Megszólalt Lovasi a Tusványos-ügyben

  • narancs.hu
  • 2019. augusztus 12.

Belpol

„Dudorászunk ahol lehet.”

Jelentős kritikák érték Lovasi Andrást a közelmúltban, amiért felléppett Tusványoson, az erősen kormánypárti rendezvényen, ahol többek között Bayer Zsolt és Orbán Viktor is beszédet mondott. Az esettel kapcsolatban Tamás Gáspár Miklós filozófus, és Hont András publicista is írt egy véleménycikket, amire Lovasi ma adott választ, amit Hontnak címzett.

„TGM cikke egy interjúmban használt jelzős szerkezet («szélsőliberális hörgés») ihlette pamflet, egy szerző-előadó esetében inkább a szerzeményeit vagy például a színpadi tevékenységét szokták kritikával illetni. Ezt egy lekezelő félmondattal letudta a szerző.

Pedig ha jobban utánanéz, milyen dalok hangzottak el Tusványoson, talán jobban megérti részvételünk további motivációit (természetesen a NER-hez dörgölőzésen kívül), - ha kíváncsi lett volna rá. (De nem volt.) Itt küldöm az egyik Tusványoson «dudorászott» dalunkat. Ha nem akarja fárasztani 4 percig velünk magát akkor lehet ennyi is elég: Ma még hadd szóljon nincsen gond/ Csak a kutyák ugrálnak rátok a láncok végén / Ma még nyaljátok egymás seggét / Körbe ott van a piros pont / Belül mindőtök morogva ül a saját részén.

Kevésbé íródott virágnyelven, mint például a «Ha én rózsa volnék», és valószínű kevesebbszer játsszák majd a Fidelitas-gyűléseken, mint a Bródy-dalt a KISZ-táborokban anno, mentségemre szóljon, hogy az egész popműfaj társadalmi mozgósító ereje (is) fájdalmasan megkopott azóta, és mivel nem az Arany-féle velszi bárdok mártírhalála jutott osztályrészemül Tusnádon, hanem életben hagyott ez a ravasz NER, továbbra sincs jobb ötletem, mi a fene lehetne ezen kívül a dolgunk nekünk, énekeseknek.

Úgyhogy dudorászunk ahol lehet, Pécsett, Tusványoson, ahová, ameddig hívnak, mindenhol ugyanazt. Önök meg persze, csak írjanak útmutatásokat nekünk tovább, hová nem megy, kinek nem énekel egy bárd, főleg, ha nem velszi, ha épp kritikának akarják hívni, hát hívják annak. Hogy is mondta a Taxisofőrben a garniszálló portása De Nirónak? «Ha neked ettől áll fel cowboy...»

Tisztelettel: LA

U.i.: Szeretném felhívni a figyelmét a kutya motívum következetes használatára!”

 

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.