volna.

Bácsirománc

Mintha csak időgépben röppennénk vissza a 80-as, 90-es évekbe. Semleges, visszatérő díszletek, élesen bevilágított terek, minden epizód végén fontos leckéket tanuló, mégis ismerősen stagnáló figurák és élőben kacagó közönség.

Nők, tájban

Januško Klaudia (1998) csak tavaly végzett a Képzőművészeti Egyetem festőművész mesterszakán, mégis izmos bibliográfiával, számos egyéni kiállítással és külföldi ösztöndíjjal büszkélkedhet – köztük az éppen csak „csírázó” életmű és a mostani egyéni kiállítás szempontjából a legjelentősebbel, a 2024-es izlandival, ahol az „ökofeminizmus szempontjából vizsgálta a lokális éghajlatváltozás hatásának és az izlandi nők társadalmi helyzetének metszéspontjait”.

Mari a Covidban

A groteszkre vett darabban Kucsera Viktória (Kárpáti Barbara) magyar–történelem szakos tanár a Covid-járvány alatt a színjátszó csoportjával ír drámát a díva életéről.

Itt a norma

Vannak alapvető bizonyosságai a szuverén magyar életnek, az egyik ilyen például az, hogy az anya nő, az apa férfi. A másik meg az, hogy az asszony nem ember. A harmadik, hogy a medve nem játék.