Pedig nem fog menni: vagy ha igen, akkor abból még nagyobb baj lesz. De haladjunk sorjában.
A vonatkozó, a gazdasági tárca szakértőinek közreműködésével készülő törvényjavaslat valószínűleg önálló képviselői indítványként kerül rövidesen az Országgyűlés elé. Eszerint 2014 januárjáig az állami támogatások folyósításánál, valamint az állami kedvezmények igénybevételénél, sőt beszerzések, szolgáltatások megrendelése, illetve pályáztatása esetén is figyelembe kell venni, hogy az adott vállalat vajon teljesítette-e azt a 4-6 százalékos béremelési ajánlást, ami az Országos Érdekegyeztető Tanács (OÉT) bérmegállapodásában fogalmazódott meg a kis- és középkeresetűeket érintően. (A 2014. januári kifutási dátum oka Rogán Antal témagazda és az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke szerint az, hogy az adókedvezmények, illetve a szuperbruttó kivezetése "egyre kedvezőbb helyzetbe fogja hozni a munkavállalók széles tömegeit". Szerinte ekkorra tényleg "mindenkire igaz lesz, hogy a kézhez kapott 1000 forint bruttó béremelésből 840 forint nála marad".) Addig is a monitoring bizottság akciócsoportjai bizonyos célzott esetekben - a nemzeti adóhatóság szakértőivel megerősítve - akár a helyszíneken, a bérfizetési listák átvizsgálásával is ellenőrizhetik, hogy a kifizetett állami támogatás vagy elszámolt kedvezmény megfelelő nettó munkavállalói fizetéssel párosul-e. Vagyis adóvizsgálat-szerű eljárásban vethetik össze a támogatott vagy állami megrendelésekhez jutó cégek bérlistáját az OÉT ajánlásaival.
A lapunkra jellemző empátia jegyében a nettó bérfelhúzás állami ösztökélését a következőkben az ő nézőpontjukból fogjuk szemrevételezni. Vajon milyen nehézségekkel szembesülnek azok a hivatalnokok, akik az adó- és bérmonitoring bizottság akciócsoportjaiban kapnak majd feladatot?
Fifti-fifti
Az egyszeri nettó akcióhősnek már az is komoly gondokat okozhat, hogy mit értsen az egyes esetekben a nettó béren: a fizetést magát, vagy az összes járandóságot, cafeteriástul, ruhapénzestül, üdülési csekkestül? Mit fognak az akciócsoportok - amiket a köznyelv már el is nevezett csórónettó-kommandónak - kérni egy esetleges helyszíni ellenőrzésen? És a bérkommandós gondjai csak fokozódnak a következő minutumban: akkor, amikor megkérdezik tőle, ki ő, és miért akarja azt, amit akar. Maga az eljárás irányítására kijelölt Rogán Antal ugyanis különöset nyilatkozott a minap e munka céljáról: "Addig dolgozunk, amíg azok is kapnak béremelést, akik 300 ezer bruttó alatt keresnek, és az adóváltozásokkal rosszul jártak." (Kiemelés tőlünk - a szerk.) Hah! Mégis akadnak tehát olyanok, akik a tavalyi adódöntésekkel rosszul jártak! Pedig korábban a miniszterelnök, a frakció vezetője és a gazdasági miniszter egybehangzóan jelentette ki, hogy az új adószabályokkal mindenki jól jár.
Rogán beismerése után még nehezebben érvelhet a kormány azzal, hogy ez, bárki bármit is mond, adócsökkentés. Nem mintha eddig könnyű dolga lett volna - hisz a számok nem hazudnak. Ma Magyarországon sokan, egyes felmérések szerint egymilliónál is többen keresnek bruttó háromszázezernél kevesebbet - ők az adójóváírás szabályainak változása miatt most nettó legalább három-, de akár nyolcezer forinttal kevesebbet visznek haza (erről lásd cikkünket: Elvett, pedig adott, Magyar Narancs, 2011. február 24.). És nem csak a munkavállalóknak tudja majd a bérkommandós nehezen megmagyarázni, hogy ő - a kormány - igazából adót csökkentett, csak a munkaadójuk megpróbálta elsinkófálni. A munkaadók jobb belátásra bírásával még nehezebb dolga lesz. Ahhoz ugyanis, hogy a munkáltató visszapótolja a - még egyszer: az adójóváírás szűkülése, tehát a kormány adópolitikája, tehát a kormány miatt - kieső nettó bért, nem ezt a nettó összeget, hanem a járulékokkal terhelt szorzatát kell a munkaerő költségeként kigazdálkodnia. Ahhoz például, hogy 1000 forint nettó bérrel (vissza)emelje dolgozója fizetését, közel 1500 forint bruttót kell a szerződésbe írnia: ebből 16 százalékot elvisz a személyi jövedelemadó, 17,5-et a munkavállaló járuléka - és a munkaadó ezenkívül még munkáltatói járulékként befizeti a bruttó bér 27 százalé-kát is. Így a durván 1000 forint nettó béremelésen az állam kaszál 1500°(0,16+0,175+0,27)=907,5 forintot. Egy könyvelőirodát vezető blogíró ezt ügyesen így számolta ki: "Tulajdonképpen tehát fifti-fiftia dolog. Nem elég, hogy ugyanazon az áron dolgozunk évek óta, csökken a nyereség, vagy talán már el is tűnt, most még támogassam is a fülkeforradalom élharcosait, miközben a dolgozóm legfeljebb ugyanannyit visz haza, mint tavaly, csak nekem benne van plusz néhány tízezer forintban."
Mivel ezzel a matematikával alighanem valamennyi, még a legkisebb és legközepesebb vállalkozás is szembesült a januári fizetések számfejtésekor, a kormány először a meggyőzés, aztán az óvatos fenyegetés eszközeit kezdte mérlegelni.
A meggyőzés eszközei
Az előbbi változat egyik elemeként Rogán az OÉT-megállapodásra hivatkozott, majd megjelölte ezen költségek fedezetét is, mégpedig az idéntől csökkenő vállalati nyereségadó várhatóan 100-140 elengedett milliárdjában.
Lapunknak viszont több nagy cég vezetője - például egy elektronikai vállalat humánpolitikai igazgatója - azt állította, hogy az emlegetett 4-6 százalék nem egyéb ajánlásnál, amit aztán az adott évi bérkeret ismeretében vagy betartanak, vagy sem, másrészt az emelést most kellene kifizetni, míg az a bizonyos nyereségadó-csökkenés csak jövőre lesz érzékelhető, az idén még nem. A fenyegetés bizonyos esetekben viszont egyelőre és részben hatékony fegyvernek látszik. Bár pontosan még nem tudjuk, milyen támogatásoktól és kedvezményektől eshetnének el az OÉT-ajánlásnak fittyet hányó vállalatok, de tény, az ötlet több cég esetében önmagában is elegendőnek bizonyult. A március elején még sztrájkfenyegetéssel küzdő, hat éve húszmilliárdos kormányzati dotációt kapó Hankook már bejelentette, hogy további noszogatás nélkül is kiegészíti a februárban nettó veszteséget szenvedő dolgozóinak fizetését; a hírek szerint a multinacionális kereskedőláncok is ezt teszik majd. Nyilván az állami vagy önkormányzati vállalatokkal sem kell sokat babrálni (az állam itt úgyis csak az egyik zsebéből a másikba teszi a pénzt). Ám ez még távolról sem jelenti azt, hogy a fenyegetés sok esetben, a sajátos magyar foglalkoztatási helyzetben ne sülhetne el könnyen visszafelé is.
Időközben megjelent ugyanis egy száraz fejtegetés a tavaly elfogadott adóváltoztatások gyakorlati hatásairól. Tóth István János, az MTA Közgazdaságtudományi Intézete munkatársának elemzése szerint ezek mintegy 880 ezer alkalmazott számára még az OÉT által ajánlott 4-6 százalékos béremelés mellett is 3-5 százalékos reálkereset-csökkenést eredményeznek; még azok esetében is, akiknek a fizetése meghaladja a bruttó 180 ezer forintos átlagkeresetet. E hatások azokban az ágazatokban és térségekben érvényesülnek leginkább, ahol már van baj eleve elég. Tóth nehezen cáfolható, nyílt adatbázisok alapján készült kimutatása szerint a legtöbb, most fizetéscsökkenést elszenvedő honfitársunk az észak- és dél-alföldi, valamint a dél-dunántúli régióban él, amelyekről jól tudjuk: már eddig is foglalkoztatáspolitikai veszélyzónának számítottak. Ráadásul az érintett dolgozókat lényegesen nagyobb arányban (44 százalék) foglalkoztatják tisztán magyar tulajdonú cégek, mint olyanok, amelyekben akár legcsekélyebb külföldi tulajdon is van (28,5 százalék). A kormány tehát leginkább a magyar tulajdonú kis- és középvállalkozásokra rakna újabb terhet: nyilván teljes összhangban önnön propagandájával. Aggasztó képet mutat az érintett termelési-szolgáltatási ágazatok felsorolása is. A rosszabbul járó alkalmazottak aránya a mezőgazdaságban a legmagasabb (57 százalék), de az egészségügyben és a hozzá kapcsolódó humán szolgáltatásokban dolgozók közül is feltűnően sokan érintettek (50,3 százalék).
De ha már a mezőgazdaságnál tartunk: köztudott, hogy jelen pillanatban a legtöbb központi támogatást elnyelő ágazatról van szó, így ennek esetleges megvonásával - vélnénk - talán felmutathat majd némi sikert kommandónk.
Ám ezen reményeink is ábrándok csupán.
Az OÉT-ben a munkaadók oldalán részt vevő Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkára lapunknak elmondta: mivel a legális mezőgazdasági foglalkoztatásban hosszú évek óta egyfajta közmegegyezés szerint alakulnak a bérek, ezt a problémát is megoldják valahogy. Hozzátette: ennek persze ára lesz, például a foglalkoztatók szociális érzékenysége tovább kophat, és a munkával - mondjuk így - kevésbé kitöltött ősz végi, téli hónapokra egyáltalán nem biztos, hogy mindegyik fenntartja majd a munkaszerződéseket. Ráadásul a bérkiadások csökkentésének akad egy másik útja is. Egy jogszabály lehetőséget ad ugyanis arra, hogy a kifizetett nettó bér összegétől függetlenül napi ötszáz forinttal meg lehessen váltani az alkalmi munkavállalás összes közterhét. Sokan mondhatják erre: hajrá, mozduljunk ebbe az irányba. De ha az államnak ez a tendencia, a sok százezer fős, folyamatos munkaviszonnyal nem rendelkező falusi munkaerő tetszik, és ehhez megfelelő gyakorlati megoldásokat is rendel, ki fog itt munkaszerződésekkel veszkődni, mikor aratni csak nyáron kell, és a többi munkára is mindig akad majd olcsó napszámos?
Ami pedig a valóban több százmilliárd forintos agrártámogatásokat illeti, azok forrása túlnyomórészt már régen nem a magyar költségvetés, hanem az Európai Unió. Márpedig az onnan származó, igazolt teljesítések esetén igényelhető összegek kifizetéséhez a tagországok semmiféle utólagos korlátozást, kiegészítő feltételt nem rendelhetnek.
Elkerülhetetlenné válhatnak
Így aztán, ha kommandónknak túl sok célpontja nem is, de kérdőjelünk maradt elég. Különösen azért, mert bár az imént örvendeztünk kissé azon, hogy a korábban komoly beruházási, munkahely-teremtési támogatást, adókedvezményt kapó multik most, ha nem is örömmel, de rendbe teszik a dolgozók pénzét, közben csendesen már készülnek azok a "kiegészítő" intézkedések, amelyek mégis az adott bérgazdálkodási korlátok közé szorítják a "humán jellegű kifizetéseket". Kezünkbe akadt egy külföldi kézben lévő magyarországi IT-vállalat számítása arról, hogy a bérkeret megőrzése érdekében miként kell csökkenteni áprilistól az úgynevezett egyéb juttatásokat. Az idénre megfeleződik, jövőre megszűnik például a cégnél az üdülésicsekk-juttatás, harmadával visszaveszik a havi étkezési utalványok összegét, és szó esik a közlekedési juttatások meg a céges rendezvények költségeinek visszafogásáról is. A bevezető így szól: "Egyes közismert kormányzati adóintézkedések, az azok következtében kialakuló többletterhek miatt Cégünknél elkerülhetetlenné válhatnak bizonyos személyi jellegű intézkedések. Létszámcsökkentésben az Igazgatóság egyelőre nem gondolkodik, de a jövőre nézve felvetődött..."
A tizenöt szeletelő-válogató aszszonynak, targoncásnak, udvarosnak, sofőrnek munkát adó kisvárosi savanyúságkészítő nem fogalmazott ilyen bonyolultan. "Megmondtam nekik, hogy kénytelen leszek rövidebb munkaidővel elszámolni, a többit meg megoldjuk máshogy. Hogy hogyan, azt a kommandónak nem mondom el, magának is csak annyit súgok, hogy irgalmatlanul sok sót kell ám venni ehhez a munkához - hogy pontosan mennyit is? Jöjjön és ellenőrizze a bérkommandó."
