Méltatlan körülményekre panaszkodnak az átvezényelt mentősök

  • narancs.hu
  • 2024. január 7.

Belpol

AZ Országos Mentőszolgálat cáfol.

Méltatlannak tartják munkakörülményeiket a fővárosba vezényelt vidéki mentősök. Egyikük az RTL-nek azt írta,

nincs lehetőségük meleg étkezésre, és a kórházi közvécékben kell elintézni szükségleteiket.

Azt állította, 15-18 órát dolgoznak és csak 20 perc munkaközi szünetet kapnak. Így hazafele már annyira fáradtak, hogy „félig leengedett ablakkal mennek az autópályán”, vagy a rádiót hangosítják fel, hogy ne aludjanak el. Ez a fajta kimerültség nem csak rájuk, de a betegekre is veszélyt jelent.

A hvg.hu cikke szerint a mentős tapasztalatait többen megerősítették a csatornának. Egyikük azt mondta, ha valaki nem kéri ki a 20 perc szünetet, akkor megállás nélkül dolgozni kell. 12 óra alatt egyszer, 24 órás szolgálatban háromszor kérhető szünet.

A Magyarországi Mentődolgozók Szövetségének elnöke, Lengyel Tibor szerint ennél több pihenőidő jár: 20 perc az alap, de 9 órán túli munkavégzésnél plusz 25 perc jár. Arról is beszélt, méltatlan, hogy a mentősök nem tudnak átöltözni, így a testváladékkal szennyeződött ruhát sem tudják lecserélni, legfeljebb letörölgetik azt. 

Az Országos Mentőszolgálat lényegében cáfolta a panaszokat. Azt közölte, a vidéki mentősök egy-egy meghatározott budapesti mentőállomáson váltanak, ahol „étkezhetnek, használhatják a közösségi tereket, mosdókat”. Hozzátették, az átvezényelt mentősök ugyanannyi pihenőidőt kapnak, mint a fővárosiak.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyos valóságot arról, hogy nem, a nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésen.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.