„Mivel a megyében a fertőző osztály Gyulán van, azt jelölték ki járványkórháznak. Első körben 1172 ágyat szabadítottak fel. Az aktív osztályokról hazaküldték azokat, akiket lehetett, a többieket a krónikus osztályokon próbálták elhelyezni. A Békés Megyei Központi Kórháznak öt tagkórháza van: kettő Gyulán, egy Békéscsabán, egy Mezőhegyesen és egy Szeghalmon. Az utóbbiaknak szintén fel kellett szabadítani valamennyi ágyat a krónikus osztályokról, hogy Gyuláról oda tudják vinni azokat, akiket nem lehet hazaküldeni” – meséli egy, a megyében dolgozó forrásunk. Az április 27-i hivatalos adatok szerint Békés megyében mindössze 14 koronavírus-fertőzött beteg van, ilyen kevés Vas megyében van még. A gyulai Pándy Kálmán Tagkórházban néhány osztály maradt (a fertőző – gyerek és felnőtt egyaránt –, az onkológia és a sugárterápia, a koraszülött intenzív és az invazív kardiológia), a többit kiürítették. „A gyulai sürgősségi osztály csak a Covid-gyanús betegeket fogadja, mindenki mást a békéscsabainak kell, utóbbi ezért tömve van. Közben Gyulán alig van koronavírusos beteg, egy mentős pár napja arról számolt be, hogy tudomása szerint aki volt, az meggyógyult, és hazament. A fertőző osztály sincs tele, nemhogy a kórház többi része.”
Fűnyíróelv
A kórházi ágyak felszabadítása három hete borzolja a kedélyeket. A Népszava április 9-én írta meg, hogy a közfinanszírozott kórházi ágyak 60 százalékát fel kell szabadítani, hogy azokon a koronavírus-fertőzött betegeket tudják ápolni. Nagyjából 68 ezer kórházi ágy van Magyarországon, így ez 39 500 ágy szabaddá tételét jelenti. A kormányzati kommunikáció korántsem volt következetes: először 60 százalékról volt szó, majd 50-ről, Kásler Miklós emberminiszter április 22-én pedig már arról beszélt, hogy mivel tavaly csupán 66 százalékos volt a kórházi ágyak kihasználtsága, így 34 százalék eleve üresen állt. Az elektív (olyan ütemezett diagnosztikai vagy terápiás tevékenység, amely az egészségi állapot kockáztatása nélkül halasztható) beavatkozások elmaradása miatt időközben további 24 százalék felszabadult, vagyis amikor bejelentették a 60 százalékos kiürítést, tulajdonképpen már 58 százalék üresen állt, és csupán 2 százalék (azaz kevesebb mint 1400 ágy) szabaddá tétele volt hátra. Másnap mind Müller Cecília országos tiszti főorvos, mind Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter közölte, hogy az 50 százalékos ágyfelszabadítás sikeres volt. A számok tehát sehogy sem stimmelnek.
Arról, hogy valójában hány ágyat szabadítottak fel, és az elmúlt öt évben milyen volt a kórházi ágyak kihasználtsága, kérdeztük a kórházak fenntartóját (az Állami Egészségügyi Ellátó Központot), az Emberi Erőforrások Minisztériumát és az Operatív Törzset is, de szokásukhoz híven egyik szervezet sem reagált megkeresésünkre. A múlt héten a Népszava a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) adataira hivatkozva azt írta, hogy idén februárban az aktív ágyak (41 147 darab) több mint 71 százaléka, a krónikus ágyak (26 396 darab) több mint 85 százaléka volt kihasználva. Vagyis az aktív ágyak közül majdnem 12 ezer volt üres, a krónikus ágyak közül pedig kevesebb mint 4 ezer. Ez sehogy sem vág össze azzal, amit Kásler miniszter mondott. Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász ráadásul arra is figyelmeztet, hogy az adatokkal csínján kell bánni, mert szakmánként nagyok az eltérések, és az aktív osztályokon a betegeket sokszor hazaengedik hétvégére. Így a magas százalékú átlagos kihasználatlanság abból is adódhat, hogy szombat–vasárnap sokkal kevesebb páciens van ezeken az osztályokon, mint a hétköznapokon. „Aki ezt nem veszi figyelembe az adatok vizsgálatakor, az nem ismeri a kórházak működését” – mondja Dózsa Csaba.
A NEAK adatai egyébként azt mutatják, hogy a tavalyi mutatók hasonlóak az ideiekhez: tavaly februárban az aktív ágyak majdnem 74 százalékos, a krónikusak pedig majdnem 86 százalékos kihasználtsággal működtek. A krónikus ágyakat három részre oszthatjuk: ápolásira, krónikus ellátásira és rehabilitációsra. A legtöbb ágy a harmadikhoz tartozik (a 26 ezerből majdnem 15 ezer), a kihasználtság itt idén februárban majdnem 88 százalékos volt. Az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézet (OORI) igazgatójának, Cserháti Péternek az elbocsátását azzal indokolta Kásler Miklós, hogy nem hajtotta végre időben az intézmény ágyainak felszabadítását, de arról nem beszélt, hogy az intézet milyen kihasználtsággal működött az elmúlt időszakban.
Miért fontosak ezek az adatok? Egyrészt azért, mert az aktív és a krónikus ágyakat nem lehet egy kalap alá venni. Míg egy aktív osztály betegét néhány nap vagy egy hét (nagyobb műtét után maximum két hét) után hazaengedik vagy krónikus osztályra irányítják, addig a krónikus ágyakon hetekig, sőt hónapokig, bizonyos esetekben akár évekig is ápolhatják a betegeket. Így egy aktív osztály, ha nem vesz fel új eseteket, egy-két hét alatt ki tud ürülni, a krónikusnál viszont ez elképzelhetetlen. A krónikus ágyakról nem is tudták hová elhelyezni a betegeket a mostani akciónál, például mert az idősotthonok március elején felvételi stopot hirdettek. Másrészt az aktív osztályokon már februárban megkezdték a műtétek halasztását, ezzel pedig elindult az üresedés, a számok tehát nem a normális működési módot tükrözik – „békeidőben” ennél több beteg fekszik az aktív ágyakon is. A fűnyíróelvszerű, a kétfajta osztály között semmilyen különbséget nem tevő ágyfelszabadítás ezért is hibásnak tűnik.
Békés megyei forrásunk hozzáteszi, az adatok torzíthatnak más miatt is: például a megyében van olyan osztály, amely azért nem tud több pácienst – bár lenne igény rá – fogadni, mert nincs elegendő szakember.
Nem tudatosan
A kórházi ágyak száma minden általunk megkérdezett szakértő szerint túl magas Magyarországon. A megnyirbálásához hosszú ideje senki sem mert hozzákezdeni, az ágyszámcsökkentés (amely esetleg kórházbezárásokhoz is vezethet) rendkívül népszerűtlen intézkedés. Utoljára Molnár Lajos egészségügyi miniszter vágott bele 2007-ben.
Nem valószínű, hogy amikor a kormány bejelentette az ágyak kiürítésének tervét, akkor tudatosan készült egy kórházreformra. Menet közben alakulhatott így, fogalmazott egymástól függetlenül, de nagyjából egybehangzóan több általunk megkérdezett egészségügyi szakértő. Ezt támasztja alá az is, hogy míg Kásler Miklós indoklása szerint minderre azért van szükség, hogy „nálunk ne fordulhasson elő az, ami Olaszországban vagy Svédországban, ahol már pár hét leforgása alatt élet-halál kérdésében kellett dönteni az ottani egészségügyi dolgozóknak, elengedve rengeteg idős állampolgár kezét”, addig Gulyás Gergely a múlt csütörtöki Kormányinfón így magyarázta a történteket: „át kell gondolni, és erre a járványügyi válság is felhívta a figyelmet, az egészségügyi ellátórendszer finanszírozását”, és felesleges olyan kórházi kapacitást fenntartani, amit a betegek száma nem indokol.
„Három szcenárió lehet: vagy van a kormánynak egy olyan számítása, amely ezt az óriási ágyszámigényt vetítette előre; vagy tévedtek; vagy egy egészségügyi reformba akarnak belekezdeni a járványhelyzet kellős közepén. A harmadik lehetőség szerintem nem volt tudatos, de ma már megpróbálják úgy magyarázni, mintha az lett volna” – véli Rékassy Balázs orvos, egészségügyi menedzser. Szerinte egy döntéshozónak két lehetősége van: vagy alábecsüli az így okozott kárt, és akkor megbüntetik a választók; vagy túlbecsüli azt, és akkor „legfeljebb lesz egy lyuk a büdzsében, az ellenzék meg a szemére hányja, hogy miért szórta el a pénzt. De akkor még mindig védekezhet azzal, hogy inkább a súlyosabb helyzetre készült fel.” A járvány jelenlegi fázisa Magyarországon ennyi ágy felszabadítását nem kívánja meg, főleg nem úgy, hogy mindenhonnan elvonnak kapacitásokat.
Egyetért ezzel Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász is, aki szerint komoly szakmai hiba volt az ágyak kiürítésének folyamatába belevenni a krónikus osztályokat is. „Ha az aktív ágyak felét felszabadítják, az is túlzás lett volna. Így pedig bizonyos osztályok üresen állnak, körülbelül 10 ezer beteget el kellett helyezni máshová, arról nem is beszélve, hogy a nem covidos betegek ellátása csorbát szenved. Ez etikai kérdés is: miért ne kaphatna ellátást az, aki nem koronavírusos?” Sinkó szerint a 36 ezer ágyat abból számolhatták ki, hogy Orbán Viktor azt közölte: a járvány csúcsán akár 7–8 ezer lélegeztetőgépre is szükség lehet. Ha valóban ennyi kellene, akkor Magyarország az egyik legfertőzöttebb ország lenne, ahogy azt Lantos Gabriella is írta a 24.hu-n megjelent cikkében. Ennek azonban mai tudásunk alapján igen kicsi a valószínűsége. A múlt csütörtökön egy online konferencián mutatta be az Innovációs és Technológiai Minisztérium a kormány koronavírus-járvánnyal szembeni stratégiáját megalapozó tudományos kutatásokat, amelyen megszólalt Röst Gergely matematikus is. Ő azt mondta, a legrosszabb forgatókönyv bekövetkezte esetén 14 ezer lélegeztetőgéppel számoltak, ha viszont sikerül 22–34 százalékkal csökkenteni a társadalmi érintkezéseket, akkor nagyjából 7330-ra lenne szükség. Ezért célozhatta meg Orbán a 8 ezres számot. Valójában azonban 50 százaléknál is jobban sikerült csökkenteni a találkozásokat a kijárási korlátozással.
„Amikor számolni kezdtek, lehetett bennük egy olyan félelem, hogy ha több száz szociális otthonban elszabadul a vírus, és onnan 30–50 százalékban kórházba kell szállítani az időseket, lélegeztetni kell őket és intenzív ápolásra szorulnak, akkor több tízezer ágyra lesz szükség” – véli Dózsa Csaba. Szerinte is lennie kell egy tervnek, amely a legrosszabbra készít fel, de az nem azt jelenti, hogy egy lépésből az aktív osztályok többségét ki kell üríteni. „Amikor már látszik, hogy kezdenek megtelni az intenzív osztályok, és a koronavírus-fertőzöttek ellátására kijelölt járványkórházak, akkor fokozatosan fel lehet szabadítani a többi kontingenst. Szakmailag az lett volna a korrektebb eljárás, ha azt mondják: legyen minden kórháznak kiürítési terve, és ha szükséges, valósítsák meg. De ne egyszerre és ne ilyen hirtelen kelljen kiüríteni ennyi ágyat.” Az egészségügyi közgazdász szerint az is járható út lett volna, ha egy fővárosi, egy kelet- és egy nyugat-magyarországi „próbakórházat” jelölnek ki, ahol megnézik, hogyan működik, és mit okoz a drasztikus, azonnali hatályú ágykiürítés. „A kormány azonban eltúlozta a járvány várható hatását, minden előzetes próba nélkül élesben bonyolította le az ágyak felszabadítását, nem több ütemben, megfelelő előkészítés után, hanem néhány napon belül” – mondja Dózsa Csaba. Sinkó Eszter támogatja, hogy „legyen radikális reform, de azt is meg kell jegyezni, hogy a járvány elleni küzdelemben azok az országok boldogultak jobban, ahol bőven van ágy. Lehet az ágyszámot csökkenteni, kell is, de arra is készülni kell, hogy a járványok száma nő a jövőben. Ezért bizonyos számú kapacitást tartalékolni kell, amit járványhelyzet esetén mobilizálni lehet, például konténerkórházak formájában.”
A Békés megyeiek sem értik az erőltetett tempót. Forrásunk szerint azt mondták nekik, nem akarják, hogy a koronavírusos betegek más betegekkel keveredjenek, ezért van szükség teljes járványkórházak kialakítására. Ám mivel a koronás betegek egyelőre nem érkeznek, több gyulai épület üresen áll, a békéscsabai kórház ellenben túlzsúfolt. „És mi lesz, ha Békéscsabán találnak egy fertőzöttet, és karantén alá kell helyezni egy vagy több osztályt?” Az átszervezés következtében sok gyulai orvosnak és nővérnek ki kellett venni a szabadságát, ha pedig elfogynak a napok, akkor megpróbálnak nekik munkát keríteni vagy helyben, vagy Békéscsabán. „Most már a csabaiaknak is ki kell venniük a szabadságukat, hogy az ő helyükre vezényeljék a gyulaiakat, akiknek már nincs több szabadságuk. És hogy mi lesz akkor, amikor a békéscsabaiaknak is elfogy a szabadságuk? Azt nem tudom.”
2016-ban már megvolt
A kórházi ágyak csökkentésének a Fidesz-kormány sem először veselkedik neki. Ónodi-Szűcs Zoltán azzal indította egészségügyi államtitkári karrierjét, hogy meghirdette öt pontját, amelyek közül az egyik a kórházi ágyak szociális szférába való eltolása volt. 2016-ban erre már megvolt a kidolgozott koncepció (erről bővebben lásd: Elfekvők helyett szakápolási otthonok, Magyar Narancs, 2016. március 31.): a több mint 26 ezer krónikus ágyból a 15 ezer rehabilitációs ágyhoz nem nyúltak volna, a maradék 10–11 ezret viszont három lépcsőben átadták volna a szociális szférának. Az indoklás már akkor is az volt, hogy sokan fekszenek kórházban olyanok, akik szociális ellátásra szorulnak, és sokan vannak, akik szociális otthonokban vannak, de egészségügyi ellátásra (is) szorulnak. Vagyis ugyanarra a problémára két rendszert tart fenn az állam. A terv szerint szakápolási otthonokat alakítottak volna ki például ott, ahol a krónikus osztályok külön telephelyen vannak, és bevonták volna az idősotthonokat, ahol korszerűsítés és komfortosítás után szintén el tudtak volna helyezni betegeket.
Az egészségügyi és a szociális államtitkárság a források felett vitázott, ennek ellenére úgy tűnt, sikerül beindítani a projektet: az első etap 2016 júniusa és decembere között zajlott volna le. 2016 novemberében viszont már arról írtunk, hogy a projekt csúszik, a 2018-as választásokig biztosan nem valósul meg. Ma már tudjuk: utána sem történt semmi, a forrásokon vitázó államtitkárokat pedig rég lecserélték.
