Magyar Narancs: Az eddigi kiadáscsökkentő lépések után milyen mozgástere maradt a kormánynak, ha tartani akarja a kitűzött hiánycélt, de az adóbevételek mégsem érnék el a remélt szintet?
Bajnai Gordon: Az adóbevételeket igyekeztünk eleve konzervatívan, a válsághoz igazítva tervezni, ezért is tárgyaltuk újra az IMF-fel és az Európai Bizottsággal a sarokszámokat. Ezenfelül van egyensúlyi tartalék a költségvetésben, bízom benne, hogy az esetleges többlethiányt ebből tudjuk fedezni.
MN: Ha mégsem, honnan lehet még elvenni?
BG: A Merrill Lynch legutóbbi jelentése is azt mondja, hogy 2010-ben Magyarország világelső lehet a ciklikusan kiigazított költségvetési hiányt tekintve, az nálunk lehet a legalacsonyabb. Régen mondtak ilyet az országról. Egy szint fölött egyébként a kiadáscsökkentés kontraproduktív, mert rövid távon mélyíti a válságot, és hosszú távon sem hoz többletet. Körülbelül ezen a szinten vagyunk, ez persze nem jelenti azt, hogy a jövő évi költségvetés teljesítéséhez ne kellene további, hosszú távon is ható szerkezeti kiigazításokat tenni.
MN: Minek köszönhető az IMF engedékenysége a hiánycéllal kapcsolatban? Az egy százalékkal nagyobb költségvetési hiányt miért nem engedték meg a szerződés megkötésekor, vagy idén, év elején?
BG: Azért nem érzem őket nagyon engedékenynek, hiszen 1300 milliárd forintot, a GDP 5 százalékát takarítjuk meg két év alatt. Ez elképesztően sok, ráadásul már az előző három évben is jelentősen csökkent a hiány. Magyarország szinte minden európai országnál nagyobb kiigazítást hajtott végre, talán csak a balti országokban volt ekkora kényszer. Az IMF azt nézte, hogy a magyar kormány programja valóban hosszú távú megoldást hoz-e. Ha igen, akkor megengedhető az egy százalékkal nagyobb hiány.
MN: Tehát eredetileg nem nagyon bízott abban, hogy a magyar kormány végrehajtja a szükséges reformokat?
BG: Nem ez az oka, hanem hogy tavaly ősszel még senki sem gondolt közel hétszázalékos visszaesésre, sem a világban, sem itthon. Nézzék meg, hogy Szlovákia még az év elején is növekedésről beszélt, az első negyedévben mégis ugyanannyit esett a GDP, mint nálunk. A balti államokban vagy Romániában szintén. Magyarország talán legelőször értette meg tavaly októberben, hogy nagyobb lehet a válság a várakozásoknál. Ezért is ment a Gyurcsány-kormány az elsők között az IMF-hez.
MN: Meg kényszerből, hiszen az ország adósságállományának finanszírozásához messze nem volt elég a devizatartalék.
BG: De legalább megértettük a kényszerhelyzetet, és gyorsan cselekedtünk. Sokáig kullogtunk az események mögött, de a mostani lépésekkel már nemcsak a nemzetközi válság hatásait kezeljük, hanem Magyarország tartós szerkezeti válságát is feloldjuk. Az országot új növekedési pályára állítjuk, ami a válság után már erősebb pozíciót jelenthet a gazdaság számára. Ezt írja a Merrill Lynch, ha olvasták a riportot.
MN: Mely változtatásokat minősít szerkezetinek?
BG: Az új kormány három hét alatt elfogadtatott a parlamenttel egy komplett parametrikus nyugdíjreformot. Ez azt jelenti, hogy a következő 30-40 évre fenntarthatóvá tettük a nyugdíjrendszert. Ennek aktivitásnövelő, azaz növekedésösztönző szerepe is van. A 2012 után elkezdődő korhatáremelés ugyanis a képzett munkaerő gyakran panaszolt hiányára ad választ, hiszen három évvel tovább maradnak a munkaerőpiacon a képzettek. A gyes futamidejének csökkentésével az európai rekorder anyasági támogatási időt csökkentjük, a fiatal kisgyermekes anyák hamarabb térnek vissza a munkaerőpiacra. Ennek sok mellékhatása van, ezért kapcsolódik hozzá például a bölcsődefejlesztési program, és a közigazgatásban kötelező lesz a munkába visszatérőknek egy évig biztosítani a részmunkaidős foglalkoztatást. Nagyon fontos a szociális rendszer és az adórendszer átalakítása is. A munka becsülete kifejezés itt nem politikai giccs, mert kézzelfogható tartalmat tettünk hozzá. Aki legálisan dolgozik, jövőre sokkal több pénzt fog hazavinni, egy átlagbérért dolgozó másfél havi fizetéssel többet. A segélyből elérhető jövedelem egyre inkább elválik a munkával elérhető jövedelemtől, tehát egyre jobban megéri dolgozni. Az olyan programok, mint az Út a munkához, lehetőséget teremtenek visszatérni a munkaerőpiacra. És akkor még csak a három legfontosabbról beszéltem.
MN: Régóta sürgetett, fontos változások történtek, de az említett területeken a mindig sokkal bonyolultabb, hosszú távú átalakításokat is el kell egyszer kezdeni. Ehhez képest mintha nem foglalkozna az apparátus a részletes munkával. Erre már nincsen energiája a válságkezelő kormánynak?
BG: Miből gondolja ezt? Ezek önmagukban mély, strukturális átalakítások.
MN: A gyes lerövidítése több tízezer olyan anyát fog érinteni, akinek nincs hova visszatérnie dolgozni. A közfoglalkoztatás sem jelent visszatérést az elsődleges munkaerőpiacra. A közhiedelemmel ellentétben a roma férfiak általában dolgoznak, csak éppen feketén vagy részmunkaidőben. Most attól rettegnek, hogy ehelyett majd behívja őket az önkormányzat füvet nyírni.
BG: Munkaerő iránti keresletet tartósan a magánszektor tud generálni. Az adóátalakítás miatt jövőre 400 milliárd forinttal több marad a vállalkozásoknál. A munkaadói járulék csökkentése és a tételes egészségügyi hozzájárulás eltörlése együtt 7-8 százalékos munkaerőköltség-csökkenést jelent, sokkal jobban megéri majd például alacsonyabb képzettségű munkaerőt foglalkoztatni. Járom az országot, például Csengeren egy varrónőket foglalkoztató cégnél megkérdeztem, ha hoznánk még megrendelést, tudnának-e többet gyártani. Azt mondták, nem nagyon volna munkaerő - az ország legsúlyosabb munkanélküliségű térségében. A havi bruttó 80-100 ezer forintért nem mennek el. Ezért kell kínálati oldalon a segély helyett a munkára ösztönözni, emelni a nettó béreket, és a munkaadónak olcsóbbá tenni a foglalkoztatást. Az Út a munkához programot pedig egyfajta tranzitfoglalkoztatási lehetőségnek tekintem, ezt tovább is kell nyitni a közösség érdekében végzett munkák felé, amit akár magánvállalkozók is végeztethetnek. Persze az volna igazán jó, ha képzést is tudnánk hozzá kapcsolni.
MN: Szükség lesz újabb IMF-hitelre?
BG: Ha a Magyarország iránti bizalom olyan ütemben erősödik, mint az elmúlt hetekben, ha tudjuk tartani a költségvetési hiányt, és nem romlik általában a nemzetközi helyzet, akkor képesek leszünk a piacról finanszírozni magunkat. Amint csak lehet, vissza kell ehhez térni, de egyáltalán nem tartanám tragédiának, ha ősszel a hitel futamidejének, akár összegének kiterjesztéséről kellene az IMF-fel tárgyalni. Hiszen biztonságot, puffert ad Magyarországnak, és ma olcsóbb is a piaci hitelnél.
MN: Honnan tudható, hogy nőtt a bizalom?
BG: Az árfolyam, a kamatok és az állampapír iránti kereslet a legjobb és leggyorsabb visszajelzése annak, hogy van-e bizalom Magyarország iránt. Ezért mondhatom, hogy a programunk eddig sikeresnek tűnik, hiszen a forint árfolyama is erősödött...
MN: Ezt a programnak tulajdonítja?
BG: Részben.
MN: Mekkora részben?
BG: Nehéz megmondani. Mindenképpen javult a nemzetközi környezet is az elmúlt három hónapban, de a magyar forint az öt legnagyobb mértékben erősödött valuta között van a világon, tehát messze nemcsak a régiós hatásról van szó. Ezt mondja az összes nemzetközi kommentár is, és az országkockázatot tükröző CDS kamatszint nagyjából a felére csökkent az elmúlt 90 napban. Nincs érdemi közgazdász, aki szerint nem ilyen jellegű programra lett volna szükség. Lényeges, hogy a bizalom visszaszerzésén és az egyensúly helyreállításán kívül a tartós növekedést is megalapozzuk. Kevesebb szó esik róla, de a kormány ágazati programokat is elfogadott a logisztika, a járműipar területén, most következik a gyógyszeriparra, a biotechnológiára és az informatikára vonatkozó ágazati stratégia. Az is nagyon fontos, hogy a válság rövid távú hatásai ellen védelmet nyújtsunk, mert ha szétesnek a nagy rendszerek, akkor 15-20 évbe telne újra összekalapálni őket. Az első fél évben 56 ezer munkahely megtartásához adtunk támogatást, a lakáshiteleseknek is próbálunk átmeneti garanciákat nyújtani. Igyekszünk védőhálókat felépíteni, és nehogy azt mondják, hogy ez populizmus, mert ez egyszerűen a társadalmi struktúrák védelme!
MN: Mindebből mi újdonság, és mi az, amit a Gyurcsány-kormány alatt dolgoztak ki, csak úgy tűnt, hogy az a kormány nem tudja átverekedni az MSZP-frakción?
BG: Elég nyilvánvaló, és a magukra valamit adó külföldi és hazai közgazdászok régóta egyetértettek abban, hogy mit kell Magyarországnak elvégeznie, de én magam is ilyen lépéseket szorgalmaztam már régóta az előző kormányban, nem egyedüliként. A válság úgy hatott, mint amikor egy félhomályos szobában hirtelen felkapcsolják a villanyt, és az rávilágít az összes repedésre a falon. A válság teremtette meg politikai értelemben a lehetőségét és az elfogadtathatóságát, hogy meg lehessen tenni azokat a lépéseket, amelyeket a politikai elit tíz éve blokkolt a szavazatvesztéstől rettegve. A több forrásból származó sok-sok ésszerű gondolatot megpróbáltuk egy koherens válságkezelő programmá rendezni. Minél gyorsabban, mert válságban a gyorsaság sokszor többet ér, mint a cizelláltság.
MN: Amikor elvállalta, miért bízott abban, hogy azzal a szocialista frakcióval, amelyik három év alatt Gyurcsány szinte összes ötletét kilőtte, ön meg tud szavaztatni egy ilyen programot? Nem lehet, hogy nem a válság kapcsolta fel a lámpát, hanem inkább az előre hozott választás perspektívája?
BG: Olyan helyzet alakult ki, hogy a szocialista párt érdeke és Magyarország talpra állásának, növekedésének érdeke most szorosan összekapcsolódik. Az MSZP bizonyíthatja magáról, hogy olyan hiteles, kormányzóképes erő, amely képes kivezetni az országot a válságból. Akkor tudja a hitelességét visszaállítani, ha egyértelmű a politikában általában csalódott szavazók számára is, hogy az ország érdekét előrébb helyezi, mint akár a saját szervezeti érdekét. Önmagában az, hogy az SZDSZ-szel együtt az MSZP olyan felelős többséget alkot a parlamentben, amely támogatja a válságkezelő programot, azt mutatja, hogy van életképes reflex és felelősség bennük. Ne feledjük, hogy az elmúlt húsz évben többnyire ez a két párt vitte el a nehéz helyzeteket, ők szavazták meg a Bokros-csomagot, a 2006-os kiigazítást és a mostanit is!
MN: Az érdekközösség kitűnő lakmuszpapírja lesz, hogy mi valósul meg a MÁV nagy ívű átalakításából. Erre van már konkrét, később számon kérhető tervezet?
BG: Természetesen vannak elképzelések, de meg kell adni az újonnan kinevezett vezetésnek, hogy a programot ők véglegesítsék és tárják a nyilvánosság elé.
MN: Az új vezető, Andrási Miklós személyére hogyan esett a választás?
BG: A vasútért is felelős közlekedési miniszter javasolta, de egyetemista korom óta személyesen is ismerem. Azt gondolom, hogy neki megvan az a vagyonkezelői és gazdálkodási ismerete, ami segíthet a MÁV rendbetételénél.
MN: Nem volt szempont a fideszes kötődése?
BG: Nem. Természetesen tudom ezt róla, emlékszem, amikor 1988-ban az egyetemről ki akarták őket csapni, hallgatókként próbáltuk védeni őket.
MN: Nem így próbálják a kontinuitást garantálni?
BG: Az a baja az országnak, hogy szekértáborokba vagyunk kényszerítve. Sok rossz döntés születik, ha a hovatartozás alapján próbálunk meg mérlegelni, és nem az alkalmasság alapján. Ha az aktuális erő mindenkit levált, akkor nem lehet ciklusokon átnyúló koncepciókat megvalósítani, pedig az élet nem négy években gondolkodik. A vasút átszervezése nem pártpolitikai kérdés.
MN: Mégis mindig a politika fúrja meg. És lehetnek különböző koncepciók is, ha az egyik ésszerűsíteni akar, adott esetben privatizálni, az a másik oldalon szitokszóként jelenik meg.
BG: A koncepciónk nem privatizációról szól, hanem hogy a közösségi közlekedést hogyan lehet sokkal hatékonyabban megszervezni. Az a probléma, hogy sokszor egy-egy ilyen nagy szervezet önérdeke előbbre kerül az eredeti küldetésénél. Meg kell tartani a mainál jobb minőségű vasúti működést, ebbe sok pénzt invesztálunk uniós forrásból. Másrészt ez a MÁV-on túlmutató ügy, ami érinti a közösségi közlekedés más területeit is.
MN: A hatékonyság növeléséhez, a tiszta viszonyokhoz hogyan jön az, hogy egy törvénymódosítás értelmében kikerült a versenytilalmi szabályozás alól a komplett agrárium és az élelmiszeripar? A Gazdasági Versenyhivatal egy kardinális hatáskörét megkapja az agrárminiszter - a jelenlegi maga is agrár-nagyvállalkozó -, és eldöntheti, kik egyezhetnek meg az árakról.
BG: Általában nagy ellensége vagyok a protekcionizmusnak, válság idején különösen ártalmas lehet, főleg egy kis, nyitott gazdaságnak, mint Magyarország. De egész Európában azt látom, hogy az agrárszféra különleges műfaj, sok országban vannak olyan megállapodások, mint ami nálunk az etikai kódex lett volna. A magyarok sokszor versenyhátrányban vannak másokhoz képest. Egyébként a törvényt négypárti megállapodással fogadta el a parlament, úgy látszik, erős politikai konszenzus van az ügyben.
MN: Mi értelme van - ahogy korábban fogalmazott - bizonyos számokat kőbe vésni, hiszen bármelyik intézkedést egy tollvonással vissza lehet később vonni, hacsak nincs valamilyen nemzetközi kényszer, ami ezt nem engedi.
BG: Azt mondtam, körülbelül egy év kell ahhoz, hogy végigvigyük azt a programot, ami Magyarországot ismét stabil növekedési pályára állítja. Gyorsan, határozottan és nagyokat kell lépnünk, mert ez jobb alternatíva az ország számára, mint egy elhúzódó, ígérgető kampány, ami megbénítja a cselekvést. Ha nincs stabil politikai támogatás a program mögött, akkor természetesen jobb az előre hozott választás. Időben a vállalt munka egynegyedén vagyunk túl. Tartalmában pedig azon a szakaszon, ami megüzente a forint árfolyamáról döntő külföldi finanszírozóknak, hogy Magyarország érti a válság üzenetét, képes a korrekcióra. A már megelőlegezett bizalom érzékelhető a forint árfolyamán, ma 400 milliárd forinttal alacsonyabb a lakossági devizahitelek állománya, mint három hónappal ezelőtt volt. Ezt a törékeny, éledező bizalmat akkor lehet stabillá tenni, ha költségvetésbe foglaljuk. Világossá kell tenni - hiszen még az IMF most közzétett jelentésében is megfogalmazódik a kétely -, hogy nem lesz választási költségvetés. Ugyanakkor nagyon veszélyesek Magyarország számára a mindent ellenzők, mindent visszavonni ígérők hangjai. Ma kimondottan azért nem csökkentik egyes hitelminősítők hazánk indokolatlanul kedvezőtlen kockázati besorolását, mert ilyen hangokat hallanak kormányzásra készülő ellenzéki pártoktól. A kormány felelős intézkedéseivel ugyanakkor ma fenntartjuk az IMF és az Európai Bizottság támogatását, és mindenkinek azt üzenjük, hogy Magyarország megerősödve lesz képes kilábalni a válságból. Ezután kell a választásnak jönnie, ami felhatalmazást ad valakinek, hogy menjen tovább ezen az úton. Tartson fegyelmezett költségvetést, és alakítsa át az oktatást, egészségügyet és minden mást, amivel a magyar állampolgárok joggal elégedetlenek.
MN: Az idő egynegyede telt el, és a feladatok nagy részén már túl lenne a Bajnai-kormány? A költségvetés megírásán kívül más szerepet nem is szánnak maguknak - nem kevés ez egy kicsit?
BG: Sokkal több tennivaló van még a költségvetés formába öntésén és elfogadásán túl, mintsem le lehetne tenni a lantot, azt mondva: megcselekedtük, amit kellett. Alapvető átalakítást kell elérni egy év alatt az országban, amire ez az idő még kevés is lehet. Folytatni kell a pazarlóan működő állami szervezetek, rendszerek átalakítását. További jelentős teendőink vannak a közösségi közlekedés, a helyi bürokráciák területén. Amíg ezeket a rendszereket nem tudja az állam ésszerűen, takarékosabban és magasabb színvonalon működtetni, nem fog megállni a lábán az ország.
MN: Ha mindezekben igaza van, és tényleg erre a kormányra volt szükség ahhoz, hogy működésbe lendüljenek a dolgok, és ez sikeres is, akkor miért mondja azt, hogy nem vállalná a miniszterelnök-jelöltséget?
BG: Az elején világossá tettem, hogy nem vagyok politikus a szónak abban az értelmében, hogy a pártpolitikus a hatalom megszerzéséért és megtartásáért küzd. Nincsen ilyen ambícióm, és csak azért vállaltam, mert úgy éreztem, hogy veszélyben van a hazám, a hosszú távú leszakadást és a káoszt kockáztatja. Félő is, hogy gyorsan elfelejtődik az, amikor néhány hónapja a szakadék szélén álltunk, és azért még ma sem távolodtunk el olyan nagyon messze. Óvnék mindenkit a nagy optimizmustól! Nem lesz könnyebb a második fél év, a költségvetés sem lesz fáklyásmenet, gazdasági növekedés pedig 2011-től várható. De az a szakasz, amelyik a nagyrészt szakértői mentalitású kormányt indokolja és legitimálja, az lezárulhat egy év alatt. A következő választáson friss felhatalmazással kell majd másnak folytatnia az ország átalakítását. Ezt pártpolitikai alapon kell eldönteni, nekem ilyen ambícióm nincs, nem vagyok pártpolitikus, nem vagyok párttag. És nagyon sok deficitem van már a gyerekeimmel szemben.
MN: Nem lehet, hogy az MSZP nagyon keres valakit, miközben ott van az orra előtt? Ha tényleg úgy van, mint mondja, és az MSZP érdeke, hogy kormányzóképesnek láttassa magát, akkor annak ön lehet a legjobb megtestesítője. Furcsa, hogy egy miniszterelnök nem akar miniszterelnök lenni, ilyennel még nem találkoztunk. Rossz miniszterelnöknek lenni?
BG: Én nem azért lettem miniszterelnök, mert mindenáron az akartam lenni. A legtöbben úgy kerülnek ide, hogy évekig küzdenek érte egy pártban, én erre soha nem törtem. Egy rendkívüli helyzetben vállaltam, inkább felelősségtudatból. Azt gondolom, egy év ebből elég. Ha a következő választásra gondolnék, és nem a következő generációkra, nagyon nagy lenne a kísértés, hogy választási szempontok szerint hozzam meg a döntéseimet. Egészségesebbé teszi a gondolkodásomat meg a kormányom meghatározó szakértőinek a gondolkodását, ha tudják, hogy nem az újraválasztásért dolgoznak, hanem hogy utána is jól érezhessék magukat Magyarországon.
MN: Nem arról van szó, hogy most rövid távon nagyon erős befolyása van az MSZP-frakcióra, de ha további megszorításokat jelentene be, akkor a mostani is elveszne?
BG: Nincs hatalmam az MSZP-frakció fölött. Racionális "szerződést" kötöttünk az MSZP-vel és az SZDSZ-szel arra, hogy támogatják azt a programot, ami segít rendbe tenni az országot, és ezzel a saját hitelességüket is megerősítik. Biztos vagyok benne, hogy ez hosszú távon politikailag meg fog nekik térülni. A józan ész kényszeríti ki a felekből az együttműködést.
MN: Mekkora arányban kellett önnek kompromisszumot kötnie ebben az együttműködésben?
BG: A megkötött kompromisszumoktól helyenként erősebb vagy elfogadhatóbb lett a program.
MN: Mondana pár olyan esetet, amikor markánsan eltért a szocialista frakció és az ön álláspontja, és végül ön engedett?
BG: Nem voltak markáns eltérések. A válságkezelő program alapelemeiben előre megállapodtunk, a további intézkedésekben pedig minden esetben megegyeztünk, jó kompromisszumokat kötve. A vagyonadóhoz képest én például kezdetben egy kiterjedtebb ingatlanadót javasoltam a pénzügyminiszterrel együtt, de fontosnak tartom, hogy a végső változatot a szolidaritás elvét érvényesítve így fogadta el az Országgyűlés. Egyetlen elvtelen kompromisszumot sem kötöttem.
MN: A közelében sem volt?
BG: Eddig minden ügyből úgy jöttünk ki, hogy a lényegi cél nem veszett el. Sőt, a kezdeti eredmények azt mutatják, hogy ezt mások is így gondolják. Mindig az a kérdés a politikában, hogy a kompromisszum megkötésével közelebb kerülünk-e a végső célhoz, vagy éppen távolodunk a lényegtől. És ebben nem szabad hibáznia a szocialista pártnak, a szabaddemokratáknak és nekem sem. Eddig ebben nem hibáztunk.
