Most, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer ha nem is a megszűnés, de a jelentős zsugorodás küszöbén áll, soha nem tapasztalt figyelem irányul a jelenlegi tagok felé. A napokban postázott levélben egyszerre kedveskedik nekik az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) és a pénztáruk. Az állami szerv tájékoztatója leszögezi, hogy "a magánnyugdíjpénztárban maradás jövedelmi helyzettől függetlenül sem az idősebb, sem pedig a fiatalabb pénztártagok számára nem javasolható", azaz mára az állam szerint is ennyi maradt az állítólag tökéletesen szabad választásból. A pénztárak sem mennek szembe az elemi számtannal, legfeljebb utalnak a demográfiai tendenciákra, és megfontolt döntést javasolnak. A maradás leginkább azoknak ajánlható - ahogy az egyik pénztár levele fogalmaz -, "akik bíznak abban, hogy a hazai és nemzetközi jogi fórumokra benyújtott jogorvoslati kérelmek eredményre vezetnek". A Stabilitás Pénztárszövetség honlapján fellelhető nyugdíjkalkulátor sem igen tud másra jutni, mint hogy - néhány speciális élethelyzetet kivéve - a ma hatályos szabályok szerint nem éri meg pénztártagnak maradni. De ha az Alkotmánybíróság vagy az Európai Bíróság elmeszeli a jogszabályt, netán egy következő törvényhozás akár magától módosítja, akkor fordul a helyzet - az eltökélteknek ezt a kockázatot kell vállalniuk. A kormány ugyanis csak a legkiáltóbb jogtalanságot tudta elfedni: ahhoz, hogy a megmaradt pénztártagoknak a továbbra is levont járulék ellenére ne járjon állami nyugdíj, a nyugdíjjárulékot nyugdíj-hozzájárulássá nevezte át.
Menők és maradiak
Az alkotmánybírósági gyakorlat szerint ugyanis a járulékkal ellentétben az adójellegű befizetésekért nem jár közvetlenül állami szolgáltatás; a jogvita tárgya, hogy a járulék fogalmát megerőszakoló trükk jogilag megáll-e, vagy az elnevezéssel való játszadozás ellenére diszkriminációnak számít, ha két ugyanolyan adózónak az állam más-más ígérvényt tesz. Persze a diszkrimináció esetleges megállapítása leginkább a maradást választókon fog segíteni, amennyiben a befizetésekért mégiscsak megilleti majd őket az állami nyugdíjrész. Ennek ellenére a Pénztárszövetség honlapjáról a tisztán állami rendszerbe visszatérők is kitölthetnek egy, a pénztáruknak és az ONYF-nek elküldendő jogfenntartó nyilatkozatot, amelyben kijelentik, hogy csak azért döntöttek így, mert különben jelentős hátrányt szenvedtek volna. Az aláírók deklarálhatják, hogy jogfenntartással élnek, és amennyiben a zsaroló törvényt valamilyen oknál fogva hatályon kívül helyezik, a pénztári tagságukat a jövőre nézve fenn kívánják tartani. Kérdés, hogy ha a bírósági döntés az után születik meg, hogy az állam már jórészt elköltötte a hozzá kerülő pénztári vagyont, akkor milyen kártalanításra lehet számítani. Kérdésünkre a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke is inkább a nyilatkozat politikai demonstrációs szerepét hangsúlyozta. "A nyilatkozatnak nincsen olyan kockázata, mint a kiszerződésnek, ezért mindenki aláírhatja, aki vitatja a teljesítés jogszerűségét. Ha pedig sokan írják alá, a kormány nem mondhatja azt, hogy mindenki szabadon választhatott, és lám-lám, mégis csak a töredékük maradt pénztártag. A jogfenntartást persze az állam és egy magánszemély viszonylatában nem könnyű értelmezni, mert állami aktussal bármi megtehető, ami nem alkotmányellenes, ezért a nyilatkozat aprópénzre válthatósága kevésbé valószínű" - tette hozzá Bába Julianna. Az ONYF egyébként a honlapján már reagált is a kezdeményezésre: a nyilatkozat nem jó semmire, kár nekik ilyet küldeni, úgyis kidobják.
A következő kérdés, hogy menynyi lesz a visszalépőknek járó reálhozam. A törvény értelmében a pénztári hozam inflációt meghaladó részével a volt tagok rendelkezhetnek: felvehetik egy összegben, adókedvezménnyel kiegészítve önkéntes nyugdíjpénztári számlájukra utalhatják, illetve odaadhatják az állami nyugdíjbiztosítónak (utóbbi bízvást tekinthető pusztán elméleti opciónak). Elvileg fejenként néhány tíz-, legjobb esetben százezer forintokról lehet szó, de a tényleges összeg kiszámításával még problémák lesznek. Első lépésben a teljes tagsági jogviszonyhoz tartozó inflációt és az ennek megfelelő hozamot kell tagonként egyesével megállapítani, hiszen az függ az egyes havi befizetések nagyságától és a rájuk eső, az adott hónaptól mostanáig számolt, a KSH által közölt havi fogyasztói árindexek szorzatától. A számítások elvégzését persze a pénztárakra lőcsölték, míg a költségeiket nem számolhatják el, ami már csak a szokásos ügymenet részeként értelmezhető. De a végeredmény legalább minden tagnál egzakt szám lesz. Nem így a bruttó hozam. A vonatkozó kormányrendelet úgy rendelkezik, hogy a pénztáraknak a visszaléptetés végrehajtására ütemtervet kell készíteniük, és "a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe visszalépő taggal való elszámolás fordulónapja azon hónap utolsó napja, amikor az elszámolás az ütemterv alapján megtörténik". Tehát az elszámolás napja attól függ, ki mikor jut sorra, és ebből fog adódni, hogy éppen menynyit érnek az elszámolandó értékpapírok. Bába Julianna szerint ezért most nincs is értelme arról beszélni, hogy ki mekkora reálhozamra számíthat. "A rendelet nem egyetlen értéknapra fixáltatja az árfolyamokat, hanem az árfolyamkockázatot az egyes tagokra telepítették, ezért lesz, aki jobban jár, lesz, aki rosszabbul. Lehet, hogy januárban jó lenne a reálhozam, jövő augusztusban megint, csak pechjére éppen mondjuk októberben nem, mert a pénztárak elkezdték piacra dobni az eszközeiket, hogy likviditást teremtsenek a kifizetésekhez, hogy meg tudjanak felelni ennek a remek jogszabálynak. Egymás sarkát fogja mindenki taposni, hogy az ő kifizetését teljesítsék előbb? Ez megint ránk fog viszszahullani, hiába nem mi akartuk így. A kockázatot lehetett volna az államhoz telepíteni, hiszen ő ül a papírokon, neki lenne ideje kivárni, amíg egy esetleges árfolyambeesés kiegyenlítődik."
Makrogazdasági szempontból az lesz érdekes, hogy mit kezd az állam a megszerzett pénzzel. Ha a pénztáraknál maradók száma az eddigi ütemben növekszik, akkor lapunk megjelenésének idejére a nyilatkozatok száma valahol 20 és 30 ezer között lesz - a véghajrát is figyelembe véve kicsi az esélye, hogy a tagsághoz ragaszkodók végül 100 ezernél sokkal többen lennének. Ha így lesz, akkor a pénztári vagyon döntő része az államhoz kerül, és vélhetően csak a legnagyobb néhány pénztár maradhat állva.
Tiszta kezek
Az még nem tudható, hogy az óriási bevételt az uniós statisztikában hogyan kell elszámolni: egy összegben idén, vagy évekre szétterítve. (Esetleg visszamenőleg, ami érdekes volna, mivel kiderülne, hogy eddig volt kicsi az államháztartási hiány, és most nagy - de ezt a lehetőséget a szakértők nem tartják valószínűnek.) Ha az elszámolás az idén esedékes, akkor a Költségvetési Tanács (KT) legutolsó elemzése szerint az államháztartásnak soha nem látott, mintegy hétszázalékos többlete volna. Nehéz elképzelni, hogy ez esetben a kormány ellenállna a hatalmas kísértésnek. Néhány százmilliárd pillanatok alatt elmenne "népjólétre", jobb esetben valamilyen (mondjuk közlekedési) társaság konszolidációjára - az ingyenpénzben fürdőző állami-önkormányzati cég(ek) hiánya persze szokás szerint pár év alatt újratermelődne. A kormány szándékainak viszont minden bizonnyal a szétterített elszámolás felelne meg inkább. A KT szerint 2013-2014-ben már sok százmilliárdos lyuk lesz a költségvetésben, ami a magán-nyugdíjpénztári vagyon "beosztásával" elfedhető volna - a választásokig mindenképpen. Ez olyan kényelmes állapot, hogy ha mégis az idén kell az egészet elszámolni, akkor ezt trükkösen megkerülendő esetleg megérné baráti cégeknek százmilliárdokat kölcsönadni, és a következő néhány évben apránként visszakérni.
Ha lehet, még ennél is aggasztóbb, hogy miképp váltják majd készpénzre az értékpapírokat. A PSZÁF legutóbb december 7-én közölt adatokat a pénztári vagyonról: eszerint a papírok akkor 3047 milliárd forintot értek. A vagyonból 1475 milliárd a magyar állampapír, 100 milliárd az egyéb kötvény, 57 milliárd a bankbetét, 294 milliárd a részvény és 1035 milliárd a befektetési jegy (a maradék: "egyéb"). Ennél részletesebb kimutatása sem a felügyeletnek, sem a pénztárszövetségnek nincsen, ráadásul a portfóliónak nemcsak az értéke, hanem az összetétele is folyamatosan változik, hiszen a megmaradó tagok miatt most is aktív vagyonkezelés zajlik. Az állampapírokkal nincs gond, azokat egyszerűen bevonják: ennyivel csökken a 20 ezermilliárd forint körüli államadósság (persze újabb kötvényeket bármikor aukcióra lehet bocsátani).
Az igazi kérdés, hogy mi lesz a részvényekkel és a befektetési jegyekkel. Az eszközök a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alaphoz kerülnek, az alap kezelője pedig az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) lesz. Borbély László András, az ÁKK vezérigazgató-helyettese a Gazdasági Rádiónak azt nyilatkozta, hogy bár még nincsen kész az értékesítési stratégia, sem a részletszabályokat tartalmazó kormányrendelet, valószínűleg a tőzsdei értékesítés helyett inkább aukciókon adják el az értékpapírokat. A tőkeerős nagybefektetőknek, bankoknak ugyanis elő lehetne írni, hogy egy-két évig ne adjanak túl a papírokon, és így a kiárusítás kevésbé zavarná meg a piacokat. (Az ÁKK lapunknak nem kívánt ehhez mást hozzátenni.) Az elképzelés logikus, hiszen a piacra öntött részvények ára óhatatlanul csökken, és onnantól mindenki azon az alacsonyabb árfolyamon akar kereskedni. A befektetési jegyeknél (melyek között ismeretlen összetételben vannak a kötvény, részvény, ingatlan stb. alapú jegyek) a visszaváltás árbefolyásoló hatása nem is transzparens. Mindez nem jelentett volna problémát a magánpénztári rendszerben, hiszen a folyó eszközértékesítés volumene nem összehasonlítható az évek alatt összegyűlt vagyon egyszeri kiszórásával.
Most viszont szinte felfoghatatlan nagyságrendről van szó, és az értékesítéssel összefüggő kérdésekben az ÁKK legfeljebb szakmai javaslatokat tehet - a döntéseket az alap ötfős irányító testülete hozza. A testületbe pedig az ONYF vezetőjén kívüli tagokat a nemzetgazdasági, a nemzeti erőforrásokért felelős, valamint a közigazgatási és igazságügyi miniszter delegálja. Piaci megmérettetés és mindenféle külső kontroll híján semmilyen garancia nincsen tehát arra, hogy ne nevetséges limitáron keljenek el az eszközök, melyekkel új tulajdonosa aztán majd jól sáfárkodik. Nem cáfolja a negatív forgatókönyvet az sem, amit az egyik befektetési szolgáltató vezetője mesélt a Narancsnak. Elmondása szerint az értékesítések lebonyolítására - ami egy tőzsdeügynökség éves árbevételét, azaz több százmillió forintot jelentő munka - a szakmában már senki nem készül, mert a piaci hírek szerint mostanra meg is van a két kijelölt cég. Ha ez a teljes vagyonhoz képest elenyésző mértékű üzlet esetében valóban így van, akkor a második nagy privatizációs projekt évekre elegendő témát fog szolgáltatni a sajtónak.
