Mellékesek – Az alkotmánybírák vagyonnyilatkozatai 1.

  • Böszörményi Jenő
  • 2014. február 28.

Belpol

A magyar ember imád belenézni a más zsebébe, főleg – és ezt speciel nagyon helyesen teszi – a közszereplőkébe. Mit rejt az alkotmánybírói talár?

Január–február fordulóján immár évek óta a politikusok nyilvánosságra hozott vagyonnyilatkozatai tartják lázban a sajtót. Az érdeklődés azonban méltatlanul elkerüli többek között az alkotmánybírák bevallásait. Az Alkotmánybíróság (Ab) tagjainak vagyonnyilatkozatai ugyan már régóta nyilvánosak, de közzétételüket az Ab honlapján csak a 2012. január 1-jével hatályba lépett új alkotmánybírósági törvény rendelte el. (A legfőbb ügyész, az ombudsman és helyetteseik vagyonnyilatkozatairól készült írást lásd e heti lapszámunkban.)

Másod, harmad, negyed

A magyar vagyonnyilatkozat-tételi rendszer abban is újszerű, hogy a magas köztisztséget betöltő személynek az e tisztséggel összefüggésben szerzett jövedelmét nem kell a vagyonnyilatkozatban feltüntetni. Az összeget így a vonatkozó jogszabályokból lehet kihámozni. Az Ab elnökénél ez egyszerű: a köztisztviselői illetményalap 39-szerese (és ezzel megegyezik például a köztársasági elnök és a miniszterelnök díjazásával). Az Ab „mezei” tagjainál azonban már három törvényből összevadászott számítási módszerrel és összeget alapul véve kell kiszámolni, mennyi az annyi. A végeredmény talán meglepő, de az Ab-elnök és -tag illetménye között mindössze 15 ezer forint a különbség: az elnök 1 507 400, a tag 1 492 300 forint díjazásban részesül havonta. (Az alkotmánybírák közül egyedül Salamon László árulta el nyilatkozatában fizetését, pedig mennyivel egyszerűbb lenne, ha a tisztségviselői illetményt összegszerűen is kötelező lenne szerepeltetni.)

Nyilvános ülés 2012 decemberében

Nyilvános ülés 2012 decemberében

Fotó: MTI

Az alkotmánybírák jó része azonban a fizetését kiegészíti másod-, harmadik, sőt negyedik állással is. Ez jogszerű: az alkotmánybíró más kereső foglalkozást ugyan nem folytathat, de a „tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, valamint a jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység” kivétel. Az Ab-törvény összeférhetetlenségre vonatkozó szabályai emellett megengedik, hogy az alkotmánybírák „a tudományos és felsőoktatási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztségeket” is vállaljanak, amennyiben „az az alkotmánybírói feladatok ellátását nem akadályozza”. Más tisztségeket viszont sem az állami, sem a privát szférában nem tölthetnek be.

Az alkotmánybírák többsége él is ezekkel a lehetőségekkel: a 2013-as adatok szerint a tizenöt alkotmánybíró közül tizenketten tanítanak valamely felsőoktatási intézményben, közülük heten vezetői tisztséget is betöltenek. (Közlük a csúcstartó kétségtelenül Pokol Béla, aki egyszerre három egyetemen tanít: az ELTE-n, Szegeden és a budapesti Károlin.) Egy-egy egyetemi, főiskolai oktatói, tanszékvezetői állásért az alkotmánybírák havonta felvett juttatása 140 ezer (Pokol) és 667 ezer (Balogh Elemér) forint között szóródik, de jellemzően félmillió forint körül van. A mellékállást vállaló alkotmánybírák éves jövedelme így nagyjából 23 és 26 millió között van, a mellékállás nélkülieké 18 millió. Oktatói munkájáért a legtöbbet egyébként Pokol Béla viheti haza, aki a három egyetemen összesen 1 125 000 forint járandóságot kap, s mindezt megfejeli még az akadémiai doktori tiszteletdíj havi 110 ezer forintja. Pokol alkotmánybírói megbízatásán felüli mellékeseivel így majdnem megduplázza közel másfél milliós alkotmánybírói tiszteletdíját, éves összjövedelme pedig az alkotmánybírák közül egyedüliként 30 millió forint fölé emelkedik (korábban Bihari Mihálynak jött össze ez a bravúr).

Pokol mellett Bragyova András, Kiss László és Kovács Péter is akadémiai doktor, az MTA-tól mindnyájan tiszteletdíjban részesülnek. Bár az akadémiai doktori tiszteletdíjról szóló kormányrendelet a tiszteletdíj összegét 90 ezer forintban állapítja meg, vagyonnyilatkozataik szerint Kiss és Pokol 110 ezer forintot kapnak havonta. Sem az Alkotmánybíróság, sem az MTA nem tudott választ adni az eltérés okára, az MTA-nál viszont megerősítették, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően 90 ezer forintot utalnak. A tudományos, oktatói stb. tevékenység önmagában nem hoz létre összeférhetetlenséget, a tudományos és oktatói tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó tisztség ellátásának (tanszék- vagy intézetvezető) pedig az a törvényi korlátja, hogy ne akadályozza az alkotmánybírói feladatok ellátását. A jogalkotó egyrészt jónak és fenntartandónak vélte az alkotmánybíráknak a felsőoktatással és a tudományos élettel való szoros kapcsolatát, mert szakmailag segítheti az alkotmánybírói munkát is.

Az Ab főtitkára, Bitskey Botond tájékoztatása szerint a testület működésében soha nem okozott gondot, hogy tagjainak egy része oktatói feladatokat is ellát, az esetleges összeférhetetlenségre vonatkozóan pedig nem készült belső szabályzat vagy irányelv. A testület több mint két évtizedes fennállása alatt nem volt olyan eset, amikor az Ab emiatt összeférhetetlenséget állapított volna meg. Kérdés azonban, jó-e, ha az egész embert kívánó alkotmánybírói megbízatás (vagy Paczolay esetében az Ab-elnöki funkció) az ugyancsak egész embert kívánó vezetői megbízással vagy több oktatói állással párosul? Nem sérül-e az Alkotmánybíróság gyors és hatékony működéséhez, vagy másfelől a magas szintű minőségi felsőoktatáshoz fűződő közérdek? Különösen élesen vetődik fel a kérdés olyan esetekben, amikor a testület elé került ügy bonyolultsága egyébként is elnyújtja az Ab-eljárását, az állampolgárok érdekei viszont a mielőbbi döntést indokolnák. Ha viszont órát kell tartani vagy a tanszék ügyes-bajos dolgait kell intézni, az Ab eljárása még inkább elhúzódhat (és persze fordítva). A közelmúltban a magán-nyugdíjpénztári megtakarítások ügye szolgáltatott erre példát: a bíráknak több mint egy év alatt sem sikerült határozatot hozni – az új alaptörvény hatálybalépése után pedig már késő volt.

Arany ember

Az alkotmánybírák valamennyien rendelkeznek ingatlanérdekeltséggel, általában többel is, különféle eszközökben lévő pénzmegtakarításuk pedig biztonságos tartalék a rosszabb időkre. Egyes bírák ugyanakkor kifejezetten jelzik, hogy vagyonuk házastársi közös vagyonnak számít, illetve hogy az adott vagyonelem vagy éppen tartozás csak felerészben az övék, a vagyonnak tehát nem teljes egészében és nem egyedül ők a birtokosai.

A legvagyonosabb alkotmánybíró Stumpf István, aki amellett, hogy a legjelentősebb ingatlanvagyon (rész)tulajdonosa (családi ház, társasházi lakás, garázs, falusi családi ház, telek, szántó, szőlő, pince), a legjelentősebb – 133 milliós – ingó- és pénzvagyonnal is rendelkezik. Stumpf adatait persze megdobja, hogy a bírák közül egyedüliként nemcsak feltünteti könyv- és festménygyűjteményét, muzeális borkészletét, nagy értékű háztartási eszközeit, de értéküket meg is becsüli. A nagyobb értékű vagyontárgyak között Stumpfon kívül egyébként csak Lévay és Paczolay sorol fel a polgári, értelmiségi világot idéző könyveket, festményeket, ékszereket, bútorokat, szőnyegeket, Szívós pedig egy 19. századi vitrint és egy 19. századi szekrényt említ.

A vagyonnyilatkozatok szerint Stumpf után a második legnagyobb nem ingatlan vagyonnal Bragyova András rendelkezik, aki 2005 óta alkotmánybíró (62,5 millió forint), őt cirka 48 millióval a 2007-ben hivatalba lépett Lévay Miklós követi. A legkisebb pénzmegtakarítással – 3,2 millió forint – a kilencgyermekes Balog Elemér rendelkezik. A bírák megtakarításaikat sokféle eszközben tartják (népszerűek a befektetési jegyek és az életbiztosítások), de például Kiss László 5 millió forintot évek óta befektetési aranyban tart.

Az elmúlt három év vagyonnyilatkozatai alapján 2012-ben igazán jól ment több alkotmánybírónak: Lévay közel 10 millióval, Stumpf 12 millióval, Bragyova és Lenkovics Barnabás 13-13 millióval, Pokol 17 millióval (ehhez az is hozzájárulhatott, hogy egyik ingatlanától megvált), Paczolay és Szívós Mária 21-21 millióval növelte nem ingatlanban lévő vagyonát. Szívós esete különösen érdekes, hiszen 2012-ben úgy sikerült több mint 21 millió forinttal növelnie megtakarításait, hogy bruttó jövedelme nem haladta meg a 19 millió forintot, más vagyontárgyaiban nem volt változás, és vagyonnyilatkozata szerint nincs más kereső a háztartásban. 2013-ban az egy évvel korábbi bravúr senkinek nem jött össze, félretenni kevesebbet sikerült, sőt voltak, akik egyenesen apasztották a vagyont. Lévay közel 8 milliót, Balsai, Bragyova és Stumpf nagyjából 5-5 milliót, mások még kevesebbet tudtak tartalékolni. Paczolay és Pokol megtakarításai pedig annak ellenére csökkentek 7,5 millióval, hogy bruttó jövedelmük 23,7, illetve 32,7 millió forint volt ebben az évben.

*

Helyesbítés

A cikk utolsó bekezdésében tévesen állítottuk, hogy Szívós Mária – 19 milliós éves jövedelme mellett – 21 millió forinttal növelte megtakarításait. A Szívós Mária vagyonnyilatkozatában szereplő 19,9 millió forint értékű balesetbiztosítást tévesen soroltuk a megtakarítások közé. Hasonlóképp tévesen számítottuk Bragyova András 25 milliós életbiztosítását a nem ingatlanban lévő vagyonába. A tévedésért az érintettektől és olvasóinktól elnézést kérünk.

Neked ajánljuk