Megszólalt az érsekség Hodász András zaklatásáról

  • narancs.hu
  • 2023. február 12.

Belpol

A főegyházmegye megállapítja, hogy András atya eddig nem tett bejelentést ez ügyben.

„András atya a héten bejelentette Bíboros úrnak, hogy nem kíván a továbbiakban papi szolgálatot ellátni. Imádkozzunk érte és az egyházmegye híveiért, hogy ez ne rendítse meg hitünket” – ez a két mondat egy ideig olvasható volt az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia szombat este közzétett hírlevelében, amelyet a 444 vett észre.

A portál azt is közli, hogy ez a rész később valami miatt eltűnt a plébánia hírleveléből.

Hodász Andrásról van szó, az egyik legismertebb római katolikus papról, aki saját kérésére betegszabadságon volt tavaly. 

Most azért szerepel a hírekben, mert a Szemlélek blogon közzé tett egy írást arról, jellemzően hogyan reagál az egyházi emberek által elkövetett szexuális visszaélésekkel és az áldozatok sorsával kapcsolatos hírekre a hívő, és elmagyarázza, miért lesz egy áldozat olyan dühös, mint Pető Attila, akit nemrég zaklatás miatt marasztalt el a bíróság.

Hodász András maga is átérezte ezt a dühöt. Amikor baráti társaságban erre a témára terelődött a szó, és közömbösséget tapasztalt, kétségbeesett: „Egyik pillanatról a másikra, magamat is meglepve, elkezdtem artikulátlanul üvölteni, felpattantam az asztaltól, és földhöz vágtam az első dolgot, ami a kezembe akadt. Láttam a rettenetet a másik szemében, hogy most nekimegyek és megütöm, de én csak visszazuhantam a helyemre, és percekig megállíthatatlanul zokogtam. A beszélgetés megszakadt, én pedig rövidesen elköszöntem, és még mindig sírva hazafelé vettem az irányt. A reakcióm nem magyarázható egyszerű véleménykülönbséggel: sokszor vitatkoztam már eddigi pályafutásom során, de még sosem viselkedtem így. A magyarázatot máshol kell keresnünk, mégpedig abban, hogy magam is érintett vagyok: kamaszkoromban több alkalommal, szexuális visszaélést követtek el ellenem is.”

 

A plébános, akit nem csak a katolikusok ismernek és tisztelnek, amellett érvel, hogy bár az egyház az utóbbi időben sokat tett az ilyen visszaélések kivizsgálásáért és megelőzéséért, nagyon fontos, hogy mindenki tisztában legyen, mi játszódik le egy ilyen cselekmény áldozatában. Előbb meglepődik, nem is hiszi el, hogy ez megtörtént, aztán tisztába jön azzal, hogy igenis erőszak érte. Ám amikor ez megtörténik vele, nem tud védekezni, és a haragját sem tudja kifejezni. Haragszik az elkövetőre, saját magára, mert képtelen védekezni, és mindenki másra, aki engedte, hogy ez megtörténjen. Fontos – írta Hodász András –, hogy ezek az emberek ne maradjanak magukra, kapják meg azt a lelki segítséget, együttérzést, amire szükségük van. 

Az írásra reagálva nyilatkozott az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye a kormánymédiának. Ez – mint a 444 újságírója megjegyzi – azért szokatlan, mert a katolikus egyház vezetése a gyerekekkel szemben elkövetett visszaélések ügyében nem nyilvánított véleményt, két esetet kivéve: amikor lehetett tudni, hogy Pető Attila ügyében olyan cikk fog megjelenni, amely rossz fényt vet az érdekségre, és  a kommunikációt egy előzetes nyilatkozattal próbálták formálni. A molesztálási ügyekről a kormánymédia sem írt, ám most a Magyar Nemzet és a Magyar Kurír is közölte az érsekség szűkszavú nyilatkozatát. 

Zsuffa Tünde, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye sajtószóvívője a Magyar Kurírnak azt mondta, hogy a főegyházmegye a sajtóból értesült Hodász András állításáról, hogy kamaszkorában egy pap több alkalommal szexuális visszaélést követett el ellene. „András atya az ügyben nem tett bejelentést. Hodász András betegszabadsága óta is kapcsolatban áll a főegyházmegye munkatársaival” – mondta a szóvivő.

A 444 szerint ezt akár úgy is lehet értelmezni, hogy kétségbe vonják Hodász András állításának igazát.

A portál úgy tudja, a Hodász Andrást egykor molesztáló papot már legalább tíz éve felfüggesztették.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.