Meglepte a román külügyminisztériumot, hogy Orbán beszélt a Tusványos előtti diplomáciai egyeztetésekről

Belpol

"Az ebből az alkalomból tett, nem helyénvaló nyilvános kijelentések nincsenek összhangban a román fél által következetesen szorgalmazott célkitűzéssel".

Nehezményezi a román külügyminisztérium, hogy Orbán Viktor Tusnádfürdőn, a 32. Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor zárónapján mondott beszédében nyilvánosság elé tárta azt a visszafogottságra intő felhívást, amelyet a tárca a magyar miniszterelnök látogatását megelőzően diplomáciai csatornákon keresztül juttatott el hozzá – derült ki a tárca hétfő esti közleményéből.

Eszerint hétfőre bekérették az ügyben Magyarország bukaresti nagykövetét – majd néhány órával később a szlovákiai nagykövetet is –, és arra emlékeztették, hogy

a román fél következetesen azt kérte a Romániába magánlátogatásra érkező magyar tisztségviselőktől: tanúsítsanak visszafogottságot nyilvános kijelentéseikben, beleértve a Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor idei rendezvényeit is.

Mint ismert, Orbán Viktor tusványosi beszédében úgy adta elő a történteket, hogy Románia előzetesen "demarsot" küldött neki, amelyben részletezték, "hogy miről és nem szabad beszélni”. A magyar miniszterelnök ezt követően (természetesen) kommentálta is ezeket a kéréseket. Például ahhoz a ponthoz érve, hogy mellőzze a "nem létező, romániai közigazgatási területi egységek" említését, hozzáfűzte: "elgondolkoztam, hogy mire gondolhatnak. Azt hiszem, hogy Erdélyre és Székelyföldre. De mi sohasem állítottuk, hogy ezek román területi egységek lennének."

A román minisztérium meglepetését fejezte ki, hogy Magyarország miniszterelnöke beszédében a nyilvánosság előtt részletezte a tárca felhívását, amelyet szóbeli diplomáciai csatornákon juttattak el hozzá.

"Az ebből az alkalomból tett, nem helyénvaló nyilvános kijelentések nincsenek összhangban a román fél által következetesen szorgalmazott célkitűzéssel, hogy a felek az építő jellegű, pragmatikus, jószomszédi viszonyt, a két állam együttműködését ösztönözzék" – zárul a román külügyminisztérium közleménye.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.