Munkatársával, Raffai Jenővel hét éve dolgozta ki az anya és a fejlődő magzat közötti kapcsolatteremtés módszerét, az úgynevezett kapcsolatanalízist, amely lehetőséget teremt, hogy a szülő már a terhesség ideje alatt is "megértse" születendő gyermekét.
Magyar Narancs: Mióta "tudományos kérdés", hogy a magzat lelki élete a fogantatással kezdődik?
Hidas György: Freud vetette fel még 1900-ban, hogy a születés traumája kihat az egész életre, és ez a szorongás élménymodellje is. De azzal a ténnyel, hogy már a születendő gyereknek is "van lelke", csak a húszas években kezdtek el komolyan foglalkozni, elsősorban Ferenczi Sándor, akinek 1929-ben jelent meg írása a nem kívánt gyermek halálösztönéről. Ferenczi szerint a nem kívánt gyermek hátrányosan fejlődik a méhen belül és utána is, tehát az anya érzelmi élete hatással van fejlődésére. Később, a hatvanas-hetvenes években Csehszlovákiában és a skandináv országokban mutatták ki komoly vizsgálatokkal - huszonéves korukig követve a kísérleti személyek életútját -, hogy Ferenczinek igaza van, a nem kívánt gyermekek élete másképp alakul.
MN: Csehszlovákiában?
HGy: Méghozzá több száz fős mintavétellel. Ott, a múlt rendszerben nagyon szigorú feltételei voltak a terhességmegszakításnak. Azokat az asszonyokat választották ki, akik két ízben kérték a terhességmegszakítást, és nem kaptak engedélyt - természetesen volt egy kontrollcsoport is. A megfigyelteknek rosszabbak voltak az intellektuális teljesítményei az iskolában, problémás volt a szociális beilleszkedésük, több volt náluk a suicid késztetés, nagyobb arányban jelentek meg náluk a pszichoszomatikus betegségek, illetve a kriminalitás.
MN: A kapcsolatanalízis módszere hogyan alakult ki?
HGy: Leginkább olyan prenatális (születés előtti) élményeket felidéző pszichoanalitikus tapasztalatokra hivatkozhatok, amelyeket saját analíziseinkből merítettünk. Raffai Jenőnek például többéves pszichoterápiás megfigyelései voltak fiatal skizofrén betegeken, akiknek a terápia során a születés előtti életre utaló mozgásaik és fantáziáik voltak. Ebből jutott kollégám arra a feltevésre, hogy a páciensek anyjukkal való kapcsolatában már megszületésük előtt is voltak zavarok. Elkezdtünk egy módszert alkalmazni egészséges várandós anyáknál magzatukkal való kapcsolatuk kialakítására. Így jött létre a kapcsolatanalízis, amelyben megpróbáljuk az anya gondolatait, imaginációit, érzelmeit úgy irányítani, hogy azok a magzattal legyenek kapcsolatosak, és segítségükkel az anya kontaktust tudjon kialakítani a születendő gyermekkel.
MN: Hogyan?
HGy: A gyakorlatban ez úgy fest, hogy lazító mondatokkal elért relaxációban az anya képes fogadni testérzeteit, megkeresni a méhét, megszólítani azt, mint egy személyt, megkérni, hogy engedje be a gyerekéhez. Így az anya néhány alkalommal kapcsolatba kerülhet gyermekével, megsimogathatja "mentális kezével", kommunikálni tud vele "belső hangjával". Először tehát az anya reagál, kialakul a részéről egy érzékenyebb állapot, majd a gyermek is reagál mozgással és egyéb üzenetekkel, amelyeket képes fogadni a mama, akinél megfigyeléseim szerint a legkülönbözőbb testérzetek jelennek meg: mozgások, képek, érzi a gyerek súlyát, illatát, bár ez utóbbiak ritkábbak. A módszer lényege tulajdonképpen a gyerek metakommunikációjának a megfejtése. Megtudni, hogy duzzog, örül vagy haragszik. Ezeket a viselkedéseket persze nem tudjuk "tudományosítani", mert nagyon szubjektívek, de tapasztalatom szerint működnek.
MN: Milyen eredménnyel?
HGy: A kapcsolatanalízis a várandósság alattharmonizája az anya lelkét és a gyerekével való kapcsolatát. Ez annyit jelent, hogy például ha az anyának voltak korábban művi abortuszai és emiatt lelkiismeret-furdalása van, ezeket fel tudja dolgozni, megbocsáthat magának. Aztán ha valami problémája van a házasságában, ebben az analitikus kapcsolatban azt is tisztázhatja.
MN: A gyerek egyébként pusztán az anyán keresztül fogja fel a környezet ingereit, vagy a mamától függetlenül is hatnak rá?
HGy: Függetlenül is, persze, de ez egy komplex dolog. A cherokee indiánok Észak-Amerikában ma is azt a módszert alkalmazzák a lótenyésztésben, hogy gyerekekkel simogattatják az anyaló hasát, arra kérik őket, hogy beszéljenek a kislovakhoz. Szerintük ezek a lovak sokkal kezesebbek lesznek. Ezt megcsinálhatják esetünkben az apák is, simogathatják az anya hasát, beszélhetnek a gyerekükkel, kopogtatós játékot játszhatnak, így a gyerek megszületése után is segíthetnek a gyerek megnyugtatásában.
MN: A Lelki köldökzsínór című könyvükben az anyák élményeit olvasva furcsának tűnik, hogy a kapcsolatanalízist nem alkalmazzák a szülészeteken, sőt akadnak, akik szerint a legitimitásuk sem nyilvánvaló.
HGy: Jól tudjuk, hogy vannak a szülész-nőgyógyászok, és vannak az alternatívak. És kevés az olyan szülész, aki pszichológiai érdeklődésű is.
MN: Van különbség az "analizált" és a "hagyományos" gyerekek között?
HGy: Egyelőre szubjektív tapasztalataink vannak az anyákkal, és látjuk a megszületett gyerekeket. Tudjuk, hogy ezeknek a szüléseknek egy jelentős része sokkal simábban zajlik. Sok anya mondja, hogy a szülész csodálkozott rajta, milyen mosolygósan jött a világra a baba. Tény, hogy a születés traumája kisebb, ha az anya nem fél, fel van készülve, ha tudja, hogy a szülési fájdalom az anya és a gyerek számára is fontos, mert a kötődést segíti elő kettejük között. Könnyebb elviselni azt, aminek értelmét látjuk. Az analízis úgy végződik, hogy az anyukák elhozzák bemutatni gyerekeiket. Úgy látom, hogy az analízis a gyerek kommunikációs képességében mutatkozik meg legjobban.
MN: Ma már az ultrahangnak köszönhetően akár követni is lehet a magzati viselkedés alakulását.
HGy: Igen, sok mindent igazoltak így. A magzati szívhang befolyásolása is bizonyíték. Volt olyan mama, aki kísérletképpen le bírta lassítani a magzati szívfrekvenciát.
MN: Igaz, hogy az anyai szív- és érrendszer ritmusa a későbbi zeneszerzőknél befolyásolhatja a zenei kompozíciót?
HGY: Nagy valószínűséggel. Tudok zeneszerzőről, akiről azt állítják, hogy az anyja szívzavarának következtében formálódott a stílusa.
MN: A problémás esetekben - koraszülés, farfekvéses magzat - is hatékony lehet a módszer?
HGy: Sok anya eleve azért jön, mert problémája van, nyitott a méhszája, sorvad a méhlepény, nem fordult meg idejében a gyerek. A lombikprogram előtt is eljönnek, hiszen sokszor nem találják az infertilitás (meddőség) biológiai okát.
MN: Mégsem kötik össze a meddőségi kezeléseket a lelki gondozással.
HGy: Nem, mert ez egyszerűen meghaladja a szakemberek képességeit. Ha én abban vagyok benne, hogy elektronmikroszkóp alatt termékenyítek meg petesejtet, akkor kevéssé gondolok arra, hogy akié a pete, annak lelke is van.
MN: Akkor az a kérdés is hiábavaló, hogy az efféle módszerek integrálására látnak-e lehetőséget?
HGy: Noha módszerünknek nemzetközi visszhangja volt, publikációink különböző tudományos folyóiratokban jelentek meg, és a könyveinket is lefordították, azt hiszem, ez még messze van. Múltkor valaki felhívott, hogy a kapcsolatanalízisből akarja írni a szakdolgozatát. Számomra már ez is reménykeltő, meg az is, hogy március első napjaiban lesz a Pszinopszis, a pszichológushallgatók tudományos találkozója, és meghívtak oda egy kerekasztal-beszélgetésre.
Szilágyi Szilvia
Copyright © MaNcs, 2004
Minden jogfenntartva.
Copyright © Magyar Narancs 1995-2004.
Elektronikus terjesztés: Index.hu Rt.